Netidők Blogtársaság

Összesen 217 milliárd forintot költöttek a magyarok online áruházakban 2013-ban az eNET-ben készült kutatásunk alapján. Ezzel idehaza is meghaladta a 3%-ot az online kereskedelem részesedése a teljes kiskereskedelmen belül, amivel a középmezőnyben található az ország (a nyugati országokban többnyire magasabb ez az arány, a közép-európai régióban találni alacsonyabbat és magasabbat is).

2012-ben még "csak" 177 milliárd forint volt az online forgalom, így az éves növekedés közel 23%-os (értékben 40 milliárd forintos) volt. (Mutassatok nekem még olyan területet, amely ennyire dinamikusan tudna nőni évről-évre Magyarországon!) A teljes sajtóanyag itt érhető el, úgyhogy az alábbiakban csak néhány fontosabb vagy érdekesebb összefüggést, adatot emelnék ki a Szövetség az Elektronikus Kereskedelemért (SzEK) gárdonyi konferenciáján tegnap bemutatott friss kutatás anyagából.

A 217 milliárdon felül kb. 10 milliárdra tehető az online piacterek kiskereskedelemhez sorolható része, valamint 13+ milliárd forint a napi ajánlatok (ún. daily deals) piac, amihez a bónusz-kupon piac is tartozik. Tehát a fentebb említett 217 milliárdos forgalom egy másik nézőpontból a 240 milliárdot is meghaladja, a magyar internetezők legalább ennyit költenek online termékekre (és akkor az online vásárolt szolgáltatásokról, mint amilyen az utazás vagy a biztosítás-követítés, nem is esett szó, mivel ezekkel hagyományos módon nem foglalkozott a kutatás).

A számokat kicsit félretéve, ha kicsit közelebb megyünk az online piachoz, akkor azt látjuk, hogy vannak érett részpiacok, amelyek átlagos vagy átlag alatti növekedéssel és nagy versennyel jellemezhetők, ilyen például a játékok vagy a számítástechnikai termékek piaca. De vannak az átlagot jóval meghaladóan növekvő, az utóbbi időszakban "berobbanó" piacok, mint, amilyen a baba-mama termékek, vagy a ruházat. Tehát korántsem egységes az online kiskereskedelem piaca...

Egy másik, nem webáruházi, hanem lakossági felmérésünk (eNET 2014 májusi, 1.218 fő rendszeresen internetező felnőtt megkérdezésével zajló lakossági felmérés az e-vásárlási szokásokról) szerint a netezők 72%-a vásárolt online az elmúlt egy évben. Közel kétharmaduk szokott asztali gépről vásárolni, felük laptopról, tizedük okostelefonról és minden huszonötödik tablettel is vásárolt az elmúlt egy évben.

Ezeknél a vásárlásoknál a legelterjedtebb fizetési mód a készpénzzel való fizetés (többnyire utánvét, kisebb mértékben személyes átvétel a boltban készpénzzel). Ezzel együtt is 2012-höz képest a vizsgált 2013-as évben 80+%-ról 75% alá csökkent a készpénz aránya.

Az online vásárlásoknál forgalomarányosan továbbra is a futáros kiszállítás a legelterjedtebb (40% feletti a részesedése a teljes forgalomból), de visszaszorulóban van. A személyes átvétel a boltban kicsit tudott nőni, ahogy a saját alkalmazott futárként való "használata" is - ez a top három kategória.

Végül pár szót a külföldi vásárlásokról: az elmúlt egy évben online vásárló netezők 37%-a rendel külföldi webáruházból, közel felük legalább félévente. Ami azt jelenti, hogy a magyarok az említett 240 milliárd forinthoz képest is jelentős további összegeket költhetnek el online, de ennek pontos nagyságát még becsülni is igen nehéz. Egy biztos, az online kereskedelem további jelentős bővülése várható Magyarországon a következő években.

Pintér Robesz

Pár napja érkezett a hír, hogy ezüstérmet nyert egy magyar interaktív mesekönyv a 2013-as Moonbeam Children's Book Awards-on (E2. Children’s Picture Book – Enhanced & Apps kategória). A Tales from the Playroom - The Arrival of Erste Farben a Webstar Csoport kiadásában készült el, L. Molnár Edit írta és Steiner Lídia illusztrálta. Magyar nyelven is elérhető, Történetek a gyerekszobából – First colours megérkezik címmel. A mese egyelőre iPad-re (iPhone-ra) tölthető le az iTunes-ból és az iBooks-ban olvasható.

Egy gyerekeknek szóló alkalmazáshoz képest (mint, amilyen a múlt héten bemutatott Terka a piacon), annyiban más egy ilyen interaktív könyv, hogy ennek a szövegét nem olvassa fel egy színész, azt a szülőknek vagy már olvasni tudó gyerekeknek kell elolvasnia. Így azonban még közelebb kerülhet hozzánk a mese, illetve szabadabban értelmezhető annak mondanivalója a saját hangsúlyaink elhelyezésével. A másik fontos különbség, hogy a digitális megvalósítás ellenére könyv jellege van a szövegnek, két oldalra tördelt, "lapozni" kell benne. De ugyanúgy fel lehet fedezni, mint egy alkalmazást, mert animációk vannak a szöveghez, képes hangot lejátszani, itt-ott pedig mozgatni lehet a szereplőket, a megrajzolt képeket. A gyerekeim egyik kedvence például az az oldal, ahol Csíkos, a tigris az olvasószemüvegét keresi és közben mindenféle egyéb szemüveget felpróbálhatunk rá, megfelelő hang- és képhatások közepette. A gyerekek eközben kitalálhatják, hogy az adott szemüveg vajon mire való - a búvárszemüvegtől kezdve a napszemüvegen át a színházi látcsőig.

Nem árulom el, hogy pontosan miről szól a történet (tessék felfedezni), a kiindulópont, hogy a játékok köze egy új könyv érkezik. A mese elsősorban a kicsiket képes elbűvölni, ahogyan bemutatja a szereplőket, azok gyermeki gondolkodását, egymással való beszélgetésüket. Az első rész felnőtt fejjel nézve arra tanít meg, hogy hogyan bánjunk az idegenekkel, hogyan lehet megismerkedni valakivel, hogyan toleráljuk, ha valaki nem beszél a nyelvünkön.

A First Colours megérkezik annyira megbabonázta három gyermekemet, hogy közfelkiáltásra a zsebpénzükből megvásárolták a második részt is (Panni baba nevet változtat). Aznap este ez a két új történet volt az esti mese.

Gratulálunk a készítőknek a sikerhez és a remek meséhez, reméljük a díj meghozza a nemzetközi sikert és az anyagi elismerést, ami további hasonlóan színvonalas alkotásokhoz ad majd lendületet!

Pintér Robesz

Korábban sohasem látott mértékben sűrűsödő társadalmi hálózatok, spontán aktivitás, előre nem jelezhető izgalmi állapotok és az erejüket felismerve társadalmi mozgalommá szerveződő emberek. Az internet alapjaiban változtatja meg a társadalom működését és a hatalomhoz való viszonyát. Kruse professzor a Bundestag tagjainak mutatta be mire kell felkészülniük a politikusoknak a közeljövőben.

Ritkán fog el olyan „aha élmény”, mint amit P. Kruse professzor mindössze 3 perces alábbi videójának megtekintése után éreztem.

Professzorok nem szoktak tudni ilyen rövid idő alatt, ennyire koncentráltan, ilyen fontos igazságokat kimondani – ezért külön le a kalappal az előadó előtt. Persze az is lehet, hogy mindössze arról van szó, hogy a március 15-i hóvihar kapcsán kialakult közösségi aktivitás élményével rezonált bennem a videó. De eme aktualitás ellenére azt gondolom, hogy Kruse-nek általános értelemben és hosszabb távon is igaza van. A Facebook, a közösségi média és az internet nem csak az arab tavaszban játszott meghatározó szerepet, hanem a demokráciákban is. És még csak nem is kell jövő időben fogalmaznunk, elég csak, ha vigyázó szemünket Olaszországra vetjük, ahol egy blogger, ellenfelei által „bohócnak” tartott civil politikus által vezetett mozgalom lett a legerősebb politikai erő a friss választások után. Sem lenyelni, sem kiköpni nem tudja a régi elit.

Egyetlen dolgot emelnék ki, mivel a videó magáért beszél: ahhoz, hogy lássuk, merre megy ez a világ, empátiára van szükség, arra, hogy kellően közel legyünk az emberekhez és megérezzük mire érzékeny, mire rezonál a társadalom. Ha a hatalomnak nincs elég empátiája, hogy ezt megérezze, hogy tudja, hol jön létre a következő társadalmi „begerjedés”, akkor a következő években komoly problémákkal fog szembesülni. 

Pintér Robesz

A 21. század első évtizedeinek az egyik legfontosabb jelzője az okos, az intelligens és a gondolkodó. Van már okostelefonunk, okostévénk, és fejlesztés alatt áll a gondolkodó vagy intelligens keresőrendszer is, amely a szemantikus webhez vagyis a web 3.0-hoz kapcsolódik.

Érdemes végiggondolni ezeknek a kifejezéseknek a jelentését, vajon mitől lesz „okos” egy telefon vagy egy tévé, illetve hogyan válik gondolkodóvá a keresőrendszer.

Az okos kifejezés az infokommunikációs technológia világában leginkább az okostelefonnak köszönhetően terjedt el. Arról viszont már vita van, hogy pontosan mitől okos egy telefon, illetve hol válik el egymástól a hagyományos és az okostelefon. Ennek a készüléknek az intelligenciáját vagyis az okosságát leginkább az operációs rendszer, az alkalmazások fejlesztésére alkalmas platform, az e-mail, a böngészés és egyéb, számítógépes funkciók hozzáférhetősége adja. A telefonok véleményem szerint tehát azért nevezhetők okosnak, mert a sokoldalúságuk miatt rendkívül sok funkcióval rendelkeznek, és változatosan kiszolgálják a használóikat.

A gondolkodó vagy intelligens keresőrendszerek egyelőre csak fejlesztés, tesztelés alatt vannak, és a lényegük az, hogy a kereső ember gondolkodását próbálják meg modellezni. A hagyományos kereső rendszerek nagyon hatékonyan tudnak nagy szövegben szabad szavas kereséseket végezni, illetve kisebb-nagyobb szószerkezetek előfordulását és egyéb, a keresés pontosságát növelő faktort vizsgálni. Az emberek a keresés, tájékozódás során igyekeznek a keresett kifejezések kontextusát, szövegkörnyezetét is figyelembe venni, valamint a keresett szavak jelentését sem mechanikusan, szóalak + jelentés csoportosítással tanuljuk, értelmezzük. Az informatikai rendszereknek és fejlesztőinek igen nagy kihívást jelent az emberi kognitív folyamatok modellezése. Hisz a rendszereknek komplett szövegkörnyezetek elemzését is el kell végezniük, valamint a szavak egymásra vonatkozását is vizsgálniuk kell.

Másrészt a nyelvtudományban több elmélet is van arra, hogy a szavakat milyen módon értelmezzük, hogyan kapcsolunk a szavakhoz jelentést. Valószínű, hogy ez egy viszonylag összetett folyamat, amely gyakran mellőzi a véletlenszerűséget, és van benne logika is. Az egyik elmélet szerint a szavak és a jelentések mezőket alkotnak, amelyekben az egymással többé-kevésbé összefüggő jelentések és szavak összegyűlnek, és könnyen találunk közöttük kapcsolatokat. Az is valószínű, hogy az egyes konkrét tárgyakat, dolgokat a hozzájuk leginkább hasonlóak alapján (úgy nevezett prototípusok alapján) ismerjük fel. És ez csak néhány szemantikai elmélet a sok közül.

Ahhoz tehát, hogy a legfrissebb fejlesztésű keresőrendszerek valódi gondolkodó rendszerekké váljanak, legalább elfogadható mértékben kell megközelíteniük az emberi kognitív folyamatokról, szemantikáról való tudásunkat.

Bódi Zoltán

| Még több lehetőség

Bejelentette az Intel, hogy olyan médiaszolgáltatást indít, amely webkamerával fürkészi a nézőket, annak érdekében, hogy meg tudja állapítani, ki használja éppen a készüléket és az ő profiljának megfelelő műsort sugározzon. A kényelem oltárán megint feláldozhatunk valamennyit a magánszféránkból. Nem újdonság ugyanakkor, hogy az infokommunikációs eszközök olyan fausti alkura kényszerítenek minket, ahol a magánszféránk fokozatos feladásával (is) fizetünk a szolgáltatás használatáért. De eddig legalább a nappalink védve volt a kíváncsi szemektől.

Az egész dolog alighanem a telefonnal kezdődött. Kevesen tudják, hogy a telefon feltalálása után elég nyögvenyelősen hódította meg a polgári nappalikat. Az „én házam az én váram” mondásnak megfelelően legtöbben, bár belátták a találmány előnyeit, nem kívánták beengedni a készüléket a házba. Ennek megfelelő kompromisszum született, a telefon először a garázsba került vagy a cselédszállásra. Sokaknak ugyanis nem volt az ínyére, hogy a telefon bármikor csöröghet, azt nem lehet kontrollálni, az idegenek bejelentés nélkül „rátörhetnek” a háziakra, sőt, helyzeti előnyük is van, hiszen ők tudják, hogy mit akarnak mondani, míg, akit hívnak azt váratlanul éri a telefoncsörgés. Amikor látogatást is csak előzetes bejelentéssel lehetett tenni, a telefon ebből a magánszférából rabolt el egy kisebb szeletet, ahogy beköltözött a garázsba. Végül egy nagyobbat, amikor kényelemből „beköltözött” az előszobába majd a nappaliba – hiszen kinek van kedve folyamatosan kimászkálni beszélgetni a garázsba. A telefon árnyoldalairól és lakáson belüli „hurcolkodásáról” remek kis tárcát írt Heltai Jenő, érdemes elolvasni, kedvcsinálónak csak egy rövid részletet idéznék: „Ideges ember vagyok, és nem szeretem, ha valaki elkezd csöngetni a szobában, kivált olyan valaki, aki nincs is a szobában. De ha már kényelem, hát legyen igazán kényelem. Ennélfogva a telefont az íróasztalomra állíttattam.”

Így kezdte meg hódító útját az infokommunikációs technológia, ahol a kényelem jelszavával egyre több technológiai eszköz került be az otthonokba, a teljesség igénye nélkül a gramofon (majd lemezjátszó, kazettás magnó, CD-lejátszó, hifi és társai), a rádió, a televízió, a számítógép és a mobiltelefon. Furcsa mód a videótelefon nincs köztük, annak ellenére, hogy már az 1960-as évek óta készen áll a technológia a tömeges használatra és technológiai értelemben semmi akadálya a térhódításának. Csakhogy az emberek nem szerették a videótelefont, bevezetésének kudarca kapcsán kiderült, hogy kevesebb előnye van annak, ha látjuk a másikat, mint annak, ha úgy is beszélhetünk, hogy nem látnak minket. Vagyis személyes párbeszédre egyébként alkalmatlan öltözetben is tudunk diskurálni. Ez ám a kényelem!

Végeredményben a lakásunk eddig javarészt védve volt a fürkésző tekintetektől (leszámítva 1-2 esetet, amikor a számítógépbe épített webkamera kezdett önálló életbe, például amikor kémkedett az iskolától ajándékba kapott laptop). Ezen változtatna most az Intel, amikor a megszokott kényelem jelszavával a nappalinkat akarja bekamerázni, hogy személyre szabott műsorokat tudjon szolgáltatni nekünk. Nem mondom, hogy az embereknek nincs joga a saját magánszférájukból annyit feláldozni, amennyit akarnak – látjuk a Facebook-on is, hogy mennyire eltérő módon használják az emberek a közösségi oldalakat, valaki ott éli a mindennapjait megosztva minden „eseményt” a reggeli felkeléstől az esti lefekvésig, mások pedig még regisztrálni sem hajlandóak az oldalra. Ennek megfelelően az Intel eszközét is feltehetően csak azok fogják megvenni, akiket nem zavar, ha bekukucskálnak a nappalijukba – elvégre, nincs semmi rejtegetnivalójuk. Én mégis ellene vagyok a dolognak, mert a telefonnal megteremtett kétoldalú kommunikáció legalább korlátozott, a tévé, rádió, gramofon / lemezjátszó / magnó teremtette média egyoldalú, vagyis nem keveredünk vele interakcióba, míg a számítógép esetében jó esetben kontrollálhatjuk az interakciót. Az Intel új szolgáltatása viszont arra épül, hogy folyamatosan figyel bennünket, mint a Nagy Testvér az 1984-ben – csak legfeljebb nem szól ránk, hogyha csalunk a reggeli tornánál.

Még szerencse, hogy ki lehet kapcsolni az Intel eme remek új szolgáltatásában a webkamerát. És szerencse, hogy nem vagyok paranoid és el is hiszem, hogy kikapcsolt állapotában a webkamera nem közvetít képet, semmilyen körülmények között.

Néha meg tudom érteni a ludditák egykori indulatait…

Pintér Robesz