Netidők Blogtársaság

Az internet forgalmát lassító vagy annak egy részét időlegesen lebénító támadástípus a DDoS, amely 2013 április elején különösen aktuális, hiszen mostanában derült fény az internettörténet eddigi egyik legnagyobb ilyen támadására (http://www.mti.hu/Pages/news.aspx?newsid=293343&lang=hun#293343).

Ezeknek a kórokozó programoknak az a működési elvük, hogy a megfertőzött gépek címlistájának igénybevételével továbbterjednek, és a megfertőzött gépek összerendeződve, egységes támadást indítva egy adott porton keresztül elküldött kommunikációs csomaggal bombázzák a célba vett hálózati eszközt (routert), amely nem tud ennyi csomagot kiszolgálni, ezért megakad rajta a csomagtovábbítás. Ekkor az internet egyik területén megbénul a forgalom. Az egyszerű DoS-támadás esetében egy gép egy cél ellen támad közbeiktatott gépek nélkül, a DDoS-támadás esetében pedig több megfertőzött gép támad koncentráltan egy célpontot.

Az internetes biztonságtechnológiában ezt nevezik elosztott szolgáltatásmegtagadási támadásnak. Szaknyelvi környezetben az angol rövid formát használják magyar utótaggal: a DDoS-támadás, a distributed denial of service 'elosztott szolgáltatás megtagadása' szerkezet rövidítése. Erre az esetre is jellemző (mint ahogy ez általános az informatikában), hogy a laikus közönségnek szóló szövegben inkább a magyarított szerkezetet használják, míg szaknyelvi környezetben nem ritka az angol betűszó, illetve a vegyes, angol-magyar szerkezet, a DDoS-támadás.

A DoS alak a belső kisbetűtől eltekintve egybeesik a számítástechnika korai szakaszának egyik rendszerével a DOS, azaz disc operation system 'lemezes operációs rendszer' betűszóval. A szövegkörnyezet miatt, illetve a DOS mint operációs rendszer manapság már ritka említése miatt nem okoz zavart az alaki egybeesés.

Bódi Zoltán

| Még több lehetőség

A napokban a számítógépem optikai meghajtója elromlott, és ahogy elkezdtem utánanézni a javítási lehetőségeknek, rádöbbentem, hogy közeleg az utolsó pillanat a számítástechnika történetében, hogy az optikai meghajtó kifejezésről megemlékezhessünk, ugyanis lassan kezdenek kikopni a köznapi használatból az optikai tárolók, nevezetesen a DC-k, DVD-k, hiszen egyre gyakrabban használjuk a különböző Flash meghajtókat, hordozható külső egységeket, SSD-ket és felhő alapú szolgáltatásokat.

A HDD mintájára született az ODD kifejezés, a HDD a Hard Disk Drive szerkezet rövidítése, míg az ODD az Optical Disk Drive. Ebbe a formai csoportba tartozik még a gyakorlatilag kihalt technikát jelölő FDD Floppy Disk Drive alak is, tehát látható, hogy ez a kifejezés csoport szerkezetileg, formailag, tartalmi szerkezetében azonos, tehát hasonlósági, analógiás alapon jött létre.

Az Optical Disk Drive előtagja magyarul az optika főnév melléknévi formája (optikai). Az optika latin közvetítéssel került az európai nyelvekbe, ám ókori görög származék, az optiké techné a ’látás tudománya’ szerkezet első eleme, amely az optikosz ’látásbeli’ melléknévre megy vissza. Tehát az optika alapjelentése a ’látás’, és innen alakult ki ok-okozati összefüggés útján a mai jelentése: ’fénytan’, ’látszerészet’. Az informatikában az optikai adattárolási, illetve –továbbítási technológia a fény felhasználásával működik.

A szerkezet második eleme az angol disk ’lemez’ főnév, ami az eredeti HDD, illetve FDD szerkezetből öröklődött, és az rejlik mögötte, hogy ezek a számítógép-elemek lemez formájú adathordozókat működtetnek.

A harmadik tag az angol drive ’meghajtó’ főnév, amelynek a jelentésköréből kiderül, hogy itt mozgó alkatrészek, forgó lemezformájú adattárolók mozgatásáról van szó, innen a drive ’meghajtó’ szerkezeti alaptag. Az más kérdés, hogy jelentésváltozás útján már meghajtónak (drive, driver, pl. driver ’illesztő program’, Flash drive ’Flash meghajtó’ stb.) nevezünk minden olyan hardveres vagy szoftveres eszközt is, amely nem mozog.

Az Optical Disk Drive magyarázata és megfelelője az optikai meghajtó, ami egy gyűjtőnév, és a CD, a DVD vagy a Blu Ray meghajtókat, olvasó, író, újraíró egységeket nevezzük így, összefoglalóan.

Bódi Zoltán

| Még több lehetőség

Az információs társadalom elképzelhetetlen elektromosság nélkül, és az elektromosság ma, az ultra mobil korszakban elképzelhetetlen hordozható energiaforrások nélkül. De hogy is hívjuk ezeket? Elem vagy akkumulátor? A legtöbb embernek szinte mindegy, hogy melyik szót használja a kettő közül, ám igen is különbséget kell tenni a két energiaforrás között. Nem véletlen, hogy különböző szavakkal jelölik őket.

Az akkumulátor kifejezéssel már az Infoszótár könyv formájában is foglalkoztam: 

„Az akkumulátor latin eredetű nemzetközi vándorszó. Azokra a szavakra mondjuk ezt, amelyek sok nyelvben széleskörűen elterjedtek, és a köznapi nyelvhasználat során már az eredetük is elhomályosulóban van. A kifejezés tövének a kiinduló jelentése ’felhalmoz’, ’összegyűjt’. Az akkumulátor jelentésének a központjában az áll, hogy ez olyan eszköz, amely összegyűjti, felhalmozza az elektromos energiát. Az akkumulátor technológiájának a lényege pedig az, hogy kémiai úton állít elő elektromosságot, és ráadásul ezt megfordítható módon végzi, tehát képes befogadni is és kibocsájtani is elektromos energiát. Közkeletűen ezt a tulajdonságát úgy nevezzük, hogy tölthető.

Az akkumulátor tövéből számos más szóalak is kialakult a magyarban: akkumuláció ’felhalmozás’ (ezt a kifejezést számos tudományban használják, pl. közgazdaságtan, biológia), akkumulál ’felhalmoz’, ’összegyűjt’.

Jellemző nyelvhasználati probléma, hogy az akkumulátor (és az összes származék) kiejtése, és így az írásmódja is gyakran rövidül, hisz az eredeti alak tövéből a kettőzött, szó belseji -kk- egyszerűsödik, és a második -u- hang is gyakran kiesik, így a kötetlen társalgási nyelvben, különösen gyors beszédtempó esetén így hangzik: [akumlátor]. A helyesírás természetesen ezt a változást nem követi, tehát az *akumlátor írásmód eltér az akadémiai szabályzat ajánlásától.

A kötetlen társalgási nyelvben az akkumulátort gyakran használják aksi vagy akku formában is.”

Érdemes végre megmagyarázni, hogy mi a különbség az elem és az akkumulátor között. A leglényegesebb az, hogy míg az akkumulátor tölthető, az elem nem; miután leadja, elveszíti az elektromos energiáját, nem lehetséges újratölteni. Tehát alapvetően más eszközről van szó, az eldobható akkumulátor kifejezés technológiailag nem helyes, mivel az akkumulátor nem egyszer használatos, hanem nagyon sokszor újra lehet tölteni, míg használhatatlanná válik. Természetesen van ezen kívül más különbség is az akkumulátor és az elem között, ám a nagyközönség számára mindez nem számottevő.

Bódi Zoltán

| Még több lehetőség

A szilveszter és az újév kapcsán elkezdtem asszociálni az évzárással és az évkezdéssel kapcsolatban az Infoszótár stílusában. A gép előtt ülve ránéztem a billentyűre, és beugrott, mi illik ide: az Enter és a Return billentyűk. Ezek a gombok ugyanis az egyszerű felhasználó számára teljesen egyformának tűnnek, és a funkciójuk is azonos: lezárnak egy folyamatot, illetve megnyitnak egy újat. Azonban platformoktól és alkalmazásoktól függően külön neve és feladata is van ennek a billentyűnek.

Egy átlagos, numerikus szekcióval is rendelkező billentyűzeten két helyen is találunk Returnt és Entert, egyrészt a Backspace és a jobb Shift gomb között, másrészt a számok mellett, a jobb alsó sarokban. A MacIntosh-féle billentyűkön is hasonló a helyzet, de ott a betűbillentyűk melletti Enter neve Return. Hozzáteszem, hogy a régi Commodore 64-es gépeken csak Return volt, hasonlóan más, régi gépekhez, illetve a mai táblagépeken, notebookokon is gyakran csak egy ilyen billentyű van (ám leginkább ezeket Enternek nevezik és nem Returnnek). Itt lehet találni jó sok régi billentyűzetkiosztást, hol Enternek nevezik mindkét billentyűt, hol az egyiket Enternek, a másikat pedig Returnnek: http://www.cpcwiki.eu/index.php/Keyboard_Versions.

 Itt a kék billentyűk Enter névre hallgatnak

Ezeknél a régi modelleknél Enter és Returtn gombokkal is találkozunk.

Érdekesség, hogy ennél a gépnél egyedülálló módon Accept a neve ennek a gombnak

Anélkül, hogy elmerülnék a különböző platformok billentyűkiosztásának részleteiben, nézzük, mi a története és mi az oka a két elnevezésnek. A számítógép-billentyűzet őse az írógépek billentyűzete, formailag és kiosztásában is felfedezhető a két eszköz hasonlósága mind a mai napig. Az írógépek későbbi, fejlett, elektronikus változatában az új sor nyitását és a régi kocsiemelő kart feladatát helyettesítették a Return billentyűvel, és ennek a pozíciója és mérete megegyezik a jelenlegi szabványos PC billentyűzeten lévő Enter billentyűjével. Tehát a hagyományos Enter gomb formája, helye és funkciója az írógépbillentyű kocsiemelő és új sort kezdő, úgy nevezett Return billentyűjére vezethető vissza. A számítógépek funkcionalitása viszont lényegesen sokoldalúbb, mint a kizárólag szövegszerkesztésre használható írógépeké, ezért a Return vagy Enter billentyű funkciója is szaporodott. A programozásban, egyes alkalmazásokban, illetve a szövegformázásban különböző funkciói vannak ennek a billentyűnek, ezért két különböző pozícióba is lehelyezték. Jellemzően a szövegformázásra szolgáló billentyű a Return, ami nagy méretű (pont a használati gyakoriság miatt, hogy a felhasználók minél ritkábban üssenek mellé), közvetlenül a betűk és írásjelek mellett van. A funkciója valószínűleg mindenki számára világos: a bekezdés lezárása és új bekezdés nyitása (ez is kombinálja a sor lezárása, új sor kezdése és a sor elejére való visszatérés feladatait). Éppen ezért volt az írógépek világában Return a neve, hiszen az írófejet tartalmazó kocsit visszatérítette (to return ’visszatér’) a kezdő pozícióba. Ezt szimbolizálja az a sematikus jel is, amit ezen a billentyűn látunk: egy nyíl derékszögben, lefelé és balra mutat. A MacIntosh világban ennek a billentyűnek a neve Return, míg a PC világban ezt is Enternek hívják a felhasználók. A régi személyi számítógépek világában viszont még élt és használatos volt erre a funkcióra a New Line elnevezésű billentyű is, amelyet ha megnyomtunk, a programsorokhoz szó szerint új sort adhattunk hozzá.

A MacIntosh Enter és Return billentyűi
 

A számbillentyűk melletti gombra viszont rá is van írva az Enter szó (mind a PC, mind a MacIntosh billentyűn – bár ez utóbbin gyakran egy felfelé mutató nyílhegy és egy fölötte lévő vonal sematikus ábrája található), jelezve a funkciót: új sort kezdünk. A szövegszerkesztőkben voltaképpen megegyezik az alkalmazási területe ennek a két billentyűnek, ám a programozásban és egyéb alkalmazásokban már eltérhet a két billentyű használati célja (a különböző számítógép platformok szövegkezeléssel kapcsolatos értelmezési különbségeiről nem is beszélve). Nyilván ezért is található kétféle jelöléssel, kétféle névvel két külön helyen is ez a gomb. Az enter szó jelentése ’belépés’, a programozásban viszont az Enter a programsorban jelzett művelet végrehajtását jelenti.

A MacIntosh billentyűi sematikus ábrákkal 

Tehát az Enter és a Return két külön gomb, ám a funkciójuk gyakran megegyezik, néha viszont eltér (az egyszerű felhasználó ezzel leginkább a.MacIntosh világban találkozhat, ahol a Return az új sor nyitása, és bizonyos alkalmazásoknál az Enterrel lehet lezárni valamilyen adat bevitelét). A közös elem viszont az, hogy ezekkel a billentyűkkel lezárunk, elkezdünk vagy végrehajtunk egy műveletet, kicsit hasonlóképpen, mint évkezdéskor.

Bódi Zoltán

| Még több lehetőség

A karácsony közeledtével mindenkinek valamilyen csomagon, pakkocskán jár az esze, és mindezt tetézi napjaink kereskedelem-központú világa. Persze az ajándékozás, a csomagok bontogatása szeretetteljes családi körben varászlatos tud lenni. Karácsony közeledtével a csomagokat a boltokban, a kisszoba bezárt ajtója mögött vagy a karácsonyfa alatt keresgéljük. Az informatika is ismeri a csomag metaforáját, ám ez a csomag jellemzően nem ajándékokat rejteget, hanem valami mást.

A csomag fogalma a számítástechnikában jellemzően valamilyen adatcsoportot jelent. Világos a metaforikus kapcsolat, hisz a valós csomagok is egy kisebb mennyiségű, zárt egységet jelentenek. Az adatcsomagok esetében pedig ugyanerről van szó, csak itt nem valós, megfogható, tárgyi jellegük van. Tehát az adatcsomag metaforájának a hátterében egy gondolati, azaz kognitív művelet áll, amelynek a lényege, hogy az adat mint virtuális, nem megfogható egység tárgyiasul, és így már csomagokba helyezhető.

Az adatcsomag kifejezéssel kapcsolatban beszélnünk kell a csomag egy másik előfordulási módjáról is, a csomagkapcsolásról, ami az internet technológiájának az egyik leglényegesebb eleme. Ez azt jelenti, hogy az internet hálózatán keresztül az adatokat úgy továbbítják, hogy csomagokra bontják őket, tehát egy nagyobb adatmennyiséget kisebb csomagokban továbbítanak, így a hálózatot csak a csomag továbbításának idejére foglalják, és az egyes adatcsomagok akár alternatív útvonalat is választhatnak, majd a címzett géphez, szerverhez való megérkezéskor egy hálózati elem összegyűjti és sorba rendezi a kis adatcsomagokat.

A csomag előfordul emellett még a javító csomag szerkezetben is. Voltaképpen itt is adatcsomagokról van szó, csak ezek a szoftverek javítására szolgáló zárt adatcsoportok, amelyek beépülnek a szoftverekbe.

A csomag tehát a modern informatika egyik kulcskifejezése, csak ez diszkréten a háttérben van, nem úgy, mint a karácsonyi csomag.

Bódi Zoltán

| Még több lehetőség