Netidők Blogtársaság

Óriási kijelző, gyönyörű saját videók, teljes értékű offline navigáció – a Nokiának köszönhetően* egy hónapja használok egy Lumia 920-at. Az alábbiakban pro- és kontra érvek következnek, avagy milyen előnyei és hátrányai vannak a Nokia jelenlegi csúcskészülékének?

A 920-ra való áttérés előtt két hónapig egy iPhone 4S-t nyüstöltem, azt megelőzően pedig több mint egy évig egy Lumia 800-at. Mindezt azért tartom fontosnak hangsúlyozni itt az elején, hogy világos legyen, már volt előzetes tapasztalatom a Windows Phone rendszerrel és közelről ismertem az iOS-t is (valamint a feleségem telefonja és két tablet révén behatóbban elmélyültem az androidos rendszer bugyraiban is). Másrészt, mint a felsorolt készülékekből látszik, költöztem már egy párszor új készülékre, így tudtam mire érdemes odafigyelni, illetve mire számíthatok.

Ennek köszönhetően az átköltözés simán és flottul ment a készülékre, az első bekapcsolástól számított kevesebb, mint egy óra alatt minden adatom rajta volt az új Lumián és beállítottam az összes fiókomat (levelezés, közösségi oldalak, felhő szolgáltatás stb.). Azóta volt részem egy Android készülék iOS-re költöztetésében is, még napok múlva is a névjegyzék beállításával, majd a jegyzetek egyenkénti mentegetésével kellett foglalatoskodni.

iPhone vs. Lumia 920: személyes nézőpontból

Mielőtt utoljára kikapcsoltam volna az iPhone-t, alaposan végiggondoltam, hogy mi fog hiányozni az almás készülékből – vagyis előre készültem rá, hogy össze tudjam vetni a két rendszert és a két konkrét készüléket egymással. Nagyon szerettem például az iOS-ben a Safari böngészőnek az olvasási nézetét és még inkább azt, hogy a teljes szöveget megoszthatóvá teszi e-mailben, anélkül, hogy bármit ki kellene jelölnöm és be kellene illesztenem. Ez azóta is hiányzik. Az elmúlt egy hónapban sokszor botlottam olyan cikkbe a Lumián, amit teljes szöveggel el szerettem volna menteni (mondjuk az Evernote-ba) vagy meg szerettem volna osztani ismerősökkel, ilyenkor nem maradt más hátra, mint képernyőn kijelölni a szöveget (aprólékos munka), másolni és beilleszteni egy levélbe. Erre azóta sem találtam jobb megoldást (például teljes szöveg kijelölése egy-két mozdulattal), szóval ilyen feature jöhetne a Windows Phone-ba.

A csere előtti utolsó pár hétben nagyon rákaptam az iPhone-nal az Instagram használatára és annak ellenére, hogy a Lumiám fényévekkel többet tud a fényképkészítésről (lásd később a Cinemagraph-ról szóló részt), ez az alkalmazás nagyon hiányzik a telefonról azóta is, sajnos Windows Phone-ra ugyanis nem elérhető hivatalosan az Instagram. Most az Instance nevű alkalmazással próbálkozom, ami csinos és képességekben is hozza az eredeti Instagram színvonalát, de nem hivatalos alkalmazás.

Aki ismer, tudja, hogy imádok jegyzetelni, az Evernote viszont telefonon (tableten) előfizetés nélkül csak online kapcsolattal működik, offline nem. Az iOS-en ezt pótolja félig-meddig, hogy a rendszer alap jegyzetelő alkalmazása szinkronizálja a jegyzeteket a Google fiókba, amikor van net, tehát nem szükséges Evernote-ot használni. Ez nagyon kényelmes és praktikus. A Lumián ezzel szemben a OneNote használható, amit a SkyDrive-ba (tehát a Microsoft felhő szolgáltatásába) szinkronizál a készülék, sőt az egyes jegyzetek ki is tűzhetők a telefon kezdőképernyőjére. Itt tehát nem kellett kompromisszumot kötnöm az áttéréssel.

Szintén előre hiányoltam, hogy a Lumiával készült fotók nem kerülnek automatikusan szinkronizálásra a fotóadatfolyamom révén az iPad Minimre, mint ahogy az iPhone-nál történt. De elfogadtam, hogy ez az ára annak, ha az ember külön telefon és tablet rendszert használ (tudom, ez keveseket érint még idehaza). Ami vigasztalt, hogy az iPhone-ról túl körülményes a képeket PC-re menteni, illetve továbbküldeni, a Lumiával készült képeket viszont szinte azonnal elérhetem a PC-n a SkyDrive-om megfelelő folderében az automatikus szinkronizálásnak köszönhetően. Az elmúlt egy hónapban sokszor kihasználtam ezt a jellemzőjét a rendszernek és nagyon örültem neki. Az iPhone-nal képeket menteni a gépre egy kínszenvedés volt (igen, mivel iTunes kell hozzá).

Végül, amire szintén azt gondoltam, hogy hiányozni fog, az az index.hu iPhone alkalmazása – elég sűrűn látogattam mobilról az index oldalát és azt hittem nincs Windows Phone alkalmazásuk. Itt is kellemeset csalódtam, van a Windows Phone rendszerre index alkalmazás, remekül használható, kint is van a Lumiám kezdőképernyőjén.

Azt is tudtam, hogy lesz néhány dolog, ami egyáltalán nem fog hiányozni az iPhone-ból. A bosszantó autocorrection, vagyis a gépelés automatikus javítása, ami bár többnyire jól működik iOS-en, de az ember azért naponta egyszer biztosan agyvérzést kap tőle. A Lumián ehhez képest a prediktív szövegbevitel megdöbbentően jól működik, gépelés közben a billentyűzet felett egy szövegsávban jelennek meg a javaslatok, amiből bármit kiválaszthatok, viszont, ha olyan szót gépelek, aminek nincs ékezetmentes verziója, akkor automatikusan kicseréli a szót a jóra, ha lenyomom a szóközt a szó végén. Nem mondom, hogy hibamentes a rendszer (például a szókezdő kisbetű-nagybetű néha bezavar), de a magyarban gyakori ragozott szavakkal és egyáltalán a gépeléssel sokkal hatékonyabban elbánik, mint az iOS féle autocorrection. Csillagos ötös.

Prediktív szövegbevitel a Nokia Lumia 920-szal: működik

Szintén a „nem fogok sírni miatta” kategóriába estek iPhone-on az esti homályos képek és videók, mert az iPhone vakuja rendszeresen nem kapcsolt be. Nem fogom hiányolni a túlságosan kicsi kijelzőt sem, valamint azt, hogy az iPhone nem szinkronizálta folyamatosan a vállalati e-mail címemhez tartozó Outlook névjegyzéket (tehát az egy idő után már nem volt naprakész), illetve, hogy az olvasatlan Gmail levelek megtekintéséhez külön alkalmazást kellett telepítenem és futtatnom, mert a gyári levelezőben nem volt ilyen nézet. A Lumia képei és videói sem tökéletesek, de rossz fényviszonyok mellett is sokkal jobbak, mint az iPhone-nal készültek. A kijelző nem csak érzésre lényegesen nagyobb, mint az iPhoné, azt mondanám, hogy az első két hétben szinte alig használtam a tabletemet, mert a Lumia mérete miatt még szinte azt is helyettesíteni tudta. Az Outlook névjegyzékem folyamatosan naprakész és ehhez mindössze egyetlen egyszer kellett beállítanom a dolgot, ami fél percembe telt. Végül, a beépített levelező a Lumián rendelkezik olvasatlan levelek nézettel, nem kell ahhoz külön alkalmazás. Nagyon hasznos, imádom.

Jövő héten folytatjuk... (A második rész 2013. július 12-én reggeltől itt olvasható.)

* A szerző számára a Nokia biztosított egy Nokia Lumia 920-as készüléket, annak tartozékaival tartós használatra, annak fejében, hogy tapasztalatait megosztja az interneten, rendezvényeken, illetve személyesen a környezetével.

Pintér Robesz

A Kickstarteren fedeztem fel ezt az ötletes mobiltartó. Többféle képpen belecsúsztatható a mobil. mégis olyan laposra lehet széthajtogatni, hogy a tárcánkban is elrakható.

Tegnap rendezték a Telenor második Okostelefon Akadémiáját, amely a helyalapú szolgáltatásokkal foglalkozott. Megtudhattuk, hogy évente 1,1 milliárd vezetéssel töltött órát és 3,5 milliárd liter üzemanyagot spórolnak meg az embereknek a navigációs alkalmazások. Az is kiderült, hogy megközelítőleg 70 ezer Waze és 45 ezer Egérút felhasználó közlekedik a magyar utakon, akik már a közösségi navigáció réven azt is tudják, hogy éppen merre érdemes elindulni, ha útvonalat terveznek. Végül élőben láthattuk a Google Street View triciklijét, amit Bagaméri is megirigyelt volna, bár a 100 kilós súlya miatt 2 ember kellene ahhoz, hogy egy Critical Mass alkalmával a fejünk fölött megrázzuk.

Nem voltam még olyan eseményen, ahol a több mint három órát kitevő előadások végén többen ültek-álltak a teremben, mint, bármikor menet közben. Ez betudható az ügyes szervezésnek, amely a tombolát a végére hagyta, ahol közel 1 millió forint értékben sorsoltak ki csúcskategóriás készülékeket a regisztrált résztvevők között (így tehetett szert egy Firefox OS evangelista egy Samsung S4-esre – mert másképpen biztosan nem venne a kezébe ilyen telefont).

A nyitó előadásból kiderült, hogy a helymeghatározással foglalkozó iparág már most többet ér, mint amennyi Magyarország éves GDP-je. A Google felkérésére a Boston Consulting Group készített egy tanulmányt, amely a helymeghatározási ipar méretével, közvetlen és közvetett hatásaival foglalkozik. Ebből tudhattuk meg, hogy az ipar értéke 150-270 milliárd dollár közé esik, évi 1,1 milliárd órát és 3,5 milliárd liter üzemanyagot spórol meg nekünk. Hatással van a katasztrófavédelemre, a mezőgazdaságra, az oktatásra, sportra, turizmusra... Várható, hogy a jövőben a Location Based Services (LBS, hely alapú szolgáltatások) még inkább a középpontba kerülnek az okostelefonok révén és az élet mind több területére fognak betörni.

A bevezetőt egy hosszabb kerekasztal követte, ahol az LBS és a térinformatika katasztrófavédelemben betöltött szerepéről hallhattunk néhány gondolatot és érdekes információt. Kiderült például, hogy a 112-es központi hívószám bevezetésével tudni fogjak azonosítani a hívó pontos helyzetét, tehát ki tudják majd szűrni a hamis riasztások egy részét. Azt is megtudhattuk, hogy Kolontáron az iszapömlés után is térinformatikai szoftvert használtak a helyreállításhoz. Persze a beszélgetés gerincét a március 14-i hóhelyzet kitárgyalása adta, ahol már ütköztek az álláspontok. Az index újságírója (Szabó Z.) szerint – aki azon a bizonyos napon a percről-percre rovat egyik szerkesztője volt – nem érdemes geolokációról beszélni mindaddig, amíg egy kis hóesés ennyire meg tudja bénítani az országot. Az állam nem felkészült egy ilyen helyzet kezelésére, de a média sem. Érdekes, hogy az emberek leginkább magukat mentették meg és a Facebook volt az az infrastruktúra, amire ez rá tudott épülni – és nem az index vagy a sok pénzért az ilyen helyzetekre korábban létrehozott tájékoztató rendszer. Mindeközben a Magyar Honvédség volt az egyetlen, amely a Facebookon is tájékoztatta az embereket. A külön kifejlesztett kommunikációs csatornákat viszont sehol sem használták, azzal az indokkal, hogy azzal csak mindenkinek tudtak volna üzenni, helyette SMS-t küldtek – (majdnem) mindenkinek. Az volt a gond, hogy információk beáramlottak (hó lesz, hol fog esni, melyik utat kellene lezárni) csak nem volt, aki feldolgozza és időben felelős döntést hozzon. A katasztrófavédelem jelen levő képviselője szerint viszont sikerült levonni a tapasztalatokat a március 14-i havazásból, hasonló helyzetben ezt bizonyítani is fogják.

Itt a HERE – Pino Bonetti bemutatja a Nokia térképes szolgáltatását

Az este egyetlen angol nyelvű előadását a Nokia HERE szolgáltatását bemutató Pino Bonetti tartotta. A 2012 novemberében indult Nokia HERE a cég hely alapú szolgáltatásainak egyesítése. A Nokia úgy látja, hogy az internettel kapcsolatban több trend alakítja az életünket:

• az első a város – nagyon sokan költöznek városokba világszerte, egyre inkább felértékelődik a városi terek fontossága
• mobile first: bárhol és bármikor hozzáférhetünk az internethez
• a szenzorok megsokszorozódása, amiket folyamatosan magunkkal viszünk. (Ezek nem feltétlenül csak az okostelefonokban lévő szenzoraink, hanem lehetnek céleszközök is, mint például egy lépésszámlálásra alkalmas cipő.)
• közösségi hálózatok: a valós és a virtuális közötti távolságot közösségi hálózatok hidalják át

Ezen trendek miatt újra fel kell találni a térképeket, ami újra értelmet ad a való világnak. A térképek abban segítenek, hogy tájékozódjunk, hogy érzékeljük a minket körbevevő teret, hogy eljussunk egyik számunkra fontos pontról egy másikra és közben sikeresen menedzseljük a közlekedést, végül, hogy folyamatosan tudjunk adaptálódni a minket körbevevő világhoz. Hogyan lehet „újra feltalálni a térképet”? A Nokia válasza erre a kérdésre a HERE, amelynek az a célja, hogy vezető location cloud szolgáltatás legyen a világon. Nyitott a rendszer, így nem csak a Nokia eszközök tudnak kapcsolódni rá, több nagy szolgáltató (például a Yahoo vagy a Microsoft) is ezt a rendszert használja. Ebben a rendszerben több térképréteg épül egymásra valós időben, magán a készüléken, így szinte az összes szolgáltatás működik offline is (ellentétben más térképes szolgáltatásokkal). 6 gigabyte méretű letölthető térképbe belefér az egész világ. Ennek köszönhetően az utcatérkép, a közlekedési térkép, a beltéri térképek mind egy helyen érhetők el. Végeredményben abban segíthet a rendszer, hogy mindenhol helyinek érezhesse magát az ember bárhol van is, tehát a saját komfort zónáját terjesztheti ki.

Az est vége felé mutatkoztak be a közösségi navigációs szolgáltatások, amelyek az utakon közlekedő emberek visszajelzései alapján valós időben gyűjtik a közlekedési információkat és ez alapján ajánlanak gyorsabb útvonalat, hogy elkerülhessük a dugókat, lezárásokat, egyéb nem várt útakadályokat. Oláh Miklós az Egérút alkalmazásról beszélt. Az Egérút rendszere az utat nem a távolság alapján, hanem a megtételéhez szükséges időből számolja ki – ez a dinamikus navigáció. A dinamikus navigáció lényege, hogy a felhasználók szeretnének A-ból B-be a „legjobban” eljutni. Ez többnyire a „leggyorsabban-t” jelenti – ami nem biztos, hogy a legrövidebb. Ezt kell a legjobban csinálni a rendszernek, minden további szolgáltatás már csak hab a tortán. Erre az egyszerű felhasználói igényre ugyanis nehéz válaszolni. Folyamatos anonim mérésekre van szükség, kellően sok felhasználó kell hozzá (most 45 ezer felhasználójuk van), hogy kiderüljön aktuálisan éppen hol milyen az útvonal. A rendszer ugyanakkor tanul, például tudja, hogy az Üllői út mindig bedugul bizonyos napszakokban, tehát onnan felesleges nagy mennyiségben gyűjteni az adatokat. Azt is kell tudni kezelni, hogy ad hoc módon kieshetnek útvonalak – rendszerint országos szinten napi 2-300 ilyen fordulhat elő. Ezeket egy operator viszi be a rendszerbe, tehát ezeket elkerülhetik az utasok, ha az Egérutat választják. Végül a közlekedési szabályokat is figyelembe kell venni (hol lehet kanyarodni, melyik utca egyirányú stb.). Végeredményben ezek az egymásra épülő rétegek segíthetnek abban, hogyha elég sokan fogják használni a rendszert, akkor az Egérút lehessen a legpontosabb navigációs rendszer Magyarországon.

A legpontosabb navigációs rendszer címért versenyzik a Waze is, aminek megközelítőleg már 70 ezer felhasználója van kis hazánkban is (aki olvas híreket, az tudja, hogy ezt a rendszert próbálja egymás orra elől elhalászni a Facebook, a Google és még néhány nagy multi, egyelőre azonban minden kérőt kikosaraztak). A Waze elődje 2006-ban indult Izraelben, ahol mára a legnépszerűbb navigációs alkalmazássá vált (annyira közkeletű, hogy már magát a navigálást is wazerelésnek hívják). Világszerte 45 millió felhasználójuk van, akik 2012-ben 10 milliárd kilométert tettek meg a Waze segítségével – ebből 125 milliót Magyarországon. Ez hatalmas mennyiségű „munkaóra”, amivel nem tud versenyezni egyetlen cég sem saját erőforrással, ugyanis a felhasználók hozzák létre (rajzolják be) az utakat a térképeken a világon mindenhol és folyamatosan karban is tartják az adatbázist – nem véletlen tehát a hatalmas befektetői-felvásárlói érdeklődés a céggel kapcsolatban. A Waze tapasztalata egyébként az, hogy az adatok onnan válnak igazán használhatóvá egy országban, ha legalább az autósok 3%-a használja folyamatosan, Magyarország jó úton halad e felé.

Mindent összevetve kellemes estét szerzett nekünk a Telenor – köszönet érte. Hazafelé le is töltöttem az Egérút alkalmazást, a Nokia HERE már alapból megtalálható a készülékemen, a Waze sajnos nem elérhető Windows Phone-ra, pedig szívesen wazerelnék. 

Pintér Robesz

Egyre több embernek van okostelefonja, amit az élet minden területén használni szeretne. A készülékek megjelentek a vásárlók kezében is, a boltokban is egyre-másra telefonjukba bújt emberekbe botlani. De nehogy azt higgyük, hogy mindannyian SMS-t írnak, játszanak vagy telefonálnak – sokan a vásárláshoz használják a készüléket, a bevásárló listát ellenőrzik, árakat hasonlítanak össze, fényképet készítenek vagy a vonalkódot olvassák le. Nem véletlen, hogy néhány helyen már tiltják az okostelefon használatot, biztonsági őrök és eladók figyelik, hogy ki veszi elő az okostelefonját a boltban. A készülékek ugyanis átalakítják a vásárlás élményét, többek között versenytárssá változtatják a hagyományos és az online üzleteket. A téma sokakat érint és még többeket érdekel.

A napokban rendezték meg a barcelonai Mobile World Congress „párját” a Nagy Víz túlsó partján. A CTIA idén 2013. május 21-23-a között zajlik Las Vegasban, szokás szerint a vezeték nélküli kommunikációs iparági szövetség szervezésében. Számos izgalmas előadás hangzott el az elmúlt napokban, ami azt mutatta meg, hogy hogyan hat a mobil az élet különböző területein, például a vásárlásra vagy az oktatásra. Most nézzük meg közelebbről a vásárlást.

A Walmart – a világ legnagyobb kiskereskedője – szerint a mobiltelefon által befolyásolt hagyományos (offline) kereskedelem volumene 2016-ra elérheti a 689 milliárd dollárt. A cég mobil területért felelős vezetője, Gibu Thomas szerint ez közel duplája(!) lesz az e-kereskedelem területén várt 345 milliárd dollárnak. Ha hinni lehet ezeknek a számoknak, akkor tehát az online kereskedelem okozta fejlődésnél sokkal nagyobb változások várnak ránk a következő három évben a hagyományos kereskedelemben a mobilnak köszönhetően.

Mit látni a mobil vásárlás terén? Az emberek magukkal viszik az okostelefont a boltokba, de aktívan használják azt már vásárlás előtt is. A Walmart szerint az olyan alkalmazásoké a jövő, amelyek segítenek a bevásárló lista összeállításában, a vásárlandó elemek bolton belüli megtalálásában, a speciális étkezési szokásokat követő vásárlók igényeinek a kiszolgálásában, az olyan termékek összeválogatásában, amelyek összértéke nem halad meg egy előre meghatározott összeget, vagy az olyan termékek megvásárlásában, amit egyébként is rendszeresen vesznek az emberek. A lényeg, hogy a vásárló legyen a középpontban, számukra kell egyszerűbbé és kényelmesebbé tenné a vásárlást. Nem valami extravagáns csilivili technológiára kell gondolni, hanem arra, ami egyszerűbbé teszi a dolgokat.

Kérdés persze – ami nem derült ki a Walmart előadásáról beszámoló cikkben –, hogy a Walmart hogyan készül fel például a vonalkód szkennelő alkalmazások keltette kihívásra, aminek révén az emberek már a boltban meg tudják nézni, hogy ugyanaz a termék mennyibe kerül online. Vagyis képessé válnak egyszerűen bemutatóteremként használni a boltokat, megnézni, kipróbálni a terméket, majd online rendelni meg ugyanazt, onnan ahol a legolcsóbb, vagy amelyik boltban megbíznak. Így még csak haza sem kell cipelniük a terméket, mivel házhoz szállítják nekik azt. Így lesznek az offline boltok egy csapásra versenytársai a teljes e-kereskedelemnek, minden online boltnak egyszerre.

Akit mélyebben érdekel a téma, annak ajánlom figyelmébe a Google közelmúltban megjelent tanulmányát, amely a mobil és a vásárlás kapcsolatáról készített átfogó kvalitatív és kvantitatív kutatásokon alapul. A „How Mobile Is Transforming the Shopping Experience in Stores” (Hogyan alakítja át a mobil a vásárlási élményt a boltokban) címet viselő jelentés szerint a mobil eszközök segítenek az embereknek a termékek felkutatásában, az összehasonlításában és megvásárlásában – nem csak online, hanem már a boltokban is. Ez nem a jövő sci-fibe illő tevékenysége, hanem mindennapos az okostelefon tulajdonosok esetében már ma is: az okostelefonos vásárlók 84%-a használja a hagyományos boltokban a készülékét. A tanulmány azokat tekinti okostelefonos vásárlóknak (shoppers), akik legalább havonta egyszer használják vásárlással kapcsolatban vagy azt támogatandó az okostelefonjukat. Ez alapján ötből négy (79%) okostelefonos tulajdonos beleesik ebbe a kategóriába és minden hatodik (17%) okostelefon tulajdonos gyakori mobilos shopper – legalább hetente használja vásárláskor a telefonját.

A kutatás legfontosabb megállapításai, hogy a mobil keresés a kiindulópont (innen nézve nagyon is érthető a Google érdeklődése a téma iránt – nem pusztán az android hajtotta kíváncsiságról van tehát szó). A mobilos vásárlók 82%-a nem alkalmazást vagy weboldalt nyit meg a telefonján, ha termék információra van szüksége egy boltban ácsorogva, hanem egy keresőt. Az is kiderült a kutatásból, hogy a mobilos vásárlók 25%-kal többet költenek a boltokban azoknál, akik nem használják erre az okostelefonjukat. Ugyanakkor nincs tipikus termék- vagy bolt kategória, ahol kevésbé vagy jobban elterjedt lenne a mobillal segített vásárlás, minden iparágban egyaránt felütötte a fejét a jelenség.

Mindebből úgy tűnik, hogy szakadásos fejlődés előtt állunk a vásárlás területén, a hagyományos boltoknak érdemes elgondolkodniuk, hogy hogyan tudják a saját malmukra hajtani a vizet az okostelefonok megjelenésével. A tiltás biztosan nem lesz hosszú távon kifizetődő megoldás, az első eredmények ugyanis azt mutatják, hogy az okostelefon terjedése nem megállítható, ráadásul az ilyen vevők többet is költenek…

Pintér Robesz

A Snake, vagyis Kígyó volt a butatelefon korszak egyik legelső és legnépszerűbb játéka, amely már a Commodore/Spektrum időszakban sztár volt. Az egyszerű játék már elmúlt negyven éves. Az ötlet is egyszerű: egy vonalkígyóval kell felfalni a felbukkanó pont egereket, amely így egyre hosszabb lesz, de ha a kígyó falba vagy önmagába ütközik, akkor vége a játéknak. Nagyon kevés ember lehet, akiknek sikerült a játékot végigjátszani. Ezen az animált képen megnézhetünk egy végigjátszást. Eredetileg 13 perc 17 másodpercig tart, de felgyorsítva két perc alatt csodálhazjuk meg ezt a teljesítményt.