Netidők Blogtársaság

Vajon hogyan és miért törhetnek rommá egy holland kisvárost egy Facebookon szervezett szülinap résztvevői? Történet az internet sötét oldaláról.

Múlt héten tv híradót néztem egyik este és nem akartam hinni a szememnek, Facebookon szerveződő fiatalok szétvertek egy 18 ezer lakosú holland kisvárost. A történteknek utánanézve érdekes adalékok derültek ki a Facebook hatalmáról, az internet sötét oldaláról és az emberi természet sajátosságairól.

Röviden az eseményekről: egy 16 éves, a hollandiai Harenben élő lány születésnapi bulit szervezett a Facebookon és véletlenül elfelejtette azt privát eseménnyé tenni, tehát elvileg bárki jelezhette részvételi szándékát. Hamarosan ezrek csatlakoztak, hivatalos weboldal jött létre, pólót készítettek az alkalomra és még egy toronyház oldalára is kikerült egy óriási reklám: Project X: Haren felirattal. A Project X utalás egy amerikai filmre, amiben a jónak induló buli válik rémálommá, amikor az események láncolatában a szervezők elveszítik ellenőrzésüket a partira érkező egyre nagyobb tömeg fölött. Ugyanez történt Harenben is, csak a buli eleve rémálomnak ígérkezett. A családot ki kellett menekíteni, a városkában pedig randalírozni kezdtek a megjelentek, boltokat szétverve és autókat borogatva.

A félelmetes a dologban, hogy pontosan előre lehetett látni, mi fog történni, mégis, mint egy görög sorsdrámában, nem lehetett elkerülni a végzetet. A városka vezetői és a rendőrség megpróbálta megnehezíteni az érkezők dolgát, például az utca- és útbaigazító táblákat leszerelve, utakat lezárva és megtiltva az alkohol árusítását. Mindez ez azonban a 21. században, a GPS korában kevésnek bizonyult. (Elgondolkodtató kérdés, hogy hogyan lehetne sikeresen megelőzni egy ilyen előre bejelentett tombolást – ez különösen hasznos volna, mivel nem egyedi jelenségről van szó, közel hasonló elszabadult bulik rendszeresen vannak Németországban is.)

De nézzük meg a résztvevők motivációit, mert szerintem ez a legérdekesebb a dologban. Miből gondolja egy átlagos Facebook felhasználó, hogy ott kellene lennie egy számára ismeretlen 16 éves lány születésnapi buliján? Miből gondolja, hogy több ezren be fognak férni egy házibuliba? Nyilvánvaló, hogy amikor 30 ezren csatlakoztak részvételi szándékukat jelezve, számukra ez egy vicc, egy poén volt, senki nem gondolhatja ugyanis komolyan, hogy egy ilyen szülinapi buliban csak úgy ott lenne a helye. Eddig tehát játékos csínytevésről van szó. Az események ott vesznek sötét fordulatot, amikor több ezren tényleg felkerekednek, hogy el is menjenek Harenbe. Egy részük biztosan katasztrófa turista, kíváncsi, hogy mi lesz ebből (feltehetően ők adják a tömeget), néhányan azonban eleve balhézni mennek. Így lesz a tömegből csőcselék, amely összecsap a helyszínen lévő rendőrökkel és garázdálkodni kezd.

Szerintem megkérdőjelezhetetlen azok felelőssége, akik a szülinapi bulit tömegrendezvénnyé változtatták – látjuk már az elnevezésből (Project X: Haren), hogy pontosan tudták milyen események láncolatát indítják el, ugyanakkor abban is biztosak lehettek, hogy nekik sem lesz ellenőrzésük egy ponton túl a történések felett.

A legérdekesebb azonban szerintem az, hogy a világ egyik leggazdagabb és legtoleránsabb országának számító Hollandiában hogyan történhetett meg ilyesmi. Azt gondolom, hogy a háttérben fiatalok ezreinek frusztrációja, elfojtott agressziója állhat, amely ebben a formában törhetett felszínre. A legsajnálatosabb azonban, hogy ez rombolásban öltött testet. Eszünkbe juthatnak az 1968-as események, én azonban ebben a 2012-es történetben semmi előremutatót, pozitívat, felemelőt vagy progresszívat nem látok.

Tanulság? Az internetnek, Facebooknak óriási hatalma van, az emberi butaság és rosszindulat pedig félelmetes dolgokra képes.

Pintér Robesz

Jó volna többet tudni a friss internetes jelenségekről? Leásni a mélyére annak, hogy vajon milyen hatással van az életünkre az internet, illetve mi magunk hogyan hatunk az internet fejlődésére? Miután a dolog sokakat foglalkoztat, jobbnál-jobb könyvek látnak napvilágot a témában. 45 könyv – nem csak – az internetről.

Kezdődik a félév a Corvinus Egyetemen, ahol ősszel ismét a digitális világ jelenségeivel foglalkozó tárgyat tartok. A tavalyi évnek, elsősorban a szakdolgozati időszaknak egyik furcsa felismerése volt, hogy a hallgatók nem hivatkoznak könyveket. Sokszor csak cikkekre, hírekre és saját kutatásra építik a munkájukat, eltekintve a kevés alap tankönyvtől, amiket a képzés során forgattak. Valahol érthető ez, hiszen iszonyatosan gyorsan változó világról van szó, kevés az általános érvénnyel, huzamosabb ideig használható könyv. Ráadásul az oktatóktól is azt látják (tőlem eddig biztosan, de éppen most tervezek gyökeresen változtatni rajta), hogy a kurrens folyamatok bemutatásához híreket, statisztikákat, rövidebb elemzéseket használnak elsősorban és kevés elméleti munka vagy könyv kerül elő.

Mindez oda vezet, hogy a diákok azt gondolhatják nincs is releváns szakirodalom, ami azonban egyáltalán nem igaz. A múlt héten néhány órára beleástam magam az Amazon kínálatába és 45 olyan könyvet találtam (sajnos mind angol nyelvű), ami érdekes és hasznos lehet nem csak a diákoknak vagy azoknak, akik az internet kutatásával foglalkoznak, hanem mindenkinek, aki csak szimplán meg akarja érteni ezt a világot. Úgyhogy létrehoztam egy egyelőre 45 könyvből álló publikus Amazon wish list-et internetről szóló könyvekből.

Persze nem csak internetről szóló könyvet találunk itt, hanem számtalan kapcsolódó témában elmélyedhetünk az agykutatástól kezdve, a videójátékokon át az arab forradalmakig. De valamennyi erősen kötődik az internet folyamataihoz, jelenségeihez. Van itt népszerűsítő irodalom, tudományos szöveggyűjtemény, mozgósító propaganda a technológia mellett és ellen. A válogatással megpróbáltam visszaadni ennek a sok előítélettel, félelemmel és reménnyel terhelt témának a sokszínűségét. Valamennyi könyv hasznos lehet azonban, ha megfelelő kezekbe kerül. Persze minden lista önkényes, így biztos erről is hiányoznak könyvek, főleg, amelyek nem az elmúlt években jelentek meg.

Végül, tudom, hogy manapság sokan egyre ritkábban olvasnak hosszú szöveget, mint amilyen egy könyv. Ha valakinek nehéz nekidurálnia magát az olvasásnak, javaslom, hogy először az alábbi viccesnek tűnő, de halálosan komoly cikket nézze meg, amely a könyvolvasó típusokról szól. Ez után valószínűleg könnyebb lesz eldöntenie, hogy mi a neki való könyv.

Pintér Robesz

A magyar mobiltelefónia és mobilinternet világában is megjelent a 4. generáció, amelynek a megnevezésére egy másik kifejezést is használunk. A legújabb széles sávú mobiltechnológiai szabvány kulcskifejezése az LTE betűszó, amely a long term evolution, magyarul hosszú távú fejlődés kifejezést jelöli.

Nyelvileg kifejezetten érdekes az az attitűd, vagyis nyelvi viselkedés, ami emögött a kifejezés mögött áll. Az informatikai fejlesztésekről ugyanis eddig az az általános kép terjedt el, hogy nem hosszú távra szólnak, hanem igen gyors ütemben követik egymást az új technológiák. Természetesen mint minden sztereotípia, ez sem teljesen igaz. Most kifejezetten ezzel a közhellyel kívánt szembeszállni a technológia névadója, hiszen a hosszú táv kifejezés erősen asszociálja ezt az elképzelést.

A kifejezés háromtagú szószerkezet, így az informatikában szinte kötelező, de mindenesetre igazán divatos háromelemű betűszók sorába jól illeszkedik, és követi az eredeti angol, csupa nagybetűs írásmódot.

Az LTE széles sávú internettechnológiája jól jelzi a mobilinternet előretörését. Az LTE a 3,5 G-t, vagyis a 3,5. generációs mobilkommunikációt, a HSDPA-t (High Speed Downlink Packet Access) követő technológia. Azaz az LTE a 4G azaz a 4. generáció a mobiltechnológiában. Az LTE segítségével elérhető elméleti maximális sávszélesség a 300 megabit per másodperces érték körül van, ez a gyakorlatban várhatóan jellemzően a 200 megabit per másodperces álló, 50 megabites mozgó letöltési sebesség körül alakul, valamint a több 10 megabites feltöltési sávszélességet is elérheti másodpercenként.

Bódi Zoltán

| Még több lehetőség

Egy osztrák agykutató, bizonyos Manfred Spitzer, az Ulmi Egyetem Pszichiátriai Klinika orvosi vezetője szerint az internet rendszeres használata demenciához, tehát elbutuláshoz vezet. A digitális demencia fogalmát először 2007-ben dél-koreai kutatók használták annak leírására, hogy a fiatal felnőttek koncentráció zavartól szenvednek, nem tudnak megjegyezni dolgokat. Mindezt a túlzott internet használat számlájára írták.

Spitzer továbbmegy, szerinte visszafordíthatlan leépülést okoz az agy bizonyos területein az internet használata. Elsősorban a memória sérül, az internetezők kevésbé vagy sehogy sem tudnak megjegyezni telefonszámokat, nem tudnak fejben számolni vagy helyesen írni. Az ok, hogy az internet - akárcsak az autó a mozgást - kivált bizonyos tevékenységeket, amiket így már nem kell az agyunknak elvégeznie. Spitzer megoldást nem igazán ad a helyzet kezelésére, de kézenfekvő, hogy a rendszeres fejben számolás vagy akár a telefonkönyvünk újra megtanulása megelőzheti a bajt.

Részemről egyébként komolyan szkeptikus vagyok az agykutató megállapításaival kapcsolatban. Kétségtelen, hogy bizonyos, korábban végzett agyi tevékenységeket ritkábban végzünk az információs korszakban. Az is kutatásokkal igazolt, hogy mivel a Google szinte mindent megtalál számunkra az interneten, az így talált eredményeket agyunk hajlamos kevésbé megjegyezni, hiszen később újra könnyen megtalálhatjuk őket (legalábbis azt hisszük). De, hogy ez digitális demencia, tehát elbutulás volna, azt erősen kétlem. Amit Spitzer nem vesz számításba, hogy az internet- és számítógép használatnak nem csak árnyoldalai vannak. Ebben a helyzetben is igaz, hogy olyan fausti alkuról van szó, ami egyik oldalon elvesz valamit, a másik oldalon viszont ad. Például a rendszeresen belsőnézetes lövöldözős játékokkal játszó fiatalok nagy valószínűséggel remekül tájékozódnak valóságos 3 dimenziós terekben is, mondjuk egy hatalmas bevásárlóközpontban. A számítógép használatával javul a párhuzamos tevékenységek végzésére irányuló készségünk is. Sokkal inkább úgy érzem, hogy olyan evolúcióról van szó, amire már korábban is volt példa az ember fejlődésében, a megváltozott életvitel miatt agyunk alkalmazkodik a kialakuló új helyzethez. A homo informaticusnak nincs szüksége, hogy telefonszámokat vagy születési évszámokat jegyezzen meg, annál inkább tart észben pin kódokat és jelszavakat - vagy, hogy hova írta fel azokat.

Egyébként pedig, ha már a memóriánk elvesztéséért valamit átkozni kell, az sokkal inkább az írásbeliség kialakulása, mintsem az internet. Mióta le tudjuk írni a dolgokat, nem kell emlékeznünk rájuk. Biztosra veszem, hogy már az ókori görögök is észrevették, hogy ez elbutuláshoz vezet, csak mivel az írás kritikusai ezt érthető okból nem írták le (az élő szóban hittek), ennek nem igazán maradt írásos nyoma és emiatt akadtak is kritikusai az írásnak (lásd Szókratész, a szavak mesterének kritikáját - amit tanítványa, Platón vetett szerencsénkre papírra. Köszönet ZKL-nek és Rab Árpinak a forrásért). Végeredményben tehát egy évezredek óta tartó folyamatról és az ahhoz kapcsolódó vitáról van szó, amikor valaki digitális demenciát kiált.

Pintér Robesz

Az internet egyik hatalmas előnye, hogy számos esetben ingyen lehet hozzáférni a világ legjobb tartalmaihoz. Nincs ez másként akkor sem, ha tanulni szeretnénk valamit. A No Excuse List szedte össze ebben a listában, hogy hol érdemes nekikezdenünk. A már ismertebb forrásokon túl, mint amilyen a Wikipédia, a Khan Acedamy vagy a TED, kevésbé ismert, de igen hasznos anyagokra találhatunk így rá.

Jó böngészést és tanulást!

Pintér Robesz