Netidők Blogtársaság

A múlt héten én is jelen lehettem az idei Internet Hungary konferencián, amit 2000 óta szerveznek a Balaton partján, bár ezúttal már másodszor Siófokon tartották meg. Az egyik beszélgetésben elhangzott például, hogy az utóbbi egy évben a magyarországi médiapiac akkora mértékben csökkent, mintha a legnagyobb bevétellel büszkélkedő kereskedelmi tévé kivonult volna az országból. Ezért aztán most az az egyik legfontosabb kérdés, hogy miképpen lehet fenntartani az internetes tömegkommunikáció működését, ha a mai válságos időkben a cégek vagyis a hirdetők rákényszerülnek a marketing-büdzséjük csökkentésére – és hát legyünk őszinték: ezt tudják a legkönnyebben és leggyorsabban csökkenteni.

Évek óta hallunk a nagy (print-)kiadók szándékairól a fizetős tartalomszolgáltatások bevezetéséről, és jelentős sajtóvisszhangja volt a brit Times lépésének, amelynek nyomán 80%-kal csökkent az online látogatóinak a száma.


E szempontból érdekes a szlovák SME c. napilap online változatának egykori főszerkesztője, Tomáš Bella előadása, aki idén májusban indította el hazájában a Piano Media nevű szolgáltatást. Ez egy olyan ún. fizetési fal (paywall) megoldás, ami nem csak egy lapra terjed ki, hanem a legjelentősebb szlovák online médiumok összefogásával jött létre. Tehát a három nagy napilap (Hospodárske noviny üzleti napilap, a Pravda és az SME), egy sport napilap és jónéhány tematikus portál szállt be a közös üzletbe és csak néhány ingyenes hírforrás maradt meg. A felhasználóknak havi 3 euróba kerül az a hozzáférés, amivel a szlovák online média jelentős részéhez hozzáférnek.



Tomáš Bella a prezentációjában megmutatta a bevezetés előtti és utáni látogatottsági adatokat, és ez alapján az látszott, hogy nem csökkent érzékelhető módon a szlovák portálok látogatottsága. Szerinte ennek az egyik oka az, hogy majdnem a teljes online médiát lefedi a szolgáltatás, a másik pedig az, hogy a szolgáltatás ára igen visszafogott.
A modell nagyon hasonló a kábeltévék üzleti elvéhez és ezt az átalánydíjas rendszert Tomáš Bella szerint az olyan saját nyelvi kultúrával rendelkező kis országoknak jó megoldás, mint akár Magyarország is (de nem igazán alkalmas a nagy országok számára, mint az Egyesült Államok). Szerinte meg kell értetni az internet-felhasználókkal, hogy a tartalom előállítása nincs ingyen.

Az előadást követő kerekasztalbeszélgetésben a hazai kiadói világ fontos szereplői (HVG, Ringier, Figyelő, Origo) arról beszélgettek, hogy milyen esélyei lehetnek a hasonló rendszer hazai bevezetésének. A HVG kiadó képviseletében Szauer Péter elmondta, hogy az internet-felhasználók jelenleg is fizetnek a szolgáltatójuknak az internet használatáért és e használat igen jelentős része a kiadók által létrehozott tartalmak fogyasztása, így tehát felvethető az is, hogy a szolgáltatók építsék be az árakba a tartalom előállításának költségeit. A magyar piacon mindenesetre van már részleges fizetési fal megoldás (pl. Kreatív, Napi Gazdaság, HVG), tehát jellemzően tematikus oldalak szigetszerű megoldásairól van szó. Nem volt érzékelhető mindenesetre az, hogy a magyarországi média olyan típusú összefogásra készen állna, mint ami a szlovák Piano rendszer elindításához szükséges volt.

Tomáš Bella egyébként azt mondta, hogy 2012-ben szeretnének a Piano Media szolgáltatással megjelenni Magyarországon.

Szilágyi Árpád

Ez a nemzetközi vándorszavakban gyakran előforduló, latin eredetű előtag a vele összetételben álló elem sokszorosát jelenti. A nyelvi ökonómiát követi, hogy a multinacionális alak helyett gyakran használjuk csak a multi formát. A divatot követve egyébként megjelennek már a mega- és a giga- fokozó, túlzó funkciójú előtagok is.

Az informatikai szaknyelvben a multi- gyakran fordul elő a multitask, a multimédia és a multitouch szerkezetekben.

A multitask egy angol szóösszetétel, amely azt jelenti, hogy 'sokfeladatú, többszörös feladatú'. Jellemzően operációs rendszerekkel kapcsolatos, mert ezek a műveleti rendszerek rendszerint egyszerre több feladatot is képesek végrehajtani. Nagyon kifejező a sokfeladatú vagy sokfeladatos alak a multitask mellett, ám mivel szűk szakmai körökben használatos a multitask kifejezés, és a nagyközönség igen ritkán találkozik vele, ezért nem közhasználatú egyetlen magyarosított forma sem.

A multimédia pedig két igen gyakori kifejezés összetétele, amelyek közismertek, a multi- előtag mellett a média, médium alakok is ismerősek. A multimédia 'többféle média (vagyis a látvány, a hangzás) kapcsolódása' egyes webes dokumentumokban. A world wide web lehetőséget ad a felhasználóknak arra, hogy multimédiás állományokat töltsenek fel éa webre és kapcsoljanak össze hiperlinkekkel.

A érintőképernyő az angol touch screen szerkezet egyszerű tükörfordítása, hiszen a touch jelentése 'érintés', a screen pedig a 'képernyő' jelentésű főnév. A multi-touch screen kifejezés többszörös összetétel, így jelentése csak körülírható: 'többujjas, többszörös, összetett érintésre reagáló képernyő'. Jól követhető itt is, hogy a multi- előtag megtöbbszörözi az utána álló szerkezet értelmét. A világ főként a 2007-ben bevezetett iPhone miatt figyelt fel erre a technológiára, hisz ebben az eszközben olyan multi-touch képernyő van, amelyen például két ujjunkat széthúzva lehet egy fényképet nagyítani.

A magyarban a multi-touch screen leginkább multi-touch képernyő alakban él, amit vegyes összetételnek nevezünk, tehát az igen összetett jelentéstartalmú multi-touch szerkezetet (egyelőre?) eredeti formájában használjuk, a képernyő utótagot pedig magyarul. Létezik a multi-input touch screen kifejezésforma is, ami szó szerint fordítva közelítőleg 'többszörös bemenetű érintőképernyő', ám a jelentése megegyezik a multi-touch screenével.

Bódi Zoltán

Az APU szóalak többféleképpen értelmezhető, hisz szövegkörnyezet nélkül, főként kimondva, magyar nyelvi környezetben az egyik szülőt jelölő szó jut az eszünkbe. Az informatikában viszont ez egy újabb processzortípust, processzorkategóriát jelentő betűszó, amelyet könnyen azonosíthatunk az általános helyesírási gyakorlat szerinti csupa nagybetűs formájáról. Azt viszont ebből a példából is jól láthatjuk, hogy a két eltérő jelentést elsősorban a szövegkörnyezet, a nyelvhasználati helyzet aktiválja, azonosítja.

Az APU az angol Accelerated Processing Unit vagyis 'gyorsított műveleti/végrehajtó egység' szerkezet rövidítéséből alkotott betűszó, amely a már hagyományossá vált CPU – Central Processing Unit ('központi műveleti/végrehajtó egység') mellett kezd elterjedni leginkább idén (2011-ben). Az új kifejezés egy jelzőben tér el a korábbitól, az accelerated jeletése 'gyorsított'. Az APU elnevezés gyakorlatilag új processzortípust jelöl, amelynek a megnevezés alapján a legjelentősebb újdonsága a műveleti sebesség gyorsasága, ám valójában teljesen új technológiáról, új processzorkategóriáról van szó, amelynek csak az egyik új tulajdonsága a gyorsaság, ám itt voltaképpen a magas fokú integráció a lényeg (vagyis hogy a csip nemcsak a processzormagokat tartalmazza, hanem a grafikus vezérlőt és egyéb rendszervezérlőket is). Az új technológiák azonosításánál viszont a megnevezésben, a nyelvhasználat, a terminológia szintjén mindenképpen ki kell emelni egy azonosításra alkalmas elemet, ebben az esetben ez a gyorsaság volt.

Az APU-t az AMD nevű processzorfejlesztő és -gyártó cég fejlesztette ki, és kategórianévként használják Az AMD APU kategóriájú processzorcsaládjának a neve jelenleg, 2011-ben a Fusion, magyrul 'fúzió', ez a név első megközelítésben fantázianévnek értelmezhető, ám ismerve az APU technológia lényegét voltaképpen leírónév, hisz az APU lényege a hagyományos processzormag és a grafikus vezérlő valamint egyéb rendszervezérlők egy szilíciumlapkára való integrálása, fúziója.

Más processzorgyártóknak is van olyan új processzorarchitektúrája, amelyik az APU megoldását valósítja meg, ilyen például az NVIDIA Project Denver kódnevű fejlesztése, illetve az Intel Sandy Bridge kódnevű processzorcsaládja. (A Sandy Bridge egyébként egy tulajdonnévről kapta a nevét: eredetileg Izraelben kezdték a fejlesztését, ott a munkaneve Gesher volt, ami héberül azt jelenti, hogy 'híd', és innen kapta végleges kódnevét az angol Sandy Bridge fantázianevet, ami magyarul annyit tesz, hogy 'homokos híd'.)

Az APU viszont betűszó, amely alkalmazkodik az informatika terminológiai hagyományaihoz, a név típusa egyszerű leírónév. Ahogy terjed az APU technológia, évek múlva minden bizonnyal kilép az AMD terminológiájából, és olyan általánosan használatos kifejezéssé válik majd, mint a CPU. Van egyébként az APU-hoz hasonló felépítésű betűszó már az informatikában, és ez az AGP – Accelerated Graphics Port – 'gyorsított grafikus kapu', az analógiák, a hagyományok tehát tovább élnek.

Bódi Zoltán

Tegnap összeszedtem egy blogposztban, amit leendő kis elsősként tudnia kell a lányomnak az iskolarendszerről, mielőtt belevág ebbe a 20-25 éves kalandba. A hét pont egyike azzal foglalkozott, hogy az iskola nem tanít meg mindenre, vannak dolgok, amiket a gyerekeknek maguknak kell megtanulniuk. Az állítás áll az informatika és az internet világára is igaz. De vajon mi az, amit egy gyereknek tudnia (kellene) ezen a téren és az iskolától jelenleg (a legtöbb esetben) nem kap(hatja) meg?

1. Tanuljunk meg gépírni: az iskolarendszerek világszerte hatalmas energiákat fektetnek az első néhány iskolaévben arra, hogy a diákok megtanuljanak kézzel írni. A felnőttek viszont munkájuk és mindennapi életük során a kézzel írt szövegek mennyiségének sokszorosát írják géppel. Mégsem tanítunk meg gépírásra szinte senkit. Miért?

2. Ne higgyünk el minden információt, amit az interneten megtalálunk: gyakori tévhit, hogy az interneten minden megtalálható, ráadásul megbízható információ, aminek hinni lehet. Minél hamarabb tanuljuk meg, hogy az interneten csak az található meg, amit oda valaki feltett, annál jobb. Mindennek van tehát forrása és szándék, amely a megosztáshoz vezetett. Meg kellene tanulnunk, hogy mi alapján tudjuk eldönteni, hogy valami hiteles, megbízható forrásból származik, ezért hihetünk neki.

3. Ami az interneten van, azt nem lehet csak úgy szabadon felhasználni – mi az a plagizálás: az előzővel szorosan összefügg ez a pont. Nagyon sok diák azt hiszi, hogy az internetről bármit szabadon összeollózhat és azt saját teljesítményként tüntetheti fel. A valódi alkotó folyamat ezzel szemben az, amikor a megtalált információt feldolgozzuk, elgondolkodunk rajta, hozzáadjuk a saját véleményünket is és a kettőt – amit találtunk, és amit gondolunk róla – jól elkülöníthetően jelenítjük meg. A plagizálás, amikor más munkáját sajátként tüntetjük fel, nem elfogadható.

4. Hogyan hozzunk létre értékes kreatív tartalmat és osszuk meg az interneten: meggyőződésem, hogy a web 2.0 beköszöntésével kiemelkedően fontossá válik az önkifejezésben, saját magunk megjelenítésében, énünk folyamatos megteremtésében az, hogy ki tudjuk magunkat fejezni az interneten. A mostani fiatalokra még erősebben igaz, hogy a boldoguláshoz tudniuk kellene, hogyan kell egy fotót elkészíteni és megosztani, hogyan kell hozzászólni egy fórum bejegyzéshez, hogyan kell videót készíteni és vágni stb.

5. Hogyan menedzseljük a digitális énünket a közösségi oldalakon: az előző ponttal szorosan összefügg, hogy az internet leginkább közösségi, személyek közti párbeszédre (interperszonális kommunikációra) használt terében, a közösségi oldalakon is elboldoguljunk. A világ sok esetben ezt látja rólunk elsőnek. A leendő barátnőnk/barátunk, az iskola, ahová felvételizünk, a leendő munkaadónk. Nem mindegy, hogy a digitális énünk mit sugároz rólunk.

6. Ami az internetre egyszer felkerül…: az előző pontból következik, hogy semmi olyat ne osszunk meg magunkról, ami későbbi életünk során kínossá válhat, amivel nem akarunk szembesülni és nem mutatnánk meg a világnak. Például soha ne osszunk meg szexuális tartalmú képet magunkról – senkivel, mert hamar az interneten végezheti és közröhej tárgyai lehetünk.

7. Hogyan kezeljük az internet sötét oldalát: végül, jó, ha tudunk róla, hogy az internetet nem csak jó célra lehet használni, vannak odakint szexuális ragadozók, rosszindulatú kortársak, bosszúra szomjazó szülők… Az interneten támadás érheti a személyiségünket, zaklathatnak minket, ellophatják az identitásunkat, feltörhetik a bankszámlánkat. Tudnunk kell, hogy milyen óvintézkedéseket érdemes tenni ezek elkerülésére, illetve ha ilyesmi ér minket, kitől kérhetünk segítséget, mit tehetünk.

Természetesen felmerül a kérdés, hogy az iskola ezeket miért nem tanítja meg és, ha az iskola nem, akkor ez kinek a felelőssége? Nekem az az érzésem, hogy ezeknek a jó részét a saját bőrén, saját kárán ismeri fel a diákok egy jelentős hányada, míg sokan egyáltalán nincsenek tisztában számos pont igazságával. Nagyon meghatározó ebben a tanulási folyamatban a kortárs csoportok szerepe és egészen biztosan hatalmas a szülők, és kézzelfogható a tanárok felelőssége. Sajnos olyan készségekről van szó, amelyek 1-2 kivételtől eltekintve nehezen taníthatók iskolában, iskolás tudásként, tankönyvből – viszont a boldoguláshoz később a pályaválasztás, munkába állás idején is elengedhetetlenek.

Persze minden ilyen lista szubjektív, akinek van még a tarsolyában olyan téma, ami itt nem található meg, az ossza meg velünk kommentben.

Pintér Robesz

A drótváz minden tervezés és modellezés alapja A drótváz élei és csomópontjai kiadják a tárgy térbeli képét. Minél részletesebb és finomabb egy rajz, annál részletesebb egy ilyen drótváz. Azonban van egy művész, a kínai Shi Jindian, aki a drótvázat a valóságba ültette át. Műveit vékony acéldrótból készíti, az ember úgy érzi, mintha a grafika életre kelt volna. Nem tudom, hogy van-e még olyan művész, aki ennyi munkát fektet alkotásaiba.

Tücsi, a galaktikus