Netidők Blogtársaság

Elég sok szolgáltatás létezik az interneten amelyik lehetőséget kínál arra, hogy adatokat tároljunk és osszunk meg magunkról, vagy egy projekt fejlesztését végezzük el közösségi alapokon. Az egyik ilyen legnépszerűbb közös fejlesztést lehetővé tévő szolgáltatás a GitHub. Ennek a szolgáltatásnak a segítségével csoportos szoftverfejlesztést lehet végezni, köszönhetően a nagyon jó verziókezelő rendszerének.

A GitHub szolgáltatásaiért fizetni kell azoknak a fejlesztéseknek, melyek nem nyílt forráskódú termékeket hoznak létre. A nyílt fejlesztések ezzel szemben ingyenesen használhatják a szolgáltatást. Összesen nagyjából 1.7 millió fejlesztés zajlik a GitHub-on melyek jó része nyílt forráskódú fejlesztés.

Manu Sporny az alapítója és egyben elnöke is a Digital Bazaar nevű cégnek, egy elég különleges projektet kezdett a GitHub-on. Nem szoftvert kíván fejleszteni, hanem a saját genomját osztja meg, mint nyílt forrást. A genomjának 1 millió párját public domain licensz alatt hozza nyilvánosságra.

Arról, hogy miért teszi mindezt, ő maga így nyilatkozott:

" Mikor a barátaimnak elmondtam, hogy mire készülök ilyen kérdéseket kaptam:
- Miért tennél ilyet?
- Nem félsz, hogy valaki ellened használja majd fel ezeket az adatokat?
- Mi van akkor, ha az egészségbiztosítód arra használja majd, hogy bizonyos kockázatokat kiolvasva az adatokból, kibújjon a biztosítási kötelezettség alól?
- Á! Én soha nem tennék közzé magamról ilyen adatokat!
- Mit csinálsz, ha majd valaki ez alapján klónoz téged?
Elég sokat gondolkodtam ezekről a kérdésekről és arról, hogy milyen következményekkel járhat az egész projekt, mielőtt döntöttem arról, hogy ilyen jellegű személyes adatot publikussá teszek. Elég súlyos következményekkel is járhat rám nézve ez a döntés. Mindazonáltal úgy gondolom, hogy a lépésemmel járó előnyök messze túlmutatnak azokon a komoly kockázatokon, mellyel a döntésem jár."

Manu saját blogjában folyamatosan beszámol majd a projekt állásáról.

Fontos megemlíteni, hogy a közzétett 1 millió kapcsolat, csak egy kis része a közel 17 milliós teljes emberi DNS állománynak. Az 1 millió párból párból álló mintából, eddig alig 15 ezernek ismert a funkciója a tudomány mai állása szerint. Lépésével szeretné ha a géntechnológia további fejlődését szolgálná az az adatmennyiség amit most elérhetővé tett. A kérdés csak az, hogy ezzel a lépssel mennyire tette saját magát sebezhetővé és védtelenné azokkal szemben, akik esetleg ellene szeretnék ezeket az adatokat felhasználni.

Alig egy hónappal ezelőtt írtam a brit állami közszolgálati médiacég, a BBC portáljáról, majd néhány nappal később kaptuk a hírt, hogy 360 munkatársat küldenek el a portáltól (de így is marad még kb. 1200 emberük, csak az online-nál!), és ezzel együtt az elkerülhetetlen költségcsökkentés jegyében bezárnak 180 weboldalt (a Kreatív Online szerint a 400 nagyon látogatott weboldaluk közül). Utóbbi momentumra fókuszálunk most egy kicsit, talán nem csak engem gondolkodtatott el az, hogy már nem csak kis hazánkban figyelhető meg ez a „bezárási düh”. A költségcsökkentés érthető szempont, de hogyan következik ebből a 180 weboldal bezárása? Olyan ez, mintha egy nagy közkönyvtárban a költségek lefaragása érdekében nem csak a létszámot csökkentik, hanem lezárják a látogatók elől mondjuk a szépirodalmi részleget, rosszabb esetben el is kezdik megsemmisíteni a könyveket… Pedig annak a 180 weboldalnak nyilvánvaló értéke van, amit ráadásul adófontokból hoztak létre.

Mondandóm lényege: tanuljunk a britek példájából! Ne csak a pozitív példából (ilyen a BBC portál létrehozása és eddigi tizenéves története), hanem abból is, ahogy most igyekeznek megoldani a helyzetet. Nem szabad így tenni! A már létrehozott értékeket mindenképpen meg kell tartani és ha már nincs is pénz a folyamatos frissítésre és megújításra, legalább az elérhetőséget kell biztosítani. (Ahogy egyébként volt példa erre korábban: éppen a BBC portálon a magyar adás lezárása után is elérhetők maradtak a weboldalak.)

És érdemes felfigyelni arra is, hogy egy pár nappal ezelőtti hír szerint a torrentezők közössége sajátos módon vállalta át a közpénzből létrehozott értékek mentését és elérhetővé tételét. Az egyik torrentező ugyanis a megszüntetésre ítélt weboldalakat letöltötte és egy 2 gigabájtos fájlba tömörítve, évi 4 dollárért bérelt szerveren tette elérhetővé. S noha hozzá kell tegyem, hogy saját tapasztalataink alapján egy médiacég webszerverén 2 gigabájtba nem sok fér bele (csak abba gondoljunk bele, hogy a hang- és videofájlok milyen kapacitásigényesek), tehát a konkrét példában a 2 gigás fájl viszonylag kevés multimédia elemet tartalmazhat, ennek ellenére az akció pozitív szándéka és példamutatása elgondolkodtató.

Ma, amikor az adathordozók megabájtonkénti ára is csökken, meg az internetes sávszélesség és a szerverkapacitások egységnyi ára is folyamatosan évek óta csökken, ilyenkor érdemes lenne az állami közgyűjteményeknek, médiacégeknek és minden közpénzből finanszírozott információszolgáltatónak átgondolni a példát. Ideje hosszútávú megoldást találni arra, hogy a létrehozott értékeink elérhetők legyenek a neten. Az elérhetőség megabájtonkénti árát folyamatosan lehet csökkenteni, miközben persze az adatok csak sokasodnak és persze az adatok biztonsága megköveteli a redundáns tárolást is – mégis ideje lesz úgy tekinteni az információs javainkra, hogy ha most elherdáljuk ezeket, akkor annál kevesebb lenyomat, tudás, kultúra, érték, műsor, film, írás, fotó marad az utánunk következő korosztályokra…

Szilágyi Árpád

Az adataink, a fájljaink és minden amit számítógépünkön tárolunk nagyon fontosak. Érdemes ezért minden lehetséges módon védelmezni azokat az illetéktelenek elől. Erre több lehetőségünk is van, de nekem leginkább a TrueCrypt névre hallgató nyílt forráskódú megoldás tetszik a legjobban, mert több módon is használhatjuk titkosításra.

Első szint

A legegyszerűbb, ha az összes adatunkat belehajigálhatjuk egy nagy széfbe, amit csak mi tudunk kinyitni. Ezt minden további nélkül megtehetjük a TrueCrypt segítségével, mégpedig úgy, hogy létrehozunk egy jó nagy titkosított fájlt vele, amit aztán mint egy merevlemezt tudunk hozzáadni a rendszerünkhöz. Ha tudjuk a jelszót ehhez a virtuális meghajtóhoz, akkor látszanak az oda mentett dolgaink, ellenkező esetben csak egy darab fájlt találunk a merevlemezünkön.

Ennek a megoldásnak az előnye, hogy a titkosított fájlt, nyugodtan tárolhatjuk akár a felhőben is, még ha valami módon magához fájlhoz hozzá is férnének, a jelszó ismerete nélkül azzal nem mennek semmire. De ugyanígy USB kulcson is biztonságban tarthatjuk a dolgainkat. Elvesztés vagy eltűnés esetén sem kell aggódnunk, hogy az azon tárolt adatokat valaki felhasználja.

Második szint

Haladók és kalandos kedvű felhasználók választhatják a teljes merevlemez titkosítását is. Ez azért igényel egy magabiztos számítógép ismeretet, mert particionálás, formázás mind szerepel a műveletek között, ami gyakorlatlan felhasználóknak egyenes út az adatvesztéshez. Aki viszont csinál biztonsági mentést, mielőtt egy ilyen műveletbe belevág, az nyugodtan kísérletezhet ezzel a megoldással. Ha olyan operációs rendszert használunk, amelyik a telepítéskor felkínálja az adatok titkosított tárolását (pl. Ubuntu), akkor érdemes élnünk ezzel a lehetőséggel. Ilyenkor az összes kellemetlenség csak annyi, hogy minden rendszer induláskor meg kell adnunk a jelszót, amivel a titkosítás feloldható. Ez nem akkora véráldozat, hogy ne érné meg a fáradtságot.

Julian Assagne szint

Egy oknyomozó újságírásáról híres napilapnál történt meg állítólag Venezuelában az az eset, hogy a szerkesztőség majd minden tagja a reggeli kávéját szürcsölgette, mikor is nagy ordítozásra lett figyelmes mindenki. A recepciósok nem tudták feltartóztatni az egyenruhásokat akik egyenesen Robert Carmona-Borjas irodája felé vették útjukat. Az ajtót berúgták és a rémült embertől követelték, hogy adja át a jegyzeteit, a demokráciavédelmi törvény értelmében. Ő ekkor halkan csak annyit mondott, hogy minden jegyzetét a számítógépén tartja. Ebben a pillanatban előre lépett egy kicsit véznább, szemüveges egyenruhás aki a billentyűzetet mellől kitúrta Robertet. Bekapcsolta gépet, majd kisvártatva közölte az egyenruhások vezetőjével, hogy nem tudja a gépet elindítani mert az jelszóval van védve. Ekkor a főnök, nyomatékosan megkérte Robertet, hogy árulja el a jelszót. Robert körülnézett és látva a rengeteg AK-103-ast, jobbnak látta elárulni azt. Halkan, szinte a fogai között sziszegte: Clandestino. A billentyűzeten szinte azonnal megismétlődtek a betűk és egy másodperc múlva eltűntek a ráncok a szemüveges egyenruhás homlokáról és kárörvendően elvigyorodott, majd így szólt: rendben, lefoglalhatjuk a gépet. Így is tettek és ahogy jöttek úgy el is vonultak, magukkal hurcolva a corpus delictit. Robert pár nap múlva elhagyta Venezuelát és az Egyesült Államokba emigrált. Tudta, hogy egyetlen egy informátorát, sem fogják megismerni az elkonfiskált számítógépről, hiszen a "hatósági" jelszót adta meg ami, nem az igazi operációs rendszert indította el. A valódi létezését sokáig próbálták megfejteni, de azóta sem sikerült senkinek.

Persze ennek a történetnek a hitelességét senki nem erősítette meg, de a számítógépes része igaz is lehet, amennyiben kihasználja valaki a TrueCrypt szteganográfiás képességeit is. A rendszer ugyanis erre is alkalmas. Akár két operációs rendszert is elhelyezhetünk a számítógépen. Az egyik csak elterelési célokat szolgál arra az esetre, ha fegyvert szegeznének a homlokunkhoz. Ilyenkor nyugodtan el lehet árulni a kamu jelszót. Kamu jelszóhoz, kamu operációs rendszer tartozik, amit tetszőleges kamu adatokkal tudunk feltölteni, hogy éles helyzetben hitelesnek tűnjön az egész. Ha pedig a valódi jelszót adjuk meg akkor dolgozhatunk nyugodtan a féltve őrzött adatainkkal.

Letöltés:TrueCrypt
Magyar nyelvi kiegészítés: letöltése innen

A rádióműsorban ugyan nehéz lenne megmutatni, de elhihetik, az információ gyönyörű. Amióta láttam a hazai infografika blogon az ideális pénisz méretéről szóló infografikát egyre mélyebbre ástam magam a témában és minden újabb képpel nőtt a meggyőződésem, hogy az adatoknak nem kell unalmas táblázatokba vagy grafikonokba rendeződniük. Lehet ezt másképpen is csinálni, úgy, hogy már szinte szexik az adatok.

Nagy kedvencem például az infografika egyik apostolának számító David McCandless TED előadása a témában (magyar felirattal nézhető teljesen ingyen). McCandless Information is Beautiful címmel publikált nemrégiben egy hihetetlenül érdekes könyvet arról, hogyan lehet (szabad? kellene? illene? kell?) vizuálisan megjeleníteni információkat, adatokat és rögvest maga is számtalan jó példával járt elő. A dolog egyébként rendszerint (hihetetlenül) munkaigényes, McCandless saját bevallása szerint volt olyan, hogy egy egész hónapot egyetlen információsűrítő ábra elkészítésének szentelt, de a végeredmény miatt megérte, mivel interaktív infografikát készített belőle a végén. A könyvét a napokban jelentette meg a Typotex Kiadó Az információ gyönyörű címmel, benne sok érdekes illusztrációval, alátámasztandó az amúgy is fontos mondanivalót.

Remélem, hogy ez nem csak egy újfajta divat vagy hóbort, hanem egy újfajta trend és egyúttal vizuális nyelvezet is, ami soha többé nem kopik ki az adatokkal dolgozók életéből. Mert az információ szép, csak megfelelően kell tálalni őket. Egy jó ábra a legösszetettebb jelenségeket is könnyen megérthetővé képes varázsolni. Ennek az az oka, hogy az ember alapvetően a szemén keresztül, vizuálisan képes a leggyorsabban megérteni a dolgokat - ha ez a vizualitás egyúttal találkozik a megfelelő fogalmi rendszerezettséggel is (tehát nyelvi támogatást kap), akkor a látás és a hallás közösen hatnak abba az irányba, hogy agyunk villámgyorsan feldolgozza, megértse és felfogja az összesűrített információt.

Reményre ad okot, hogy David McCandless nincs egyedül abban, hogy az információt szépnek találja, és a megfelelő megjelenítést pedig elengedhetetlennek. Az infografika a 2010-es év egyik legjobb durranása véleményem szerint és észveszejtő tempóban hódítja meg az embereket. Aki nem hiszi, nézze meg ezeket a további oldalakat (amit pár perc keresgéléssel találtam egy megfelelő LinkedIn csoportból kiindulva):

http://www.informationisbeautiful.net

http://chartporn.org

http://www.visualeconomics.com

http://flowingdata.com

http://infosthetics.com

http://junkcharts.typepad.com

Az internetes csalásokról sokat hallunk, sőt a közvéleményben élnek sajnos olyan sztereotípiák, amelyek szerint az internet a csalás, a bűnözés melegágya. Én nem osztom ezeket a megalapozatlan, közhelyes véleményeket. Szerintem a világháló az emberi kommunikációtörténet csúcsteljesítménye, ennél fogva tökéletesen leképezi és összegyűjti az összes lehetséges kommunikációs formát és célt, a csalásokat is.

A netes csalások sajátos formája a phishing, amelyet már minden internethasználó jól ismerhet, hisz nem mai fejlemény, a képi háttér összefüggései az igazán érdekesek. A gyanútlan felhasználók úgy lesznek áldozatok, mint ahogy a kis halak bekerülnek a halász hálójába. Kapnak egy hihető tartalmú emailt, amely elirányítja őket egy olyan webhelyre, ami ugyan hamis, de eredetinek tűnik, és így megszerzik a felhasználó személyes adatait. Elhalásszák a fontos adatainkat, például a bankszámlánkhoz való belépési kódokat.

Rendkívül jól mutatja ennek a témakörnek az összefüggő, kognitív metaforacsoportjait, hogy ugyanerre a képi háttérre épül ennek a csalástípusnak egy magasabb szintű, kifinomultabb, célzott változata, amely már nem válogatás nélkül veti ki a hálóját mindenféle felhasználóra, a metaforakör fogalmával élve kis halra, hanem kifejezetten nagy halakra vadászik. Ezt a módszert whalingnek, magyarul bálnavadászatnak nevezik. A whaling lényege, hogy célzott, személyes, rafinált emaileket küldenek magas beosztású cégvezetőknek, illetve nagyobb cégek új, a munkahelyi biztonságtechnológiában járatlan alkalmazottainak, akiktől nagy jelentőségű üzleti, pénzügyi adatokat lehet kicsalni. Ez a csalás tehát már nagyban zajlik. Jól érzékelhető, hogy a felhasználók, a nyelvhasználók milyen logikus, összefüggő gondolatkörökbe rendezik a hasonló jelentésű metaforikus kifejezéseket. Csalás, becsapás = halászat: ennek az az alapja, hogy a halászat és az ilyen típusú emailes csalás is valamilyen csalit, vagyis csalogató, hihető, ám mégis beugrató kiindulópontot tartalmaz. A válogatás nélküli, tömeges felhasználókat célzó tevékenység egyszerűen a phishing 'halászat' képi kifejezéssel van megnevezve, a célzott, magas beosztású személyek elleni adathalászat a bálnavadászat (whaling).

A kifejezés töve a whale 'bálna' főnév a szlengben a 'magas, óriás termetű embert' is jelenti, a magasa beosztású cégvezetők a hatalmuknál, gazdaságuknál fogva nevezhetők óriásnak, azaz angolul bálnának (whale). Emellett persze metaforikusan szinte bármilyen nagy méretű tárgyat lehet bálnának nevezni. A legzseniálisabb azonban a nyelvhasználatban kimutatható összefüggő képi gondolkodásmód.

Bódi Zoltán

További elérhetőségek: