Netidők Blogtársaság

Vajon ki válik vezetővé a mobil internet fejlődő világban való elterjesztésében? Ugyanis az előttünk álló évtized nagy üzlete egészen biztosan ez lesz. De én egyelőre mégis a fejlett világnak szánt csúcskészülékeket tapogattam meg. A nap nyertese a Samsung: öt Mobile Awards díjat zsebeltek be. Végül: a nyitottság és a sokszínűség már önmagában is érték, derült ki az egymással (hivatalosan nem) versenyző új mobilos oprendszerek vezetőinek esti előadásából. Sűrű volt a mai nap.

A második nap még korábban indult, mint a tegnapi, így már fél kilenc előtt a Firában voltam – mint kiderült túl korán, kilenc előtt ugyanis nem engedik be az embereket a kiállítócsarnokokba, csak a közlekedésre fenntartott folyosón lehet jönni-menni, illetve a konferencia helyszínéül szolgáló négyes csarnok előterében lehet megnézni azt a kevés kiállítót, aki ott van. Sebaj, kihasználtam az időt, hogy átnézzem a hátralévő programot, amire kiváló alkalmazást fejlesztett a GSMA (az MWC-t szervező nemzetközi mobiltelefonos szövetség). A mai program: hogyan csatlakoztatjuk be a következő 1 milliárd felhasználót, kik nyerik idén a (rekord számban kiosztott) Mobile Awards Ceremony-n a díjakat, végül, ki lesz méltó kihívója az androidnak és az iOS-nek a mobil okostelefon rendszerek új üdvöskéi közül (színpadon a Firofox OS, az Ubuntu és a Jolla). Érdekes napnak ígérkezett és úgy tűnt még arra is lesz idő, hogy kicsit kiszabaduljak a standok közé és végre kezembe kaparintsam az új csodákat (engem a Nokia, a Huawei és a ZTE érdekelt leginkább, a Samsungos készülékekhez külön látogatást tervezek).

A következő egy milliárd

A nap első plenáris konferencia eseménye a fejlődő világról és a mobil internetről szólt. Négy éven belül ez hatalmasabb üzlet lesz, mint a fejlődő világ, nem véletlenül figyelnek annyira erre a piacra a gyártók, de az első helyen kétségkívül a Nokia áll, elsősorban az Asha termékvonallal, illetve az igen olcsó telefonkészülékeikkel. De a mobil szolgáltatók – mint amilyen a Qtel csoport (hétfőtől Ooredoo) is érintettek a folyamatban, ugyanis ez a leggyorsabban növekvő mobilos régió a világon. Persze, hangsúlyozták, ez nem csak üzleti kérdés, hanem társadalmi és politikai is – elég csak a mobiltelefonok arab forradalmakban betöltött szerepére gondolni.

Az arab világban mindössze 13%-os az internet penetráció, amin csak mobil internettel lehet javítani. Ez nem öncél, mint kiderült 10% növekedés a mobil szélessáv penetrációban 1,38%-kal növeli a GDP-t – hangsúlyozta Nasser Marafih, az Ooredoo vezetője. A korlátok: a megfizethető készülékek és szolgáltatások, a szolgáltatókat terhelő magas beruházási költség (nehezebb lesz mobil szélessávot adni mindenkinek, mint alap mobil szolgáltatást biztosítani), technikai és kulturális sajátosságok (a MENA régióban 23%-os az analfabéták aránya). Végül helyi tartalomra és alkalmazásokra is szükség van.

Manoj Kohli, a Bharti Airtel vezetőjének előadásából az is kiderült, hogy az afrikai kontinens is kér a mobil internetből, sőt ez a folyamat már elkezdődött, a Facebook top 10 mobilos országa közül (ahonnan a legtöbben csatlakoznak a Facebook-ra mobilon) 7 afrikai(!). Fontos lenne azonban az is, hogy a helyiek megtudhassák, nem csupán Facebookból áll az internet.

Végül Stephen Elop, a Nokia vezetője izgalmas előadása végén levonta a konklúziót: a legnagyobb kihívás, hogy megfizethető áron, felhasználókra szabott, magas minőségű mobil internetes szolgáltatásokat nyújtsanak a felhasználóknak. Nehogy azt higgyük ugyanis, hogy az itt élő emberek kevesebbel is beérik – ráadásul nekik szinte csak mobilon lehetséges elérni a netet, ezért kiemelten fontos a helyi alkalmazások, tartalmak nyújtása is.

A Samsung ötször

A Mobile Awards Ceremony sajnos számomra csalódást keltő volt. Lehet, hogy naiv voltam, de arra számítottam, hogy legalább a shortlistre került döntősöket bemutatják pár másodpercben, de ha ezt nem is, a nyertesekről láthatunk valami videó ismertetőt. Sajnos gyakorlatilag ledarálták az egész eseményt, a kategória ismertetése után elmondták a jelöltek nevét, végül színpadra szólították a győztest, akivel fénykép készült és megköszönhette a kollégáinak és édesanyjának a támogatást. (Öröm az ürömben, hogy pendrive-on megkaptam az összes induló bemutatkozó anyagát.)

Azért a díjakból akadt néhány érdekes. A nap nyertese egyértelműen a Samsung lett, amely a 36 trófeából 5-öt vihetett haza. Egyet a kompakt fényképezőgép kategória megújításáért, egyet a Galaxy S3-ért, ami többek között az Apple iPhone 5 és a Nokia Lumia 920 előtt nyerte el a legjobb okostelefon címet 2013-ban. Mint legjobb gyártó is őket díjazta a zsűri. Végül két díjat kaptak az LTE hálózathoz köthető Smart LTE megoldásukért, ami elvitte a „szuperdíjat” is, a nagy cégek vezetőitől kapott elismerést (ők egyetlen céget, terméket, szolgáltatást díjazhattak az egész mezőnyből).

Egy díjat kapott a Nokia is, a feature telefon kategóriában (amiben a négy induló közül három a saját készüléke volt) – a díjat éppen akkor rakták a standon a dicsőségfalra, amikor ott jártam. A díjazott a Nokia Asha 305 lett.

A Nokia 2013-as Mobila Awards díja éppen kikerül a dicsőségfalra

Díjat nyert a Google és az Asus a Nexus 7-tel, mint 2013 legjobb tabletje. A mobil alkalmazások közül felhasználói kategóriában a Facebook nyert, üzletiben pedig az Evernote. A legérdekesebb díjazott kétségkívül a Coca Cola Chok Chok Chok kampánya volt, ezt inkább látni kell, úgyhogy mindenféle szószaporítás helyett ezt a videót ajánlanám.

Egy kis műanyag

Üssenek agyon egy féltégla méretű bunkofonnal, de nekem a Nokia standja tetszett a legjobban a gyártók közül. Meg is tudom indokolni, hogy miért: itt volt élet. A Nokia nagyon ügyesen, tematikusan szervezte meg a készülékei bemutatását, külön a fejlődő világnak szánt egyáltalán nem buta okostelefonok (Asha készülékek sora), külön a navigációnak, a játékoknak, a fényképkészítésnek, a zenehallgatásnak és a harmadik felektől származó programoknak. A kis tematikus szigetek 2-3 szimpatikus szakértőt kaptak (direkt nem írok hostesst, a cél nem a szexuális bevonzáson alapult – nem úgy, mint a ZTE standján, ahol lengén öltözött lányok tucatjai csalogatták az öltönyös látogató urakat). A Nokia csalafintán arra is figyelt, hogy fiúk és lányok, valamint a különböző rasszok is vegyesen legyenek képviselve a szakértők között.

Megnéztem egy Asha-t, ez a buta okostelefon, (szinte) mindent meg lehet vele csinálni, amit egy okostelefonnal. A 10 évvel ezelőtti Nokia 3650-esemhez hasonló érzés volt használni. Az 520 és a 720 is meggyőző, különösen az utóbbi. Erősen elgondolkodtam, hogy miért érdemes 920-at venni, ha a 720 feleannyiért közel ugyanannyit tud.

A Huawei standján is jártam, kipróbáltam az új üdvöskét az Ascend P2-est. Hát, nekem nem tűnt elég gyorsnak (állítólag a leggyorsabb készülék a világon). Sajnos wifi-t nem raktak rá, így böngészés közben nem tudtam kipróbálni. Az viszont kiderült, hogy videózáskor, fektetett módban iszonyú könnyű kikapcsolni a felvétel készítését egy rossz helyre rakott gombbal. Kár.

A ZTE-ről nem tudok nyilatkozni, a villódzó fényben úszó standon egyszerűen nem lehetett látni a telefonok kijelzőjét – szarvashiba. Az egyetlen, ami feltűnt, hogy ez volt az egyetlen hely, ahol lengén öltözött lányokkal próbálták eladni a készüléket, ahogy említette. Arra persze jó, hogy felhívja a figyelmet, de kétlem, hogy a lányok bármit is tudnának a készülékek jellemzőiről.

Végül a Motorola szinte elhagyatott standján is voltam, az éppen szemben lévő Nokiához képest óriási volt a kontraszt, ott vonatozó Nokiások, szobabicikliverseny turn by turn navígációval és élménybarlang, meg babzsák-sarok várta a nyüzsgő tömeget, a Motorola tere meg úgy nézett ki, mint bármelyik telefon bolt a világon. Üres is volt.

Legyőzni az androidot

A napot számomra a Live Keynote zárta, a fő attrakciónak szánt „megnyitó”, ami szervezési okokból ide csúszott az első napról. A Firefox, az Ubuntu és a Jolla vezetői képviseltették magukat. Megtudhattuk, hogy mindegyikük mögött sok támogató áll, akik aktívan közre is működnek a rendszerek kifejlesztésében. A Firefoxot például – legnagyobb meglepetésükre – már nagyon korán megkereste a Telefonica, amikor kiderült mire készülnek és azóta is kulcsszerepet játszanak a dolog kitalálásában.

Ezen új rendszerek zászlajára a nyitottság, a sokszínűség, a választás szabadsága, a tökéletes felhasználó élmény és a partnerség van kitűzve. Az Ubuntu le akarja győzni az Apple-t is, olyan dizájnt és rendszert akarnak összerakni, ami ámulatba ejti az embereket és a következő 5-6 évre meghatározza a trendeket, mint az Apple annak idején 2007-ben, a debütálásakor. Az Ubuntu egyébként arra fogad, hogy a jövőben egyetlen eszközünk lesz, ami egyszerre lesz mobiltelefon, mp3 lejátszó, PC és interaktív tv set top box. A céljuk, hogy ehhez az eszközhöz gyártsanak szoftvert, szorosan együttműködve azokkal a gyártókkal, akik már most is partnerek az Ubuntu PC-s környezetében.

Szép jövő elé nézünk. 

Pintér Robesz

2012 közel sem volt unalmas év a mobiltelefóniában, viszont 2013 most még igencsak annak tűnik. Amik várnak ránk, azok legfeljebb a nagyobb kijelzők (tepsifonok), gyorsabb processzorok (figyelem, jön a nyolc mag!), a Samsung – Apple saga folytatása, továbbra is betegeskedő gyártók és folytatódó szabadalmi pereskedés minden fronton. De lássuk a részleteket – 2013-ra várható trendek szerintem a mobiltelefóniában:

- 2013 a Samsung éve lesz – még inkább mint 2012. Az utolsó negyedévben már közel 10 milliárd dollárt csináló (profitban!) cég letarolja a piacot. Ha tudni akarod milyen lesz 2013-ban az okostelefon piac, akkor a Samsung háza táján érdemes körbenézni. Várható például, hogy a hajlítható kijelzős telefonok prototípusa már megjelenhet.

- A Samsung uralkodása azt is jelenti, hogy az Apple-t leszámítva lényegében az összes többi gyártó szenvedni fog (Nokia, RIM - Blackberry, HTC, Sony, LG...)

- egyelőre nem látszik, hogy lenne minőségi megújulás is a piacon az előttünk álló évben, inkább mennyiségi változások láthatók: több processzormag, magasabb órajel, nagyobb kijelző (phablet – tepsifon). Olyan a mobiltelefon piac most, mint a TV piac néhány éve, nagy a verseny, várjuk a nagy dobást, addig is egymásra licitálnak a gyártók a már meglévő dolgokban, hogy kinek nagyobb.

- Talán az egyetlen érdemi változásnak tűnik, hogy az NFC tényleg használható lesz az év végére és a mobil fizetés új szolgáltatásokat, megoldásokat hívhat életre.

- Ami kicsit felkavarhatja az állóvizet (nem fogja még érdemben 2013-ban) azok az új mobilos oprendszerek, a Tizen (megint csak a Samsung malmára hajtja a vizet) vagy a Sailfish (Jolla, ex-Meego / ex-Nokia) – az Ubuntu bevallottan csak 2014-ben robbant. De kétlem, hogy az android üstökös szerű felemelkedését bármelyik rendszer meg tudná ismételni.

- A legnagyobb változás az lesz 2013-ban, hogy számos fejlett piacon többségbe kerülnek az okostelefon felhasználók: eddig előny volt, ha okostelefonod volt, mostantól viszont hátrány (sőt ciki) lehet, ha nincs.

Reméljük nem lesz igazam, mert akkor láthatunk idén is új izgalmakat, amik életben tartják a korábbi innovációs dinamikát a területen.

Pintér Robesz

Megjelent a 12.04-es Ubuntu (LTS - hosszú támogatási ciklusú) egy sor újdonsággal, amiket én nagyon hasznosnak gondolok az előzetes béta verziók alapján. Így nem volt kérdés, hogy nekem rendszert kell frissíteni amint lehet.

Frisstés

A frissítést úgy kezdtem, mint bármikor máskor, azaz először ellenőriztem, hogy a jelenlegi 11.10-es Ubuntu minden porcikája a legutolsó frissítés szerinti állapotban van. Először a frissítések ellenőrzését végeztem el, majd a frissítések telepítését. Miután lezajlott minden a legnagyobb rendben, nekiugrottam az upgradenek 12.04-re.

A rendszer újabb verzióra cserélése előtt, mindenkinek javasolt biztonsági mentés készítése (vagy eleve külön partícióba kell telepíteni a felhasználói fiókoknak fenntartott /home könyvtárat). Viszont enélkül is mennie kell gond nélkül mindennek. A legtöbb felhasználó úgysem babrál ezekkel dolgokkal, így én sem tettem, hanem nyomtam a gombokat, mint a süket csengőt. Persze azért figyelmeztetést kapunk rendesen, hogy ha elindul a frissítés akkor az már nem megszakítható. Információt kaptam arról is, hogy sok csomag el lesz távolítva, néhány új is jön majd, és a süreje ki lesz cserélve. Ha továbbra is ragaszkodunk a frissítéshez, akkor elindul a csomagok letöltése. Ez az internetkapcsolatunktól függően néhány tíz perctől akár egy óráig is eltarthat. Ha a letöltések elindultak, akkor pár perc után a hátralévő idő becslése már elég pontos. A letöltés ideje alatt semmi dolgunk nem lesz a géppel, nyugodtan otthagyhatjuk, hadd töltögessen kedvére. Ebben a nagy melegben én meglocsoltam a növényeket. Legalább erre ne panaszkodjanak, ha már gyümölcs nem sok lesz a tavaszi fagyok miatt.

Pont jól időzítettem a locsolást, mert mire visszaértem éppen az utolsó csomagokat töltötte le. Utána megkezdődött a csomagok telepítése. Ez megint eltart egy ideig. Sőt igazából ez a legtöbb időt igénylő művelet. Néha kérdéseket is kapunk, attól függően, hogy milyen egyéb csomagok vannak még telepítve. Például megkérdezte, hogy meg akarom-e változtatni a MySQL szerver admin jelszavát vagy sem, utána azt, hogy a gép indulásakor induló szolgáltatások menjenek-e továbbra is (igen). Az a jó, hogy ezek a kérdések rögtön a telepítés elején vagy a végén jönnek, így elég csak néha rákukkantani a gépre, közben csinálhatunk valami finom kaját (konfitálásba ne fogjunk, annyi ideig nem tart szerencsére).

Ha eljutunk addig, amikor csak a feleslegessé vált csomagok eltávolításához kéri a rendszer a jóváhagyásunkat, akkor már a célegyenesben vagyunk. Még 1-2 perc és jön az utolsó része a telepítésnek: "A frissítés befejezéséhez a rendszer újraindítása szükséges.", indítsuk újra a gépet és nézzük mit kaptunk.

Használat

Elsőként azokat az alkalmazásokat néztem meg amelyekért pénzt adtam. Az egyik játék a Crayon Physics Deluxe kivételével mindegyik ment első szóra. A HUD (heads up display) elsőre nem volt valami túl intuitív. Azt tudtam, hogy az Alt gombbal lehet aktiválni, de igazából ez a videó segített megérteni a lényegét:

Ezzel a programok menüjében való matatást tudjuk kiváltani. Ha megszokjuk a használatát akkor nem azt kell megjegyezni, hogy melyik menüpont almenüjében van az a funkció amit éppen használni akarunk, elég ha emlékszünk a nevére. Ilyenkor csak megnyomjuk az Alt gombot és elkezdjük gépelni azt a parancsot, amit a menüben keresnénk meg. Attól függően, hogy éppen mit csináltunk, nagy valószínűséggel azt fogja felkínálni amit éppen keresünk. Itt-ott még lehetne finomítani rajta, de tényleg jó eszköz lesz ez (vigyázat én nagyon elfogult vagyok a ubiquitous computing-gal).

A Ubiquity felület is tartogat érdekességeket. Alul azok a kis ikonok lenses (lencsék) névre hallgatnak és most bekerült egy új, amivel videó tartalmak között válogathatunk. A zene lens-hez hasonlóan nem csak a gépünkön lévő fájlok között megy ezzel a kurkászás, hanem az interneten fellelhető tartalmak között is. Egészen szimpatikus csak kár, hogy a legnagyobb szabadon elérhető videómegosztónak a Youtubnak csak bizonyos részei között keres (Education, Shows). Szerencsére könnyen adhatunk új lencséket a Unity-hez. A Youtube lencsét így telepíthetjük:

sudo add-apt-repository ppa:atareao/lenses
sudo apt-get update && sudo apt-get install lens-video scope-youtube

Ki kell lépni, majd újra belépni a profilunkba, hogy aktiváljuk a lencsét. Aki még többet szeretne, annak érdemes erre körülnézni: http://askubuntu.com/questions/38772/what-lenses-for-unity-are-available

Konklúzió

Az új 12.04-es verzió tényleg kiforrottnak tűnik és korábbi verziókban bevezetett újdonságok is már integráns részei a rendszernek. Ha egy kicsit elemelkedünk és úgy vizsgáljuk, meg, hogy mit is kapunk, akkor hamar rájövünk, hogy itt bizony sokkal többről van szó, mint egy egyszerű operációs rendszerről. Ez ugyanis már most elmossa a határokat az internetes szolgáltatások, a felhőben lévő tartalmak és fájlok és a helyi gép között. A Google a Chrome OS-sel is ezt próbálja meg elérni, de az Ubuntu jelenleg fényévekkel előrébb jár ebben. Még azt is megkockáztatom, hogy talán mindenki előtt.

Véget vetne a menüknek Mark Shuttleworth és az Ubuntu fejlesztői. Az új áprilisi 12.04 kiadásban már használható lesz a HUD névre keresztelt megoldás, ami a jövőben kiválthatja a 30 éve megszokott menüket. Nem kétséges, hogy megint lesz egy csomó rajongó és egy csomó ellenző is.

Tegnapelőtti blogbejegyzésében Mark Shuttleworth fellebbentette a fátylat a HUD (heads up display: a vadász pilóták sisakrostélyára vetített repülési adatokat jelenti) kezelőfelületről. Mindenféle hosszadalmas szövegelés előtt érdemes megnézni, hogy mit csinál ez a felület.

Látható, hogy a Unity felületen már alkalmazott Ubiquitous computing ember-gép kapcsolati modellt alkalmazva kívánja leváltani a hagyományos menüket. A felhasználónak ilyen kezelőfelület használatával nem kell a menüpontok között matatva kiválasztani, hogy éppen milyen feladatot szeretne végrehajtani, elég csak magára a feladatra összpontosítani. Egy jól elkészített intelligens felület nagyban le tudja egyszerűsíteni a számítógéppel való munkát, hiszen az aktuális munkafázist felismerve, előre fogja sorolni azokat a műveleteket, amelyek az adott munkafázisnál a legnagyobb valószínűséggel el akarunk végezni.

A menühasználatnak vannak egyébként vitathatatlan előnyei is, hiszen a bennük található parancsok mindig ugyanott helyezkednek el. A rendezettségnek köszönhetően könnyen lehet a felhasználót utasítani, hogy menjen a Szerkesztés menübe, majd válassza ki a Kivágás menüpontot, majd a kurzort átmozgatva a célra, ismét menjen a Szerkesztés menübe, majd nyomja válassza ki a Beillesztés menüpontot. A haladó felhasználók ezen felül meg fogják tanulni a leggyakrabban használt funkciókhoz tartozó gyorsbillentyű kombinációkat is, de a legritkább esetben használják az összes rendelkezésre álló ilyen kombinációt. Így a ritkábban használt funkciók esetében marad az egerészés.

Meg kell, hogy valljam, hogy a Firefox Ubiquity kiegészítője után, nagyon megkedveltem ezeket a kezelőfelületeket. Sokkal természetesebben lehet a számítógépet használni velük, mint a hagyományos módon. Később a Gnome-Do segédprogrammal már nem csak a böngészőt használhattam ilyen módon, de a programokat és fájlokat is hasonló módon kezeltem a menük és ikonok használata nélkül. A Gnome-Do-t a Unity válatotta fel nálam. Igaz az első verzió inkább visszalépés volt a Gnome-Do-hoz képest, de a továbbfejlesztett verziónál már nem éreztem késztetést, hogy visszatérjek a korábbi segédprogramhoz. Ezzel az új HUD felülettel pedig minden program megkapja azt a képességet, amit korábban a Ubiquity nyújtott Firefox alatt.

A fejlesztők nem állnának meg ennél pontnál, még tovább emelik a tétet azzal, hogy hang és gesztusvezérlést is terveznek hozzáadni az egészhez. Ez utóbbi VUI-nak (vocabulary user interface), azaz hangvezérelt felhasználói interfésznek nevezett réteg még tovább egyszerűsítheti a számítógép használatát.

Ezek az újítások persze nem mennének tovább az egyszerű parasztvakításon, ha nem lenne a háttérben egy láthatatlan rész is, egy folyamatosan tanuló mesterséges intelligencia. Ezzel az elektronikus aggyal a számítógép megtanulja a használójának szokásait és kitalálja, hogy egy adott helyzetben éppen mit várunk el a géptől.

Ha olyan érzésünk támadt most, hogy a fentiek inkább egy tudományos-fantasztikus film részletei, akkor az nem véletlen. Az alkotók ugyanis bevallottan sokat merítettek az ikonikussá vált filmalkotásokból és játékokból, mint a Különvélemény vagy a Modern Warfare.

Vajon mennyire lesz megosztó ez az újítás? Shuttleworth és fejlesztők tisztában vannak azzal, hogy megint szereznek egy csomó hívet és egy csomó ellenséget a felhasználók soraiból. Annak idején a Microsoft által bevezetett szalag sem hozott egyértelmű sikert. Sokan egyenesen használhatatlannak tartják, míg mások istenítik. Nem kisebb purparléra számítok idén áprilisban, amikor a felhasználók szélesebb közönsége is megismerkedik majd ezekkel az újdonságokkal. Igazából viszont csak hosszútávon mérhető majd siker és az esetleges kudarc is.

Annak kifejezetten örülök, hogy a hat havonta megjelenő verziók mindegyike tartalmaz valami radikálisan új megoldást egy-egy olyan területen, amiről azt hittük, hogy mindig is ilyen volt, és ilyen is marad, amíg világ a világ.

Ami elromolhat az el is romlik. Ez a számítógép esetében úgy változik, hogy a garancia lejárta utáni első napon romlik el. A múltkori posztomban megígértem, hogy visszatérek még a Déja-dup nevű programra, amivel biztonsági mentéseket csinálhatunk. Nagyon egyszerűen.

Mit tud a program?

Nagyon egyszerűen fogalmazva két dolgot: lementeni bizonyos általunk megadott könyvtárak tartalmát és azokat visszaállítani ha szükség van rá.

Ha elindítjuk a Backup alkalmazást, akkor Déjá-Dup fogad minket és az első alkalommal rákérdez, hogy mit akarunk csinálni. Visszaállítani a korábban elmentett fájlokat, vagy csak megtekinteni a mentési beállításokat.

Az beállítások áttekintése ablakban nem tudunk sok mindent megadni, csak annyit, hogy mentsen-e automatikusan a program vagy sem. Illetve megnézhetjük, hogy hova is fog menteni, mit fog menteni és mit fog kihagyni a mentésekből. Információt kapunk az utolsó mentésről és arról, hogy a következő mikor esedékes. Ez utóbbihoz érdemes megjegyezni, hogy nem cron időzítéssel készül a mentés, mert egyáltalán nem biztos, hogy a tervezett mentés idején rendelkezésre áll az, ahova menteni szeretnénk. Ha ez a hely éppen nem elérhető, akkor a program kivárja amíg hozzáfér ahhoz a helyhez, ahova mentenénk és csak akkor lát neki a mentésnek.

A mentés helye sok minden lehet. Lehet egy könyvtár valahol a saját gépünkön (ez nem túl jó ötlet), lehet egy csatlakoztatott egyéb tároló (pl. hordozható merevlemez), de lehet WebDAV, HTTP, FTP, SSH protokollal elérhető távoli tárhely is. Vannak beépülő modulok a programhoz, melyekkel népszerű felhő alapú szolgáltatásokat is igénybe vehetünk a mentéshez (UbuntuOne, Amazon S3, Rackspace). Ezeket a szoftverközpontban tudjuk engedélyezni.

Hogy mit mentsünk azt nagyon egyszerűen tudjuk beállítani. A bal oldali ablakban azokat a könyvtárakat soroljuk fel, amikről mentést szeretnénk, míg a jobboldaliban azokat amikről nem szeretnénk mentést. A saját könyvtárunkban ilyen a szemetes, a letöltött fájlok könyvtára, de bármi mást is megadhatunk.

Végül megadhatjuk, hogy milyen rendszerességgel készítsen mentést a program és a korábbi mentéseket mennyi ideig tárolja. Nem túl bonyolult dolog.

Mi van a motorháztető alatt?

Érdemes néhány szót ejteni arról, hogy a báránybőrben milyen állat is lakozik. A program ugyanis a duplicity programhoz készült grafikus felület csupán. Így amit a duplicity tud, azt tudja a Déjá-dup is.

Az elmentett adatokat a GPG segítségével titkosítja a program, a titkosításhoz használt kulcsot pedig a GNOME Keyring-ben tárolja el. A mentett adatokat nem csak titkosítja, de tömöríti is az alkalmazás, ráadásul inkrementális mentést is tud csinálni (csak a változásokat menti), amivel tárhelyet spórolunk. Időnként az inkrementális mentés helyett csinál teljes mentést is, de ezt is teljesen a programra bízhatjuk.

Nagy előnye a duplicitynek, hogy nem használ saját formátumot a mentett adatokhoz, ezért lehetőség van arra, hogy valami katasztrófa esetén kézzel állítsuk vissza féltett adatainkat. Bár ez utóbbi művelet keveseknek fog nagy örömet szerezni, de a munka végén a jutalom az féltett adataink visszanyerése.

Konklúzió

Használjuk a programot, mert egyszer kell csak beállítani, utána a többi csinálja magától. Ettől egyszerűbb dolgot el sem lehet képzelni. Én mindig ilyen programra vágytam, mert a mentéseknek csak valami kapitális számítógép hiba után álltam neki. Ez mindig egy nyűg volt, de mostantól nincs több kifogás. Ajánlom mindenkinek.