Netidők Blogtársaság

A Google minden év végén számadást készít az internetezők kereséseiből, amik kirajzolják az adott év fontos trendjeit, kérdéseit, eseményeit… (a szolgáltatást stílusosan Zeitgeist-nek nevezik, hiszen méltó lenyomata a korszellemnek). Egy ideje a Magyarországra vonatkozó adatok is elérhetők – most ezekből szemezgetnék, a mögöttünk álló esztendőt elbúcsúztatandó.

A legnépszerűbb 10 kereső kifejezés szerint az iWiW (második) lenyomta a Facebook-ot (hatodik) 2010-ben is. De ha a leggyorsabban növekvő kifejezéseket nézzük, akkor a Facebook volt a nyerő az elmúlt évben, ez volt ugyanis a no1 leggyorsabban növekvő kifejezés az évben nálunk („facebook bejelentkezés”), míg az iWiW ennek a listának csak a tízedik helyére tudott feliratkozni. Jól látszik tehát, hogy 2010-ben tömegével tanulták meg a magyarok hogyan kell belépni a Facebook-ra.

A legnépszerűbb kifejezések között a „játékok” végzett az első helyen, arra a kérdésre viszont, hogy milyen játékokról lehet szó, a leggyorsabban növekvő listára nézve kaphatunk választ: Farmerama (második), Grepolis (harmadik), Kertbirodalom (negyedik), Én Kicsi Tanyám (nyolcadik). Ezt a kínálatot elnézve Magyarország a 3,5 millió (internetező) kisgazda országa volt idén.

Mi derül még ki az eddig nem említett leggyorsabban növekvő kifejezésekből? A listára nézve jól látszik, hogy 2010 a választások éve is volt idehaza: választottunk politikusokat az ország és a települések élére (hatodik), és két műsorban is választottunk tehetséges énekeseket, az X Faktorban és a Megasztárban. A két műsor versenyét egyébként a Google-nél az X Faktor nyerte (hetedik), a Megasztár csupán a kilencedik helyre iratkozott fel. Végül, a top10 leggyorsabban növekvő kifejezések között szerepelt még a Pannon névváltása, az emberek nagyon sokszor kerestek rá a Telenor kifejezésre, ami így az ötödik helyen végzett.

Visszatérve a legnépszerűbb kifejezések listájára, az internetezők kereséseit a közösségi oldalakon és játékokon túl a youtube (harmadik), Budapest (negyedik), freemail (ötödik), tv (hetedik), torrent (nyolcadik), térkép (kilencedik), google (tizedik) határozta meg. Szóval, hajszál híján „lenyomta” a torrent a TV-t. Azt viszont ne kérdezzék, hogy miért keres rá 2010-ben Magyarországon valaki arra a Google-ben, hogy google…

Végül vessünk egy pillantást a többi, még Magyarországra vonatkozó tematikus listára. A legnépszerűbb ember Király L. Norbert volt, a legelső sportesemény a foci VB, a „legjobb étel” a pizza, Schmidt (sic!)* Pál végzett élen az „emberek a hírekben” kategóriában és használt autót kerestek legtöbben, ha vásárlásról volt szó. Az év legjellemzőbb eseménye tehát az lehetett volna, amikor Király L. Norbert a használt autójában foci VB-t nézett pizza evés közben, miközben a rádióból Schmitt Pál beszélt.

Boldog új esztendőt kíván a Netidők Blogtársaság!

Probesz

* érdekes, hogy új államfőnk nevét, Schmitt Pál nevét elírta a Google, könnyen lehet persze, hogy ez abból fakad, hogy a névre kereső magyarok nem tudják a helyes írásmódot.

Egy amerikai talkshow műsorvezetője, Jimmy Kimmel érdekesen fogalmazta meg azt a problémát, ami már engem is hónapok óta foglalkoztat. Hány barátod van?

Mert biztosan nem annyi, mint ahány a Facebookon bejelölt. Ezért november 17-re meghirdette a Nemzeti Baráttalanítási Napot. „Ha nem adnál valakinek kölcsön 50 dollárt, töröld ki a barátaid közül. Ha nem hívnád meg a születésnapi bulidra, töröld ki. Ha nem sírnál, amikor elüti egy busz, töröld ki” – hirdette a műsorban Kimmel. Teljes joggal.

Hónapok óta gondolkozom azon, hova tűntek a „barátok”. A barát fogalma az elmúlt 2-3 évben sokat vesztett az értékéből. Néhány éve még azt jelentette, hogy az az ember, akire bármikor számíthatsz.  A jóisten a barátaiddal kér bocsánatot a családodért – tartja egy régi mondás.  Mára mit jelent a barát? Azt, hogy bejelölt a Facebookon.

Nagyapám hajdanán azt mondta: „Ha van többszáz ismerősöd – népszerű ember vagy. Ha van néhány tucat haverod – szerencsés ember vagy. Ha van öt barátod – boldog ember vagy.

Az egyik legmélyebb emberi kapcsolat egybitessé vált: igen/nem, barát/nembarát. Másféle kapcsolat a virtuális térben nincsen? Azt gondoljuk, a közösségi háló a való világ virtuális leképezése. De a mindennapi életben vannak szomszédaink, ismerőseink, munkatársaink, haverjaink, barátaink.  A Facebookon csak barátaink.  Ebből a szempontból jobb az iWiW: ott csak ismerőseid vannak. Az ismerősbe mindenki belefér, annak legkisebb szelete a barátok.

Lehet ez ellen tenni valamit? Nem tudom. Már hiába jelennének meg újabb kategóriák, már nem tudnánk váltani. Furcsán nézne ki, ha eddigi barátainkat lefokoznánk az új kategóriákra. Sértődések lesznek. Mert az életben lehet, hogy léteznek ezek a kategóriák, de nem hangoztatjuk azokat, nem is igazán vállaljuk fel azokat. Mert nincs rá szükség. Két ember között lényegtelen a kapcsolat fokának megjelenítése, nagyobb csoportban meg lényegtelen.

De a virtuális térben van egy fontos szempont: az információ-megosztás. Mást akarsz megosztani a családoddal, mint a barátaiddal, vagy a munkatársaiddal. Már van rá lehetőség, csoportokba rendezed az embereket: lehetnek ismerőseink, munkatársaink, haverjaink, barátaink.  Beskatulyázhatod őket, hozzáférést biztosítasz az információkhoz. De mi van akkor, ha egy csoporton kívüli akar az információhoz jutni. Például a munkahelyeden elmondod, hogy a barátaid láthatják a nyaralásod képeit. Aki melletted ül évek óta, és együtt lógtok, ekkor jön rá, hogy nem tartod a barátodnak. Jó esélyed van rá, hogy a kapcsolat megromlik köztettek.

Mi lehet a megoldás? Nem tudom. Már a legtöbben eljutottunk arra a szintre, ha valaki bejelöl minket, már nem firtatjuk a kapcsolatot, hanem szó nélkül visszaigazoljuk. Mert nincs időnk/kedvünk azzal foglalkozni, tényleg ismerjük-e. Lesz egy újabb álságos kapcsolatunk, egy álbarátunk. Ezért később sem fogjuk az újra-kategórizálással felvállalni a baráttalanítást: maradnak az álvilág álkapcsolatai.

De amilyen gyorsan változik az internet, lehet, hogy erre is születik megoldás.

További elérhetőségek:

Kétségtelen, hogy egy súlycsoportba kerülhet a Facebook a Google-lel. A Facebook azonban egyelőre csupán egy ígéret, míg a Google már most is a valóság. Hadd fogalmazzak meg pár gondolatot Borek András bejegyzése kapcsán („Facebook: minden nap háború”), amik árnyalhatják a két óriás közötti háború képét:

I. A FB csak szövetségesekkel tudja megvalósítani azt, amivel a Google már most is rendelkezik, keresés a Bing-gel, maps a Yahoo-val stb. Ha politikai hasonlattal szeretnék előhozakodni, akkor azt mondanám, hogy ez egy érdekek mentén kötött koalíció, amit egyben kell tartani (most az tartja egyben, hogy sokan baromira félnek a Google-től, na meg persze sok pénzt akarnak keresni). Lehet, hogy ez később is elég lesz, de nem biztos. A FB nem nyitott cég, nincs a tőzsdén, nem ellenőrzik olyan szinten Zuckerberget, hogy a stratégiájára érdemi hatást tudnának gyakorolni (azért bármit ő sem csinálhat meg, elég arra a fejreállásra gondolni, amikor korát megelőzve kapcsolati háló alapú reklámozást akart bevezetni).

II. Sok esetben a FB és a Google kiegészíti egymást, még ha egyre több fronton háborúznak is. Most (minimum) három internet létezik egymás mellett és egymással átfedésben:

1. Történetileg az első volt a portálok, a nagy tartalomgyárak által létrehozott világ, amit a display alapú hirdetések tartanak el elsősorban. Ez egy nagyon sokszereplős világ (nálunk ezt az Origo és az Index uralja).

2. A második, ezzel részben egy időben épült, de csak később megerősödött világ a keresők világa, ami már inkább egyszereplős világgá vált mára, ezt a Google uralja és a keresőhöz köthető hirdetésből él. Bármit mond is a Google, igazándiból még mindig egy lábon áll, talán az Android és a mobilos dolgok egy napon tudnak ezen változtatni...

3. A legkésőbb fejlődni kezdő internet a közösségi. Először ez is nagyon sokszereplős volt, de egyre inkább úgy tűnik, hogy lesz ennek is egy szuperragadozója, a FB (majd meglátjuk, hogy a nemzeti vagy specializált játékosok túlélnek-e az árnyékában). Az üzleti modellje még nem teljesen tiszta, keveri a display-t meg a relevancia alapú hirdetést.

Na mármost ez a hármas egymás mellett, egymásból, és egymásra reflektálva él. Vannak hangsúlybeli eltolódások, de bármennyire is FB uralta világ lesz az internetből, a másik kettő által dominált aktivitásrendszerekre akkor is szükség lesz. Ezért tartom túlzónak azt gondolni, hogy bármilyen cég beérheti csupán FB-os jelenléttel.

III. A FB jelenleg még nagyon a hype-görbe elején tart (amikor azt hisszük, hogy mindenre jó lesz és mindent fel fog váltani). Pár év kell, hogy kiderüljön, mire jó igazán. Addig és utána is lesz háború, de utána is lesz Google meg közösségi oldal is, mert egymást részben kiegészítő tevékenység portfólióval bírnak. Párhuzamos világok harcáról van tehát szó, amelyek nem foglalhatják el teljesen a másik territóriumát és nem is dönthetik egymást romba. Szerencsénkre.

További elérhetőségek:

Képzelt hír: 2010. november 15-én a Facebook közösségi oldal újabb szolgáltatások elindítását jelentette be. Az eddig csak Titan projekt néven emlegetett csodafegyvert, a Google levelezője ellen állítják hadrendbe, míg a szövetséges Microsoft Docs termékét, a Google Docs ellen vetik be.

A Facebook totális háborút indított a Google ellen, mégpedig magán a Facebook-on belül, ahol a Google labdába sem tud rúgni, hiszen a felhasználók adataihoz nem tud úgy hozzáférni, mint ahogyan a Facebook fért a Google levelezésekhez hozzá, ha a felhasználó ezt engedélyezte.
Az egész helyzet nagyon érdekes és ha összerakjuk a kirakós játék elemeit, akkor látni fogjuk, hogy a papíron sokkal kisebb cég a jobb taktikai érzékkel, hogyan tudja megszorongatni Góliátot. Akkor lássuk hát a

Google

birodalmát. A cég valamikor keresőnek indult, az akkoriban megkerülhetetlennek hitt cégóriásokat küldött a padlóra, majd vált az internetes keresés első számú versenyzőjévé. Emlékszik még valaki az akkori versenyzőkre: Excite, Lycos, Altavista és Yahoo. Ebből mára csak a Yahoo maradt versenyben. Mint legkisebb céget évekig lenézték az akkori nagyok, a Google 1999 elején akár 1 millió dollárért például az Excite-é lehetett volna. Pár hónappal később Sergey Brin és Larry Page (a Google alapítói) a befektetőknek köszönhetően 25 millió dollárnyi pénzből gazdálkodhatott. A kereső biznisz csiszolgatása öt éven keresztül tartott majd a cég

2004

áprilisában először a Gmail szolgáltatást jelentette be, ami akkoriban meghívásos alapon működött. A fél világ azon csámcsogott, hogy érdemes-e az ingyen levelezést használni, cserébe az adatainkért. A másik fele a világnak pedig, élére állította a megtakarításait, készülve az akkor már küszöbön álló tőzsdei bevezetésre.
Ebben az évben indult útjának az Orkut nevű közösségi szolgáltatás a Google szárnyai alatt. Mivel a cégnek immár pénze is volt annyi mint a pelyva, az Orkut beindítása nem okozott különösebb gondot. Akkoriban ugyanis már sustorogtak egy MySpace nevű dologról, mint a következő nagy dobásról az információs szupersztrádán. Pedig ekkor már elindult a Facebook nevű közösségi háló is, amit ma már nem kell nagyon bemutatni senkinek. A következő évben

2005

augusztusában rajtolt a GTalk ami csevegő és egyszerű VoIP (telefon az interneten) szolgáltatást nyújtott. Két legyet is megpróbált ütni ezzel egyszerre a cég, a csevegő a máig népszerű MSN csevegője ellen készült, míg a VoIP rész egyértelműen Zennström, Skype nevű hegedűjéről próbált meg lecsenni egy pár húrt. Mindkettő újdonságnak mérsékelt sikere volt, bukásról nem beszélhetünk, de átütő sikerről sem. A fejlesztések nem álltak meg és 2006-tól kezdve szövegszerkesztővel, majd még az év vége felé egy táblázatkezelővel tovább bővült a kínálat. Ehhez a csomaghoz

2007

végén egy prezentációkészítő is csatlakozott. Közben a Google az állandó "beta", jelzőt is kezdte elhagyni innen-onnan. A Google annyira sikeres lett, hogy szinte nem volt olyan területe a webes alkalmazásoknak, felületeknek amiknek a Google ne tudott volna valamit ajánlani, a meghívásos alkalmazások szép lassan elérhetőek lettek mindenkinek. Minden a Google sikeréről szólt. 2008-tól aztán indult az Android platform ami az érintőképernyős mobil piacot rendezte át. Egy sikertelen amerikai frekvencia tender után

2009

elhozta a valódi telefonálás lehetőségét a Google-nél is, az egyelőre még csak az Amerikában elérhető Google Voice szolgáltatással. Ezzel nagyon erős portfóliót sikerült kialakítani a cégnek. Már csak az emberek kell, hogy használják a szolgáltatásokat. Na ez utóbbival van némi probléma. Az emberek az idejük nagy részét nem a hagyományos böngészéssel töltik. Az internet használók jó része, köszöni szépen megelégszik mindennel amit az internet új királya, a

Facebook

kínál. A közösségi élményt és szolgáltatásokat egy integrált helyen képes nyújtani ez a cég. Az emberek pedig már az online eltöltött idejük több, mint 10%-át itt töltik. A reklámozók is kezdik felfedezni maguknak ezt a platformot, amely már több, mint 500 millió embert ér el. Akik költenek azoknak a szemszögéből, pedig nagyon fontos, hogy mennyibe kerül elérni az embereket. Ebben is jobban teljesít az új üdvöske, mint a "régi" Google. Az idei év

2010

vége hozott néhány érdekességet. A Microsoft keresője a Bing duruzsol a Yahoo és a Facebook keresések alatt is. Ezzel pedig feljött a második helyre a keresők között. Ahogy nő a Facebook súlya, úgy az azon keresztül elérhető szolgáltatások is egyre fontosabbak lesznek. A Bing így egy hatalmas lehetőséghez jut, a Facebook pedig elérheti, hogy a keresések is a platformon keresztül történjenek.
Másik érdekesség volt, hogy a Facebook felhasználók immáron a Skype szolgáltatásait is használhatják a platformon belül. A Facebook chat pedig már régóta kiváltotta az egyéb szolgáltatásokat. Már csak egy nagy dobás hiányzik, hogy a portfólió igazán ütős legyen és az emberek a legfontosabb napi dolgok intézéséhez ki se lépjenek a Facebook-ról. Ez pedig a levelezés. A eddig csak

Project Titan

néven emlegetett szolgáltatás pont ezt fogja nyújtani. Nem kimondottan levelezésnek titulálta Mark Zuckerberg az újdonságot, hanem egy új üzenő lehetőségnek. Ha akarom email, ha akarom chat-szerűség, ha akarom SMS. Érzésem szerint inkább valami Wave-szerű reinkarnáció. Meglátjuk, hogy mennyire fog bejönni. A Facebook-on belül ezt szerényen csak "Google-gyilkos"-nak hívják és van is benne valami, hogy nagyot szólhat, ha a legfontosabb tevékenységek mindegyikét elérik a felhasználók egy kézből.A számháborúhoz hozzátartozik, hogy jelenleg a Hotmail 361 milló felhasználóval rendelkezik, a Yahoo mail 273 millióval, míg harmadik helyen a Gmail van, 193 millió felhasználóval. Állítólag a Facbook platformon ma 350 millió felhasználó közel 4 milliárd üzenetet vált naponta. Látható, hogy a cég ezzel, majdnem az első számú ilyen szolgáltatást nyújtó céggé léphet elő.

A Microsoft is próbál kapaszkodni közben. Ha minden igaz, akkor a Fusion Labs (a MS saját fejlesztő cége) kimondottan a Facebook-ra optimalizálva, elindítja az Office online elérhető változatát. Ezzel teljessé válik a fegyverarzenál. Mától, minden nap háború a két cég között.

Konklúzió

A Facebook ügyesen arra koncentrál, hogy a platformja elegendően nyitott legyen mindenkinek, akit nem Google-nek hívnak. A felhasználóbázisa pedig akkora, hogy még akkora cégeknek is mint a Microsoft is, megéri kimondottan a Facebook igényei szerint fejleszteni. Érdekes helyzet a mostani, és a Google-nek fel kell hagynia a "lassú" fejlesztési modellel, amikor 2-3 évig csak meghatározott körnek érhető el minden újdonság. Egyből mindent ki kell dobni a piacra, még akkor is, ha béta. A másik amit érdemes lenne megfontolni, hogy felhasználói élményben ugyanazt az integrált élményt kéne nyújtani, mint amit a Facebook-on tapasztalnak a használók.

Aki ezt a blogot olvassa, az is kinyilváníthatja tetszését vagy ellenszenvét, ám erre is van már egy divatszó, a lájkolás. Élesen megoszlanak a vélemények az idegen eredetű, hirtelen elterjedő divatszavakról. A divat megosztó jelenség, és ez nemcsak az öltözködésben, hanem a nyelvben is így van.

Főleg a Facebook nevű kapcsolatépítő oldalnak köszönhetően terjedt el ez kifejezés. A szóalak töve az angol like ’szeret’, ’kedvel’ ige, amelyen az –l igeképző található, így egy magyarított igét kaptunk. Ez a beillesztési folyamat teljesen szabályszerű, elfogadott a magyar nyelvben, hiszen ha az idegen eredetű kifejezések megmaradnak nyelvünkben, akkor jellemzően továbbképezzük őket, hogy beilleszkedjenek a magyar nyelv rendszerébe.

Azt viszont meg kell jegyezni, hogy bizonyos esetekben feltűnik ez az idegen eredetű beillesztés, bizonyos esetekben meg nem, mert már megszoktuk a szóalakot. Például a menedzsel, lemenedzsel szólak igen gyakori a gazdasági tematikájú szövegkörnyezetben, és nem feltűnő az idegen alakja, sőt már magyaros írásmódja is van. A format és a formatál 'megformáz' (pl. formatálom a merevlemezt) már határeset, sokan idegenszerűnek érzik, ám számítástechnikai szövegkörnyezetben könnyen érthető. A lájkol igealak angolosságát mindenki érzi, tudja, még azok is, akik esetleg nem tudnak angolul.

Ám ennek a szóalaknak a használata ellen – amint a fenti fejtegetésből ki is derül – leginkább esztétikai, esetleg stilisztikai kifogások emelhetők, és nem morfológiaiak, grammatikaiak. Gyakran emlegetett stilisztikai szempont, hogy olyan esetekben, amikor egy idegen eredetű kifejezésre már van meghonosodott magyar változat, akkor kerüljük az idegen formát. Ám rögtön meg kell említeni az ellenvéleményt is, hogy az idegen eredetű szavakat minél nagyobb számban kell beilleszteni anyanyelvünkbe, hogy ezzel is gazdagítsuk stílusunkat, kifejezőképességünket. Egyébként a lájkolhoz nagyon hasonlít az okéz, leokéz is, hisz amikor azt mondjuk, hogy Leokéztam a döntést!, voltaképpen a szoftverekben előfordukó OK jelű gomb megnyomásának az eredményét fejezzük ki.

A lájkol igealak jelentése hordoz egyfajta specialitást, eredetileg kizárólag a Facebook nevű portálon elvégzett egyik műveletnek a megjelölésére szolgált. Amikor az ismerőseink beírnak a közös, megosztott felületünkre valamilyen megjegyzést vagy beillesztenek egy képet, akkor ezeket a szövegeket megjelölhetjük aszerint, hogy tetszik nekünk vagy sem. A Facebook angol változatában ennek a funkciónak a neve Like, innen jön a lájkol alak. A magyar változatban a Like funkció neve Tetszik. Megjegyzem, hogy van Unlike, azaz mindennek az ellenkezője is, persze ez is magyarosodott: unlájkol, vagyis 'nemtetszését nyilvánítja ki'. A lájkolás jele az említett közösségi oldalon egy felfelé mutató hüvelykujjú ököl sematikus ábrája. Ez a régi jel jól tükrözi a Facebook szülőhazájának a kulturális szokásait is, és ennek a közösségi portálnak a nemzetközivé válásával ez a szimbolikus jel (mint ahogy a szó is) tovább globalizálódik. Hozzá kell tenni, hogy a tetszésnyilvánítást kifejező globális szimbólumok között a szív is legalább ennyire közismert. Megjegyzem, hogy a felfelé mutató hüvelykujjú ököl az autóstoppolásban is használatos jel.

Már találkoztam ettől eltérő helyzetben (tehát a Facebooktól függetlenül), általános jelentésben is ezzel a szóalakkal, amikor pusztán annyit jelentett, hogy 'szeret', 'kedvel', 'tetszik'. Tehát kimondhatjuk, hogy egy terjedőben lévő nyelvi újítást találtunk. És ennek a szóalaknak a legnagyobb újdonsága, hogy speciális területről indulva, alapszókészletbe tartozó magyar szóalak stilisztikai alternatíváját alakítja ki. Fölmerül az a kérdés is, hogy csupán csak divatjelenséggel állunk szemben? Nos, a lájkol igealak idegenszerűsége ellenére igen praktikus, hiszen egy szóalakban fejezi ki a tetszésnyilvánítás eredményét és magát a folyamatot. Műsorunk, a Netidők egyik hallgatója javasolta a lájkolom helyett a komálom formát, persze világos, hogy ez inkább vicces stílusárnyalatú. Persze, akinek nem tetszik a lájkol, az mondja csak egyszerűen, hogy: Tetszik ez az írás!

Bódi Zoltán

További elérhetőségek: