Netidők Blogtársaság

A poszt első része: A Netidők és a zene

A pár nap múlva 16. évébe lépő műsorunk a kezdetektől a digitális világról szól és arról, hogy a sok technológiai újdonság hogyan alakítja át az életünk legtöbb területét. E témák jó nagy részét a kultúra (zene, film, más művészetek, pl. színház, képzőművészetek stb.) jelenti, így lehetne a műsor címe a mostani petőfis műsorcímmel akár Digitális Kulturfitnesz is. A kultúrán túli területek is fontosak: az információs társadalom, az e-demokrácia, a digitális jog, az internetes nyelvészet, a nyílt forráskódú világ, a számítógépes játékok, a Nagy Testvér elektronikus megvalósulásai és persze a technológia érdekességei is.

Mivel most négy évvel ezelőtt egyszer csak minden átmenet nélkül egy zenei rádióban találtuk magunkat, ezért a műsorunk kétféle formában készül el: azok kedvéért, akik a korábbi beszélő műsort megszerették, továbbra is az eredeti formájú műsort rögzítjük (ez található meg a weboldalunkon) – a zenei rádióvá alakított Petőfi adó hallgatói számára pedig készül egy zenés műsorváltozat.

Az utóbbi hónapokban már lehetőségünk is van olyan zenéket is mutatni az adásban, ami a műsor tartalmaihoz kapcsolható. Így mutattuk be az első alkalommal a Grammy-díjazottak közé bekerült számítógépes játék zenéjét. Christopher Tin még 2005-ben írta az idén díjazott Baba Yetu c. dalt, egyetemi szobatársa felkérésére a Civilization IV c. körökre osztott számítógépes stratégiai játék főcímzenéjének, amelyet a sowetói evangélikus kórus ad elő. A felvétel a „Legjobb instrumentális szám kísérő énekesekkel” kategóriában nyerte el a magas kitüntetést.  A lemez egyébként kapott egy másik Grammyt is, mégpedig a „Best Classical Crossover Album” kategóriában is győzedelmeskedett. A műsorban a stratégia játékokat és a játékzenéket egyaránt nagyon kedvelő Spányik Balázs mutatta be.

Balázs egyébként 2003. februárjában DJ Chatmanként is jelentkezett, amikor mint a Commodore Rock hatalmas rajongója ízelítőt adott a commodore 64-es zenékből és azok feldolgozásaiból. Aztán egy héttel később folytatta zenei bemutatóját, melynek során kiderül, hogy a Commodore 64-es játékzenéket feldolgozó Press Play On Tape nevű zenekar sokkal jobb, mint a Backstreet Boys. (2003-as archív oldalunkon február 6-nál és 13-nál megtalálható.)

2005-ben az óév utolsó műsorában egy furcsa hangszerről beszélt nekünk Mandel Róbert zenész. Akkor éppen száz éve, 1906-ban mutatták be New Yorkban azt a különös berendezést, melyhez dinamók, írógép és zongora, no meg a telefonhálózat kellett: a telharmónium születésére emlékeztek egy szokatlan koncerten az Óbudai Társaskörben. Mandel elmesélte a koncert érdekességeit és a beszélgetés után belehallgattunk az éppen az adás előtt végetért telefonos közvetítés hangjaiba is. (2005-ös archív oldalunk.)

A hip-hoptól a drum’n’bass-ig, a világzenétől a black metálig számos műfaj kultúrájáról és a digitális zenei forradalom hatásairól is szól a májustól kapható Zenei hálózatok – zene, műfajok és közösségek az online hálózatok és az átalakuló zeneipar korában c. kötet. A különféle tanulmányokból álló könyv egyik érdekessége, hogy teljes egészében ingyenesen is letölthető. Az egyik szerkesztő Tófalvy Tamás, kultúrakutató és szakújságíró a május 30-i műsorunk vendége volt.

Még mindig maradt zenei téma a tarsolyomban, de nem akarom, hogy olvasóink unják a témát, úgyhogy csak címszavakban néhány további a teljesség igénye nélkül: többször beszéltünk a Making New Waves fesztiválról, ahol különös hangzású digitális zenét is előadtak. Vendégünk volt Pierrot, aki a számítógépes kalandjátékai zenéjéről is beszélt, vagy Dés László, aki azt mesélte el, miképpen használja a lemezek készítéséhez a számítógépet. Vendégünk volt az egykori Panta Rhei együttes basszusgitárosa, Szalay András, aki németországi tartózkodása alatt egy digitális gitárszintetizátort, az Axon fejlesztette. És vendégünk volt a KFT együttes dobosa, Márton András és a kortárs zenész ifj. Kurtág György, ők ketten közös zenei kísérletükről meséltek, amelyben műholdak „hangját” és az internetet is felhasználták a koncerteken.

Szilágyi Árpád

 | Még több lehetőség

A hip-hoptól a drum’n’bass-ig, a világzenétől a black metálig számos műfaj kultúrájáról és a digitális zenei forradalom hatásairól is szól a májustól kapható Zenei hálózatok – zene, műfajok és közösségek az online hálózatok és az átalakuló zeneipar korában c. kötet. A különféle tanulmányokból álló könyv egyik érdekessége, hogy teljes egészében ingyenesen is letölthető. Június 7-én 18 órakor a szerzőkkel személyesen is lehet találkozni a Kossuth Klubban a kötet bemutatóján. Az egyik szerkesztő Tófalvy Tamás, kultúrakutató és szakújságíró a május 30-i műsorunk vendége volt, alább a beszélgetés rövidített változata olvasható, amelyben az asztaltársaságunk tagja, Dragon György (szintén zenész!) is megszólal.

Szilágyi Árpád: Ma már nem csak arról beszélünk, hogy beköszöntött az MP3 korszak és mindenki zenét tölt le az internetről, hanem egy kicsit előrébb tartunk ennél…

Tófalvy Tamás: Igen, mert nem csak letöltjük, hanem megosztjuk, továbbítjuk, átalakítjuk és ezernyi dolgot csinálunk a zenével. Amellett, hogy vannak ilyen remek formátumok, mint az MP3, vannak olyan megosztó platformok, amelyek segítenek nekünk, hogy megosszuk a zenéket és azt látjuk, hogy ezek az új platformok és szolgáltatások újfajta közösségi szerveződéseket hoznak létre és facilitálnak, ha úgy tetszik. Itt van például a last.fm, ahol a közösségiség magában a zenehallgatás aktusában megjelenik, hiszen maga az algoritmus azt nézi meg, hogy az emberek egyenként milyenfajta ízléseket adnak össze. És ez csak egy a sok közül.

Szilágyi Árpád: A zene köré szerveződő közösségek eltérnek-e érdemben a más alapon szerveződő online közösségektől?

Tófalvy Tamás: Határozott nem szerintem a válasz erre, tehát én azt gondolom, hogy alapvetően közösségről, a közösség egy preferenciájáról, közös tudásáról van szó és innen már csak különböző változatokról beszélünk.

Szilágyi Árpád: A kommunikáció nem csak a közönség tagjai között indul el, hanem a zenész és a közönsége között is elindulhat. Ezzel foglalkoztok a könyvben?

Tófalvy Tamás: A kötet nem fókuszál rá, de egész biztosan érintik bizonyos tanulmányok ezt a kérdést. Ez egy nagyon fontos dolog, hogy az a fajta visszajelzés, amit egy koncerten kaphat egy zenész, most a koncert keretein kívül is egyre inkább felerősödik.

Dragon György: Nekem van egy ismert zenész a Facebook ismerőseim között: Bill Leverty, aki a Firehouse nevű zenekarnak a gitárosa. Én nagyon tisztelem ezt a zenekart és ő személyesen felköszöntött engem a születésnapomon a Facebook-on és ez hihetetlen, mert ilyen nem történhet a valóságban, hogy a kedvenc zenekarom gitárosa leszól, hogy „Hello Gyu, boldog születésnapot! Szevasz!”

Szilágyi Árpád: Lehet-e ezekből a tanulmányokból következtetni arra, hogy merre haladunk? Hiszen a könyv egy pillanatfelvételnek tekinthető.

Tófalvy Tamás: Nehezen vállalom a felelősséget azért, hogy valaki a mi könyvünk nyomán kezdjen el a jövő felé lépkedni. A célunk inkább az volt, hogy olyanfajta gondolatokat rögzítsünk, amelyek nem csak erre a pár évre maradnak aktuálisak, hanem később visszatekintve is használhatóak, ha nem is előremutatóak ebben a futurológiai értelemben, hanem inkább egyfajta lenyomatot adhatnak.

Szilágyi Árpád: Mit jelképez az, hogy ingyenesen letölthető ez a könyv?

Tófalvy Tamás: Hisszük és valljuk, hogy a tudás mindenkié. Tehát aki szeretné elolvasni ezt a könyvet, az megtehesse és ugyanakkor legyen arra is lehetősége, hogy ha erre pénzt szán, akkor megvásárolhassa a könyvet, ami szintén kapható.

Szilágyi Árpád

Elég sok szolgáltatás létezik az interneten amelyik lehetőséget kínál arra, hogy adatokat tároljunk és osszunk meg magunkról, vagy egy projekt fejlesztését végezzük el közösségi alapokon. Az egyik ilyen legnépszerűbb közös fejlesztést lehetővé tévő szolgáltatás a GitHub. Ennek a szolgáltatásnak a segítségével csoportos szoftverfejlesztést lehet végezni, köszönhetően a nagyon jó verziókezelő rendszerének.

A GitHub szolgáltatásaiért fizetni kell azoknak a fejlesztéseknek, melyek nem nyílt forráskódú termékeket hoznak létre. A nyílt fejlesztések ezzel szemben ingyenesen használhatják a szolgáltatást. Összesen nagyjából 1.7 millió fejlesztés zajlik a GitHub-on melyek jó része nyílt forráskódú fejlesztés.

Manu Sporny az alapítója és egyben elnöke is a Digital Bazaar nevű cégnek, egy elég különleges projektet kezdett a GitHub-on. Nem szoftvert kíván fejleszteni, hanem a saját genomját osztja meg, mint nyílt forrást. A genomjának 1 millió párját public domain licensz alatt hozza nyilvánosságra.

Arról, hogy miért teszi mindezt, ő maga így nyilatkozott:

" Mikor a barátaimnak elmondtam, hogy mire készülök ilyen kérdéseket kaptam:
- Miért tennél ilyet?
- Nem félsz, hogy valaki ellened használja majd fel ezeket az adatokat?
- Mi van akkor, ha az egészségbiztosítód arra használja majd, hogy bizonyos kockázatokat kiolvasva az adatokból, kibújjon a biztosítási kötelezettség alól?
- Á! Én soha nem tennék közzé magamról ilyen adatokat!
- Mit csinálsz, ha majd valaki ez alapján klónoz téged?
Elég sokat gondolkodtam ezekről a kérdésekről és arról, hogy milyen következményekkel járhat az egész projekt, mielőtt döntöttem arról, hogy ilyen jellegű személyes adatot publikussá teszek. Elég súlyos következményekkel is járhat rám nézve ez a döntés. Mindazonáltal úgy gondolom, hogy a lépésemmel járó előnyök messze túlmutatnak azokon a komoly kockázatokon, mellyel a döntésem jár."

Manu saját blogjában folyamatosan beszámol majd a projekt állásáról.

Fontos megemlíteni, hogy a közzétett 1 millió kapcsolat, csak egy kis része a közel 17 milliós teljes emberi DNS állománynak. Az 1 millió párból párból álló mintából, eddig alig 15 ezernek ismert a funkciója a tudomány mai állása szerint. Lépésével szeretné ha a géntechnológia további fejlődését szolgálná az az adatmennyiség amit most elérhetővé tett. A kérdés csak az, hogy ezzel a lépssel mennyire tette saját magát sebezhetővé és védtelenné azokkal szemben, akik esetleg ellene szeretnék ezeket az adatokat felhasználni.

Az adataink, a fájljaink és minden amit számítógépünkön tárolunk nagyon fontosak. Érdemes ezért minden lehetséges módon védelmezni azokat az illetéktelenek elől. Erre több lehetőségünk is van, de nekem leginkább a TrueCrypt névre hallgató nyílt forráskódú megoldás tetszik a legjobban, mert több módon is használhatjuk titkosításra.

Első szint

A legegyszerűbb, ha az összes adatunkat belehajigálhatjuk egy nagy széfbe, amit csak mi tudunk kinyitni. Ezt minden további nélkül megtehetjük a TrueCrypt segítségével, mégpedig úgy, hogy létrehozunk egy jó nagy titkosított fájlt vele, amit aztán mint egy merevlemezt tudunk hozzáadni a rendszerünkhöz. Ha tudjuk a jelszót ehhez a virtuális meghajtóhoz, akkor látszanak az oda mentett dolgaink, ellenkező esetben csak egy darab fájlt találunk a merevlemezünkön.

Ennek a megoldásnak az előnye, hogy a titkosított fájlt, nyugodtan tárolhatjuk akár a felhőben is, még ha valami módon magához fájlhoz hozzá is férnének, a jelszó ismerete nélkül azzal nem mennek semmire. De ugyanígy USB kulcson is biztonságban tarthatjuk a dolgainkat. Elvesztés vagy eltűnés esetén sem kell aggódnunk, hogy az azon tárolt adatokat valaki felhasználja.

Második szint

Haladók és kalandos kedvű felhasználók választhatják a teljes merevlemez titkosítását is. Ez azért igényel egy magabiztos számítógép ismeretet, mert particionálás, formázás mind szerepel a műveletek között, ami gyakorlatlan felhasználóknak egyenes út az adatvesztéshez. Aki viszont csinál biztonsági mentést, mielőtt egy ilyen műveletbe belevág, az nyugodtan kísérletezhet ezzel a megoldással. Ha olyan operációs rendszert használunk, amelyik a telepítéskor felkínálja az adatok titkosított tárolását (pl. Ubuntu), akkor érdemes élnünk ezzel a lehetőséggel. Ilyenkor az összes kellemetlenség csak annyi, hogy minden rendszer induláskor meg kell adnunk a jelszót, amivel a titkosítás feloldható. Ez nem akkora véráldozat, hogy ne érné meg a fáradtságot.

Julian Assagne szint

Egy oknyomozó újságírásáról híres napilapnál történt meg állítólag Venezuelában az az eset, hogy a szerkesztőség majd minden tagja a reggeli kávéját szürcsölgette, mikor is nagy ordítozásra lett figyelmes mindenki. A recepciósok nem tudták feltartóztatni az egyenruhásokat akik egyenesen Robert Carmona-Borjas irodája felé vették útjukat. Az ajtót berúgták és a rémült embertől követelték, hogy adja át a jegyzeteit, a demokráciavédelmi törvény értelmében. Ő ekkor halkan csak annyit mondott, hogy minden jegyzetét a számítógépén tartja. Ebben a pillanatban előre lépett egy kicsit véznább, szemüveges egyenruhás aki a billentyűzetet mellől kitúrta Robertet. Bekapcsolta gépet, majd kisvártatva közölte az egyenruhások vezetőjével, hogy nem tudja a gépet elindítani mert az jelszóval van védve. Ekkor a főnök, nyomatékosan megkérte Robertet, hogy árulja el a jelszót. Robert körülnézett és látva a rengeteg AK-103-ast, jobbnak látta elárulni azt. Halkan, szinte a fogai között sziszegte: Clandestino. A billentyűzeten szinte azonnal megismétlődtek a betűk és egy másodperc múlva eltűntek a ráncok a szemüveges egyenruhás homlokáról és kárörvendően elvigyorodott, majd így szólt: rendben, lefoglalhatjuk a gépet. Így is tettek és ahogy jöttek úgy el is vonultak, magukkal hurcolva a corpus delictit. Robert pár nap múlva elhagyta Venezuelát és az Egyesült Államokba emigrált. Tudta, hogy egyetlen egy informátorát, sem fogják megismerni az elkonfiskált számítógépről, hiszen a "hatósági" jelszót adta meg ami, nem az igazi operációs rendszert indította el. A valódi létezését sokáig próbálták megfejteni, de azóta sem sikerült senkinek.

Persze ennek a történetnek a hitelességét senki nem erősítette meg, de a számítógépes része igaz is lehet, amennyiben kihasználja valaki a TrueCrypt szteganográfiás képességeit is. A rendszer ugyanis erre is alkalmas. Akár két operációs rendszert is elhelyezhetünk a számítógépen. Az egyik csak elterelési célokat szolgál arra az esetre, ha fegyvert szegeznének a homlokunkhoz. Ilyenkor nyugodtan el lehet árulni a kamu jelszót. Kamu jelszóhoz, kamu operációs rendszer tartozik, amit tetszőleges kamu adatokkal tudunk feltölteni, hogy éles helyzetben hitelesnek tűnjön az egész. Ha pedig a valódi jelszót adjuk meg akkor dolgozhatunk nyugodtan a féltve őrzött adatainkkal.

Letöltés:TrueCrypt
Magyar nyelvi kiegészítés: letöltése innen

Mire képesek a közösségi hálózatok és hogyan alakítják a sorsunkat? Erre a kérdésre keresi a választ a Typotex kiadó gondozásában a napokban megjelent Kapcsolatok hálójában című könyv.

Miközben Isten összezavarta a Bábel tornyát építők nyelvét és szétszórta őket a világban, gyakorlatilag a köztük lévő kapcsolati hálózatot zilálta szét, mivel kommunikáció nélkül képtelenek voltak összehangoltan együttműködni. Bár ennek a történetnek szokatlan a hálózati aspektusát kiemelni – inkább a nyelv fontosságát vagy az emberi nagyravágyás hátulütőit szokás kiemelni vele – az újabban reneszánszát élő hálózatkutatás joggal tartja az emberi hálózatok egyik első ábrázolásának. Ez a bibliai történet mai szemmel nézve ugyanis egyrészt a hálózatok kiemelt fontosságát bizonyítja, másrészt rámutat arra, hogy a társadalmi hálózatok évezredek óta többé-kevésbé észrevétlen módon velünk vannak.

A könyv szerzői – Nicholas A. Christakis (orvos és szociológus, a Harvard Egyetem professzora és James. H. Fowler (politológus, a Kaliforniai Egyetem professzora) – ehhez hasonló példák és történetek sokaságán keresztül úgy mutatják be a társadalmi hálózatokat, hogy az mindvégig olvasmányos marad, de egyúttal a hálózatkutatás friss eredményeit is összegzi.

Az új évezred első évtizedében intézményesülő és világszenzációnak számító eredményeket elérő hálózatkutatás ma már az egyik legnépszerűbb téma a tudományos ismeretterjesztésben is, elég csak az Amerikába szakadt Barabási Albert-László két, magyar nyelven is napvilágot látott könyvére gondolni (Behálózva és Villanások). Amiben a Kapcsolatok hálójában mégis új, hogy a hálózatok társadalmi relevanciájával foglalkozik elsősorban és az egyéb vonatkozások (tehát a természettudományban hasznosítható eredmények) bemutatása itt nem kap szerepet. A könyv témái között így többek között megtaláljuk az érzelmek terjedését, a partnerkeresés nehézségeit, a betegségek útját, a pénz áramlását, a politikai hatások terjedését, a vérségi kapcsolathálózatok fontosságát és a virtuális viszonyrendszereket.

A könyvet külön érdekessé teszi, hogy a kiadó új, kísérleti formában adja közre a szöveget, mivel az három hazai szakértő – Bőgel György, Csermely Péter és Lovrics László – széljegyzeteivel olvasható. Mindez arra is csábítja az egyszeri olvasót, hogy lapozgatás közben, in medias res kezdje a könyvvel való ismerkedést. Erre egyébként mindenkit csak bátorítani tudok, hiszen, ha a szöveget gondolatok hálózataként képzeljük el, akkor annak megismerését is a számunkra legérdekesebb, leghasznosabb kapcsolódási pontnál érdemes kezdeni és nem rögtön az elejétől a végéig kiolvasni.

Akit pedig a könyvön túl is érdekli a hálózatkutatás, az további friss és izgalmas anyagokat talál a könyv saját Facebook oldalán, amit a kötet kiadói készítettek a magyar megjelenés alkalmából.