Szolgáltató adatai Help Sales ÁSZF Panaszkezelés DSA

Eye candy, vakulj paraszt system és ami ezután jön

A napokban egy nagy elektronikai áruházban sétálgattam, mert volt egy szabad órám, amit mással éppen nem tudtam eltölteni. Megakadt a szemem egy Skullcandy nevű márkaneven, ami fejhallgatóknak, headseteknek a márkaneve. A kifejezés tökéletes képzavar, voltaképpen egy igen összetett képi kifejezés, ami lefordíthatatlan (a skull 'koponya' és a candy 'cukorka' összetétele. Erről jutott eszembe ennek a kifejezésnek a motivációja, a mintája, ami viszont már jóval közismertebb a szoftveres világban.

 

Image: Karen Shaw / FreeDigitalPhotos.net

Eye candynek szokták angolul nevezni azokat a vizuális effektusokat, amelyek szépek, látványosak, de ezenkívül nem adnak hozzá a szoftverhez semmilyen hasznos tulajdonságot. Már amennyiben a szépség, a vizuális funkció, a gyönyörködtetés nem hasznos. Ez a képi kifejezés szó szerint lefordíthatatlan (’a szemnek való cukorka’), a jelentését így lehet körülírni: ’a szemet rabul ejtő látványosság’. A metafora központi eleme a cukorka (candy) rabul ejtő íze, hatása, amely voltaképpen fölösleges, mert jellemzően nem hasznos táplálék. Magyarul egészen másképpen fejezzük ki ezt a jelentéstartalmat. Körülírhatjuk az eye candyt a szemfényvesztés, a csillogó-villogó, a csicsás, a csicsa-micsa kifejezésekkel. Érdekes fejlemény a csili-vili ikerszó, amely a csillogó-villogó alak egyszerűsödött, divatosan rövidült változata.

 

A magyar linuxos körökben az eye-candyhez hasonlóan elterjedt még a VPS – Vakulj Paraszt System. Borek András barátomtól ismerem ezt a kifejezést, amelyről a magyar linuxos világ nagy webhelyén, a hup.hu oldalon Micskó Gábornak (treynek) erről a témáról komplett sorozata volt még a kétezres évek közepén. Abból az időből származik a vakulj paraszt system, amikor először jelentek meg a nagyon látványos ablakkezelők a Linux rendszerekben (Beryl, Compiz). Ezek jóval a Windows Vista előtt már lehetővé tették a rongyként lebegő ablakokat vagy a vízbe dobott ablak keltette hullámzást, a 3D-s forgó látványelemeket és még sok mást. Valóban nagyon látványosak és szépek ezek a VPS-nek nevezett látványelemek, de ezenkívül semmi gyakorlati hasznuk nincs (ugyanúgy, mint az eye candynek). A VPS-t az informatikai körökben divatos, praktikus hárombetűs rövidítések típusa motiválta. Mellesleg a rövidítések alkalmasak a szépítésre, eufémiára, vagyis egyáltalán nem durva a stílusa a VPS-nek, míg a Vakulj Paraszt System-ben található paraszt ebben a környezetben sértő lehet, és a szerkezet összességében erősen gúnyos szemléletet mutat. Hozzáteszem, hogy a VPS rövidítés után mindig célszerű kiírni zárójelben a feloldást is (vakulj paraszt system), mert a VPS egyébként a Virtual Private Server ('virtuális szerver') rövidítése.

 

Bódi Zoltán
2 Tovább

A Windows telepítő, ami a Linuxot másolja

Végre a Windows felhasználók is élvezhetik a programok telepítésének a legegyszerűbb módját, a csomagkezelést.

A nem Windows-os világban már nagyon régen rájöttek arra, hogy a programok letöltése, telepítése, eltávolítása vagy frissítése igazából csak púp az egyszeri felhasználó hátán. Ez az a dolog szerintem, amit a kékhalál után a legtöbb ember elátkoz, ha számítógép kerül a keze közé. A különféle Linux disztribúciókban szinte minden alkalmazást, amit egy felhasználó csak el tud képzeli, ilyen csomagkezelővel telepítünk, vagy távolítunk el. Ezekben a csomagkezelőkben nincs más dolgunk, mint megjelölni azokat a programokat amiket szeretnénk telepíteni, vagy eltávolítani, a többit a kezelő elvégzi a háttérben. Valaki nagyon felbosszanthatta magát a Windows programtelepítésén és eltávolításán és létrehozta az

Npackd

névre (ejtsd: unpacked) hallgató csomagkezelőt. Ha letöltöttük a programot, akkor még egyszer a hagyományos módon telepítjük, majd minden mást a csomagkezelőn keresztül. A használata olyan egyszerű mint a faék, mint ahogy az a lenti videón is látszik:

Az egyszeri ember csak kiválasztja a listából mi kell neki, majd a program letölti a telepítőkészletet és telepíti a kiválasztott alkalmazást. Amit ilyen módon telepítettünk, azt ugyanilyen módon is kell eltávolítani, azaz az Npacked segítségével.

Annak ellenére, hogy egy nagyon friss programról van szó, már több mint 200 főleg nyílt forráskódú programot lehet ezzel beszerezni, melyek között ott vannak azok a kedvencek is amiket egy frissen telepített gépre egyből feltelepítünk. Néhány "kötelező" alkalmazás ami már elérthető az Npackd segítségével és amiket mi is nagyon szeretünk és már sokszor ajánlottunk:

  • Notepad2 és Notepad++: a fapadosnak látszó szövegszerkesztők
  • Pidgin: a chat program minden protokollhoz
  • AVG, ClamAV: antivírus programok
  • Firefox, Chrome és Opera: webböngészők
  • DropBox: tár a felhőben
  • Npackd: a program maga :-)
  • OpenOffice: irodai programcsomag
  • VLC: a média lejátszó bármihez
  • KeePass: a jelszó menedzser

 

Amit a program ezeken kívül még sok egyéb kényelmi funkciót is kínál:

  • Frissíti a vele telepített programokat
  • A telepítés a programok eltávolítása a háttérben zajlik a felhasználó beavatkozása nélkül
  • Ha egy programnak valamilyen speciális komponensre van szüksége akkor ezt a függőséget automatikusan kezeli a hiányzó komponensek automatikus telepítésével
  • Ugyannak a programnak akár több verzióját is telepíthetjük egyszerre egymás zavarása nélkül
  • Rendet rak a főmenüben maga után

 

Egy dologra oda kell figyelni a használat során, mégpedig arra, hogy amit ezzel az alkalmazással pakoltunk a képünkre, azt véletlenül se a Vezérlőpulton keresztül távolítsuk el, hanem az Npackd-el!

 

1 Tovább

Telepíteni vagy kicsomagolni, ez itt a kérdés!

Manapság egyre többször találkozhatunk olyan programokkal, amelyeket weboldalukról kétféle változatban lehet letölteni: telepíthető vagy kicsomagolható. Mi a különbség, melyiket érdemes választani?

A telepíthető változatot általában onnan ismerhetjük fel, hogy fájlneve EXE-re végződik, azaz önmagában is futtatható állomány. A telepítő feladata, hogy "megágyazzon" a program számára a Windowsban. A használatához szükséges állományok bekerülnek a megfelelő mappába (általában a Program Files könyvtár alá), bejegyzés készül az eltávolítható alkalmazások listájára (hogy ha meggondolnánk magunkat, le tudjuk szedni a programot a gépünkről), és létrejönnek azokat a parancsikonok a Start menüben vagy az Asztalon, amelyek segítségével könnyen elérhetjük és futtathatjuk a programot. A telepítő elvégezhet nagyon sok olyan beállítást is, amitől még egyszerűbbé válhat a program használata. Gondoljunk például egy médialejátszóra: a telepítő biztosan beállítja – jó esetben a véleményünk megkérdezése után – hogy milyen állománytípusokat (zenéket, filmeket) tudunk majd a programmal lejátszani. A telepítést követően elég csak duplán rákattintanunk egy ilyen zenére vagy videóra, a lejátszó automatikusan elindul.

A nagyobb, komolyabb alkalmazásokat általában csak telepíthető formában fogjuk megtalálni, mert ezek működéséhez rengeteg fájlt kell különböző helyekre szétszórni, és sok beállítást elvégezni, hogy használhatók legyenek. De kisebb segédprogramokat (médialejátszókat, képnézegetőket, PDF-olvasókat, egyszerűbb szövegszerkesztőket stb.) érdemesebb lehet tömörített formában letölteni. A legtöbbször a ZIP kiterjesztésről lehet őket felismerni, de mostanában egyre népszerűbb a 7z csomagolás is, amit a WinRAR vagy az ingyenes 7Zip programokkal tudunk kicsomagolni. Ebben az esetben a nekünk kell gondoskodni a program helyéről a merevlemezen, ahonnan majd később használni szeretnénk; nekünk kell a könnyen elérhető parancsikont létrehozni az Asztalon; de legfőképpen nekünk kell elvégezni azokat a beállításokat, amik a program futtatásához szükségesek lehetnek. Ha ennyi macerával jár, miért jó mégis a tömörített változat?

A Windows halála a telepítés és az eltávolítás, azaz amikor programokat töltünk le, telepítünk fel, használunk egy darabig, majd megválunk tőlük. Ilyenkor mindig marad valami szemét a rendszerben, és ezek gyűlnek, gyűlnek, míg a Windows olyan lassú lesz, hogy nem bírjuk tovább, és újratelepítjük. Ilyenkor persze elveszítjük az összes feltelepített programunkat is, de a kicsomagoltakat nem feltétlenül! Ha ugyanis ezeket nem a C:-re, hanem egy másik lemezen levő mappába csomagoljuk ki, a Windows újratelepítése (a C: lemez formázása) nem érinti őket, és az új rendszerben ugyanúgy használhatók lesznek, mint régiben. Persze a parancsikonokat megint létre kell majd hoznunk, de annyi baj legyen.

 

1 Tovább

Kütyüt a fa alá!

Táblagép, netbook, okostelefon, könyvolvasó, tévé és digitális fényképezőgép… Vajon mi a közös bennük? Mindegyik elfér a karácsonyfa alatt és minden bizonnyal sokan fognak ma este ilyesmit kapni vagy ezzel örvendeztetni meg szeretteiket. Idén sem maradhat el a kütyüparádé karácsonykor.

Az Extreme Digitalnál december elején, az Év Honlapja díjátadó apropójából beszéltek a magyarok karácsonyi vásárlási szokásairól. Ezek szerint náluk idén a LED TV és a táblagép megjelenése mellett továbbra is népszerű ajándék a netbook, az okostelefon vagy a digitális képkeret, míg az e-könyvolvasók a magyar nyelvű tartalom hiánya miatt kevésbé népszerűek, mint külföldön.

A T-Mobile három online portálon végzett nem reprezentatív online felmérést, ez alapján az okostelefon az egyik legnépszerűbb ajándék-ötlet, tízből kilencen örülnének, ha ilyen meglepetést találnának a fa alatt. Egyesek akár ejtőernyős ugrást, vagy 200 fekvőtámaszt is bevállalnának, csak megkaphassák a vágyott készüléket az ünnepekre.

A kütyük előretörése azonban nem csak egy-egy helyen tapasztalható, megerősíti a kirakat.hu és az Ipsos közös reprezentatív felmérése is, ami szerint a számítógépes eszközök bekerültek a top 10 ajándék közé a magyarok körében, kiütve a sportszereket a listából. A Kutatócentrum felméréséből ugyanakkor az is kiderül, hogy inkább a férfiak szerzik be az internetről az ajándékot. Mindkét felmérés alapján elmondható, hogy átlagosan 20-30 ezer forintot szánnak az emberek az ajándékokra, így sokan az olcsóbb kütyük közül választanak - az Ipsos kutatása szerint ugyanis legfeljebb városi legenda az áruhitelből eladósodva ajándékozó magyar képe.

Akinek viszont van mit a tejbe aprítani, az vígan válogathat idehaza is a boltok kínálatából és adhat régi klasszikus kütyüt – mint amilyen például a digitális fényképezőgép – vagy újíthat be, hogy olyasmit ajándékozzon, ami még nincs a családban, például egy Amazon Kindle könyvolvasót.

Jómagam, mint haladó kütyüvadász az alábbi szubjektív listát készítettem – szigorúan abc-sorrendben – ami segíthet eligazodni a laikusoknak is az egyes kütyük 2010-es „forróságát” illetően (bár lehet, hogy már túl későn szóltam…):

digitális képkeret: csak fotóőrülteknek, különben ott fog porosodni a dobozában évekig
iPad: ha gyerek is van, akkor egyből kettő kell, mert a kis embereket nem lehet lerobbantani a készülékről a játékok miatt
játékkonzol: a Kinect újra képes lendületet vinni ebbe a megfáradt piacba is
Kindle vagy egyéb könyvolvasó: csak annak, aki tud angolul olvasni és vagy van pénze a könyvekre, vagy képes örömet lelni a szövegformátumok konvertálásának határtalanul izgalmas világában
kompakt digitális fényképezőgép: akinek még nincsen, az nem is akar ilyet
kompakt tükörreflexes fényképezőgép: na, egy ilyet én is elfogadnék – kicsi, de profi megoldás a több kilós tükörreflexes súlyzógépek helyett
LED TV: kár, hogy TV-t minimum 5-6 évre vesz az ember, a fejlesztések meg évente kényszerítenék cserére a népet (ha Te az elmúlt egy évben vettél vagy kaptál tévét, mint én, akkor inkább ne menj közel a tévé-osztályhoz az áruházakban)
MacBook Air: csak azoknak, akik képesek megbarátkozni az Apple operációs rendszerével –nekik viszont kötelező darab. Szóval, ha sírni akarsz látni egy meghatott tinédzsert…
mp3 lejátszó: csak akkor, ha muszáj lecserélni a régit (mondjuk, ha nem működik már rendesen) esetleg meglepni valakit, akinek még nincs (figyelem, hangoskönyveket is lehet rá előre rakni, így akár megcélozható a nagyszülők korosztálya is)
netbook: két éve volt nagy sláger, de ha valakinek még nincs, és sokat utazik, örülni fog neki…
okostelefon (pl. iPhone vagy valami androidos csodamasina): ezt nem lehet megunni!
  • digitális képkeret: csak fotóőrülteknek, különben ott fog porosodni a dobozában évekig
  • iPad: ha gyerek is van, akkor egyből kettő kell, mert a kis embereket nem lehet lerobbantani a készülékről a játékok miatt
  • játékkonzol: a Kinect újra képes lendületet vinni ebbe a megfáradt piacba is
  • Kindle vagy egyéb könyvolvasó: csak annak, aki tud angolul olvasni és vagy van pénze a könyvekre, vagy képes örömet lelni a szövegformátumok konvertálásának határtalanul izgalmas világában
  • kompakt digitális fényképezőgép: akinek még nincsen, az nem is akar ilyet
  • kompakt tükörreflexes fényképezőgép: na, egy ilyet én is elfogadnék – kicsi, de profi megoldás a több kilós tükörreflexes súlyzógépek helyett
  • LED TV: kár, hogy TV-t minimum 5-6 évre vesz az ember, a fejlesztések meg évente kényszerítenék cserére a népet (ha Te az elmúlt egy évben vettél vagy kaptál tévét, mint én, akkor inkább ne menj közel a tévé-osztályhoz az áruházakban)
  • MacBook Air: csak azoknak, akik képesek megbarátkozni az Apple operációs rendszerével – nekik viszont kötelező darab. Szóval, ha sírni akarsz látni egy meghatott tinédzsert…
  • mp3 lejátszó: csak akkor, ha muszáj lecserélni a régit (mondjuk, ha nem működik már rendesen) esetleg meglepni valakit, akinek még nincs (figyelem, hangoskönyveket is lehet rá előre rakni, így akár megcélozható a nagyszülők korosztálya is)
  • netbook: két éve volt nagy sláger, de ha valakinek még nincs, és sokat utazik, örülni fog neki…
  • okostelefon (pl. iPhone vagy valami androidos csodamasina): ezt nem lehet megunni!

Végezetül, mindenkinek kívánom, hogy azt (a kütyüt) kapja karácsonyra, amit a legjobban szeretne, és hogy ne maradjon el az ajándék felett érzett közös öröm idén sem. Boldog ünnepeket kíván mindenkinek a Netidők Blogtársaság!

Probesz

 

1 Tovább

Segítség, oda lett a Windows jelszavam!

Ami elromolhat, az el is romlik. Akinek nem volt dolga még soha vírussal, elfelejtett jelszóval, összegubancolódott partíciós táblával vagy döglődő merevlemezmeghajtóval az fehér hollót is sokat látott. A baj ráadásul mindig a lehető legrosszabb pillanatban üt be. Nem mintha lenne ezekre jó pillanat egyáltalán. Ilyen esetekben jó lenne, ha kéznél lenne valamilyen varázsszer ami megoldaná gondunkat.

Tom Kerremans 2001-ben készítette az első DOS alapú digitális mentőövet The Vault néven, amivel egy gond volt. Az abban használt programok terjesztése illegális volt, Tom így dobta a régi megoldást és GNU/Linux alapokra építve, létrehozta a Trinity Rescue Kit névre hallgató rendszert, amely elsősorban a bajba jutott Windows felhasználók megsegítésére jött létre, de persze a GNU/Linux használók is találnak benne gyógyírt elég sok problémára. Érdemes tehát ebből a rendszerből egy példányt tartani a fiókban CD-re, vagy USB kulcsra kiírva.

A használata viszonylag egyszerű, ha valamennyire elboldogulunk az angol nyelvvel. Az átlagos felhasználó leginkább a CD-re írt vagy az USB kulcsra kiírt verziót fogja használni.

Trinity Rescue Kit - boot menü

Ha elkészítettük az életmentő készletet, akkor már csak bootolni kell és hozzá is láthatunk az újraélesztéshez. A bootmenüben érdemes az alapértelmezett módban elindítani a rendszert.

Trinity Rescue Kit - a gyógymódok

Ha betöltődött, akkor egy menüből kiválasztva a megfelelő gyógymódot, beadhatjuk a keserű pirulát a betegnek. A különféle gyógymódok között, ezeket a legfontosabb dolgokat találjuk:

  1. Windows jelszó helyreállítás
  2. Víruskeresés (internet kapcsolat szükséges a vírusirtók letöltéséhez)
  3. Kétféle rootkit detektálás
  4. A Windows által teleszemetelt fájlok kitakarítása
  5. Biztonsági mentések kezelése
  6. Gép klónozása a hálózaton keresztül

 

A Windows NTFS fájlrendszerével könnyen megbirkózik a rendszer, köszönhetően a Szakacsits Szabolcs (Tuxera) által készített NTFS-3G fájlrendszer implementációnak.

A vírusirtáshoz internet kapcsolatra van szükség, maguknak a vírusirtóknak és a vírusdefiníciós fájloknak a letöltéséhez. Ezek után tudja csak elkezdeni a rendszer a kórokozók semlegesítését.

A TRK innen letölthető.

1 Tovább

Netidők Blogtársaság

blogavatar

Digitális talkshow írásban is. Itt a Netidők! Ez a Netidők c. rádióműsor (Petőfi Rádió) blogja. Mindaz, ami elhangzik az adásban, meg ami nem.

Utolsó kommentek