Netidők Blogtársaság

Igen, június elsejétől már nem csak tesztsugárzás, hanem kereskedelmi célú digitális rádióadás is lesz. De ha a kérdés tényleges tartalmát nézzük, akkor korántsem vagyok ilyen biztos. Ugyanis a hazai, technikailag meglehetősen konzervatív közönségen múlik, hogy lecserélik-e rádióikat DAB+ rendszerű készülékre.

Jól emlékszem, hogy 1995. december elsején, a Magyar Rádió 70. születésnapján egy riportermagnóval a „kapcsolóteremben” jártam, ahol az akkori műszaki igazgató mutatta meg azt az egységet, amivel a közrádió DAB kísérleti adása elkezdődött. (Egyébként ez volt az a pillanat a rádiózás hazai történetében, amikor a közrádió egy sor fejlesztés szempontjából még mindig élenjáró volt, bár már érzékelhető volt, hogy ha nem történik irányváltás, akkor elenyészik az előny. Ami sajnos meg is történt.) Mindez több, mint 15 éve volt, de a digitális rádiózás még mindig nem terjedt el Magyarországon.

Márpedig 2012 elején elvileg meg kellene szűnnie a földfelszíni (azaz nem kábelen továbbított) analóg műsorsugárzásnak, legalábbis az Európai Unió direktívája alapján. Ebből következően logikus lenne, ha a rendelkezésre álló frekvenciákon digitális rádióadások jelentkeznének, csak hát a probléma szerintem az, hogy ma még egyáltalán nem elterjedt Magyarországon a digitális rádióműsor sugárzás és a DAB rövidítést szerintem csak a leglelkesebb mérnökök és techie-őrültek használják. (És persze tudunk róla mi, rádiósok is.) Pedig a DAB-nak sok előnye lenne. A legfontosabbat már szintén 15 év óta emlegetjük: megszűnne a frekvenciaínség és kis túlzással akárhány országos rádióadást lehetne indítani.

Tegyük hozzá, hogy 2008 októberének végén még az elszánt rádióőrültek is csalódottak lettek, amikor az Antenna Hungária beszüntette az addigi (elsőgenerációs) DAB adást és helyére szűk három hónappal később a DAB+ rendszerű tesztsugárzást tette, amivel csak az a probléma, hogy a „régi” DAB vevőkészülékekkel nem foghatók az „új” DAB+ adások, mert másfajta tömörítést használ a digitális jelfolyamban. Márpedig az első DAB-képes rádiókat igen borsos áron lehetett megvenni – különösen magas ez az ár akkor, ha egyáltalán nem lehet használni a készüléket semmire. (Emlékszem, hogy kedvenc hi-fi márkám, a Technics is gyártott egy DAB rendszerű rádiótunert, pénzem sajnos nem volt rá, ma meg már okafogyott, sőt sajnos a Technics márka sincs már jelen a hi-fi cuccok piacán.)

DAB+ helyzet, 2011, május (forrás: Antenna Hungária)

Az újdonság most az, hogy néhány nap múlva, 2011. június elsején elindul a kereskedelmi célú DAB+ adás, elsőként a Neo FM országos kereskedelmi rádió indul a digitális platformon, noha a tesztsugárzás már egy ideje megy jónéhány csatorna műsorával: Budapesten fogható a közrádió három programja (Kossuth, Petőfi, Bartók), továbbá az Inforádió, a Katolikus Rádió, a Klubrádió és a Lánchíd Rádió. A pár nap múlva induló szolgáltatás szintén a fővárosban és környékén érhető elő, jelenleg az itt élők 25%-a számára lehetőség a DAB+ adás, más kérdés, hogy mikorra lesz kimutatható a vételre alkalmas rádiókészülékek száma. A sajtóközlemény szerint Németországban is most készülnek a DAB+ adások újraindítására, pedig ott sokkal jobb eredményeket értek el a korábbi DAB rendszerrel, de a mostani fejleményeknek nyilván hatása lehet az itteni helyzetre is, hiszen ha a németeknél elterjed a DAB+, akkor nagyobb darabszámban fogynak az erre alkalmas készülékek és így nagyobb eséllyel jutnak majd Magyarországra is olcsóbb rádiók.

Szóval kicsit hosszú szülésnek tűnik 1995 óta, de talán most tényleg van esély az elterjedésre. A kérdés csak az, hogy a rádióhallgatók is észreveszik-e a „pluszt”…

Szilágyi Árpád

Néhány héttel ezelőtt írtam e blogban a BBC portálról, ami jó példa arra, hogy hogyan lehet korszerű és átgondolt közszolgálati portált építeni. Meggyőződésem, hogy ez a helyes irány és előbb-utóbb (jobb lenne előbb) ebbe az irányba kell haladnia a magyar közmédia portálnak is.

Most megújult a közmédia központi weboldala, ami ugyebár pár hónapja egy döntés nyomán a Magyar Televízió korábbi nyitó oldala, a hirado.hu lett. Hogy e névválasztásból mi következik, tartalomban és kommunikációban, azt most tegyük félre. Röviden a sok év óta hangoztatott véleményem: első lépésként elfogadható, hogy egy hírportál legyen a „faltörő kos” az első hónapokban, de biztos vagyok benne, hogy ezt a hírportál felfogást érdemes lendületesen kibővíteni (általános portállá, mint az Origo és az Index, vagy a BBC.co.uk) úgy, hogy ne csupán a hírfogyasztó netezők alkossák a célcsoportot, hanem valamennyi magyar netező.



Itt az alkalom tehát, hogy az első vakuvillanások fényében elkapjak egy pillanatképet és rögzítsem első benyomásaimat. Le kell szögezzem, hogy jómagam is az egységesülő közmédia egyik munkatársa vagyok, ráadásul több múltbeli (közmédiás) internetes fejlesztés révén érintett vagyok a témában és van is némi rálátásom az elmúlt 15 évre úgy, hogy közvetlen közelről láttam bizonyos részeredményeket felmutató fejlesztéseket, de e másfél évtizedet úgy látom, hogy összességében (értsd: a jelentős hatású portál létrehozása szempontjából) jórészt kihagyott lehetőség maradt az online világ a magyar közmédia számára. Azt is jelzem, hogy ez alkalommal nem volt lehetőségem befolyásolni a közmédia portál átalakítását. E helyütt nem lehet elég részletesen végigvenni a portálépítés legfontosabb szempontjait és ez alapján alapos elemzést írni. Tényleg csak egy első benyomás, ami a későbbiekben módosul majd, ahogy a közmédia portálja remélhetőleg továbbfejlődik.

Elsőként érdemes elismerni (hiszen mindenki először a külcsínt nézi meg), hogy a portál a korábbi hirado.hu finoman szólva is eklektikus esztétikájához képest jóval nyugodtabb, letisztultabb és így vonzóbb képet mutat. Szintén fontos, bár nem különösebben érdem, hogy a nyitó oldalon van egy kiemelt anyag (címlapsztori), továbbá a logóra (?) kattintva a portálokon megszokott módon visszajutunk a nyitó oldalra. (Logónak tekintettem legalábbis azt a fura jelet, amire ráírták, hogy BETA, a logó helyén találjuk és az RSS logóra emlékeztet.) A kötelező körös rápillantáshoz tartozik még az is, hogy észleljük a menürendszert, ami e portálon vízszintesen kapott helyet. Rögtön hadd fűzzem hozzá ez utóbbihoz, hogy érdemes egymás mellé tenni a BBC menürendszerét illetve tartalomtérképét („Can’t find? Try A to Z”) valamint a Hirado.hu menüjét (nincs sitemap!) – rögtön látszik majd, mire gondolok… Nem tudom például, hogy ha a Netidőkben hírértékű információ van és mondjuk egy blogposztban megírjuk, akkor melyik menübe kerülhetne? A Netidők se nem kultúra, se nem tudomány, se nem gazdaság – illetve mindegyik kicsit, de csak érintőlegesen… Hopp: van egy HIGHTECH rovat! De sajnos nem kapott helyett a menüben, csak a nyitó oldal alján (ahova a netezők kis százaléka fog csak eljutni) egy dobozban.

A címoldal alapján az is ténynek látszik, hogy egyrészt a tartalom alapján egyértelmű, hogy a közmédia nyitó oldala jelenleg csupán hírportál és nem általános portál, másrészt egyértelmű, hogy a tervezés során valamilyen okból kifolyólag elbillent az arány a tévés felfogás felé.

Kezdjük ez utóbbival: a vízszintes menü rögtön egy VIDEO menüponttal kezdődik, rákattintva egy olyan gyűjtőoldalon találjuk magunkat, ahol az MTV és a Duna TV híranyagait találjuk meg. A közmédia rádiós tartalmai itt nincsenek, de hát miért is lennének a VIDEO alatt? Logikailag akkor kellene legyen egy AUDIO menüpont (vagy inkább: „Hangtár”, ahogy a rádiós weboldalakon évek óta működik), de se AUDIO, se hangtár. Aztán a címlapsztori mellett jobbra láthatjuk kiemelt helyen a LEGFRISSEBB VIDEÓK c. ablakot, ahol ismét a televíziós hírműsorokat látjuk. Ha pedig a nyitó oldal aljára tekintünk, ott még egy TV MŰSOR ajánló részt is találunk. (Rádiós hírműsorok meghallgatása sehol, rádiós műsorrend sehol.) E tévéműsort ajánló doboz felett (tehát nem túl értékes helyen) találunk egy rádiós dobozt, amibe mindössze a Kossuth, a Petőfi és a Bartók Rádió élő adásának linkje fért be.

Nézzünk még két szempontot: a hírportál jelleget támasztja alá az is, hogy az eddig felemlített felületeken kívül lényegében csak híranyagokat találunk, továbbá szintén a hír műfaj dominanciáját jelzi ezen a portálon az is, hogy az egyetlen közösségi szolgáltatást felhasználó tartalmi egységben, a Facebook dobozban a hírek megosztása látható.

Értékelésre e helyütt (értsd: nyilvánosan) nem vállalkozom, a fentiek inkább ténymegállapítások voltak az eddigi tapasztalataim alapján, érdemes átgondolni ezeket a szempontokat és továbbfejleszteni a közmédia portált, ha komolyak a szándékok vele kapcsolatban.

Szilágyi Árpád

Két hónap van hátra a műsorunk 16. születésnapjáig. Gondoljuk át együtt, hogy hol tartunk, merre haladunk! Ezúttal tehát beavatom a közönségünket abba, hogy mi foglalkoztat a Netidőkkel kapcsolatban. Az a szándékom, hogy a műsor alakításában figyelembe vegyem az olvasóink-hallgatóink véleményét.

Először is tisztáznunk kell, hogy mi változott a 16 év alatt. A műsorunk indulásakor még 20-30 ezer személyi számítógép volt összesen az egész országban és a mobiltelefont is „bunkofonnak” hívta a köznyelv, mert nem volt még mindenki számára elérhető eszköz. És ezek csak a számszerű jellemzők. A fejekben nagy volt a zűrzavar és a félelem a számítógéppel kapcsolatban, naponta jelentek meg az újságcikkek az internetes bombareceptekről és arról, hogy a hálózat hogyan idegeníti el egymástól az embereket. Most, 16 évvel később már egész más a helyzet, túlzás nélkül mondhatjuk, hogy őrületes mértékű változás következett be. Az internet ma már a magyar társadalom többsége (55-60%) számára a hétköznapi valóság része, a közösségi oldalak hozzák egymáshoz közel az embereket és kis túlzással mondhatjuk, hogy mindenkinek van telefonja. Azért kis túlzással, mert azért ma is vannak olyan tagjai a magyar társadalomnak, akik számára nem reális a mobiltelefon még a mai árak mellett sem, hiába tart a mobilpenetráció már bőven 110% felett. De a lényeg: a Netidőknek ma már nem lehet ugyanaz a célja, mint volt az indulásnál, hiszen a digitális világgal kapcsolatos félelmek és a tudatlanság nagy része mára a múlté.

Nyugodtan feltehetjük a kérdést, hogy van-e még ebben a helyzetben egyáltalán bármi értelme a Netidők műsornak (és a hozzá tartozó felületeknek, ennek a blognak és az online hangarchívumunknak helyet adó weboldalnak), vagy pedig abba kellene már hagyni?

Szerintem még nem értünk annak a fejlődési folyamatnak a végére, amire Nyírő András azt találta mondani másfél évtizeddel ezelőtt, hogy digitális forradalom. Persze, a net, a mobil és a számítógép elterjedt, ez igaz. De ez még csak az eleje. Olyan ez a helyzet, mintha már átlátnánk, hogy hány hektár földet vonhatunk be a mezőgazdasági művelésbe, de egyelőre csak néhány zöldségfélét tudunk megtermelni a földünk egy kisebb részén, s közben kiderül, hogy még több hektár földünk van, amiről eddig nem tudtunk. A műsorban ma is sorra fedezünk fel újabb és újabb területeket, amelyek egy-egy szegletei a digitális világnak. Sőt, a műsor szerkesztőjeként azt kell mondjam, hogy az eltelt évek alatt a témakörök jócskán bővültek. Belakjuk az internetet, hódító útra indulnak magyar IT vállalkozások is, sőt hatással van a digitális világ a művészetekre, a közéletre, a vásárlásra, bankolásra, a tömegkommunikációra is stb.

Mi a feladatunk tehát? Az, hogy rácsodálkozzunk ezekre a területekre és aztán meg is mutassuk azoknak, akiket ez érdekel. Vagyis Önöknek, a mi közönségünknek. Közérthetően, vitatkozva, reagálva, praktikusan vagy éppen viccelődve. Mert hiszen ennyi év alatt, mint minden rendszeresen jelentkező médiaprodukciónak, a Netidőknek is kialakult egy állandó hallgatói köre, akik várják hétről hétre az újabb műsort. (A Facebook-on immár több mint 500 lájkolónk van, és érzékelhető abból is, hogy ha időnként elmarad egy-egy műsor, akkor azonnal kapom az okokat firtató hallgatói leveleket.)

Ettől függetlenül őszintén érdekel, hogy a bennünket követő kemény mag mit gondolhat arról, hogy merre érdemes mozdulnia a Netidők csapatának? Milyen témákról kellene beszélnünk? Milyen formában? A praktikus megközelítésekre van inkább szükség vagy a gondolkodtató összefüggésekre? A hangulat a lényeges vagy az információ? A társaságunk sokszínűsége a vonzó vagy az, hogy egyáltalán a digitális világról beszélgetünk? Aki szeretné megosztani velem az ezzel kapcsolatos gondolatát, az az e-mail címemet biztosan megtalálja a weboldalunkon.

Szilágyi Árpád

A sorozat előző részei:
1. rész: Podcast: rádió a neten
2. rész: Ilyen a netrádió-portál
3. rész: Szolgáltatások a netrádió-portálon

A podcastról mint a rádiózás egyik jövőbeli formájáról szól a sorozatom, amelynek negyedik részéhez érkeztünk. Ezúttal egy olyan fiatalemberrel készítettem interjút, aki egyszemélyes podcastot hozott létre két évvel ezelőtt, melynek neve: Vipcast. Szalay Dániel évekkel korábban a műsorunk munkatársa volt, azóta dolgozott másik rádiónál, majd tévénél és most a Computerworld c. lap vezető szerkesztője.

Szilágyi Árpád: Miért indítottál podcastot?

Szalay Dániel: A gondolat már több éve motoszkált bennem, mivel a mindennapjaim során számtalan színes személlyel vagy érdekes témával kerülök kapcsolatba, ám ezek nem mindig kapcsolhatók azokhoz a jellemzően azért informatikai témájú cikkekhez, műsorokhoz, amiken épp dolgozom. Szerettem volna ezeket az egyéneket, akikkel a hagyományos média nem foglalkozik (eleget), jobban megismerni, a témákat alaposabban körüljárni. Emellett a podcast magyarországi népszerűsítését is célul tűztem ki. A hagyományos rádiózás esetében a mai magyar rádiós környezetben alig-alig van már egyáltalán beszélgetős műsor, ez pedig számomra hiányérzetet keltett.

A podcast viszont azért is más, mert bárki készíthet műsort, méghozzá kis befektetéssel, tehát nincsenek igazi korlátok. Ha egy embert érdekesnek találok, akkor akár egy 30-40 perces mélyinterjúra is lehetőség van, mint ahogy van is erre példa az oldalamon. Például egy "régi motoros" MALÉV pilótával készítettem ilyen terjedelmű interjút. Pozitív tapasztalat, hogy van, aki ilyen időtartamú hanganyagokat is meghallgat. Ez többek között annak köszönhető, hogy a podcast anyagait nem muszáj a számítógép előtt meghallgatni, magunkkal vihetjük egy repülőútra, vagy hallgathatjuk a vonaton is a szabad perceinkben.

Szilágyi Árpád: Miért egyszemélyes a podcastod?

Szalay Dániel: Szeretném bebizonyítani, hogy akár egy ember is képes lehet ellátni egy személyben a szerkesztő, a riporter, a vágó, a webfejlesztő feladatait, és minőségi tartalmat állíthat elő. Bár én szeretek csapatban is dolgozni, de az egyedül készített műsorok esetében van egy fontos előny: nem kell megfelelni tulajdonosi, hirdetői vagy más elvárásoknak. Ha épp egy tőzsdei elemző érdekel, akkor vele beszélgetek, ha pedig egy színésznővel szeretnék interjút készíteni, akkor ez is beleférhet.

A koncepció lényege egyébként az, hogy szándékosan nem korlátozom a témák körét, teljesen szubjektív a "merítés".

Ha mégis kategorizálni kellene a Vipcast anyagait, akkor talán leginkább a Lifestyle/Életmód húzható rá leginkább, hiszen például a tőzsdei elemzővel is alapvetően azért beszélgetem, hogy megismerjem az életét, és kevésbé a konkrét gazdasági, tőzsdei helyzetről beszélgetünk.

Szilágyi Árpád: Elképzelhetőnek tartod, hogy a rádiós újságírás egyik lehetséges jövőjét jelenti a podcast?

Szalay Dániel: A podcast nem fenyegeti a hagyományos rádiós piacot, legalábbis most még eléggé gyerekcipőben jár Magyarországon, szemben az Egyesült Államokkal, ahol már ismert podcast-sztárok is vannak. Ugyanakkor nem is gondolom, hogy veszélyeztetnie kellene a podcastoknak a rádiókat, a hagyományos rádiózás és a podcast megférhet egymás mellett, és kiegészíthetik egymást. Úgy gondolom, hogy a hagyományos rádiókkal szemben a podcast számtalan vonzó tulajdonsággal rendelkezik - például akkor hallgathatom meg az adott műsort, amikor épp van pár szabad percem - , de én például nem szívesen mondanék le a hírrádiók - mondjuk a Kossuth Rádió vagy az Inforádió - nyújtotta frissességről.

A podcast tehát egy plusz lehetőség, hogy olyan témák, vagy zenék is megjelenhessenek a kínálatban, ami esetleg nem kerül adásba a rádióban.

Fontos különbség a rádiókhoz képest, hogy a podcastokra kevésbé vonatkoznak az elektronikus médiát korlátozó médiatörvény kitételei. Engem például sokszor bosszant egy-egy műsorban, hogy készítői nem mondják ki a meghívott vendégek, szakértők esetében, hogy mely cégtől érkeztek, mert attól tartanak, hogy burkolt reklámnak minősül a beszélgetés. A podcast esetében a műsorkészítő bátran megemlíthet olyat, ami egy rádióban már „necces” lenne.

A „hagyományos” műsorkészítés tulajdonsága, hogy lényegesen nagyobb tömegekhez szólhatunk. És mivel többeknek (szélesebb hallgatói körnek) kell megfelelni, a kötöttségek ilyen értelemben előnyként is mutatkoznak. De vannak témák, amiket jobb szabadabban feldolgozni, és olyankor alkalmasabb a podcast.

Szilágyi Árpád: Szerinted a rádiócsatornáknak kell-e podcastot üzemeltetniük manapság?

Szalay Dániel: Természetesen! A legtöbb rádió nem él ezzel a lehetőséggel, pedig az Inforádió példája mutatja, hogy alig jelent plusz költséget számukra a podcast, miközben egy más fajta célközönséget is megszólíthatnak vele. A hangfelvételek így is, úgy is előállnak, és akkor miért ne osztanák meg azt egy plusz csatornán keresztül is hallgatóikkal?

Szilágyi Árpád: Sokan használnak már Magyarországon is MP3-lejátszót. Miért nem terjed gyorsabban a podcast?

Szalay Dániel: Úgy gondolom, hogy a legfőbb akadályozó tényező, hogy az emberek zöme magát a fogalmat nem ismeri, nem tudja, mit jelent a podcast és hogy ezt hogyan is állíthatná be. Pedig nagyon egyszerű, csak egy szoftvert kell telepíteni a számítógépre, feliratkozni az ígéretesnek tűnő podcastokra, és ettől kezdve amikor friss tartalom jelenik meg, akkor azok automatikusan letöltődnek az mp3 lejátszóra vagy számítógépre.

A másik probléma a magyar podcastok csekély száma. Óriási lehetőség rejlik benne, hiszen ha angol nyelvű podcastot készítünk, akkor akár „világrádiót” is készíthetünk, műsoraink a világ valamennyi pontjára eljuthatnak, kis költségből.

Egyébként a felhasználók szempontjából az Apple "i" betűs termékei, az iPhone, az iPad, iPod stb. tovább egyszerűsítik a podcastok letöltését. Abban reménykedem, hogy ahogy ezek az eszközök még divatosabbá válnak, úgy válik erősebbé a podcastok iránti igény is. Az "i" betűs kütyük tehát a lehetséges kitörési pontok egyikeként is funkcionálhatnak.

Azzal együtt, hogy a többi fejlettebb mobilon vagy mp3 lejátszón sem bonyolult beállítani a podcastokat.

Szilágyi Árpád

A sorozat további részei:
1. rész: Podcast: rádió a neten
2. rész: Ilyen a netrádió-portál
4. rész: Egy magyar podcaster

A podcast a jövő netes rádiózásának egyik lehetséges és esélyes iránya. Ezt a tételt igyekszem igazolni minisorozatomban, amelynek segítségével megnézzük, hogy hol tartunk most a podcast világában, milyen eszközök és lehetőségek állnak rendelkezésünkre, illetve milyen gyakorlatot valósítanak meg a podcasterek. Két héttel ezelőtt már elkezdtük böngészni a Podcast.com-ot, amit akkor a felépítése alapján a Web1-es portálokhoz hasonlítottam. Folytassuk az ismerkedést!

Letöltés és meghallgatás
De először is válaszoljuk meg a kínzó kérdést, hogy miképpen lehet hozzájutni a műsorszerű tartalmakhoz a Podcast.com segítégével. Induljunk ki abból, hogy van egy MP3-lejátszónk vagy egy lejátszásra képes mobiltelefonunk. E hordozható eszközöket ellátják azzal a funkcióval, hogy kívülről feltölthessük az eszköz háttértárába/memóriájába a hangfájlokat, például közvetlen kábeles összeköttetéssel, vagy Bluetooth kapcsolaton keresztül, illetve ha az eszköz maga is rendelkezik mobilinternet kapcsolattal, akkor nyilván egyszerűen letöltjük a műsort és kész. Induljunk ki azonban abból, hogy a mobilinternet ma még nem mindenki számára kézzelfogható valóság, vagy a tarifacsomagok ára miatt vagy azért, mert a mobiltelefon még nem internetképes, illetve az is lehetséges, hogy egyszerűen az asztali számítógépen/notebook-on kényelmesebb a sokféle hangfelvételt és zenét rendszerezni, tárolni, illetve archiválni. Ezért aztán ma a jellemző felhasználási mód az, hogy a számítógépen az internet segítségével megkeressük a letöltendő műsort, lementjük a gép merevlemezére és feltöltjük az MP3 lejátszóra vagy mobiltelefonra.

A legutóbbi alkalommal megmutatott módon vagy akár a nyitó oldalról kiindulva keressük meg a bennünket érdeklő műsor-tartalmat. A műsor podcast oldalán felül látjuk az alapinfókat (cím, rövid leírás, link stb.) és alatta máris sorjáznak a meghallgatható műsorok, amelyeknek az újabb és újabb kiadásait a podcast világban epizódnak nevezik. Egyszerű, mint az egyszeregy: ha az epizód dobozában a Play gombra bökünk rá, akkor a böngészőben megszólal a műsor, ha pedig a Download gombot nyomjuk meg, akkor a megjelenő párbeszédablakban lementhetjük a fájlt. Ha pedig már lementettük, akkor onnantól a hordozható MP3 lejátszónk saját feltöltési metódusa szerint haladhatunk tovább és akkor indulhatunk is a városba a letöltött műsorral.

Widget – „csináld magad” netrádió a weboldalunkra
Van olyan szolgáltatás a Podcast.com-on, amit csak regisztrált tagként érhetünk el. Ilyen például az ún. widget-ek használata. Ha szeretnénk például a saját weboldalunkba befűzni azt a lejátszófelületet, amin keresztül a kedvenc podcast műsorunk aktuális epizódjait bármikor meghallgathatjuk, akkor érdemes is regisztrálni. Ha már a rendszeren belül vagyunk, akkor keressük meg az oldal jobb oldalán középtájon a „WIDGET” gombot és bökjünk rá. Az itt megjelenő oldalon található eszközzel az ízlésünk szerint alakíthatjuk ki a weboldalunkra beágyazható podcast lejátszó kódját. A demonstráció kedvéért én is összedobtam egy ilyen ablakot:

Csatlakozás a Podcast.com-hoz
Igen, van lehetőség arra, hogy ezen a podcast-portálon a saját műsorunk podcast-szolgáltatását is elérhetővé tegyük. Persze ez nem jelenti azt, hogy a szerverkapacitást is rendelkezésünkre bocsátja a portál, hanem csak annyit, hogy ha már létezik a podcast szolgáltatásunk, akkor azt be tudjuk kötni a portálon és azok számára elérhetővé válik, akik ezen a portálon keresgélik a számukra releváns tartalmakat. Vagyis azoknak a műsorkészítőknek, akik a podcastban látják a jövőt, első lépésben meg kell valósítaniuk a szolgáltatást (ehhez szükséges a szerverkapacitás, illetve, hogy a műsorok MP3 formában elérhetők legyenek, illetve meg kell valósítani a podcast feed-et, amin keresztül frissülnek az új epizódok. Ha ez megvan, akkor érdemes regisztrálni a Podcast.com-on (a bal oldali menüben az „Add a Podcast” gombra kell kattintani) és utána elérhetővé válik a podcastunk.

Szilágyi Árpád