Egy osztrák agykutató, bizonyos Manfred Spitzer, az Ulmi Egyetem Pszichiátriai Klinika orvosi vezetője szerint az internet rendszeres használata demenciához, tehát elbutuláshoz vezet. A digitális demencia fogalmát először 2007-ben dél-koreai kutatók használták annak leírására, hogy a fiatal felnőttek koncentráció zavartól szenvednek, nem tudnak megjegyezni dolgokat. Mindezt a túlzott internet használat számlájára írták.
Spitzer továbbmegy, szerinte visszafordíthatlan leépülést okoz az agy bizonyos területein az internet használata. Elsősorban a memória sérül, az internetezők kevésbé vagy sehogy sem tudnak megjegyezni telefonszámokat, nem tudnak fejben számolni vagy helyesen írni. Az ok, hogy az internet - akárcsak az autó a mozgást - kivált bizonyos tevékenységeket, amiket így már nem kell az agyunknak elvégeznie. Spitzer megoldást nem igazán ad a helyzet kezelésére, de kézenfekvő, hogy a rendszeres fejben számolás vagy akár a telefonkönyvünk újra megtanulása megelőzheti a bajt.
Részemről egyébként komolyan szkeptikus vagyok az agykutató megállapításaival kapcsolatban. Kétségtelen, hogy bizonyos, korábban végzett agyi tevékenységeket ritkábban végzünk az információs korszakban. Az is kutatásokkal igazolt, hogy mivel a Google szinte mindent megtalál számunkra az interneten, az így talált eredményeket agyunk hajlamos kevésbé megjegyezni, hiszen később újra könnyen megtalálhatjuk őket (legalábbis azt hisszük). De, hogy ez digitális demencia, tehát elbutulás volna, azt erősen kétlem. Amit Spitzer nem vesz számításba, hogy az internet- és számítógép használatnak nem csak árnyoldalai vannak. Ebben a helyzetben is igaz, hogy olyan fausti alkuról van szó, ami egyik oldalon elvesz valamit, a másik oldalon viszont ad. Például a rendszeresen belsőnézetes lövöldözős játékokkal játszó fiatalok nagy valószínűséggel remekül tájékozódnak valóságos 3 dimenziós terekben is, mondjuk egy hatalmas bevásárlóközpontban. A számítógép használatával javul a párhuzamos tevékenységek végzésére irányuló készségünk is. Sokkal inkább úgy érzem, hogy olyan evolúcióról van szó, amire már korábban is volt példa az ember fejlődésében, a megváltozott életvitel miatt agyunk alkalmazkodik a kialakuló új helyzethez. A homo informaticusnak nincs szüksége, hogy telefonszámokat vagy születési évszámokat jegyezzen meg, annál inkább tart észben pin kódokat és jelszavakat - vagy, hogy hova írta fel azokat.
Egyébként pedig, ha már a memóriánk elvesztéséért valamit átkozni kell, az sokkal inkább az írásbeliség kialakulása, mintsem az internet. Mióta le tudjuk írni a dolgokat, nem kell emlékeznünk rájuk. Biztosra veszem, hogy már az ókori görögök is észrevették, hogy ez elbutuláshoz vezet, csak mivel az írás kritikusai ezt érthető okból nem írták le (az élő szóban hittek), ennek nem igazán maradt írásos nyoma és emiatt akadtak is kritikusai az írásnak (lásd Szókratész, a szavak mesterének kritikáját - amit tanítványa, Platón vetett szerencsénkre papírra. Köszönet ZKL-nek és Rab Árpinak a forrásért). Végeredményben tehát egy évezredek óta tartó folyamatról és az ahhoz kapcsolódó vitáról van szó, amikor valaki digitális demenciát kiált.
Utolsó kommentek