Netidők Blogtársaság

Egy izgalmas cikkre hívták fel a napokban a figyelmemet. Az írás célja, hogy bemutassa az olvasóknak azokat a(z alantas) trükköket, amelyekkel a cikkek írói elérik, hogy rákattintsunk a tartalmukra az interneten, sőt, el is olvassuk azokat, még akkor is, ha nincs semmi hasznos bennük számunkra.

Miután végigolvastam a bejegyzést, rájöttem, hogy valójában nem is az olvasóknak szól, hanem az íróknak, miközben cinkos módon összekacsint velük. Ráadásul maga a cikk is él minden általa bemutatott trükkel. Ügyes.

Röviden, mit csináljunk, ha szeretnénk egy minél több olvasót vonzó blogposztot írni? Íme, a 8 trükk:

1. Jól meg kell magyarázni valamit. Ha már a poszt címében az szerepel, hogy „hogyan”, „miért”… nagyobb valószínűséggel kattintanak rá és olvassák el azt. (Csak tessék megnézni ennek a bejegyzésnek a címét. Na, ugye! Működik.
2. Kérdezni kell. A kérdések kíváncsiságot keltenek. (Megint kénytelen vagyok visszautalni a bejegyzés címére.)
3. Adjunk hozzá egy számot. Az olvasók szeretik a listákat. (És megint csak a cím.)
4. Ígérjük le a csillagot az égről. Ha azt ígérjük, hogy valaki tuti sikeres lesz attól, amit kínálunk neki, könnyebben adja a fejét az olvasásra. (Ígérem, utoljára említem a bejegyzés címét.)
5. Legyünk negatívak. Egy ízes káromkodás is megteszi a címben, aztán a tartalomban. Erre a szintre már én sem aljasodtam le. De megtehettem volna, a fenébe is, ha bátrabb vagyok!
6. Fokozzuk a tempót és adjunk hozzá felesleges mellékneveket. A legeslegrégebbi trükkök egyike, de az emberek szeretik a fokozást.
7. Hivatkozzunk (szak)tekintélyre! Lehet szakértő, vezető, vagy akár celeb. A lényeg, hogy legyen, aki felnéz rá. Sőt, a legjobb, ha a tudományt hívjuk segítségül. És akkor adjunk hozzá számot is (3-as pont)! Például egy jó címmel 80%-kal valószínűbb, hogy ugyanazt a cikket végigolvassák az olvasók.
8. Kombináljuk az előző hét pontot! Az az igazság, hogy külön-kölön minden pont szánalmasan átlátszó. Együtt vagy megfelelően kombinálva viszont védtelen velük szemben az olvasó.

Persze akár vissza is fordíthatjuk a dolgot az írók nyelvéről az olvasóéra: kedves olvasó, ha rendszeresen ezeket a trükköket látja egy blogon, portálon, újságban, akkor biztosan tudhatja, hogy csak a forgalomszámláló pörgetésére használják. Ettől még élvezheti, amit olvas, de ugye milyen jó érzés, hogy nem tudják az orránál fogva vezetni?

Pintér Robesz

Aki használja a Windows-t és a munkaasztalán szépen elrendezi az ikonokat, biztosan találkozott már azzal a bosszantó jelenséggel, hogyha képernyő felbontást váltunk, akkor az ikonok átrendeződnek. Spányik Balázs most megoldást talált a problémára.

Probléma: van egy notebookod X1 x Y1 felbontással. Otthon rákötöd a monitorodra, aminek X2 x Y2 a felbontása. A munkahelyeden is rákötöd a monitorodra, annak meg X3 x Y3 a felbontása. Mi történik? A Windows valahányszor új felbontással találkozik, boldogan átrendezi az ikonjaidat.

Én azok közé tartozom, akik szeretik látni az asztal háttérképét, ezért nem rakom ki rá a fél PC-t ikon formájában, hogy aztán soha többet ne találjak meg semmit. Néhány gyakrabban használt program ikonja mellett az éppen aktuális munkák vagy letöltések ikonjai vannak az asztalon normálisan elrendezve. Valahányszor hazaérek, vagy otthonról bejövök dolgozni, az összes olyan ikon, ami nem bal szélre van igazítva, vándorútra indul a képernyőn, én meg őszülök megfele...



Na de ennek vége!

Találtam négy különböző megoldást is, de az igazán nyerő egy német fejlesztő DesktopOK című programja lett:

- tömörítve 95, kicsomagolva 135 KILOBÁJT!!!

- hordozható, nem igényel telepítést

- tud magyarul (nekem nem fontos, de pozitívum)

- egy gombnyomással menti az adott felbontásban az ikonok elrendezését

- szintén egy gombnyomással vissza is állítja, ha elkóboroltak volna

- egy felbontáshoz többféle elrendezést is elmenthetünk

- beállítható, hogy automatikusan mentse az elrendezést megadott időközönként (és hány utolsó elmentett állapotot tartson meg)

- beállítható, hogy kikapcsoláskor automatikusan mentsen, bekapcsoláskor automatikusan visszaállítson, és ha több lehetőség van, megkérdezze, melyiket

- ha többen használják a gépet, nem keveri össze a felhasználók külön asztalait

- és van benne egy Móka Miki funkció is, amely véletlenszerűen összekeveri az ikonokat az asztalon. :-)

Teljesen ingyenes.

Emberünket Nenad Hrg-nek hívják, Facebook profilképe alapján Tomcat kiköpött német klónja, a weboldala a www.softwareok.com címen található, és tele van érdekesebbnél érdekesebb segédprogramokkal!

Spányik Balázs

Nemrégiben Spányik Balázs felvetette a műsorban, hogy nem tudja mire használni az újonnan kapott tabletjét. Kicsit meglepődtem, de aztán rájöttem, hogy igaza van. Egyrészt közel sem evidens, hogy mire jó egy tablet. Másrészt nem vagyunk egyformák, más-más módon használjuk az informatikai eszközeinket, emiatt könnyen lehet, hogy egyes felhasználók számára – mint amilyen Balázs is – nincs a tabletnek használati értéke.

Hogy segítsek Balázsnak – és másoknak, akik azon gondolkodnak vajon vásároljanak-e tabletet, kihasználnák-e azt – megpróbáltam összeszedni, hogy én mire használom az androidos tabletem. Persze ez nem általánosítható mindenkire, de talán segít közelebb hozni az eszköz megértését. Két körre bontottam a használatot, az első a gyakori, a második az eseti használat. Az első nélkül ma már nehezen lennék meg, ha nélkülöznöm kellene a tabletet, a második körről könnyebben lemondanék.

Mire használom a tabletet (gyakori tevékenységek):

• Naponta körülbelül 2x50 percet utazok a munkahelyemre, majd haza. A tablet segít, hogy közben menedzselhessem a privát levelezésem (leszámítva az igazán fontos dolgokat nem levelezek napközben a gmail-ről).
• Ugyancsak utazás közben olvasom el a híreket, ezeket el is mentem (rendszerint Read It Later-be dobálom napközben a laptopon, amire nincs időm, később pedig a tableten elolvasom, ha ráérek – aztán Evernote-ba rakom el tartósan).
• Ha teljesen „kész vagyok” és kikapcsolódni akarok, akkor Dimag Readerben Galaktikát olvasok vagy újabban (akár a buszon) videót nézek (éppen a Klónok háborúja 3. évad 2-ik részét néztem meg legutóbb hazafelé a buszon, elég szürrealisztikus élmény volt).

Mire használom még a tabletet (alkalmi tevékenységek) – nekem ez leginkább a „tömegközlekedésen” kívüli világ:

• A hétvégén mindenhová a párom vezet, úgyhogy a fentebbi dolgokat csinálom az autóban is, ha lehet (ha lehetek éppen antiszociális). De ha esetleg én vezetek és navigálni kell, akkor a tableten használom a Google Navigation-t (két hete pénteken így vezettem egyedül Inárcsra - oda se találtam volna Navigation nélkül)
• A gyerekeimmel szoktunk mesét nézni, zenét hallgatni, illetve van rajta 1-2 alkalmazás nekik (rajzolós, színezős, összekötős, számolós, nyelvtanulós, vicces…)
• Nagyon ritkán játszok (havonta-kéthavonta), de az én tabletemen is megtalálhatók az ebben a körben „kötelezőnek” számító alkalmazások, mint amilyen az Angry Birds (ebből több féle is van a rajta) vagy a Fruit Ninja…
• Meg szoktam nézni a busz menetrendet a metrón, hogy rohanjak-e a Kökin, elérem-e a következő buszt, erre jó például a Budapest menetrend.
• A munkahelyemen tárgyalásokra, meetingekre viszem a tabletet, elsősorban jegyzetelni, illetve a holt időkben megnézni a fontos leveleket. Erre a beépített jegyzetek programot szoktam használni vagy az Evernote-ot, ami a felhőben tárolja a jegyzeteket, így internet segítségével bárhol el tudom érni (ennek a posztnak a jegyzet verziója is ebben várta, hogy megírjam).
• Újabban, ha elmegyek valahová, akkor a Foursquare-ben be szoktam jelentkezni és megosztom a közösségi oldalakon, hogy éppen hol vagyok, mit csinálok.
• A tabletről szoktam többnyire twitterre megosztani a cikkeket, ami átmegy automatikusan a Facebook-ra is, mivel úgy van beállítva. A twittert egyébként három különböző programmal használom, hogy ne keverjem össze a twitter fiókjaimat (magán, oktatási, céges)…
• Tévézés közben néha meg szoktam nézni a tévéműsort a TV24 alkalmazásban (bár amióta digitális tévé előfizetésem van, elérhető az ERP a tévé képernyőjén is, szóval ez a funkció időközben részben feleslegessé vált).
• Újabban pénzügyekre is elkezdtem a tabletet használni, például DigiCsekkel fizetem be a szemét és egyéb közmű csekkjeimet (QR beolvasós, gyors, kényelmes – kényelmesebb és gyorsabb, mint az internet bankba belépni és utalni). Használom a Mastercard magyar alkalmazását is, bár a legutóbbi nagy bankkártya letiltási hullám óta nem sikerült beállítani az új kártyámat.
• Egyetemi dolgozatokat, tanulmányokat is ezen szoktam olvasni, illetve széljegyzetelni (vettem egy PDF olvasót, amibe jegyzetelni is lehet: ezPDF Reader)
• A Nokia Lumia előtt a tablettel fotóztam és videóztam , majd osztottam meg a képeket a fotóblogomon.
• Végül egy extrém példa: pár hete egy polc felfúrásánál ez volt a vízszint mérő (Bubble level).

Így összeírva nem is kevés. Napi 1-2 órát biztosan a kezemben van a tablet és nagyon megkönnyíti az életem, főleg, ami a levelezés kezelését illeti. Előtte hétvégére mindig jó 3-400 levél gyűlt fel, amivel kezdeni kellett valamit. Most nincs ilyen, maximum 50-60 olvasatlan levél lesz a hét végéig, azok java része is kevésbé fontos (például hírlevelek).

Ez a lista persze egyedi, leginkább engem jellemez és nem a tabletet. De ez alapján azt mondanám, hogyha valaki nem tud legalább 3-4 dolgot, amire biztosan rendszeresen (legalább heti gyakorisággal) használna egy tabletet (például szörfölés, levelezés, játék, kikapcsolódás), akkor nem igazán ajánlom, hogy beszerezzen egyet, mert felesleges lesz a számára. Egyébként viszont véleményem szerint jelenleg nem létezik jobb informatikai eszköz a menet közbeni („on the go”) tevékenységekre és a kanapészörfölésre.

Pintér Robesz

Arra gondoltam, hogy ez alkalommal én adok egy PC tippet. Röviden: egy olyan ingyenes (freeware) szoftvert mutatok be, amellyel a birtokunkban lévő MP3 hangfájlok hangosságát állíthatjuk egyenletesre – méghozzá úgy, hogy a hangminőség nem romlik!

Előbb-utóbb találkozunk azzal a jelenséggel, hogy az MP3-as zenefájlokat vagy bármilyen hangfelvételeinket egymás után hallgatva idegesítően különböző hangerővel szólalnak meg. Ennek oka változatos lehet, de jellemzően az, hogy az MP3 fájlok különféle forrásból származnak. Induljunk ki például a fiatal férfiemberek egyik kedvenc elfoglaltságából, amelynek során a szívük hölgyének összeállítanak egy lemezt (vagy régebben kazettát, lásd a Pop, csajok satöbbi c. filmben!). Míg az analóg kazettáknál egyszerű volt a helyzet, hiszen egymás után rögzítettük a dalokat és a magnó kivezérlésmérő műszerén beállítottunk a felvétel szintjét, addig az MP3 fájlokkal már nem ilyen egyszerű a helyzet, hiszen ezek olyan digitális adatkupacok, amelyekbe a digitalizált hangot tömörítve tárolja a számítógép. Vagyis az MP3 fájlok már kész felvételek, itt már nem lehet szabályozni a „hangerőt”, vagyis a fájlban tárolt hangjel szintjét. Vagyis azt hihetnénk, hogy csak annyit tehetünk, hogy egymás után rendezzük az MP3-akat, és reménykedünk, hogy az egyes számok hangereje nem tér el egymástól nagyon…

Persze a kicsit rutinosabbak felvethetik, hogy nagy probléma esetén egy jó minőségű MP3 fájlt – mondjuk 192 kbit/s mintavételi bitráta felett – dekódolhatjuk tömörítetlen WAV formátumba, ezen már elvégezhetjük a szint módosítását egy hangszerkesztő szoftverrel, majd a kész fájlt visszatömörítjük MP3-ba. Az ám, de sajnos az MP3 formátum eleve veszteséges tömörítési eljárást használ, így minden újratömörítés (szakkifejezéssel: transzkódolás) további veszteséget okoz a hangjelben, azaz összességében gyengébb lesz a hangminőség. Nem beszélve arról, hogy igen macerás lehet minden egyes fájl esetén végigcsinálni ezt a procedúrát. Ráadásul a hangszint beállítása eléggé esetleges. Igaz, hogy sok hangszerkesztő programban található olyan funkció, amivel normalizálni lehet egy hangfelvételt, de ez a legtöbb esetben nem megfelelő megoldás. A módszer ugyanis általában az, hogy a szoftver megkeresi a hangfelvétel leghangosabb részét és ezt tekinti viszonyítási pontnak, akkor is, ha a felvétel többi részén sokkal halkabb részek vannak. Vagyis a dal szinte végig halkan szól, egyszercsak jön egy nagy dobütés és a program e dobütéshez állítja be a hangerőt. Majd jön a következő dal, amiben nincs ilyen dobütés, ezért a dal egésze hangosabb. Tehát a célunkat úgy lehet megfogalmazni, hogy az MP3 fájlok átlagos hangosságát kellene viszonyítási pontnak tekinteni, és jó lenne, ha mindegyik MP3 átlagos hangossága lenne egyenlő mértékű.



A jó hír az, hogy van jó megoldás. Az egymás után következő MP3 fájlok hangosságát egyenletesre lehet állítani az MP3Gain nevű programmal mégpedig egyszerűen és az újratömörítéssel együtt járó hangminőség-romlás nélkül. A szoftver kezelése pofonegyszerű: betöltünk egy MP3 fájlt (Add File), majd rábökünk a Track Analysis gombra (ekkor a program átvizsgálja az egész fájlt és meghatározza a felvétel átlagos hangosságát), majd beállíthatjuk a teljes kivezérlési tartományt jelentő 100 dB-hez képest mekkora hangossági szintre szeretnénk belőni a fájlt (a gyári beállítás 89 dB), majd lenyomjuk a Track Gain gombot és már kész is vagyunk. Nincs transzkódolás, nincs mentés – kész vagyunk!

A szoftver súgója szerinti egyetlen rossz hír az, hogy az MP3Gain a hangosság szintjét csakis 1,5 dB-es lépésekben képes módosítani. És rögtön következik az előny, hogy az emberi fül számára ez a másfél decibel éppen elegendő lépés, hiszen a legtöbb ember az egy decibeles változtatást épphogy érzékeli csak. Így egy eredetileg 85 dB-es számot beállíthatunk mondjuk 89,5-re (3 x 1,5 dB-t adunk hozzá), míg egy jóval hangosabb 96 dB-es MP3-at 90-re (4 x 1,5 dB-lel csökkentjük). A végeredményül kapott két fájl között mindössze 0,5 dB lesz a különbség, amit nem érzékelünk!

Nézzük a titkot, hogy miképpen lehet veszteségmentes ez a hangosság-állítgatás. Idézem a program súgóját: „Az MP3 formátum a hanginformációkat kis darabokban tárolja, amiket frame-eknek hívunk. Minden frame a hang egy másodpercnyi darabjának egy szakaszát reprezentálja. Minden frame-ben található egy „global gain” (kb. az egész fájlra érvényes hangerő-szint) mező. Ebben a mezőben egy nyolcbites egész számot tárolnak, így az érték 0 és 255 között változik.”
Az MP3Gain pontosan ezt az értéket módosítja az MP3 fájlban. Ha az értéket eggyel növeljük, akkor a hangosság növekszik 1,5 decibellel. Tessék kipróbálni, működik!

Az ínyenceknek ajánlom figyelmébe, hogy a dalonkénti beállítás (Track Gain) helyett választhatjuk az egész albumot normalizáló funkciót (Album Gain). Ez utóbbira nem akkor van szükség, ha sok fájlt akarunk egymás után azonos hangosságúra állítani, hanem amikor egy olyan albumot akarunk szintezni, amelyen szándékosan vannak halkabb és hangosabb részek – ezeknél ugyanis rendkívül rossz eredményre jutnánk, ha egy halk zongorázás is ugyanolyan hangosan szólalna meg, mint egy dinamikus elektromos gitárzúzás.

Az MP3Gain jól bevált eszköz és magyarul is tud.

Szilágyi Árpád

Ha tudod, mit takar a közösségi vásárlás fogalma, akkor bizony kisebbségben vagy – a netezők 57 százaléka ugyanis nem tudja, mit jelent, sőt 29 százalékuk még csak nem is hallotta a kifejezést.

Pedig a közösségi vásárlás már nem annyira újkeletű dolog: tavaly ősszel nálunk is elindultak az első, erre szakosodott weboldalak, és azóta jónéhány cikket is olvashattunk a témában. A dolog lényege, hogy az internetezők kedvezményes áron vásárolhatnak kuponokat bizonyos termékekre, szolgáltatásokra, amennyiben megfelelő számú érdeklődő jelentkezik az akcióra. Egyfajta csoportos kedvezmény eléréséről van tehát szó, amihez mindössze regisztrálni kell a közösségi vásárlás lehetőségét kínáló honlapok valamelyikén, és ha minket érdeklő ajánlattal találkozunk, akkor megvásárolhatjuk a terméket vagy szolgáltatást. A kedvezmény – és ezzel együtt a vásárlás – akkor realizálódik, ha a megadott idő alatt összejön a megfelelő számú vásárló. A közösségi jelző tehát kissé megtévesztő – az akciót igénybe vevőknek nem kell ismerniük egymást, és természetesen a megvásárolt szolgáltatást sem kell közösen igénybe venniük.

Merthogy a közösségi vásárlások célpontjában – ma még – elsősorban szolgáltatások állnak: éttermi fogyasztás, szabadidős- és sportprogramok, egészségügyi és szépségápolási szolgáltatások vehetők kedvezményesen igénybe.

Az NRC friss – az elmúlt héten végzett – felmérése szerint a hazai internetezők egynegyede regisztrált már valamelyik közösségi vásárló oldalon, de eddig csak kevesebb mint 6 százalékuk próbálta ki az internetes vásárlást. Rendszeres közösségi vásárlóknak azonban közülük is csak egy kisebb szegmenst tekinthetünk, ötnél többször ugyanis csupán egynegyedük vett igénybe valamilyen kedvezményt, míg ugyanennyien vannak, akik eddig mindössze egy alkalommal vásároltak valamelyik közösségi vásárló oldalon.

A kifejezetten közösségi vásárlásra szakosodott weboldalak közül a Kupon Világ és Bónusz Brigád a legismertebb: előbbit az internetezők közel 40 százaléka, utóbbit csaknem egyharmada ismeri, a közösségi vásárlást kipróbálók körében pedig mindkét oldalt közel 90 százalék ismeri. Az ismertebb oldalak közé tartozik még a Citibrands, a Napi Tipp és a Tsoonami is, ugyanakkor a hazai piac egyik úttörője, a Veddvelem.hu a kutatás eredményei szerint kevésbé van benne a köztudatban.

Természetesen az egyes oldalakat használók száma összhangban van az ismertségükkel. Legtöbben a Bónusz Brigádon és a Kupon Világon regisztráltak, és a vásárlók száma is ezeken az oldalakon a legmagasabb. Azt egyébként egyelőre nem mondhatjuk, hogy a hazai közösségi vásárlók a lehető legtöbb helyre beregisztrálva vadásszák a kedvezményeket, közel 50 százalékuk ugyanis csak egy vagy két oldalnak regisztrált tagja, kétharmaduk pedig csupán egyetlen oldalon próbálta ki eddig a közösségi vásárlást – annak ellenére, hogy ma már tucatnyi ilyen honlap csalogatja csoportos akciókkal a hazai internetezőket.

Pedig az igazi akcióvadászoknak érdemes több lábon állniuk, hiszen az akciók nyomonkövetése nem igényel különösebb aktivitást – e-mailen, de akár közösségi oldalakon keresztül is kaphatnak értesítést az aktuális ajánlatokról. Előbbi megoldás igen jellemző, utóbbi már kevésbé: e-mailből a vásárlók 90, közösségi szájtról egyharmaduk szokott tájékozódni. A vásárlók egy kis részére ugyanakkor az is jellemző, hogy barátaiktól, ismerőseiktől értesülnek az akciókról, esetükben tehát valóban van valamilyen közösségi jellege a csoportos kedvezmény elérésének.

És hogy mit vásárolnak a közösségi vásárlásra szakosodott honlapokon? Legtöbben éttermi fogyasztást és szépségápolási szolgáltatást vettek igénybe kedvezményesen. Előbbire 60, utóbbira 38 százalékuk vásárolt kupont, de a közösségi vásárlók több mint egynegyede vett igénybe kedvezményesen valamilyen sport- vagy szabadidőszolgáltatást (például mozijegyet) is.

A megkérdezettek többsége úgy véli, a közösségi vásárlás hatására az ember hajlamos kipróbálni új termékeket, szolgáltatásokat, és akár olyat is megvenni, amit amúgy nem állt szándékában. Általános vélemény ugyanakkor, hogy a közösségi vásárlás jó lehetőség a spórolásra – több mint 90 százalék ért egyet ezzel az állítással annak ellenére, hogy csak minden ötödik vásárló érzi úgy, hogy valóban sikerült pénzt megtakarítania. Ennél többen vannak viszont azok, akik saját bevallásuk szerint is többet költenek szolgáltatásokra, amióta kipróbálták a közösségi vásárlást.

Kurucz Imre