Netidők Blogtársaság

Szilveszter előtt nincs is aktuálisabb annál, minthogy az ivással foglalkozzunk, de ráadásul úgy, hogy összekötjük a piálást a netezéssel. Karácsony környékén a britek közel felével fordul elő az, hogy részegen ülnek le internetezni és vásárolnak is az online boltokban – ezt az eredményt hozta ki a Kelkoo nevű ár-összehasonlító oldal a szigetországban. Kurucz Imrét (NRC Piackutató) kértük arra, hogy értelmezze az adatokat.

Nagyistók Tibor: A vásárlás egyfajta megrészegülést jelent arrafelé?

Kurucz Imre: Nagy-Britanniában az internetes vásárlás sokkal jobban beépült a napi rutinokba, mint mondjuk nálunk, Magyarországon. Meg talán az italozás terén is magasabb fokon állnak, mint mi. Mindenesetre ez a hír engem megihletett és mivel lehetőségem volt arra, hogy néhány kérdést betegyek egy éppen induló kutatásunkba, így megvizsgáltuk, hogy nálunk mi a helyzet. Azt tapasztaltuk, hogy bizony azért nálunk sem ritka az, hogy valaki részegen ül le az internet elé, a felnőtt internetezők 20 százalékával fordult elő ilyen az elmúlt egy évben. Azaz úgy érezte, hogy túl sokat ivott és így ült le az internet elé. Az internetes vásárlás viszont nem igazán jellemző…

Nagyistók Tibor: Felelősségteljesebbek vagyunk?

Kurucz Imre: Sokkal inkább! Ami pénztárcához, pénzügyekhez kapcsolódik, azt mi részegen nem annyira intézzük az interneten. Azt gondolom, hogy ez amiatt is van, hogy a magyar internetezőknek még azért nem annyira épült be a mindennapjaiba, hogy interneten vásárol és interneten intézi a bankügyeit. Szokták egyre többen, de azért ezt még óvatosabban kezeljük. Úgyhogy azt lehet mondani, hogy akik leültek részegen az internet mellé, annak 2,5-3 százalékával fordult elő, hogy vásárolt, rendelt valamit, a bankügyek intézése pedig tényleg elenyésző arányban. Ami inkább jellemző a magyar internetezőkre ilyen helyzetben, hogy kommunikálnak. Nekiállnak e-maileket írni, a Facebook-on posztolgatnak, csetelgetnek. Sokan szoktak ilyen helyzetben kommentelni is egyébként – talán azt azért tapasztaljuk is, hogy azért a hozzászólások néha nem feltétlenül a józanságot tükrözik…

Bódi Zoltán: A gátlások ugye felszabadulnak és „na most akkor jól belemondom az arcába!”

Pintér Róbert: Azt tudjátok, hogy a Google-nek van a Gmailben egy kifejezetten olyan szolgáltatása, hogy hogyan kerüljük el, hogy később megbánjuk, hogy részegen kommunikáltunk? Be lehet kapcsolni ezt a szolgáltatást. A lényege: matematikai kérdéseket tesz fel a levél elküldése előtt és ha azt helyesen meg tudjuk oldani, akkor elküldi a levelet, egyébként pedig nem…

Kurucz Imre: Akik részegen ülnek le internetezni, azoknak az egyötöde ilyen helyzetben akár még ismerkedik is az interneten – ez megint csak a gátlások felszabadulása. De valóban nálunk nem annyira a vásárlásban ölt ez testet. Számomra érdekes tény, hiszen bevallom, velem is elő szokott fordulni, hogy olykor-olykor kapatos állapotban térek haza éjszaka és ilyenkor előveszem a laptopot és felmegyek az internetre.

Nagyistók Tibor: Olyankor mit csinálsz?

Kurucz Imre: Én online pókerezni szoktam: nagyon jól megy ilyenkor a játék! Vagy ha nem megy jól, nem érdekel.

Bódi Zoltán: Ez szép coming out volt, viszont engem kifejezetten érdekelne, hogy hogyan lehet ezt mérni? Megkérdezitek, hogy „voltál már részeg, miközben interneteztél?”

Kurucz Imre: Nyilván ez egy szubjektív dolog, hogy az ember ezt hogy ítéli meg. Én azért szoktam érezni, hogy most esetleg gátlások nélkül vagy lazábban ülök le az internet elé az alkohol hatására. És ugye szóba jött az, hogy megbánják-e ezeket a cselekedeteiket, amiket az interneten italos állapotban tesznek. Azt láttuk, hogy a kétharmada ezeknek az embereknek saját meglátása szerint másképpen internetezik ilyen helyzetben, sőt tíz százalékuk azt mondja, hogy gyökeresen más az internethasználatuk, tehát akár radikálisan megváltozhatnak a szokásaik. Ennek hatására az sem meglepő azért, hogy minden ötödik internetezővel, aki részeg ült le az internet elé, előfordult vele, hogy valami olyat tett (a kommunikáció során), amit egyébként nem tett volna meg és esetleg meg is bánta volna. De azt gondolom, hogy ez azért ha az ember iszik, nem feltétlenül csak az interneten tud testet ölteni, tehát akár már a kocsmában, pub-ban, étteremben is elhangozhat olyan, amit másnap talán megbán. És erre egyébként Hemingwaynek van egy kitűnő mondása: azt mondta, hogy „mindig tedd meg józanul azt, amiről részegen fogadkoztál, hogy megteszed – ez majd megtanít arra, hogy befogd a szád.”

Gyakori sztereotípia – főként az internetet nem vagy csak ritkán használók részéről, hogy aki sokat használja a netet, az elidegenedik a környezetétől és megszűnik az érdeklődése a környezete, a kultúra és a szövegek iránt. Leegyszerűsítve: a túlzott internethasználatot okolják sokat az olvasás visszaszorulása miatt. Azonban kicsit pontosabban végiggondolva a dolgot könnyen arra juthatunk, hogy aki internetezik, az elsősorban olvas és ír. Ráadásul sokat.

Mivel az infotechnológiának köszönhetően változatos formájú, tematikájú, műfajú és nagy tömegű szöveggel találkozunk, ezért nemcsak a tájékozódásunk, a keresési szokásaink változnak meg, hanem szükségszerűen az olvasási módszereink is átalakulnak. A szövegek befogadása mindinkább inkább felgyorsul, intenzív, és nem extenzív stratégiát követ. A weben található nagy tömegű szövegben csak úgy lehet jól tájékozódni, ha gyorsan átfutjuk őket, keresve a kulcsszavakat, a tartalmilag minket érdeklő legfontosabb elemeket. Kicsit úgy teszünk, mintha a szemünkkel szkennelnénk a szöveget, tehát a főbb orientációs pontokat (tördeléssel, grafikáéval, képekkel kiemelt részleteket) letapogatjuk a szemünkkel, és csak azokat a részleteket olvassuk el, amelyeket fontosnak, relevánsnak vélünk. A szöveg kulcsszavait keresve a lényegesnek vélt elemek átolvasásán keresztül próbálunk meg képet alkotni a szöveg tartalmáról. És nagyon lényeges, hogy a szövegalkotó tisztában van-e azzal, hogy a szövegében mi a ténylegesen releváns elem, és mennyire segíti a befogadót a gyors értelmezésben. Mert ha a lényegtelen elemeket emeli ki, akkor ugyanúgy félrevezeti az olvasót, mintha nem emel ki semmit.

A hiperlinkes és a hipertextuális szövegek nem lineáris, hanem globális szövegbefogadási stratégiát követnek. A hiperlinkek megszüntetik azt a hagyományos elképzelést, hogy egy szöveget csak lineárisan, az elejétől a végéig olvasva lehet teljességében befogadni. Ebben a környezetben a hiperliknek között ugrálva, előrejelezhetetlen olvasási sorrendeket alakíthatnak ki az olvasók, és ezeket a stratégiákat inkább az érdeklődésük, a háttértudásuk a kíváncsiságuk, a türelmük vezérli, semmint a linearitás követésének a vágya.

Kiemelt szerepet kap a grafikus felhasználói felülettel, illetve fejlett képalkotó összetevőkkel rendelkező infotechnológiai eszközök világában a képolvasás, a vizuális orientáció. Gondoljunk csak arra, hogy manapság már alig lehet olyan mobiltelefont kapni, amely ne rendelkezne fejlett grafikus felhasználói felülettel, ikonok és vizuális szimbólumok között kell navigálni a funkciók eléréséhez, illetve szinte minden ilyen készülékben van beépített kép- és videorögzítő eszköz. A vizuális befogadás tényezői tehát egyre hangsúlyosabbak, amelyeket az eyetracking kutatások (a képernyőn való tájékozódás során végbemenő szemmozgást követő vizsgálatok) is igazolnak: hamarabb és gyakrabban fókuszálunk a kijelzők felületén megjelenő vizuális elemekre, mint a szöveges összetevőkre. Az olvasás tehát állandó követelmény a weben is, csak másfajta szövegeket másképpen olvasunk, mint az interneten kívül.

Bódi Zoltán

Az elkövetkezendő néhány alkalommal az Infoszótárban azzal foglalkozom, hogy az internet biztosította technológiai környezet milyen kommunikációs stratégiák kialakítására készteti a felhasználót, az információs társadalom polgárát. Ezek között áttekintem a keresési stratégiát, a figyelemfelkeltő és érvényesülési stratégiát, az olvasási-írási stratégiát, a társalgási stratégiát és a forráskezelési stratégiát.

A nyelvnek mindig is volt adatrögzítő, adatmegőrző funkciója, amely a nyelv társas, normatív jellegéből fakadóan az emberi társadalmakban hamar átvette a tudásmegőrző funkciót. Tehát hamar kialakult az emberiség történetében, hogy a társaság, a csoport szempontjából fontos ismereteket nyelvi, sőt írásos formában (is) rögzítjük, azaz a nyelvvel már szinte automatikusan összekapcsolódik a tudás, a memória, ha valamit fel akarunk idézni, megkeressük hozzá a megfelelő kifejezéseket. A hagyományos, íráson, sőt nyomtatott íráson alapuló kultúrában az évszázadok során rengeteg tudás halmozódott fel és őrződött meg nyomtatott könyvekben. Ki is alakult az ehhez kapcsolódó információkereső funkció, az iskolában megtanuljuk, milyen könyvekben milyen információt és hogyan találunk meg, emellett a leghagyományosabb információkereső funkció a memóriánkhoz kapcsolódik. Vagyis hogy amit memorizálunk, azt az információt viszonylag hamar megtaláljuk. Kicsit régebben, tehát mondjuk az én kisiskolás koromban, kb. 35 éve úgy mondtuk, ha valamit kívülről megtanultunk, hogy könyv nélkül tudjuk.

Az internet viszont alapvető változást hozott az információrögzítésben, a nyelvben. Az internet a szinte végtelen mennyiségű információrögzítő technológiája, és a nagy tömegek által elég könnyen elérhető volta miatt a mai világ egyik első számú tudástárává nőtte magát ki. Ráadásul az a nyelv, ami az interneten használatos, ami a tudást kódolja, olyan tulajdonságokkal rendelkezik, amelyekkel a nyomtatott írás kevésbé vagy egyáltalán nem, ilyen például a multimediális jelleg, a hipertextualitás, az írott-beszélt jelleg, a szimbolikusság. Tehát az internetkorszakban a felhasználó azzal szembesül, hogy egy új, elektronikus, hálózati médián, az interneten, azon belül is leginkább a world wide weben hatalmas mennyiségű tudást, a hagyományoshoz képest – részben – eltérő nyelvi formában érhet el.

Ezért kell új, az internet, a world wide web sajátosságaihoz alkalmazkodó keresési stratégiákat kialakítani. Ebben a közegben, amelyben a tudás minden eddiginél nagyobb tömegben, és a hagyományos strukturáltság, rendszerezettség nélkül halmozódik fel, minden eddiginél nagyobb hangsúly kerül az információkeresésben a releváns információk felkutatására. Ez azt jelenti, hogy a webes keresés során az általunk lényegesnek, kulcsjelentőségűnek tartott új, a céljainknak megfelelő információkra koncentrálunk, a relevanciát keressük. Ezért rohanunk a neten információkeresés során, ezért használunk keresőalkalmazásokat, sőt ezért használunk olyan keresőalkalmazást, amely a többihez képest relevánsabb találatot ad, és ráadásul strukturálja is a találatokat. Ez a helyzet magyarázza azt is, hogy az információ-előállításnál alapvetően fontos a címkézés, hisz a felhasználók egy nagyobb információhalmazból a címkék, a metainformációk alapján tájékozódnak.

A mai interneten tehát a fenti összefüggések miatt a felhasználó szinte ki van szolgáltatva a keresőalkalmazások relevanciaszintjének, vagyis lassan eljutunk oda, hogy az lesz releváns, lényeges információ, amit a keresők és a webes technológiák is annak tartanak, és nem feltétlenül az, amiről megtanultuk, hogy fontos.

Bódi Zoltán

A mai informatikai rendszerek világában talán észre sem veszi az egyszerű felhasználó, hogy milyen nagy jelentősége van a metainformációknak. Érdemes tehát megfejteni, hogy mit is jelent az, hogy metainformáció.

A meta- görög eredetű előtag, azt jelenti, hogy 'valaminek az elvonatkoztatott, áttételes formája', a különböző tudományterületeken ennél sokkal konkrétabb jelentésben használják. A meta- a nyelvészetben is ismerős előtag, a metanyelv a nyelvről szóló nyelv. Roman Jakobson híres kommunikációs alapmodelljében a metanyelv a kommunikációnak azt a velejáróját jelenti, amikor az érintkező felek az információcsere során használt kódot olyan funkcióban használják, hogy a nyelvről szóló adatokat közölnek vele, magát a kommunikációs folyamatot elemzik, reflektálnak kommunikációs szerepükre. Tehát amikor rákérdeznek egy szó jelentésére, vagy a használatban lévő nyelvi elemekről mondanak véleményt a kommunikáló felek, illetve a kommunikációs kód szerkezetét, szabályszerűségeit, jelentését írják le, akkor a metanyelvi funkció kerül elő. A metakommunikáció pedig a verbális kommunikációt kísérő kommunikációs kódok rendszere. Tehát összefoglalva és általánosítva a metakód vagy metainformáció a kódról vagy az információról szóló kód, az információ, a kód elvonatkoztatott modellje, formája.

 Image: jscreationzs / FreeDigitalPhotos.net

Az informatikában a metainformációkat, metakódokat nagyon széleskörűen használják, csak néhány közismertebb példát mutatok be ezek közül. Talán a legalapvetőbb metakód a fájlnév, hisz amikor nevet adunk egy állománynak, akkor a rendszer e név alapján azonosítja a fájlt, ezért jellemzően a felhasználónak is célszerű olyan fájlnevet választania, amelyik azonosíthatja az állomány tartalmát.

 Image: graur razvan ionut / FreeDigitalPhotos.net

Az egyik legkönnyebben megérthető metainformáció a GPS eszközök által produkált koordináta adatok csoportja, ezek kapcsolódhatnak például egy fotóhoz, vagy a pillanatnyi tartózkodási helyünket azonosító GPS adatok is ilyenek, amikor mondjuk egy közösségi szolgáltatásba bejelentkezve rögtön megjelenik az aktuális helyünkhöz kötődő adatsor. A GPS metaadatok sora még hosszan folytatható.

Itt látható ennek a posztnak a címkefelhője

A másik jellemző példája az informatikai eszközökben használatos metaadatoknak, amikor például egy blogbejegyzést ellátunk címkékkel, más néven megtegeljük a posztot. A címkékből metainformációs adathálózat, úgy nevezett címkefelhő jöhet létre az erre alkalmas programok segítségével. Tehát a modern informatikai eszközök már arra is lehetőséget nyújtanak, hogy a metainformációk közötti összefüggésrendszert, hálózatot is bemutassák.

A world wide web alapja a metainformáció, hisz a webes dokumentumokat, állományokat címkék, indexek, kulcsszavak, azaz metainformációk alapján keressük meg. A metainformációk hálózatából álló webes rendszer az úgy nevezett szemantikus web vagy másként mondva a web 3.0. Ez a web jövőjeként elismert rendszer a weben tárolt adatsorozatoknak a jelentéséről, struktúrájáról, összefüggéseiről szóló metainformációkból létrehozott hálózatot kapcsolja össze a ténylegesen elérhető információkkal, és mindezt a felhasználó számára kereshetővé, elérhetővé teszi. Ez azért jó, mert például a keresést könnyíti meg, ugyanis az információkeresést felfoghatjuk metainformációs stuktúrák alkalmazásának is, vagyis amikor keresünk egy szöveget a weben, akkor a keresőprogramokba a szöveggel összefüggő metainformációkat írunk be, és a jó kereső ezek alapján meg is találja a szöveget. A szemantikus web pedig pont ezt a módszert fejleszti tovább.

És végül említsük meg, hogy minden nyelvi támogatást nyújtó szoftverben (pl. helyesírás-ellenőrzőben) van egy metanyelvi rendszer, hiszen nyelvi modellek alapján következteti ki az alkalmazás, hogy az adott helyen milyen nyelvi kódnak kell szerepelnie.

A metainformációk tehát az informatikának köszönhetően egyre látványosabb és egyre hasznosabb szerepet játszanak mindennapi életünkben.

Bódi Zoltán

Viszonylag kevesen tudják, de még a második világháborúban, a rádió és a telefon feltalálása után is komoly szerepet kaptak a postagalambok. Ha elszakadtak a kábelek és nem működött a rádió életmentő lehetett a szárnyas futárok vitte üzenet. Érdekesség, hogy a kutyákhoz hasonlóan a galambok is be lettek sorozva, zsoldot kaptak, rangjuk, volt, kitüntetéseket kaptak és előléptetéssel jutalmazták őket.

A modern elektronika, a digitális technológiák, a műholdak, és az internet világában van még létjogosultsága a galambpostának? Vannak akik úgy gondolják, hogy igen. Az  informatikai háború korában soha nem látott méreteket öltött a támadásnál és védekezésnél használatos elektronikus zavarás, amely lehetetlenné teszi a kommunikációt. A bombázások és robbanások tönkre tehetik a kábeleket, és a műholdas összeköttetést se garantálja semmi.

A kínai hadsereg évtizedekig arról volt ismert, hogy technikai elmaradottságát az elképesztő mennyiségű katonai élőerővel pótolta. Ezek után nem csoda, hogy egy pár száz példányból álló postagalamb különítmény az 1950-es évek óta szolgál a kínai hadseregben. A hadsereg azóta sokat fejlődött minden téren, mégis a kínai hadvezetés nem régiben úgy döntött, felfejleszti postagalamb állományát pontosan az elektronikus kommunikáció sérülékenysége miatt. Arra az esetre tartalékolja üzenetvivőnek azokat a kínai néphadsereg, ha működésképtelenné válik elektronikus távközlési rendszere. Ezért 10 000 galamb kiképzése mellett döntöttek. A galambok „sorozása” már javában folyik, a kiképzése is folyik Kína középső részén.

Tücsi, a galaktikus