Netidők Blogtársaság

Dragon György már az egyik 1996-os műsorunkban beszélt arról, hogy vannak olyan szoftverek, amelyek a slágeripart segítik, és szinte emberi beavatkozás nélkül készülnek zenék. Akkor azért még kevesen hitték el, hogy a zeneszerzés lehetséges ember nélkül is. Kevin, alias Fine Cut Bodies nem csak DJ, hanem zeneszerző is. Egy olyan hírt talált, amely nem kevesebbet állít, mint hogy lehetséges a zene komponálása ember nélkül is, mégpedig az EVOLÚCIÓS ZENEI RENDSZERREL. A műsorban kiderült, hogy hogyan készül és mire jó az evolúciós zene…
 

Kevin: Nagyon sok zenész osztotta meg a Facebook-on és mindenki úgy kommentálta, hogy „hűha, már itt tartunk?!” Bár szerintem még nem tartunk itt, de hallgassuk meg a kiinduló pontot, hogy az egész „evolúciós” algoritmus honnan indul el.

Darwin Medley at 0 generations:



Nagyistók Tibor: Ez volt a Darwin Tunes egyveleg, a nulladik generációnál.

Kevin: Nagyon régóta foglalkoztatja az embereket, hogy hogyan lehet automatizálni a zeneszerzést és egyrészt vannak az úgynevezett algoritmikus zenék, amikor megpróbáljuk lemodellezni, hogy hogy működik a zeneszerzés, tehát hogy milyen információkból indulunk ki, milyen döntéseket hoz egy zeneszerző, milyen szabályok között mozog vagy mozoghat, illetve milyen szabályokat szeg meg akár. Végülis, amit most hallottunk, az egy viszonylag zajnak nevezhető dolog volt. Az egész arra épül, hogy készül két ilyen zaj-zene jellegű anyag és van egy algoritmus, ami ezekből kombinációkat hoz létre: a kettőből létrehoz négy kombinációt, a négyből nyolcat, a nyolcból 16-ot, a 16-ból 32-t, 32-ből 64-et… és amikor már volt 100 olyan kombináció, ami az alap különböző új verziói, akkor bevontak sok ezer diákot és végighallgattatták velük ezt a száz változatot és pontozniuk kellett azokat. Meghagyták a legtöbb pontot elérő változatokat, majd ezeket az algoritmus megint elkezdte rekombinálni, és létrehozott újabb verziókat. Lényegében így haladtak az újabb és újabb generációk felé. Hallgassunk bele az 1700 generáció utáni változatot ugyanebből a zenéből!

Darwin Medley at 1700 generations:


 

Nagyistók Tibor: Miképpen veszi figyelembe a zeneszerzés szabályait ez a program?

Kevin: Ebben pontosan ez a lényeg, hogy ez nem egy algoritmikus zeneszerzési módszer, hanem lényegében a „kiválasztók”, tehát a diákok ízlése, kulturális ismeretanyaga alapján szelektált rendszer, tehát nincsenek ebben zenei modellek beépítve. Pontosan itt is bukik meg azért az elnevezés, hogy evolúciós rendszer, ugyanis itt nem arról van szó, hogy a zene önmagára hat vissza, hanem ahova ez kifut, az egy közízlésnek megfelelő dolog lesz, tehát amit minél több ember ismer, szeret, a fülében van és felismeri a mintázatokat, afelé fog közelíteni. Ennek a kvázi evolúciós algoritmusnak a végterméke a zene.

Nagyistók Tibor: Hallgassunk bele az utolsó fázisba, hogy hol tart most a zene!

Darwin Medley at 4155 generations:


 

Bódi Zoltán: Nagyon izgalmas, hogy ebben a közösségi élményként létrejövő zenében fel lehet ismerni az európai zenélésnek az alapjait, de hogyha mondjuk száz indiai hallgatta volna meg ezeket a zajokat, akkor biztos, hogy nem ilyen európai zene lett volna belőle. Tehát a kultúráknak és a zenének az összekapcsolódása és szerintem annak a modellezésére egy szenzációsan jó kísérlet.

***

A beszélgetés óta is készültek az újabb változatok a Darwin Tunes Medley-ből, itt nyomon követhető folyamatosan a projekt.

Az e heti műsorunk témái meghallgató formában.

Hírsziporkák - a foci EB digitális góljai és az önbeágyazó ágy (Dragon György):

Böngészőkutatás - az NRC kutatása a magyar netezők megkérdezésével (Kurucz Imre):

C=64 sorozat, a Crazy Comets játék zenéje (Spányik Balázs, DJ Chatman):

Hogyan működik a 3D hangzás? Kevin és a fejhallgatóval hallható demó:

Infoszótár - dokkoló (Bódi Zoltán):

Most már megszokhattuk, hogy Kevin barátunk mindenféle érdekes elektronikus hangzásokat hoz a Netidők műsorba. Ezúttal bemutatja a folyamatosan emelkedő vagy folyamatosan süllyedő hangmagasságú hangokat előállító szintetizátort, és kiderül, mi az az ADDITÍV szinti. Sőt, fény derül arra is, hogy ez tulajdonképpen olyan illúzió, mint M. C. Escher képei, csak éppen hangban...

Példák az additív szintézisre:

Björk: Cosmogony csökkenő Shepard Tone

Mindbuffer - PanFM (Fine Cut Bodies' indian summer melancholy)  (2:30 kürül hallható)
http://soundcloud.com/fine-cut-bodies/mindbuffer-panfm-fine-cut

Bach: Canon a 2, per tonos (Bach's Musical Offering)

Az "Endless Series V3" szoftszintetizátor, ami az úgynevezett Shepard Tone nevű audio illúzión alapul és egy folyamatosan emelkedő, vagy folyamatosan süllyedő hangmagasságú hangot lehet készíteni vele.

A Netidők 2012. május 28-i adásában olyan témákat idéztünk fel, amelyek a zene és a digitális világ találkozási pontjairól szóltak. Mindennek apropóját az adja, hogy a Petőfi Rádió most öt éve alakult át zenei rádióvá. Ezúttal az asztaltársaság nélkül Nagyistók Tibor beszélgetett Szilágyi Árpáddal, a műsort elindító rádióssal és megidéztek néhány momentumot a műsor múltjából, olyanokat, amelyek a zenéhez és természetesen a digitális világhoz kapcsolódnak.

1.)
A műsor szignálzenéjét 1998 és 2007 között használhatta, a zenei rádióba már nem hozhatta magával – mert egységes hangzást alakítottak ki. Az első felvételből az derül ki, hogy hogyan keletkezett a szignál, majd meghallgathatjuk, hogy a Netidők hallgatóit hogyan ihlette meg ez a zene…

2.)
A második bejátszásban egy közel 9 évvel ezelőtti adást idéztünk fel, a szenzáció ekkor az volt, hogy robotok énekeltek el egy dalt megdöbbentő minőségben...

3.)
A Netidők egyik legfontosabb témaköre volt a 90-es évek végén az MP3. Igaz, hogy ezt a formátumot és a hozzá tartozó hangtömörítési eljárást már évekkel korábban kifejlesztették a német Fraunhofer intézetben, de az igazi áttörés 1999 körül következett be. Ez év elején egy teljes adást ennek a témának szenteltek, mert érzékelhető volt, hogy a zene-terjesztés módszerei gyökeresen alakulnak át. Gőz László, aki akkor a Jazz + Az producere és a BMC kiadó vezetője is volt egy személyben, elmondta a véleményét.

4.)
A 2001. október 25-i adásban az derült ki, hogy a számítógép improvizálja a zenét! Ekkor volt először a műsor vendége MS3, vagyis ifj. Mester Sándor, akinek a neve nem az MP3-ra rímel. Szóval MS3 a feltalálója a Digimpro rendszernek, amivel a számítógép is képes zenét improvizálni, persze a legfontosabb zenei szabályok betartásával.

5.)

A Petőfi Rádió mai fiatal hallgatói számára meglepő lehet, hogy a mai „Petőfi-kompatibilis” zenészek, együttesek egy része annak idején a Netidőkben mutatkozott be. Ilyen például Tövisházi Ambrus is, aki akkor jelent meg a zenei életben az Amorf Ördögök nevű formációval. (De ebbe a sorba illeszkedik Zsagar Balázs a Yonderboi projekttel, és Dudás Marcell a Golden Army-val.) A bejátszásból kiderül, hogy Tövisházi Ambrus hogyan került a digitális világgal foglalkozó műsorba.

A műsorvezető Nagyistók Tibor, az adásszerkesztő Neltz János volt.
Programszerkesztő: Szilágyi Árpád

Az évszám: 1985. A kiadó: az angliai Gremlin Graphics. A játék: Thing on a Spring (autentikus magyar fordításban: Bigyó a Rugón). Műfaját tekintve oldal irányban szkrollozós, platform, azaz szaladgálós, ugrálós, gyűjtögetős, ellenséget elkerülős, egyik szobából a másikba jutós, örülős.

Főhősünk, Thing (Bigyó), törzsfejlődését tekintve távoli rokona PomPom Órarugó-gerincű Felpattanó nevű barátjának, csak esetébe a rugótesten a fején kívül még kezeket és lábakat is találunk. Szóval, főhősünk egy játékgyárban próbálja kiszabadítani a jó játékokat, elkerülni a rosszakat, és a végén leszámolni a gyárat terrorizáló gonosz goblinnal. A teljes 17 perces végigjátszás megtekinthető az alábbi Youtube videóban, amiből az is kiderül, hogyan szólal meg játék közben Rob Hubbard első C64-slágere.

A fejlesztés a szokásos módon alakult: a játékot ketten írták, volt egy grafikus, és nagyon kellett volna hozzá egy jó kis zene. Itt érkezett meg Rob Hubbard a C64 világába, ez volt az első játékhoz írt zenéje, amelyről az akkori patinás szaklap, a ZZap!64 szerkesztője azt írta: "Egészen hihetetlen, nem tudom elmagyarázni, hallani kell, szavakkal leírhatatlan".

Az alábbi videóban Linus Akesson próbál megbirkózni a virtuóz futamokkal a saját építésű Chipophonján:

Ez a Chipophone is egy egészen különleges szerkezet; eredetileg egy elektromos orgona volt, míg Linus át nem alakította 8-bites chiptune szintetizátorrá, így a két billentyűzettel, lábpedálokkal és rengeteg kapcsolóval a C64 játékaiban hallott valamennyi hanghatás előállítható, és az összes klasszikus játékzene eljátszható. Érdemes rákeresni a Youtube-on, remek videók vannak fent.

Na, de térjünk vissza a Thing on a Springre, amely, bár szerepel a legtöbb C64 zenei toplistán, érdekes módon mégis kevés feldolgozást találunk. Érdekes kivétel a következő funky butt remix, szerzője PappyPlapPlap:

A szám szerepelt a C64 zenenosztalgiát a 90-es években erősen felpörgető Chris Abbott féle Back In Time albumsorozat első lemezén, de nem találtam elég izgalmasnak, ezért inkább a dánokat vontam kérdőre, nekik bejött-e Hubbard első szerzeménye. Mi az hogy! Ott figyel az első albumukon (Loading Ready Run). Ide kattintva meghallgatható belőle egy részet, de vigyázat: hallgatása során erős ingert érezhetünk azonnali léggitározásra!

Chatman

| Még több lehetőség