Netidők Blogtársaság

Idén 30 éves a Commodore 64-es háziszámítógép. Ezen alkalomból a Netidők C=64 szakija, DJ Chatman, alias Spányik Balázs hetekkel ezelőtt sorozatot indított. A retrospektív epizódokban régi Commodore játékok hangulatát idézi fel a zene segítségével és legtöbbször kiderül, hogy a régi játékok zenéinek újabb változatai is vannak. Ezúttal a Comic Bakery c. játék zenéjével folytatjuk.

Eredetileg Konami játéktermi gép volt, onnan konvertálták C64-re, ZX Spectrumra és MSX-re.

A pékség ura Joe, a pék, akinek az 5 órakor induló teherautót kell megtöltenie minél több kenyérrel. A kenyér a kemencétől futószalagokon és két másik gépen keresztül becsomagolva automatikusan a teherautóba kerül. Joe-nak, tehát, semmi dolga nem volna, ha nem támadnának a boltra megátalkodott mosómedvék, akik képesek ellopni, megrágni a félkész kenyereket a futószalagról, vagy kikapcsolni valamelyik gépet, és ezzel óriási kalamajkát okozva a pékségben. Úgyhogy Joe-nak meg kell szabadulnia ezektől az állatoktól, ehhez pedig körbe-körbe kell járkálnia a pékségben, és elkapni a mosómedvék grabancát, vagy a távolabb levőkre használhatja a nála lévő kábítópisztolyt is, ami ideiglenesen mozgásképtelenné teszi a mosómedvét.

A játék óriásit bukott, lévén baromi unalmas. Üldözzük a mosómedvéket, közben a kenyerek mennek a teherautóba, a teherautó elmegy 5-kor szétosztja a kenyereket, GOTO 10, LEVEL +1. A grafikáját viszont mindenki dicsérte: a mosómedve és Joe is igényesen kidolgozott és animált sprite-ok képében voltak jelen, míg a gépek és a futószalagok több képernyőt is betöltöttek, ezért a képernyő tetején egy radarképen tekinthettük át, hogy mi zajlik a pékség különböző pontján. Sajnos mindez azonban nem menti meg a játékot.

Az eredeti:  

A TOP10 legjobb C64 sláger közé tartozó zenét Martin Galway szerezte. Egyike a legtöbbet feldolgozott, remixelt számoknak. Galway egészen durva hangszereket és hangeffektusokat szólaltat meg a zenében -- bár a tekintélyes Zzap! 64 című lap annak idején őt is cikizte, hogy ezt a hangzást már megszokták tőle, és ahhoz képest semmi újat nem hoz.

Hoztak viszont újat a feldolgozások, de érdekes módon mindenki a diszkóba képzelte el a kis péket, ahogy szeletel a levegőben a karjaival.

Például ez az Instant Remedytől megszokott Ibiza Dance Club remix:

Találunk még a Youtube-on Cosmic Bakeryt is -- űr ducc-ducc változat--, illetve ez egy melankólikusabb ducc-ducc SoundLogictól:

Na, de ami igazán híressé tette a Comic Bakeryt az a Press Play On Tape 2002-es "Larger Than Live" Boyband Remixe, amely természetesen megtalálható a már sokat emlegetett Run/Stop Restore című második lemezükön:

A véletlenek egybeeséséről annyit, hogy ha valaki ügyesen túr a Youtube-on, találhat olyan remixet is, amely az eredeti zenét a Rammstein Du Hast Nicht című számával keveri össze, és a kettő meglepő módon passzol egymáshoz.

DJ Chatman (Spányik Balázs)

Folytatva a blogon is megkezdett, C64-es zenéket bemutatót sorozatot, ezúttal nem egy konkrét játékról lesz szó, hanem a PRESS PLAY ON TAPE zenekarról, avagy az „őrült dánokról”, akik rockbandaként játsszák a legnagyobb C64 slágereket, és nemrégiben jelent meg harmadik, ráadásul dupla albumuk.

A PRESS PLAY ON TAPE (vagy röviden PPOT) tagjai a Koppenhágai Egyetemen számítástechnika karán találkoztak még az előző évezred vége felé. Nevük -- így, szigorúan csupa nagybetűvel írva --, szintén a C64-től származik: ez a felirat jelent meg a képernyőn, ha egy játékot be akartunk tölteni a kazettás egységről. Magyarul azt jelenti: nyomd meg a lejátszás gombot a magnón. Ezután kezdődött a betöltés (a C64 kiírta, hogy LOADING), majd mikor végzett, szólt, hogy készen van (READY), mi pedig indíthattuk a játékot (RUN). LOADING READY RUN -- ez lett a 2002-ben megjelent első CD címe, amelyen olyan egykori játék- és zenei slágerek feldolgozásait találjuk meg, mint a Monty On The Run, a Commando, a Ghost and Goblins, a Master of Magic vagy az egészen egyedi hangulatú Wizardry. Mivel ezekkel úgy is foglalkozunk majd külön bejegyzésben, nézzünk inkább néhány kevésbé ismert, vagy tán elfeledett játékot, számot.

A CD az 1986-os Rambo: First Blood Part II (magyarul: Rambo 2) zenéjével nyitott. Az Ocean által kiadott Commando-klónban a filmnek megfelelően Rambo mindenkit kinyír, aki szembejön, kiszabadítja a foglyokat a táborból, majd elrepül a helikopterrel. Az eredeti zenét a Hubbarhoz hasonlóan C64-istenségként számon tartott Martin Galway írta.

Az 1984-ben megjelent Aztec Challenge-ben egy azték harcossá válhattunk, ha átszenvedjük magunkat több pályányi megpróbáltatáson. Emlékezetessé attól vált, hogy volt egy pálya, amelyen csak óriási szerencsével lehetett átjutni: akkoriban sokan használtunk fekete-fehér tévéket „monitorként”, márpedig a kék folyóban mozgó barna piranhák egyszerűen nem látszódtak ezeken a készülékeken. A játék monoton alapokra épülő, de ma is fülünkbe csengő zenéjét Paul Norman szerezte.

Az úgynevezett "falbontó tenisz" játékkategóriát grafikailag és játékmenetileg is megújító Krakoutra a bolondos zenéjéről is emlékezhetünk. (A falbontó tenisz az a játék, amiben pattogó labádkat egy ütővel kordában tartva bontunk le "építményeket".) Az egymásnak feleselgető dallamok a szerző, Ben Daglish, egyik jellgezetessége, a PPOT pedig kellően őrülten dolgozta fel, így nagyszerű kis szám kerekedett belőle. A játékot Gremlin Graphics adta ki 1987-ben.

A Paperboy klasszikus játéktermi gépként lett népszerű, a kötelező C64-változat 1986-ban az Elite gondozásában látott napvilágot. Nagyon nehéz ügyességi játék volt, amelyben a képernyőn keresztbe tekerő biciklissel kellett újságokat hajigálni az előfizetőknek, miközben az autósoktól kezdve a fűnyírós bácsin keresztül a szomszéd harapós kutyájáig mindenki az életünkre tört. Az eredeti:


Mark Cooksey és Martin Galway zenéjéből a PPOT egy laza, hátradőlős, jó kedvű feldolgozást csinált. (A YouTube-on nem találtunk elérhető felvételt a PPOT-től.)

A műsorban így meséltem róluk:

Sajnos az idén 10 éves LOADING READY RUN szőrén-szálán elfogyott, már nem kapható sehol. Ami még fájóbb, vagy talán érthetetlen, hogy MP3 vagy FLAC változatban is csak jobbára illegális módon juthatunk hozzá.

DJ Chatman (Spányik Balázs)

Az évszám: 1985. A kiadó: az angliai Gremlin Graphics. A játék: Thing on a Spring (autentikus magyar fordításban: Bigyó a Rugón). Műfaját tekintve oldal irányban szkrollozós, platform, azaz szaladgálós, ugrálós, gyűjtögetős, ellenséget elkerülős, egyik szobából a másikba jutós, örülős.

Főhősünk, Thing (Bigyó), törzsfejlődését tekintve távoli rokona PomPom Órarugó-gerincű Felpattanó nevű barátjának, csak esetébe a rugótesten a fején kívül még kezeket és lábakat is találunk. Szóval, főhősünk egy játékgyárban próbálja kiszabadítani a jó játékokat, elkerülni a rosszakat, és a végén leszámolni a gyárat terrorizáló gonosz goblinnal. A teljes 17 perces végigjátszás megtekinthető az alábbi Youtube videóban, amiből az is kiderül, hogyan szólal meg játék közben Rob Hubbard első C64-slágere.

A fejlesztés a szokásos módon alakult: a játékot ketten írták, volt egy grafikus, és nagyon kellett volna hozzá egy jó kis zene. Itt érkezett meg Rob Hubbard a C64 világába, ez volt az első játékhoz írt zenéje, amelyről az akkori patinás szaklap, a ZZap!64 szerkesztője azt írta: "Egészen hihetetlen, nem tudom elmagyarázni, hallani kell, szavakkal leírhatatlan".

Az alábbi videóban Linus Akesson próbál megbirkózni a virtuóz futamokkal a saját építésű Chipophonján:

Ez a Chipophone is egy egészen különleges szerkezet; eredetileg egy elektromos orgona volt, míg Linus át nem alakította 8-bites chiptune szintetizátorrá, így a két billentyűzettel, lábpedálokkal és rengeteg kapcsolóval a C64 játékaiban hallott valamennyi hanghatás előállítható, és az összes klasszikus játékzene eljátszható. Érdemes rákeresni a Youtube-on, remek videók vannak fent.

Na, de térjünk vissza a Thing on a Springre, amely, bár szerepel a legtöbb C64 zenei toplistán, érdekes módon mégis kevés feldolgozást találunk. Érdekes kivétel a következő funky butt remix, szerzője PappyPlapPlap:

A szám szerepelt a C64 zenenosztalgiát a 90-es években erősen felpörgető Chris Abbott féle Back In Time albumsorozat első lemezén, de nem találtam elég izgalmasnak, ezért inkább a dánokat vontam kérdőre, nekik bejött-e Hubbard első szerzeménye. Mi az hogy! Ott figyel az első albumukon (Loading Ready Run). Ide kattintva meghallgatható belőle egy részet, de vigyázat: hallgatása során erős ingert érezhetünk azonnali léggitározásra!

Chatman

| Még több lehetőség

E hétfőn nem csak a Petőfi, hanem a Kossuth adón is hallható volt egy digitális világgal foglalkozó műsor, amihez a Netidők állandó résztvevőinek is sok-sok köze volt. Este 8 után pár perccel ugyanis az Aranyalap c. műsorsávban az asztaltársaságunk több tagja is szerepelt, a 45 perces összeállítás címe az volt, hogy „A házi számítógépek születése a 80-as években”, aki szeretné visszahallgatni, az még néhány hétig megteheti a Kossuth adó online hangtárában. Az adás 20:06-kor kezdődött, az időpontra kattintva megjelenik egy lejátszó gomb, itt tehát meg lehet hallgatni.

A műsorban szó volt arról, hogy mi az a házi számítógép, mi történt a házi számítógépesek klubjában, milyen zenét lehetett a 80-as években előcsalogatni a 8 bites gépekből, természetesen szó esett a Commodore 64 és Jack Tramiel jelentőségéről, a magyar háziszámítógépek egyikéről, a Videoton gyártotta TV Computerről és sok minden másról. A műsorban több archív műsorrészletet is mutattunk a Petőfi adó egykori Mikro-fon és Chipetnyi programok c. műsoraiból. Például az elején idéztük azt a pszichedelikus élményt is, ahogyan 26 évvel ezelőtt egy rádióműsorban leadtak egy programot – például úgy, hogy Földi Ottó rádiós bemondó szépen lassan felolvasta egy Jean Michel Jarre zenére… (Tessenek visszahallgatni a fentebbi linken, érdemes.)

Amikor e sorokat írom, még május elseje, a munka ünnepe van, úgyhogy igyekszem most nem sokat dolgozni ezen a bejegyzésen. De azért azt elmesélem, hogy a műsor után az asztaltársaságban volt egy kis vita, mégpedig az összeállításban idézett egyik 1986-os Mikro-fon adásban leadott interjú kapcsán, amelyben Ecsedi Csaba elmesélte, hogy mit csinál a HCC-ben, vagyis a házi számítógép klubban. A csapatunk egyik tagja ugyanis azt kifogásolta, hogy a HCC nem csupán a házi számítógépesek klubja volt, hanem kifejezetten a házi számítógépet építők klubja, minthogy az eredeti amerikai rövidítésnek ez a feloldása: Homebrew Computer Club.

Nos, rövid kutakodás után a következőket találtam a neten.

- Az angol nyelvű Wikipédia szócikkében valóban Homebrew Computer Club szerepel, ez a közösség a Szilícium völgyben jött létre 1975. március 5-én és 1986. decemberéig létezett. Ebből a társaságból „származik” Steve Jobs és Steve Wozniak is, de egy másik cikk szerint Bill Gates is ebben a klubban mutatta be első működő, négy kilobájtos BASIC-fordítóját. Ebben a HCC-ben a névből adódóan valóban domináns elem volt a házi számítógép építése.

- A magyar weboldalakon azonban meg lehet találni a legendás Mikrovilág c. újság archivált anyagait, így azt az 1989. január 4-i interjút is, amelyet a magyar HCC klub vezetőjével, Simonyi Endrével készített Horváth Annamária. Az interjúból érzékelhető, hogy ’89-ben már Magyarországon sem csak a gépépítést jelentette a klubélet, hiszen különféle márkák (Commodore, Sinclair, IBM, Atari, Apple, Primo, Enterprise és a magyar „szereld magad” gép, a Homelab) szerint alakultak meg a különféle klubok. Az interjú utolsó mondata adja meg a választ az iménti kérdésünkre, hogy mit jelentett Magyarországon a HCC rövidítés: „A HCC nevet (amelynek "H" betűjele nálunk homebrew-t, home-ot és hungarian-t egyaránt jelent) jelenleg a magyar klubhálózat használhatja egyedül a világon.”

Szilágyi Árpád

Idén szeptemberben ünnepeljük a legendás otthoni számítógép, a Commodore 64 születésnapját, mégpedig a 30. szülinapot. A másik aktualitás ennél jóval szomorúbb: két hete hunyt el a Commodore cég alapítója, Jack Tramiel lengyel származású amerikai üzletember. A nekrológokban az olvasható, hogy „Jack Tramiel a Commodore révén kulcsszerepet játszott abban, hogy a számítógépek mindenki számára hozzáférhetővé váltak és bekerülhettek az otthonokba.” Képes Gábor múzeológus, a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum osztályvezetőjétől először azt kérdeztük, hogy egyetért-e azzal a véleménnyel, hogy Jack Tramiel nagyobb hatású volt, mint Steve Jobs?

Képes Gábor: Én ezeket a méricskéléseket nagyon nem kedvelem és azt kell mondjam, hogy az én számomra Steve Jobs, Jack Tramiel, Gary Kildall, Adam Osborne, Ed Roberts és még sorolhatnék néhány ilyen nevet, ők mindannyian ikonok. És nélkülük a 70-es évek második felének és a 80-as évek elejének a számítástechnikája elképzelhetetlen lenne.

Nagyistók Tibor: A Commodore 64-nek mekkora jelentősége volt, így harminc év távlatából?

Képes Gábor: Én úgy gondolom, hogy a Commodore 64 révén vált ő egy nemzedéki ikonná, ezért is van az, hogy azt hiszem, én is rosszul ejtem az ő nevét, mert mi úgy ismertük meg őt az akkori sajtóból, hogy találgattuk, hogy hogy ejthetik és „dzsek trémielnek” nevezzük, de megtudtam, hogy „tremel” vagy valahogy így kellene az ő nevét ejteni. De hát ez ugyanaz a korosztály, akik a „májkroszoftot” még „mikroszoftnak” hívtuk, meg az „ájbíemet” „íbéemnek”. Úgyhogy nekem „dzsek trémiel” marad, elnézést kérek érte.
A Commodore 64 egy rendkívül fontos számítógép, de Tramiel pályáján messze nem ez volt az első számítógép. Ő 1928-as születésű volt, tehát az egész Commodore sztori jóval korábban kezdődik. Tramiel írógépműszerész volt, így írógépekkel és számológépekkel kezdődik az ő története, tehát a számítástechnika világába is a 70-es évek közepén, második felében robbant be. Én tehát a Commodore 64-en kívül még két típust feltétlenül szeretnék megemlíteni: az egyik a PET (a Personal Electronic Transactor), vagyis a személyi elektronikus intéző. Ez az első, olyan igazán kompakt személyi számítógép és az első amerikai iskolaszámítógép volt. A másik pedig szintén a Commodore 64 előtt, a közvetlen előd, a VIC-20, amelyet az európai területen VolksComputerként, azaz népszámítógépként forgalmaztak és amely amellett, hogy teljes mértékben megelőzte és megelőlegezte a Commodore 64-et, de emellett nagy rokonságot mutat a Steve Jobs féle gondolattal, hiszen a Jack Tramiel legalább olyan zseniális marketinges volt és legalább olyan markáns ellenreklámozó volt, mint Steve Jobs, hiszen Jobs mester a Macintosh-t egy az egyben az IBM PC-vel szemben mutatta be, addig a VIC-20-at Tramiel kimondottan az Atari konzoljaival szemben pozicionálta. Az is volt a fő reklámszlogenje, hogy „Why buy just a video game?”, azaz miért vegyek csak egy videojátékot, amikor nagyjából annyi pénzért vehetnék egy teljes értékű számítógépet. Én ebben tartom zseniálisnak Jack Tramielt és ennek egy logikus folytatása a Commodore 64. És egyébként az Atari ST is, ami szintén a nevéhez fűződik.

Nagyistók Tibor: A múzeumba most már bevonult a C=64?

Képes Gábor: Igen, a DOStalgia kiállítás felújításában, tehát „A háziszámítógép hőskora” c. kiállításban bemutatjuk a Commodore 64-et. Igyekszünk minél teljesebb konfigurációra törekedni, tehát a plottertől a trackball-ig a legkülönbözőbb érdekes perifériáit is bemutatjuk.