Impresszum Help Sales ÁSZF Panaszkezelés DSA

Programfejlesztési rémálom

Néztem az egyik doku csatornán, egy filmet, ahol egy angol szolgáltató cég telefonos ügyfélszolgálatán próbáltak betanítani egy új alkalmazottat. Nagy terem, sok asztal, mindegyiknél ült egy ügyfélszolgálatos, fejükön headset, előttük számítógép. Az érintőképernyők gondolom az alkalmazottak gyorsabb munkáját voltak hivatottak segíteni.

Az újonc a mélyvízben a tanár segítségével már éles körülmények között, ügyféllel tárgyalva gyakorol. Az ügyet sikerült lerendezni, a tanonc megnyugodott. Ekkor jött a krach: minden eltűnt a képernyőről.

Nem értette, mi történt. Az oktatója a fejéhez kapott, és közölte sikerült törölnie az előfizető összes eddig rögzített adatát. Hogy mi történt: elhinni is nehéz: az info gomb mellett közvetlenül a törlés gomb van, és azt nyomta meg a tanuló.

Ez egy informatikai rémálom, az ostoba programtervezés csúcsa. Csak néhány bődületes balfogás:

- Miért van a törlés gomb közvetlenül a gyakran használt info gomb mellett?

- Miért töröl azonnal?

- Miért nem kérdez rá, hogy valóban törölni akarja-e az ügyfelet?

- Miért nincs utána helyreállítási lehetőség?

Vajon mi mindent tudtunk volna még meg, ha elmerülünk a program jobb ismeretébe.

Toochee, a Galaktikus

0 Tovább

Három évre tervezzünk

Ami elromolhat, az el is romlik – Murphy közhelyszerű „törvényét” korunk marketingszakemberei is ismerik, sőt mi több, ma már a konzumer árucikkek gyártásánál is ebből indulnak ki. Három év után az eszközeink jelentős része elhasználódik és cserére szorul, így újat kell vennünk. Természetesen vannak kivételek (hűtőgép, tűzhely, bútorok), de egyre többen ismerjük már például a mobiltelefonok világából, hogy 2-3 évente cseréljük a telefont. Elkopott, mármint fizikailag, vagy idejétmúlttá válik technológiailag, netán ténylegesen elromlik, vagy esetleg csak megunjuk.

Saját példámat hadd idézzem: 2004-ben (szinte tegnap volt!) sikerült szert tennem egy multifunkciós nyomtatóra (márkáját és típusát most itt nem citálom, már csak azért sem, mert más gyártóknál is hasonló lehet a tapasztalat), ami ugyebár szkennerként is, meg fénymásolóként is használható. Nem a legolcsóbb eszköz volt, de talán nem is a legdrágább, mindenesetre a vételénél mindenképpen megvolt még az a szempont, hogy egy jó masszív darab ez az eszköz, középtávon (mondjuk 5-7 évre) biztosan jó megoldás lesz. Ezért aztán hajlandó voltam kicsit mélyebbre nyúlni a pénztárcámba.

Először a masina nyomtató része adta meg magát, nagyjából 2008 végén, de úgy, hogy a cég szervizközpontjában azt mondták, hogy olyan drága a javítás, hogy ezért az összegért már simán vehetek egy új készüléket. Nem sokkal később vettem egy olcsó lézerprintert (tényleg az akkor elérhető legolcsóbbat vettem: a viszonylag drága multifunkciós gép mellett már nem akartam sok pénzt kiadni), a multifunkcióst meg legalább szkennerként használtam tovább. De aztán mostanában eljött a végítélet ideje a kiszolgált multifunkciós masina számára is: a szkenner immár csíkokat húz a képen. Na jó, de legalább azt elmondhatom, hogy hét éven át működött – úgy ahogy.

Az igény azonban megmaradt: kell a szkenner és időnként a színes nyomtatás funkciójára is szükségem van, hát kimentem egy közeli áruházba, ahol a kedvenc eufemizáló kifejezésemmel élve „belépő szintű” multifunkciós nyomtatót vettem, a korábbi eszköz hét évvel előtti árának ötödéért. (Persze, akciós volt. Ha az eredeti árát nézem, akkor már nem jön ki a jól hangzó „ötöde”, hanem csak kb. 40%, de még így is 60%-kal lenne olcsóbb. És még egyszer perszer: a gép akciós ára annyi, mint a fekete és színes tintapatron árának összege.) Nézzünk, mire megyünk egy mai olcsó eszközzel! Természetesen a technikai adatait megnéztem előzetesen, és elfogadhatónak találtam.

Megleptek az eszköz használatának első tapasztalatai. Ezek a szakik dolgoztak az elmúlt hét évben! A berendezés halkabban és gyorsabban szkennel, halkabban és gyorsabban nyomtat és ezzel még nincs vége! A szkennelést segítő szoftver sokkal kezesebb, mint a 2004-es: például egy színes fotó beolvasásakor nem kell vesződni a kép körvonalainak precíz kézi beállításával (bár tegyük hozzá, hogy egy kezdetleges automatika már volt a korábbi gépben, ami a kép körvonalait felismerte és nagyjából ki is jelölte), hanem teljesen magától egy gombnyomással is képes jó minőségben beszkennelni a képet. És ez egy olcsó gép!

Hát érdemes továbbra is ragaszkodni a régi géphez? És érdemes sok évre venni eszközt? Jelenleg úgy tűnik, hogy legalábbis az elektronikus eszközök esetén több előnye van a sűrű, 2-3 évenkénti lecserélésnek. Egyrészt növeljük a saját esélyünket arra, hogy hamarabb hozzáférjünk az újabb, kényelmesebb technológiákhoz, másrészt egy olcsó eszközzel igazodhatunk ahhoz a gyártói trendhez, ami a 2007. október 29-i műsorunkban megbeszéltünk: a konzumer (vagyis nagyközönségnek szánt) eszközöket 2000 üzemórára tervezik (lásd az Infoszótárban az MTBF, vagyis mean time between failures kifejezést), ami átlagos használattal kb. három évre jön ki.

Vagyis új berendezéseink megvásárlásakor az árra már ne úgy tekintsünk, hogy ennyiért „örök időkre”, de még csak ne is úgy, hogy sokáig használható megoldást kapunk, hanem csak három évre. Számoljuk ki, hogy egy napra hány forint jön ki, azaz az árat osszuk el 3 x 365 = 1095-tel, és gondoljuk át, hogy megér-e ennyit nekünk naponta az új berendezés. A három év elteltével bizony számíthatunk arra, hogy gondoskodni kell az újabb berendezésről.

Szilágyi Árpád


ps: Hadd emlékezzek meg a CD-játszómról, a Technics SL-PG300-asról, amelyet 1992-ben vásároltam, azaz jövőre lesz a kütyü 20 éves, és mind a mai napig tökéletesen működik. Jó példa a korábbi tervezési gyakorlatra, amikor még hosszabb távra tervezték az eszközöket. Ma már ilyen márkájú hifi berendezéseket sajnos nem lehet kapni… Talán a Technics nem jól tervezte meg az MTBF értékeket?

0 Tovább

Nem indul a gépem

Főleg akkor bosszantó ez, amikor másnapra egy blogposztot szeretnék összehozni. Reggel a PC a szokásos teendők közepette csak egy feketén maradt képernyővel válaszolt, többszöri újraindítás után is csak néhány elárvult füttyögés volt a válasz. Mit lehet tenni? Alább összefoglalom saját gyakorlatomat, mely talán a hozzám hasonlóknak is hasznos lehet. Nyugalom, nem a PC szereléséről lesz szó. És gyorsan hozzáteszem, hogy ez a poszt elsősorban azoknak szól, akik nem kívánják az ún. felhőalkalmazásokra építeni a személyes digitális környezetüket.

Bennem legalábbis fel sem merül, hogy a felhőre építsek. Éppen a számítógépes környezetem állandósága miatt, s hogy az adataimhoz lehetőleg mindig hozzáférjek, nem csak akkor, amikor megy a netkapcsolat, és az adott felhőalkalmazás is megy.

Nézzük, mi minden biztosítja jelenlegi nyugalmamat:

1.) Hordozható merevlemez. Ma már a hétköznapi halandó számára is elérhetőek a brutálisan nagy kapacitású (1-2 terabájtos) hordozható merevlemezek. Olyan nagyok, hogy a PC teljes tartalmát le tudom menteni, akkor is, ha már a Gmail (egy főre kiszabott) tárkapacitását is meghaladó az archívált postaládám, és az összes Netidők műsort örzöm a számítógépemen. Szánjuk rá azt a 10-20 ezer forintot, megéri. És aztán ha megvan az eszköz, akkor tényleg mentsük is adatainkat rendszeresen. Mondjuk kéthetente. Tényleges összeomlás esetén csak az utolsó két hét anyagai vesznek el. De a nagyon fontos adatokat, akár naponta, vagy félnaponta is menthetjük. És ha eljő' a minden gépet előbb-utóbb érinntő elmúlás, akkor ezt a hordozható merevlemezt egyszerűen USB porton csatlakoztatjuk a másik géphez.


Kép forrása: http://lessofme-lora.blogspot.com/2007_08_01_archive.html


2.) Másik gép. Manapság már nem olyan nehéz hozzájutni olyan olcsó géphez, ami nem mai darab, de az alapfeladatokra (szövegszerkesztés, netezés) bőven megfelelő. Sőt, éppen ezen meggondolásból szerintem a már kinőtt, túlhaladott eddigi pécénket semmiképpen sem érdemes kidobni vagy elajándékozni. Hiszen ismerjük a rigolyáit, ismerjük a képességeit, rajta vannak az általunk használt programok, a netkapcsolatot is beállítottuk rajta. Tehát tartsuk meg tartalékgépnek! Az asztal alatt/mögött elfér ez is, még csak ki sem kell húzni, viszont nagyon jól jön, amikor az aktuális gépünk - bármilyen okból - rakoncátlankodik. Javaslom azt is, hogy ezt a másodgépet teljes konfigurációként tartsuk meg, azaz a billentyűzetét, monitorát és egerét is tartsuk meg, és az egészet összerakva. Így gond esetén csak benyomjuk ezt a másik gépet, és be tudunk nézni a portálok híreibe, webmaillel a levelezésünkbe, vagy a közösségi oldalakba. És ha az 1-es pont szerinti hordozható merevlemezt csatlakoztatjuk ehhez a másodgéphez, akkor hozzáférünk az adatainkhoz is.

Hát pontosan így írom most én is ezt a posztot. Benyomtam a régi gépem és használom. A blogkiszolgáló rendszerünk (a Postr.hu) szerkesztő felülete pedig értelemszerűen felhőalkalmazás, oda már simán ki tudom másolni ezt a szöveget. De jó, hogy most nem kellett egy internetkávézóba mennem posztot írni!

Szilágyi Árpád


PS: telefonon azt a tippet adta Spányik "Chatman" Balázs, hogy elképzelhetően a gépem videokártyája adta meg magát. Miután felteszem ezt a posztot, utána is nézek...

0 Tovább

STOP! A GPS téved!

Csehországban már jelzőtábla figyelmeztetheti az autósokat azokon a helyeken, ahol a GPS információkkal gond lehet.

Szaporodik a GPS használók száma, és egyre több olyan baleset fordul elő, ahol az autósok a GPS készülékek hibás adatait okolták. Behajtott a folyóba, mert a GPS szerint ott komp volt, lehajtott az útról, mert ott a készülék utat jelzett. Hasonló esetekből egyre több van. Egyre több vezető magyarázza balesetét azzal, hogy a navigációs rendszer mást mutatott, mint az útjelző táblák.

Csehországban mostantól piros háromszögben áthúzott GPS-jel táblákkal figyelmeztetik az autósokat arra, hogy az adott helyen megváltoztak a közlekedési körülmények.

Bevallom, én soha nem értettem azokat az autósokat, akik vakon hittek a navigációs rendszerük utasításainak, pedig a sofőrnek csak néznie kellene kifelé az ablakon. Vagyis arról van szó, hogy a sofőrök annyira bíznak a készülékben, hogy egyszerűen figyelmen kívül hagyja a közlekedési táblákat, figyelmeztetéseket, előrejelzéseket.

Ennek fényében viszont teljesen értelmetlen az anti-GPS tábla, mivel a sofőrök ezt sem fogják figyelembe venni, sőt észre sem fogják venni. Vagyis pusztán pénzkidobás az egész projekt.

Javasolnék viszont egy olyan projektet, ami ennek a töredékébe kerül. Például ahol kiderül, hogy a GPS téved, annak a néhány cégnek, akik a térképadatbázisokat készítik, küldjék el egy e-mailben a hiba jegyzőkönyvét. Nem kerül semmibe, és a leghamarabb így lesz a hiba korrigálva.

Ezt már olvasta:

GPS helyett GNSS (I.)

GPS helyett GNSS (II.) – Galileo

GPS a kesztyűben

GPS nyakörv

Toochee, a galaktikus

 

 | Még több lehetőség

0 Tovább

Netidők Blogtársaság

blogavatar

Digitális talkshow írásban is. Itt a Netidők! Ez a Netidők c. rádióműsor (Petőfi Rádió) blogja. Mindaz, ami elhangzik az adásban, meg ami nem.

Legfrissebb bejegyzések

Utolsó kommentek