Netidők Blogtársaság

Aki használja a Windows-t és a munkaasztalán szépen elrendezi az ikonokat, biztosan találkozott már azzal a bosszantó jelenséggel, hogyha képernyő felbontást váltunk, akkor az ikonok átrendeződnek. Spányik Balázs most megoldást talált a problémára.

Probléma: van egy notebookod X1 x Y1 felbontással. Otthon rákötöd a monitorodra, aminek X2 x Y2 a felbontása. A munkahelyeden is rákötöd a monitorodra, annak meg X3 x Y3 a felbontása. Mi történik? A Windows valahányszor új felbontással találkozik, boldogan átrendezi az ikonjaidat.

Én azok közé tartozom, akik szeretik látni az asztal háttérképét, ezért nem rakom ki rá a fél PC-t ikon formájában, hogy aztán soha többet ne találjak meg semmit. Néhány gyakrabban használt program ikonja mellett az éppen aktuális munkák vagy letöltések ikonjai vannak az asztalon normálisan elrendezve. Valahányszor hazaérek, vagy otthonról bejövök dolgozni, az összes olyan ikon, ami nem bal szélre van igazítva, vándorútra indul a képernyőn, én meg őszülök megfele...



Na de ennek vége!

Találtam négy különböző megoldást is, de az igazán nyerő egy német fejlesztő DesktopOK című programja lett:

- tömörítve 95, kicsomagolva 135 KILOBÁJT!!!

- hordozható, nem igényel telepítést

- tud magyarul (nekem nem fontos, de pozitívum)

- egy gombnyomással menti az adott felbontásban az ikonok elrendezését

- szintén egy gombnyomással vissza is állítja, ha elkóboroltak volna

- egy felbontáshoz többféle elrendezést is elmenthetünk

- beállítható, hogy automatikusan mentse az elrendezést megadott időközönként (és hány utolsó elmentett állapotot tartson meg)

- beállítható, hogy kikapcsoláskor automatikusan mentsen, bekapcsoláskor automatikusan visszaállítson, és ha több lehetőség van, megkérdezze, melyiket

- ha többen használják a gépet, nem keveri össze a felhasználók külön asztalait

- és van benne egy Móka Miki funkció is, amely véletlenszerűen összekeveri az ikonokat az asztalon. :-)

Teljesen ingyenes.

Emberünket Nenad Hrg-nek hívják, Facebook profilképe alapján Tomcat kiköpött német klónja, a weboldala a www.softwareok.com címen található, és tele van érdekesebbnél érdekesebb segédprogramokkal!

Spányik Balázs

Volt már iPhone-om, Galaxy Tab-om, ezért különös várakozással tekintettem az első Windows Phone-os telefonom, a Nokia Lumia 800 érkezése elé. Vajon miben lesz más, jobb, rosszabb a Lumia és a Phone 7.5 páros, mint az eddig ismert két eszköz? Miben lesz más a platform és a hardver? Közel egy hét használat után íme az első benyomások, pro és kontra.

Kezdjük a pozitívumokkal – szerencsére ezekből volt több. A Nokia Lumia kijelzője egyszerűen gyönyörű. A dizájn, a képernyőn megjelenő dolgok, azok elrendezése és eleganciája szemet gyönyörködtető. Persze egy tablet sokkal szellősebb, háromszor ráférne a Nokia a tabletre (szóval nekem a tablet marad sok tekintetben elsődleges készüléknek).

Különösen tetszik a közösségi oldalak integrációja (Facebook, twitter, LinkedIn) a szoftverben, ezeket képes mind egy helyre behúzni a rendszer a Nokián – illetve három helyre (ha beállítjuk a fiókokat, ehhez először Windows Live ID kell – ezt igen egyszerű készíteni a telefonnal is, nekem körülbelül 1 percembe telt). Szóval a közösségi oldalak integrációja:

1. van egy Én (ezt így nevezi a rendszer) csempe, az alatt van, amit Én posztoltam vagy, ami velem kapcsolatosan történt, pl. Facebook bejegyzések, like-ok, válaszok, retwitek stb.

2. Van egy közösségi csempe, ahol az összes ismerősömmel történt dolgok egy helyen vannak. Itt lehet kiélni a közösségi kukucskálással kapcsolatos igényeket.

3. A névjegyzékben bármelyik ismerősömre kattintva minden egy helyen van, Facebook képek, twitek stb. Tehát bármelyik ismerősömmel kapcsolatban naprakész lehetek. Sőt, össze is köthetem a különböző profiljaikat, például egy Outlook, egy Facebook és egy twitter fiókot, ha ugyanahhoz az emberhez tartozik (ezt bizonyos egyezések esetén intelligensen maga a rendszer is megcsinálja – persze ez visszavonható, ha nem tetszik). Szintén tetszetős újítás, hogy lehet csoportokat is csinálni kontaktok csoportosításával, például létrehozhatunk egy Család vagy Munkahely csoportot. Így egyszerre lehet írni mindenkinek a csoportban (e-mailt vagy sms-t) és követni, hogy kivel mi történt.

A közösségi oldalak és kapcsolati adatok integrációján túl jó még a levelezés, könnyű az üzeneteket megnézni, írni, áthelyezni (akár csoportosan). Alap beállításban a képeket, csatolmányokat nem tölti le a telefon, tehát adatforgalom kímélő. Letöltés után viszont gyorsan megnyithatók, a dokumentumok pedig szerkeszthetők.

Integrált a naptár is, egy helyre kerülnek a Facebook események, Google Calendar és Outlook naptár, de más-más színekkel, hogy ne zavarodjunk össze. Sőt, már a telefon nyitó képernyőjén kint van, hogy milyen események várnak rám aktuálisan, ehhez elég megnyomni a bekapcsoló gombot – fel sem kell oldani a képernyőzárat.

Eddig a hat nap alatt összesen kétszer kapcsoltam ki-be a készüléket, ami meglepő volt, hogy hihetetlenül gyorsan feláll (mind az Androidhoz, mind az iOS-hez képest – nem is értem hogyan képes rá, erre egyáltalán nem számítottam. Ez az egyik legkellemesebb meglepetés a Lumiában.)

Viccesnek találtam, ahogy a telefon az első bekapcsoláskor végigvezetett a Nokia fiók regisztrációján és a Nokia a kisképernyős világában megszokott módon mindent rövidítve írt ki pl. Ad. Véd. Ir. Elv. Pedig az óriási képernyőn bármi kifért volna.

Az első nap (jobban mondva éjszaka) töltöttem a telefonra egy rakás alkalmazást, elég szép kínálat van már az alkalmazásboltban (friss hírek szerint átlépte a 60 ezret).

Végül még egy dolgot hagy emeljek ki a pozitív vonások közül: az akkumulátor kímélés céljából van olyan beállítási lehetőség, hogy adott százalékon kikapcsolja a háttérben folyó szinkronizálást (levelezés és társai). Hasznos figyelmesség, nem kell nekünk külön figyelni a dologra.

Ami viszont nem tetszett – és akkor térjünk rá a negatívumokra: az anyagok, cikkek, képek megosztása sokkal profibb az androidban, itt nem tudtam Evernote-ba vagy Read it Laterbe közvetlenül menteni (böngészőből, vagy fotóalbumból). Pedig az alkalmazásokat letöltöttem a telefonra.

A fényképezőt csak kültéren javaslom használni, mivel ahhoz képest, hogy Carl Zeiss és 8 mega, sajnos elég gyenge. Szerencsére erről olvastam előre, úgyhogy nem ért váratlanul, de ennek ellenére ez volt az egyik legnagyobb csalódás a készülékben. Viszont van exponáló gomb, ami akár lezárt állapotból is hosszas nyomásra nagyon gyorsan bekapcsolja a készüléket és azonnal lehet fotózni. Toronymagasan veri a Tab-ot vagy az iPhone-t. Nekem azért fontos ez, mert ezzel tervezek fotóblogolni és néha elmegy a téma mire életet lehelek a kütyübe.

Végül, az utolsó negatívum, amit kiemelnék, hogy a fizetős alkalmazások letöltéséhez nem lehet a telefonon bankkártyát regisztrálni, ehhez állítólag a zune.net-et kell felkeresni pc-n (még nem szántam rá magam). Ez sokkal egyszerűbb iPhone-on és Androidon is, ahol mindez pár perc alatt konfigurálható egy megfelelő kártyaszám birtokában magán a telefonon.

Minden összevetve a Lumia szemet gyönyörködtető kis drágaság – sok irigy pillantást kiváltottam vele. Sokan megnyomogatták, ki is próbálták és eddig igazán senki sem állt negatívan a kütyühöz. Hat nap után én is meg vagyok elégedve vele, bátran merem ajánlani minden régi Nokiásnak és mindazoknak, akik egy jó okostelefont szeretnének maguknak.

Pintér Robesz

Két hete azzal foglalkozom, hogy bemutassam, hogyan tölthetjük meg könyvolvasónkat magyar nyelvű olvasnivalóval. A klasszikus irodalomtól a kortársakig. Most pedig bemutatom, hogyan csinálhatunk "újságot" az általunk naponta látogatott weboldalak tartalmából.

Ehhez megint a Calibre segítségére lesz szükségünk. Ha megnézzük a program menüsorát, akkor találunk egy N betűt és mellette egy lenyíló menüt. Ez utóbbira kattintsunk rá, hogy kiválasszuk azt az online hírforrást, amiből újságot szeretnénk csinálni az olvasónkra.

Megnyitva a "Schedule news download" (hírek időzített letöltése) menüpontot, elénk kerül egy lista azokkal a hírforrásokkal, amelyekhez már elkészült az a plug-in, amivel a cikkeket letölti a program. A hírforrásokat nyelvek szerinti csoportosításban találjuk.

A megnyíló ablakban alul van egy mező (Delete downloaded news older than) ami azt mutatja meg, hogy hány nap után törölje a program a korábbi híreket. Én ezt 1 naposra állítottam be magamnak. A példa kedvéért az egyik kedvenc híroldalamból (CNN) készített újság beállítását fogom bemutatni.

Válasszuk ki a CNN-t, mint hírforrást.

A Schedule (időzítés) fül alatt találunk egy sor beállítást. A legfontosabb, hogy a Schedule for download-ot jelöljük be, ezzel állítjuk be, hogy ezt a hírforrást szeretnénk bizonyos időközönként letölteni. Ha már nem szeretnénk kapni az újságot, töröljük innen a kijelölést és nem fogunk több újságot kapni innen. Én a mindennapi letöltést választottam ki. Napi rendszerességgel frissülő tartalmaknál nekem ez a logikus beállítás. A haladó beállítások között megadhatjuk, hogy a letöltött tartalmat milyen címkével lássa el a Calibre, ami a későbbi rendszerezést nagyban megkönnyíti.

A Calibre az oldalakat háttérben futó programmal olvassa, jó lassan. Ennek nem elsősorban a Calibre az oka, hanem az, hogy a programnak el kell látogatnia a kérdéses weboldalra. Ott körül kell néznie és kicsemegézni a linkeken keresztül a fontos tartalmat. Ez nekünk embereknek egyszerű feladat, de a legtöbb weboldal - még a legnagyobbak is - meglehetős trehánysággal készültek, amelyekből valóságos művészet kinyerni a lényegi információkat. Az éppen futó folyamatokról a főképernyő jobb alsó sarkában forgó ikonra való kattintással bővebben is tájékozódhatunk.

Az éppen futó folyamatok ablaka:

Ha a program megküzdött a weboldallal, akkor készít belőle egy újságot majd a beállított Amazon-os email címünkre elküldi azt, amit az olvasónk következő szinkronizálásakor megkapunk.

Amióta kitanultam a Calibre kezelését a kedvenc oldalaimat így szemlézem napi, heti rendszerességgel. A könyvolvasóval aztán egy nyugodt hétvégi délelőttön leülhetünk egy meghitt sarokba vagy ha az időjárás engedi akkor a szabadba. Kell még hozzá egy jó tea vagy kávé és visszaköltözik az a pillanat, amikor még évtizedekkel ezelőtt az újsággal tettünk ugyanígy.

Legközelebb még egy alkalmazását mutatom meg a könyvolvasónak, aminek időnként hallatlan nagy hasznát veszem.

Vatera.hu, ingatlan.com, stockfresh, habostorta.hu, használtautó.hu, IND, portfolio.hu, profession.hu, netpincér.hu. Vajon mi a közös bennük? Mindegyik a magyar internet meghatározó vállalkozása, amit honfitársaink hoztak létre és tettek sikeressé. Hogyan csinálták? Kiderül a Digitális sikertörténetek című interjúkötetből, amelyet Dunder Krisztián internetes tanácsadó készített.

Vajon hányunknak fordult meg kósza ötletként a fejében, hogy milyen lenne, ha a saját magunk urai lehetnénk, saját vállalkozást indítanánk? Hogy milyen lenne meggazdagodni az interneten, saját sikeres vállalkozást indítani – belevágni, kipróbálni magunkat? Megmondom őszintén, nekem már átvillant egy-két alkalommal az agyamon, hogy a magam ura legyek. Ami visszatart az a félelem a kudarctól, illetve, hogy nem tudom hogyan vágjak bele. Ódzkodás a várhatóan rengeteg munkától, amiért az egyáltalán nem biztos sikert mérik, a felelősségtől, hogy másoknak is munkát adjak, akik elsősorban csak rám számíthatnak. Ezért is minden elismerésem a kötetben szereplő szerzőknek, hogy volt bennük bátorság, kitartás, ügyesség, hogy sikerre vigyék az ötletüket.

Az interjúkötetet lapozva egyértelmű, hogy bár nincs egyetlen recept a sikerhez, kellenek mögé azok a meghatározó emberek, akik folyamatosan újítanak, terveznek, mennek előre. Éppen ezért, aki ma Magyarországon sikeres online vállalkozást szeretne indítani vagy vezetni, mindenféleképpen tanulhat a könyvből, számukra kötelező olvasmány, amely hasznos praktikákat és közvetve tanácsokat adhat.

De a laikus internet használó olvasónak is izgalmas lehet a könyvvel töltött idő. Mi magyarok egyszerre szeretjük, utáljuk és irigyeljük a sikeres embereket. Szeretjük, mert büszkék lehetünk rájuk, utáljuk, mert biztosan „nem véletlenül” lettek sikeresek, és irigyeljük, mert jól megy nekik. Dunder Krisztián remek interjúi révén viszont lehetőséget kapunk arra, hogy sztereotípiánkat és előítéleteinket félretéve ismerhessük meg a hazai internetes cégek sikeres vezetőit – testközelből. Eldönthetjük, hogy mi mennyire vagyunk büszkék rájuk, lennénk-e a helyükben, vagy esetleg számunkra tényleg nem szimpatikus, amit csinálnak.

Dunder Krisztián: Digitális Sikertörténetek (szerzői kiadás, 2011. november)

Oldalszám: 208

ISBN: 978-963-08-2463-7

Ajánlott fogyasztói ár: bruttó 3 900 Ft

Jelenleg könyvesboltokban nem kapható!

Pintér Robesz

Folytatva a múlt heti sorozatot, most megmutatom, hogy a kortárs szerzők elérhető műveit hogyan tudjuk a könyvolvasónkra felrakni.

Szerintem a legegyszerűbb módja a dolognak, ha a Chrome böngészőhöz telepítjük a Kindle It plugin-t. Ha telepítettük, akkor ne felejtsük el hozzáadni a fivefilters.org email címét az engedélyezett emailekhez, amiről fogadhatunk dokumentumokat a Kindle olvasónkra. Az olvasónk email címénél a Kindle It plugin-ben állítsuk be a free.kindle.com címünket. Ha ez megvan akkor bármilyen weboldal tartalmát egy mozdulattal átküldhetjük az olvasónkra. Csak meg kell nyomni a kis ikont a státusz sorban, majd ha letöltötte az oldalt, nyomjuk meg a Send gombot.

A Digitális Irodalmi Akadémián rengeteg kortárs magyar szerző művét megtaláljuk. Ezeket el is olvashatjuk a képernyőn, de mi persze a könyvolvasón szeretnénk mindezt megtenni. Sajnos a művek nem tölthetőek le könyvolvasóhoz való formátumban, ezért a Kindle It segítségére lesz szükségünk. A dolgot egy kicsit bonyolítja, hogy az oldal frame-eket használ, de ezen is túltehetjük magunkat egy kis kézügyességgel.

Először látogassunk el az DIA oldalára.

Vélasszuk ki a szerzőt akinek a művei érdekelnek minket. Én most Pilinszky Jánost választottam, mert egyrészt nagyon szeretem, másrészt pedig most lenne éppen 90 éves. Ha rákattintunk a szerzőre, akkor a bal oldalon a szerző digitalizált művei menüpontot válasszuk ki, majd kattintsunk arra a műre amit szeretnénk átkonvertálni.

Ekkor megnyílik a kiválasztott mű. Sajnos az oldal olyan, hogy két frame-ben jelenik meg. Maga a kiválasztott mű a jobb oldali frame-ben lesz látható.

A jobb oldalon kattintsunk az egér jobb gombjával, majd válasszuk ki a View Frame Source menüpontot. Nem túl gyors az oldal de ha türelmesen várunk, előbb-utóbb megnyílik az oldal forrása. Nem kell megijedni ettől. Inkább menjünk az URL sorba és a kettőspontig tartó részt szedjük ki az url-ből és nyomjuk meg az Enter-t.

Megint várakozni kell egy kicsit, de ha nincs túlterhelve az oldal, akkor hamarosan megnyílik a kiválasztott mű, egészen emészthető formában. Ha esetleg nem jelenne meg az oldal akkor nyomjuk meg CTRL-R gombokat, hogy betöltse újra az oldalt. Ilyesmit kell látnuk:

Most már készen vagyunk arra, hogy bevessük a Kindle It-et. Nyomjuk meg a Kindle It gombot a böngészőnkben és várjunk türelemmel. Ekkor a fivefilters megpróbálja letölteni az oldalt ami neki is annyi ideig fog tartani, mint nekünk.

Ha sikerült a művelet, akkor ezt a képet fogjuk látni:

Most már csak a Send gombot kell megnyomni és megvárni míg az email elmegy az Amazonos címünkre. Ha végzett a levélküldéssel, akkor ezt látjuk majd:

Amikor szinkronizáljuk a Kindle olvasót legközelebb, akkor a könyv automatikusan letöltődik.

A következő alkalommal a saját újság készítését fogom bemutatni, addig is jó olvasást mindenkinek!