Netidők Blogtársaság

Óriási kijelző, gyönyörű saját videók, teljes értékű offline navigáció – a Nokiának köszönhetően* egy hónapja használok egy Lumia 920-at. Az alábbiakban pro- és kontra érvek következnek, avagy milyen előnyei és hátrányai vannak a Nokia jelenlegi csúcskészülékének?

A 920-ra való áttérés előtt két hónapig egy iPhone 4S-t nyüstöltem, azt megelőzően pedig több mint egy évig egy Lumia 800-at. Mindezt azért tartom fontosnak hangsúlyozni itt az elején, hogy világos legyen, már volt előzetes tapasztalatom a Windows Phone rendszerrel és közelről ismertem az iOS-t is (valamint a feleségem telefonja és két tablet révén behatóbban elmélyültem az androidos rendszer bugyraiban is). Másrészt, mint a felsorolt készülékekből látszik, költöztem már egy párszor új készülékre, így tudtam mire érdemes odafigyelni, illetve mire számíthatok.

Ennek köszönhetően az átköltözés simán és flottul ment a készülékre, az első bekapcsolástól számított kevesebb, mint egy óra alatt minden adatom rajta volt az új Lumián és beállítottam az összes fiókomat (levelezés, közösségi oldalak, felhő szolgáltatás stb.). Azóta volt részem egy Android készülék iOS-re költöztetésében is, még napok múlva is a névjegyzék beállításával, majd a jegyzetek egyenkénti mentegetésével kellett foglalatoskodni.

iPhone vs. Lumia 920: személyes nézőpontból

Mielőtt utoljára kikapcsoltam volna az iPhone-t, alaposan végiggondoltam, hogy mi fog hiányozni az almás készülékből – vagyis előre készültem rá, hogy össze tudjam vetni a két rendszert és a két konkrét készüléket egymással. Nagyon szerettem például az iOS-ben a Safari böngészőnek az olvasási nézetét és még inkább azt, hogy a teljes szöveget megoszthatóvá teszi e-mailben, anélkül, hogy bármit ki kellene jelölnöm és be kellene illesztenem. Ez azóta is hiányzik. Az elmúlt egy hónapban sokszor botlottam olyan cikkbe a Lumián, amit teljes szöveggel el szerettem volna menteni (mondjuk az Evernote-ba) vagy meg szerettem volna osztani ismerősökkel, ilyenkor nem maradt más hátra, mint képernyőn kijelölni a szöveget (aprólékos munka), másolni és beilleszteni egy levélbe. Erre azóta sem találtam jobb megoldást (például teljes szöveg kijelölése egy-két mozdulattal), szóval ilyen feature jöhetne a Windows Phone-ba.

A csere előtti utolsó pár hétben nagyon rákaptam az iPhone-nal az Instagram használatára és annak ellenére, hogy a Lumiám fényévekkel többet tud a fényképkészítésről (lásd később a Cinemagraph-ról szóló részt), ez az alkalmazás nagyon hiányzik a telefonról azóta is, sajnos Windows Phone-ra ugyanis nem elérhető hivatalosan az Instagram. Most az Instance nevű alkalmazással próbálkozom, ami csinos és képességekben is hozza az eredeti Instagram színvonalát, de nem hivatalos alkalmazás.

Aki ismer, tudja, hogy imádok jegyzetelni, az Evernote viszont telefonon (tableten) előfizetés nélkül csak online kapcsolattal működik, offline nem. Az iOS-en ezt pótolja félig-meddig, hogy a rendszer alap jegyzetelő alkalmazása szinkronizálja a jegyzeteket a Google fiókba, amikor van net, tehát nem szükséges Evernote-ot használni. Ez nagyon kényelmes és praktikus. A Lumián ezzel szemben a OneNote használható, amit a SkyDrive-ba (tehát a Microsoft felhő szolgáltatásába) szinkronizál a készülék, sőt az egyes jegyzetek ki is tűzhetők a telefon kezdőképernyőjére. Itt tehát nem kellett kompromisszumot kötnöm az áttéréssel.

Szintén előre hiányoltam, hogy a Lumiával készült fotók nem kerülnek automatikusan szinkronizálásra a fotóadatfolyamom révén az iPad Minimre, mint ahogy az iPhone-nál történt. De elfogadtam, hogy ez az ára annak, ha az ember külön telefon és tablet rendszert használ (tudom, ez keveseket érint még idehaza). Ami vigasztalt, hogy az iPhone-ról túl körülményes a képeket PC-re menteni, illetve továbbküldeni, a Lumiával készült képeket viszont szinte azonnal elérhetem a PC-n a SkyDrive-om megfelelő folderében az automatikus szinkronizálásnak köszönhetően. Az elmúlt egy hónapban sokszor kihasználtam ezt a jellemzőjét a rendszernek és nagyon örültem neki. Az iPhone-nal képeket menteni a gépre egy kínszenvedés volt (igen, mivel iTunes kell hozzá).

Végül, amire szintén azt gondoltam, hogy hiányozni fog, az az index.hu iPhone alkalmazása – elég sűrűn látogattam mobilról az index oldalát és azt hittem nincs Windows Phone alkalmazásuk. Itt is kellemeset csalódtam, van a Windows Phone rendszerre index alkalmazás, remekül használható, kint is van a Lumiám kezdőképernyőjén.

Azt is tudtam, hogy lesz néhány dolog, ami egyáltalán nem fog hiányozni az iPhone-ból. A bosszantó autocorrection, vagyis a gépelés automatikus javítása, ami bár többnyire jól működik iOS-en, de az ember azért naponta egyszer biztosan agyvérzést kap tőle. A Lumián ehhez képest a prediktív szövegbevitel megdöbbentően jól működik, gépelés közben a billentyűzet felett egy szövegsávban jelennek meg a javaslatok, amiből bármit kiválaszthatok, viszont, ha olyan szót gépelek, aminek nincs ékezetmentes verziója, akkor automatikusan kicseréli a szót a jóra, ha lenyomom a szóközt a szó végén. Nem mondom, hogy hibamentes a rendszer (például a szókezdő kisbetű-nagybetű néha bezavar), de a magyarban gyakori ragozott szavakkal és egyáltalán a gépeléssel sokkal hatékonyabban elbánik, mint az iOS féle autocorrection. Csillagos ötös.

Prediktív szövegbevitel a Nokia Lumia 920-szal: működik

Szintén a „nem fogok sírni miatta” kategóriába estek iPhone-on az esti homályos képek és videók, mert az iPhone vakuja rendszeresen nem kapcsolt be. Nem fogom hiányolni a túlságosan kicsi kijelzőt sem, valamint azt, hogy az iPhone nem szinkronizálta folyamatosan a vállalati e-mail címemhez tartozó Outlook névjegyzéket (tehát az egy idő után már nem volt naprakész), illetve, hogy az olvasatlan Gmail levelek megtekintéséhez külön alkalmazást kellett telepítenem és futtatnom, mert a gyári levelezőben nem volt ilyen nézet. A Lumia képei és videói sem tökéletesek, de rossz fényviszonyok mellett is sokkal jobbak, mint az iPhone-nal készültek. A kijelző nem csak érzésre lényegesen nagyobb, mint az iPhoné, azt mondanám, hogy az első két hétben szinte alig használtam a tabletemet, mert a Lumia mérete miatt még szinte azt is helyettesíteni tudta. Az Outlook névjegyzékem folyamatosan naprakész és ehhez mindössze egyetlen egyszer kellett beállítanom a dolgot, ami fél percembe telt. Végül, a beépített levelező a Lumián rendelkezik olvasatlan levelek nézettel, nem kell ahhoz külön alkalmazás. Nagyon hasznos, imádom.

Jövő héten folytatjuk... (A második rész 2013. július 12-én reggeltől itt olvasható.)

* A szerző számára a Nokia biztosított egy Nokia Lumia 920-as készüléket, annak tartozékaival tartós használatra, annak fejében, hogy tapasztalatait megosztja az interneten, rendezvényeken, illetve személyesen a környezetével.

Pintér Robesz

Egy srácnak tönkrement az USB-Driveja, gondolta, megnézi, hogy is fest egy ilyen szerkezet beklülről. Szétszedte, és teljesen ledöbbent.

Nem a könnyen kezelhetőség mintapéldánya, és a megcélzott vásárlóközönség sem teljesen egyértelmű.

Toochee, a Galaktikus

(via piximus)

A múlt heti blogposztban arról írtam, hogy hogyan jutottam el a merevlemezes és usb-kulcsos adathordozástól a felhő alapú megoldásig. Valójában ez csak az egyik indoka annak, hogy miért szeretem a felhőt. A LiveMesh szolgáltatáson túl, ami a számítógépek-felhő közötti szinkronizálást végzi számomra, több felhő alapú szolgáltatást is használok még, amik nagyban megkönnyítik az életem. Ilyen szolgáltatások a Dropbox, a Google Drive és a Skydrive. Alábbiakban 1-2 számomra hasznos felhasználási lehetőségről szólok ezek kapcsán.

Az első felhőszolgáltatás, amit intenzívebben használni kezdtem, a Dropbox volt. A Dropbox számomra egy olyan pendrive, amit nem kell magamnál hordani, amit nem tudok elhagyni – igaz, csak internet kapcsolat esetén tudom elérni az így tárolt anyagokat. Ma már azonban a mobil internetnek hála (a nálam ritka) külföldi tartózkodást leszámítva mindig van elérhető internet kapcsolat. Így a Dropbox nyugodtan telepakolható anyagokkal. Elsősorban a számítógép és a hordozható eszközök (tablet, okostelefon) közötti adat megosztásra szoktam használni. Erre teszem fel például a hallgatói dolgozatokat, a hosszabb szövegeket. Kikapcsolódás esetére novellákat, könyveket is tartok rajta. Néhány esetben pedig az is előfordul, hogy 1-1 könyvtárat megosztok, ha olyan tartalmat kell hozzáférhetővé tennem, amit nem csak egyszer és néhány embernek kell elküldenem, hanem rendszeresen – és újabb lehetséges címzettek felbukkanása bármikor várható.

A másik felhőszolgáltatás, amit időnként használni szoktam, a Google Drive. Nálam ez elsősorban az úgynevezett kollaboratív munka eszköze, tehát ide teszem fel azokat a táblázatokat, szövegeket, amikkel többen dolgozunk. Például ezen osztottam meg a hallgatóimmal legutóbb, hogy ki melyik könyvet választotta recenzálni. Ebben a félévben ugyanis azt a feladatot adtam a hallgatóimnak az egyetemen, hogy egy listából válasszanak könyvet és írjanak belőle könyvismertetőt. Fontos információ volt számukra, hogy egy könyvet kiválasztott-e már valaki. A legegyszerűbb a Google Drive segítségével volt megosztani a dokumentumot. E nélkül sokkal több e-mailezés lett volna és adminisztrálni is nehezebb lett volna a dolgot. De szintén a Google felhő szolgáltatását használom az androidos táblámmal készült képek azonnali mentésére. A képet elkészülte után a gép automatikusan feltölti a Google Drive-ba (kiválasztható, hogy ezt csak wifi hálózaton tegye, kímélendő a mobilos csomag adatforgalmi keretét). Ennek különösen akkor vettem hasznát, amikor egy szoftveres hiba miatt vissza kellett állítanom a tablet rendszerét és sajnos menteni már nem lehetett róla: egyrészt egyetlen képem sem veszett el, másrészt a visszaállítás után automatikusan visszatöltötte a rendszer a képeimet. Így azokat alkalomadtán ismét meg tudtam mutatni az ismerősöknek, barátoknak.

A végére hagytam a Skydrive-ot. Ezt a Lumia telefonommal használom intenzíven, mivel a Windows Phone rendszernek alapbeállításban ez a felhős háttérrendszere. Itt is mentem a képeimet már az elkészítésük pillanatában. De ezen túl a OneNote jegyzeteim vagy a telefonon készített Office anyagaim is a felhőben tárolódnak, ami azért kényelmes, mert bármit jegyzetelek a telefonon, az később elérhető a számítógépen is az internet segítségével, így könnyen tudok másolni és beilleszteni belőlük bármit egy másik helyre.

Mindhárom rendszert könnyű használni, kényelmesek, sok esetben a háttérben dolgoznak, mindössze egyszer kell beállítani ehhez őket. Nem mondom, hogy nem tudnék élni nélkülük, vagy hiányuk megoldhatatlan nehézséget jelentene, de bizonyos dolgok kezelése sokkal körülményesebb lenne számomra. Ezért is szeretem a felhőt.

Pintér Robesz

Sokan beszélnek a felhőről, a felhőben tárolt adatokról, mint a jövőről. A helyzet azonban az, hogy kevés odafigyeléssel a felhő már most is remekül használható és ezért még a zsebünkbe sem kell nyúlnunk. Mondok néhány személyes példát, amiből az is kiderül, hogy miért szeretem a felhőt.

A felhő előtti időkben – még idén év elején is – egy 250 gigabájtos külső merevlemezzel jártam munkába. Ezen voltak ugyanis azok az anyagaim, amiket nem akartam a munkahelyi gépen tárolni, elsősorban szakmai anyagok (visszamenőleg a kilencvenes évekig, amikor elkezdtem számítógéppel dolgozni), másrészt fényképek (amik az évek alatt több mint 100 gigára híztak). A külső merevlemezt az otthoni gépemen is használtam, tehát gyakorlatilag erre „költöztem”. A biztonság kedvéért folyamatosan mentettem a lemez tartalmát egy otthon elhelyezett nagyobb külső merevlemezre. Ezzel a rendszerrel elkerülhető volt, hogy folyamatosan egy közel 3 kilós laptopot kelljen hurcibálni magammal minden nap és jóval kevesebb helyet is foglalt.

A külső merevlemez azonban idővel elkezdett „vacakolni”, például miközben rá volt dugva a gépre, váratlanul nem lehetett rá menteni. Az operációs rendszer ezen túl azt is jelezte, hogy hibák vannak a lemezen. Semmi sem veszett el ugyan, de várható volt, hogy kisebb-nagyobb adatvesztések idővel előfordulhatnak. Mivel minden anyagom ezen volt a biztonsági mentések ellenére attól tartottam, hogy elveszik valami fontos. Ezért a lemezt a fiókba tettem és vettem egy 8 gigás pendrive-ot. Az aktív dolgok (könyvtárak), amikkel rendszeresen dolgoztam, nem haladták meg ugyanis a néhány gigás méretet. Mint pár hónap alatt kiderült a pendrive egyáltalán nem volt jó ötlet a hordozható merevlemez kiváltására: egyik nap nem tudtam írni rá, csak olvasni róla és törölni sem lehetett a fájlokat. Gyakorlatilag úgy viselkedett, mint egy egyszer írható és már megírt DVD adatlemez: csak olvasni lehetett, módosítani nem. A gyártócég ügyfélszolgálatával való hosszas egyeztetések után azt javasolták, hogy vigyem vissza a boltba, ahol adnak helyette másikat. Csakhogy rajta volt az összes adatom, amit nem lehetett letörölni. Azóta ez is az asztalfiókban porosodik és pendrive-ot csak 1-2 file ideiglenes szállítására használok (például a konferencia és egyéb előadásokat).

Ekkor visszatértem a külső merevlemezes megoldáshoz, de attól tartottam, hogy elveszhetnek az adatok lemezhiba miatt, vagy elhagyhatom, ellophatják a hordozható tárolót, ami számomra „végzetes” lett volna. Így alternatív megoldás után kellett nézni. Ekkor jutott eszembe, hogy az okostelefonom és tabletem révén már évek óta használom a felhőt, elsősorban az ezen készülékekkel készült képek tárolására (elkészülésük után azonnal felmásolja őket automatikusan a rendszer a felhőbe, ha ezt engedélyezzük neki). Illetve az Evernote alkalmazás révén jegyzetelésre, hírek, információk tárolására is a felhőt használom közel két éve (sőt, írásra is, például ennek a blogposztnak az első változata is Evernote-ban íródott a buszon és metrón zötykölődve, amit aztán a munkahelyi gépen szerkesztettem meg – ahol azonnal hozzáférhető volt a szöveg, mivel a felhőben tárolódik).

Az a megoldás, amit találtam végül a hordozható merevlemez kiváltására, felülmúlta minden várakozásomat. Egyrészt ingyenes, másrészt kényelmes, gyors, megbízható és annyira a háttérben zajlik, hogy teljesen el tudtam felejteni, folyamatosan dolgozik a háttérben. (Annyira hozzászoktam néhány hónap alatt, hogy később több pendrive-ot is elhagytam – szerencsére megkerültek –, mert nem szoktam semmi ilyesmit dugdosni azokba a gépekbe, amikkel elsősorban dolgozom). De hogy ne csigázzam tovább az olvasót, a LiveMesh-ről van szó, amibe behúztam az aktív könyvtáramat (tehát azt, amiben még módosítgatok tartalmat, mert még nem archiváltam). Az anyagok így fent vannak a felhőben, de egyúttal rajta vannak az otthoni és a munkahelyi gépem merevlemezén is, amiket folyamatosan a háttérben szinkronizál és naprakészen tart a rendszer. Így akkor is hozzáférek mindkét helyen a dolgaimhoz, ha esetleg átmenetileg nincs internet. Az első hálózatra csatlakozáskor újra megtörténik a hálóval való szinkronizálás:

„Ha két vagy több számítógépre van telepítve a Windows Live Mesh, szinkronizálhatja közöttük a mappákat (a számítógépek között közvetlenül). Ha mappákat szinkronizál a számítógépek között, az egyik számítógépen végzett módosítások megjelennek a másikon is, amikor a számítógépek kapcsolatban állnak az internetttel. A szinkronizált mappák tartalmát mindegyik számítógép menti, így akkor is dolgozhat rajtuk, amikor nem kapcsolódik éppen az internetre.”

A rendszer további előnye, hogy a felhőhöz nem csak ezen a két gépen férek hozzá, hanem bármilyen gépen elérhetem az anyagaimat, ahol van internet. Elég belépnem a fiókomba. Ez a megduplázott és „felhőzött” rendszer nagyon kényelmes, jól használható és sokkal biztonságosabb számomra, mint a hordozható merevlemezes idők. Egyetlen dolog hiányzik a teljes boldogsághoz, hogy harmadikként a tebletemet is beleköthessem valahogy a rendszerbe és menet közben is elérhessem az összes anyagomat. De remélem, hogy az új, Windows 8-as vagy RT-s világ ezt is megoldja majd előbb-utóbb.

Pintér Robesz