Netidők Blogtársaság

Egy 32 gigás iPhone 4 mindössze 500 euróért a bolondnak is megéri. Bekapcsolásra még működik is. Aztán otthon amikor tüzetesebben megnézzük...

Immár negyedik alkalommal rendezték meg a Smartmobil konferenciát, amelyen ezúttal közel ezren vettek részt a már megszokott helyszínen, a RAM Colosseumban. Az elsősorban jól láthatóan fejlesztőknek és a start-up cégeknek, valamint befektetőknek szóló konferencia ezúttal is vonzotta a terület után érdeklődő rokon szakmák képviselőit, bár mintha médiásból, FMCG cégekből és az ügynökségek képviselőiből kevesebb lett volna a korábban vagy hasonló rendezvényeken megszokottnál. A mobilos terület rakétaszerű bővülésével együtt immár jobban azonosítható részterületekre szakad és ezzel párhuzamosan a hozzá kapcsolódó várakozásokra ráülő lila köd is oszlani látszik a fejekben. Ez összefügg azzal, hogy egyre többen kézzelfogható tapasztalatokat szereznek mobilos projektekben és nem csak a megmentőt vagy a gyors meggazdagodás lehetőségét látják benne - sokszor hamis illúziókat kergetve.

2010-ben - az első alkalommal - még arról szólt a rendezvény, hogy "jön-e a forradalom" és még az iPhone és az Android csatározása volt a középpontban, ahol az Android még nem volt az a nyomasztóan hatalmas ökoszisztéma, mint most. 2011-ben már tavasszal kijelenthettük, hogy ez az Android éve lesz - a várakozások beigazolódtak, megállíthatatlanul terjedt a rendszer világszerte, viszont, ahogy feljebb említettem a területről sokan tudtak keveset, így inkább ködös elképzelések hajtották a tömegeket a rendezvényre. 2012-re már nem az volt az érdekes, hogy jön-e a terület, mert biztosak lehettünk benne, hogy igen, hanem az volt a kérdés, hogy mekkora felfordulást okoz, mi mindent változtat meg az életünkben gyökeresen. Végül 2013-ban már arra fókuszálunk, hogy mit mutatnak a hazai és a nemzetközi tapasztalatok, a mi saját projektjeink tapasztalatai (sikereink és kudarcaink). Amiből az is kiderül, hogy mit és hogyan kell csinálni ezen a területen és mi várható még a jövőben, merre érdemes továbbindulni. Éppen ezért már nem kérdés, hogy jön-e a terület, hogy mekkora, hogy mit ígér és mit változtat meg - mert már nyakig benne vagyunk mi is, ezért tudjuk, érezzük és csináljuk. Vagyis mi magunk is alakítjuk a jövőnket. Nem csak beszélünk róla. Első kézből tudunk saját tapasztalatokat megosztani, hogy nekünk hogyan megy, hogy éppen mi mit csinálunk és mit tanultunk belőle (például mozgó daru alá nem állunk). Ugyanakkor kíváncsiak vagyunk, hogy mások mivel foglalkoznak, mit fejlesztenek éppen és merre tart ez az egész a világ. A Smartmobil idejére mindenki kicsit félrerakja azt a munkadarabot, amin éppen dolgozik, megáll a forgácsok hullása, lerakjuk a munkaruhát, felvesszük az ünneplőt és elmegyünk tapasztalatokat cserélni. És nagyon jól van ez így, jobb arról beszélni, amit  csinálunk, mint amit mások csinálnak (több ezer kilométerre tőlünk) vagy, amit csinálni kellene, ha végre nekifognánk.

A 2013-as Smartmobil konferencia nagy lépést tett a nemzetközivé válás felé is. Érezhető a szervezők törekvése, hogy regionális rendezvényt (eseményt) csináljanak a Smartmobilból, ami kitör a köldöknézős, ej mi magyarok vagyunk a bokréta a Jóisten "okostelefonján" megközelítésen. Már korábban is voltak nemzetközi előadók, de ez volt az első év, hogy a nagyteremben szinte alig hangzott el magyar előadás. Mindez kell ahhoz, hogy érdemes legyen idejönnie egy cseh, osztrák vagy éppen finn fejlesztőnek, szakértőnek, mert nem csak valamennyi networking lehetőséget kap, hanem érdekes, csámcsognivaló tartalmat is. Ahhoz, hogy felrakjuk Magyarországot (Budapestet) az okostelefonos világ térképére, szükség van egy ilyen eseményre.

Végül a Smartmobil bevallottan a hazai (nem csak) mobilos start-upok seregszemléje is akar lenni. Hogy megmérettessenek a hazai világmegváltó ötletek és még inkább becsatlakozhassanak a nemzetközi vérkeringésbe. Seregszemle is ez, de több annál, a családi ezüst megmutatása. Az irány jó, a következő lépésben az kell, hogy nemzetközi összevetésben is megmérettessenek a projektek, ne csak a zsűri legyen világlátott, tehát ne csak szinte kizárólag magyar csapatok versenyezzenek.

Szóval mindent összevetve jó volt az idei rendezvény is, az irány jól látható, gratula és köszönet a szervezőknek!

Pintér Robesz

Beszámolóim a korábbi Smartmobil rendezvényekről:

2012: Smartmobil 2012 - nomofóbok egymás közt

2011: Az okostelefon ígérete és illúziója

2010: Jönnek az okostelefonok - iPhone vs. Android konferencia

Az írás első részéből kiderült, hogy az okostelefont használók kétharmada szokott játszani készülékén, és többségük nem érzi úgy, hogy túl sokat tölt mobilos játékkal. Ugyanakkor minden negyedik játékossal előfordult már, hogy elhanyagolt valamilyen más – adott esetben fontosabb – tevékenységet a játék miatt: elmaradt munkájával, elkésett valahonnan vagy egyszerűen csak kevesebbet aludt. Jellemzően azonban a mobilos játékok akkor kerülnek elő, ha amúgy sincs jobb dolgunk: utazás vagy várakozás közben.

Ebből következően a játékosok háromnegyede egyetért azzal, hogy a mobilos játék jó időtöltés, azt viszont már csak egyharmaduk gondolja, hogy társadalmilag elfogadott dolog az, ha valaki sokat játszik a telefonján. Az agresszió-átvitelt illetően erősen megoszlanak a vélemények: nagyjából ugyanannyian értenek egyet azzal, hogy az erőszakos játékok agressziót váltanak ki a játékosból, mint ahányan az ellenkező véleményen vannak.

Persze a többség nem is agresszív játékokat játszik: a férfiak 10, a nők 4 százaléka szórakozik telefonján lövöldözős vagy valamilyen más akciójátékkal. Legnagyobb tábora az ügyességi és a logikai játékoknak van – mindkét játéktípusnak nagyjából a játékosok fele hódol. Népszerűek emellett a mobilos kártyajátékok, a szójátékok és a kvízek is – utóbbiakat inkább a hölgyek kedvelik, míg az autó-motor és sport tematikájú játékokat, vagy a kártyát és a kaszinót elsősorban a férfiak preferálják. Az alkalmi játékosok jellemzően egy vagy legfeljebb két játékkal szoktak játszani, a rendszeres játékosok több mint fele ugyanakkor legalább három-négy játékot is űz – és természetesen ők többféle játékot is próbálnak ki, mint azok, akik csak ritkábban játszanak.

Bár a digitális boltok számtalan játékot kínálnak, a játékosok közel negyede még sosem töltött le játékot innen; ők azzal játszanak, ami már gyárilag vagy a szolgáltató jóvoltából elérhető volt a készülékükön. Mindez persze inkább az alkalmi játékosokra igaz, a rendszeresen játszók döntő többsége használta már a digitális boltot, sőt 13 százalékuk fizetett is már játékért. Az összes játékoson belül viszont még nem éri el a 10 százalékot azok aránya, akik pénzt adtak valamilyen mobilos játékért – és akik fizettek, azok is többségükben legfeljebb 1000 forintot áldoztak erre a célra az elmúlt év folyamán. Ráadásul a jelek szerint a közeljövőben sem fog jelentősen változni a fizetési hajlandóság, hiszen az eddig csak ingyenes játékokkal játszók 90 százaléka a lehetőségét is kizárja annak, hogy a jövőben fizetni fog mobilos játékért.

Az ingyenesség tehát fontos szempont akkor, amikor játékot keresünk az okostelefonunkra, emellett azonban más tényezők is szerepet játszanak a választásban. Leginkább ismerőseink, barátaink véleményére adunk: a játékosok 56 százalékát ez komolyan befolyásolja, míg a játékhoz tartozó, a digitális boltban olvasható felhasználói értékelések 43 százalék döntésére vannak komoly hatással. A boltok ajánlásait, vagy a különböző szakportálokon, magazinokban olvasható teszteket, véleményeket ugyanakkor már jóval kevesebben veszik figyelembe.

Ahogy a cikk elején is felhívtam rá a figyelmet, a mobilos játék nem újkeletű dolog, hiszen gyakorlatilag már a kezdetektől játszhatunk mobilunkon. Nem vitás azonban, hogy az okostelefonok hozták el azt a felhasználói élményt, amely már vetekszik a PC-s játékokéval. Innen nézve tehát adódik a kérdés, hogy mennyire váltja ki okostelefonunk e tekintetben is a számítógépet. Nyilvánvaló, hogy mobilitásának, méretének köszönhetően sok szituációban a telefon már most egyeduralkodó, azzal azonban, hogy a mobilos játékok teljes egészében ki tudják váltani a PC-s játékokat, a játékosoknak is csupán egynegyede ért egyet. Mindenesetre azért sokatmondó adat, hogy azok körében, akik szoktak játszani a mobiljukon, 15 százalék ma már kevesebbszer ül le a számítógép elé játszani, mint korábban, további 16 százalékuk pedig teljesen leszokott a számítógépes játékokról.

Az írásban szereplő adatok az NRC 1000 fős, a legalább hetente internetező 18-69 évesekre reprezentatív Omnibusz kutatásából származnak – az okostelefon-használók száma a mintában 450, az okostelefonon játszóké 300 fő volt.

Kurucz Imre

| Még több lehetőség

Dezintegráló hazai kultúra, inkompetens szabályozási környezet, lemaradás okostelefóniában, innovációs kényszer, ötletes új megoldások. 2013. március 12-én, kedden rendezték meg Budapesten az Evolution ’13 konferenciát, amely a legújabb online, mobilos és közösségi médiás trendekkel foglalkozott.

A Hotel Héliában három teremben párhuzamosan zajló rendezvényt György Péter, az ELTE professzora nyitotta meg. Előadásában arra hívta fel a figyelmet, hogy fontos belátnunk, hogy az Egyesült Államokból érkező új technológiai trendek vagy kulturális jelenségek teljesen más léptékben értelmezendők nálunk, mint eredeti közegükben. A lépték fogalma ebben az esetben a térképészetből jön, és azt jelenti, hogy mekkora kicsinyítésben-nagyításban látunk egy környezetet, mi rajzolódik ki a térképen (ezzel ugyanis láthatóvá tehetünk és el is tüntethetünk dolgokat). Magyarország egy pici ország, más lehetőségekkel és problémákkal, mint az USA – ez még önmagában nem lenne baj, de jelenleg a hazai szabályozási környezet, a jogalkotók képtelenek lefordítani a hazai közegre a világban zajló technikai vagy kulturális változásokat és megfelelő szabályozási környezetet teremteni számukra. Jól láthatóan nem is értik ezeket. Ezt még tetézi, hogy a legfontosabb (legtöbb embert elérő) média, a televíziózás, különösen az MTVA produktumai alapján nincs tisztában azzal, hogy milyen kulturális változások zajlanak a világban. A kereskedelmi média sem sokkal jobb, ha megnézzük például a saját gyártású sorozatokat, akkor abból egy züllött, „kavarós” emberekkel teli kriminalizált Magyarország képe rajzolódik ki. Miközben a médiának az lenne a szerepe, hogy integratív közeget teremtsen, segítsen értelmezni a világot, hogy miről mit gondoljunk, hogyan viszonyuljunk hozzá össztársadalmi szinten. Ezt azonban nem teszi meg, helyette a rendszerint amerikai filmek és sorozatok próbálják betölteni ezt a szerepet idehaza is – csakhogy ezeket nem egy ilyen kis léptékű országnak szánták, így nálunk nem is képesek integrálni a társadalmat. A hazai média úgy tűnik inkább dezintegrál, műsorai pedig rendszerint nemzetközi mércével mérve nézhetetlenek, egy állatkert belső terjesztésű anyagainak tűnnek. Kemény szavak ezek – nem véletlenül érezhette a közönség, hogy most jól „megkapta”.

A központi teremben tartott megnyitót a két kisteremben is közvetítették, majd ezekben is elkezdődött a program, jómagam az elsősorban az okostelefóniával foglalkozó Mobile Hungary-t választottam és ültem végig az előadásokat egészen kora délutánig. A mottó az „Elmosódó határok: ahol az offline és az online találkozik” volt, ami röviden annyit jelentene, hogy a mobiltelefon képes elszakítani az internetet a helyhez kötött számítógépektől, lehetővé tenni, hogy bárhol és bármikor hozzáférjünk az internethez, tartalmakhoz, alkalmazásokhoz. A mobilban így találkozhat az offline és az online világa.

Az előadásomban arra hívtam fel a figyelmet, hogy bár ez a lehetőség idehaza is létezik, de a hazai evolúció elég lassú, sokan, akiknek van okostelefonja, nem használják azt internetezésre (40%-a az okostelefon tulajdonosoknak az eNet 2012 decemberi mérése szerint). Az okostelefonosok közel fele nem nézi a telefonján sem a levelezését, sem a közösségi médiát, végül 60%-uk nem tölt le alkalmazásokat sem a készülékére. Költői kérdésemre, hogy akkor „mi a fenének nekik okostelefon” a hallgatóság néhány tagja provokálva érezte magát és érdekes párbeszéd alakult ki. Egyetértettünk abban, hogy sokaknak azért van okostelefonja, mert a szolgáltatóknál szinte csak ilyen készüléket kapni kedvező áron. Mások pedig egyszerűen divatból vesznek ilyen készüléket. Sokan azonban nem érzik szükségét, hogy ki is használják ezek tudását, vagy, hogy adatforgalmi csomagot is válasszanak hozzá. Annak ellenére sem, hogy a belépő csomagok elég olcsóak (akár 1000 forint alatt is elérhetőek) – bár ahogy nemzetközi összevetésben láttuk a hazai mobilozás árai Európában a drágábbak közé tartoznak, ami részben hozzájárul ahhoz, hogy a mobil internet használatát tekintve tavaly sereghajtók voltunk Európában. Innen nézve elég nehézkes ez a mobilos evolúció idehaza – ami lehet, hogy nem csak engem emlékeztet arra, ahogy a ’90-es években az internet használata (nem igazán) terjedt idehaza.

Az előadásomat Erdélyi Zsolt, Kis Ervin Egon és Novák Péter kerekasztal beszélgetése követte. Elsősorban abban nem értettek egyet hárman, hogy kell-e, érdemes-e Magyarországon innoválni. Erdélyi Zsolt szerint inkább a Volkswagen kiváró, követő logikáját kellene itthon is alkalmazni, ha valami már bevált máshol, akkor kell a hazai közegre átültetni – bár ekkor sem garantált a siker. Kis Ervin Egon szerint viszont muszáj felkészülni a változásokra, mert azok sokkal gyorsabbak, mint bárki gondolná. Példának a VHS hazai eltűnését említette, ami az egyik évben még rekord eladásokat generált a karácsonyi szezonban, majd a következő tavasszal a nagy kiadók bejelentették, hogy nem adnak ki több filmet VHS-re. Attól, hogy most még úgy tűnik, számos feltétel nem kedvez a mobiltelefonos megoldásoknak, az sokkal gyorsabban fordítja majd fel gyökerestül a viszonyokat, mint gondolnánk. A postakocsi hálózatot működtetők sem féltek az autóktól annak idején, mert azokhoz rendes úthálózat, benzinkúthálózat és elérhető javítóműhelyek sokasága kellett. Olyan komplex infrastruktúra, aminek kiépítése lehetetlenül összetett és hosszan tartó folyamatnak tűnt akkor… A mobilra is most kell felkészülni, mert sokkal gyorsabban jön, mint az a hazai viszonyokból tűnhet.

Végül hagy zárjam ezt a töredékes beszámolót egy érdekes innovációval. Ottlik „Hajnali háztetők” című regényéből készítettek interaktív sétát okostelefonra a MOME KTL, a Petőfi Irodalmi Múzeum és az MTA SZTAKI e-Learning Osztálya közreműködésével. A séta segítségével nem csak a regényt ismerhetjük meg, hanem azt a fizikai környezetet is, ahol a regény a múlt évszázad ’30-as éveiben játszódott. Az irodalmi séta elérhető a Budapest Guide@Hand alkalmazás ingyenes budapesti sétái között – ha végre kitavaszodik, akkor érdemes, akár több részletben is, bejárni a 16 kilométeres kulturális túrát, amiben találkozik az offline és az online világ.

Ottlik: Hajnali háztetők irodalmi séta from Creative Technology Lab on Vimeo.

Pintér Robesz

A játék már a kezdetektől hozzátartozik a mobiltelefonhoz, közel annyira, mint a telefonálás vagy az sms – elég csak a megszállottan „snake-ező” egykori Nokia-tulajdonosokra, vagy a színes kijelzőkön már kifejezetten jól mutató „tetris” népszerűségére gondolnunk.

Az okostelefonok megjelenése persze a mobilos játékok terén is hatalmas változásokat indított el. Az ingyenes és fizetős alkalmazások között számtalan játékot találhatunk, amelyek rendre előkelő helyen szerepelnek a különböző digitális boltok toplistáin. A közel kétmillió magyar okostelefon-használó többsége él is a lehetőséggel: 25 százalékuk rendszeresen, további 42 százalékuk pedig alkalmanként szokott játszani a telefonján – három okosmobilos közül tehát kettő ilyen célra is használja készülékét.

Bár az okostelefon-használat inkább jellemző a férfiakra, mint a nőkre, abban, hogy valaki játszik-e a smartphone-ján vagy sem, már nincs különbség a két nem között. Sőt a nők körében másfélszer annyian aposztrofálják magukat rendszeres játékosként, mint a férfiak körében, igaz, a rendszeresen játszó férfiak lényegesen több időt töltenek játékkal, mint a rendszeresen játszó hölgyek.

Az, hogy a játékkal töltött idő sok-e vagy kevés, természetesen nagyon szubjektív, és az is érthető, ha a játékosok ennek mértékét alulbecsülik. A rendszeresen játszók alig több mint fele érzi úgy, hogy hetente egy óránál többet tölt mobilos játékkal, igaz, a több mint másfél órás átlagos heti játékidő azért kevésnek sem mondható, főleg ha figyelembe vesszük a készülékek paramétereit – mint az üzemidőt vagy a képernyő méretét –, illetve azt, hogy a telefon csak egyike azon eszközöknek, amelyeken digitális játékok játszhatóak.

Ennek ellenére a játékosok csupán 13 százaléka érzi úgy, hogy sokat játszik, és a rendszeresen játszóknak is csupán egyharmada vélekedik így, azt pedig kevesebb, mint 2 százalékuk gondolja, hogy már valóban túlzásba viszi a játékot. Ez az adat azért is figyelemreméltó, hiszen a felmérésből kiderül, hogy bizony nincsenek kevesen, akiknél a mobilos játék valamilyen más – adott esetben fontosabb – tevékenység rovására megy. Az okostelefonon játszók egytizedével fordult már elő, hogy a játék miatt elmaradt a munkájával vagy a tanulással, 6 százalékuk mondott már le emiatt valami más szórakozásról, 4 százalék késett el valahonnan, mert nem tudta abbahagyni a játékot, az pedig már minden ötödik játékossal megesett, hogy a játék „öröméért” kevesebbet aludt. Összességében a játékosok 27 százalékának volt már olyan tapasztalata, hogy a mobilos játék negatívan hatott ki más tevékenységeire vagy akár társas kapcsolataira, 3-4 százalék pedig bevallottan gyakran szembesül ezzel. A rendszeres játékosok esetében – érthető módon – ez a jelenség még inkább tetten érhető: négytizedüknek volt már kisebb-nagyobb problémája a játék miatt.

Amellett persze, hogy sokan vannak, akik akkor is játszanak a mobiljukon, ha épp jobb vagy fontosabb dolguk is lenne, azért a többségnél ez a típusú tevékenység általában az időtöltés vagy a kikapcsolódás célját szolgálja. Tízből kilencen játszanak utazás vagy várakozás közben, heten otthon pihenésként, szórakozásként, hárman pedig munkahelyükön lazítás céljából. Ez utóbbi egyébként a férfiakra sokkal inkább jellemző, mint a nőkre, akik viszont este, elalvás előtt szoktak nagyobb arányban játszani: kétharmadukkal fordul elő ilyesmi, míg a férfiak alig több mint 40 százaléka játszik a mobilján, mielőtt álomba merülne.

Köztudott, hogy sokan viszik magukkal mobiljukat a mellékhelyiségbe is, így nem meglepő, hogy 43 százalék ilyenkor is szokott játszani a telefonján – egyeseknél pedig az illemhelyiség mellett az illemmel kevésbé összeférő dolog is szerepet kap: 12 százalék ugyanis azok aránya, akik adott esetben társas eseményeken, családi, baráti összejövetelen is előkapják készüléküket, hogy játsszanak vele.

Az írásban szereplő adatok az NRC 1000 fős, a legalább hetente internetező 18-69 évesekre reprezentatív Omnibusz kutatásából származnak – az okostelefon-használók száma a mintában 450, az okostelefonon játszóké 300 fő volt.

Folytatjuk!

Kurucz Imre

| Még több lehetőség