Netidők Blogtársaság

A műsorban már korábban beszámoltunk, hogy a Facebook adatközpontot épít a svédországi Lulea városában.

A sarkkörhöz közeli településen fel is épült a világ egyik legnagyobb szerverbázisa.

Igazi zöld és zöldmezős beruházás: az energiát a közeli vízerőmű szolgáltatja, a szerverek hűtésére a hidek sarkvidéki levegőt fogták be, de még a szobák fűtésére is a szerverek melegét használják.

Nem szeretjük a sarkvidéket: hideg, fél évig sötét van, sokáig minden csupa hó és jég. Nem egy kellemes hely. Viszont cégek számára pont ez lehet ideális. Már nem csak a bányatársaságok és fakitermelők küzdenek meg az időjárás viszontagságaival.

Megindult az informatikai cégek északra húzódása. Pontosabban azoknak a cégeknek, amelyek óriási szerverparkokat üzemeltetnek: felhőszolgáltatok, közösségi oldalak, online játékok. De mi az oka az északra vándorlásnak? Ha a jó oldalát vesszük, akkor a környezetvédelem, ha a valós oldalát nézzük, akkor a pénz.

Az internet világának létezik egy olyan része, amely gyakorlatilag a rendszer motorjaként üzemel, de a hétköznapi emberek szeme elől rejtve marad: ezek a szerverparkok. Ez a terület az internethasználat bővülésével folyamatosan fejlődik, a Microsoft előrejelzése szerint a szerverparkok piaca 2020-ra a mai 50 milliárdról 78 milliárd dollárra nőhet.

A világ legnagyobb szerverparkja Chicagóban van, a Lakeside Technology Center nevű épületen belül 1,1 millió négyzetméter áll rendelkezésre a szerverek üzemeltetéséhez. Jól jellemzi az egység nagyságát, hogy egy 3 217 600 hektoliter méretű, különleges folyadékkal feltöltött tank gondoskodik a géptermek hűtéséről. Összehasonlításként hazánkban a Dataplex a piacvezető, ez egyben a Deutsche Telekom 64 európai szerverparkja közül a legnagyobb a kelet-közép-európaiak listáján. A létesítményben mintegy 14 400 négyzetméter terület áll a gépek rendelkezésére. Itt több mint 25 000 szerver üzemel.

Ma már a nethez van kötve az életünk, senki sem tolerálja, ha néhány órán keresztül nem elérhető kedvenc szolgáltatása. Ez a jövőben még „rosszabb” lesz, a kötödés a nap minden percét érinteni fogja. Ép ezért a szerverparkoknak a nap minden percében működtetni kell. A szerverparkok üzemeltetése nem egyszerű. Folyamatosan el kell látni árammal, hűteni kell azokat, az áramkiesést azonnal pótolni kell generátorokról, védeni kell természeti katasztrófáktól, bűnözőktől, terroristáktól. És mindehhez rengeteg áram kell.

A szerverparkok által fogyasztott rengeteg energia biztosítására számos különböző megoldással kísérleteznek az üzemeltetők, és a zöldmegoldások is egyre hangsúlyosabb szerepet kapnak ebben. A szerverparkok elképesztő mennyiségű energiát fogyasztanak, ezért nem mindegy, hogy az mennyibe kerül, és hogy hogyan lehet csökkenteni a fogyasztást.

Nem mindegy, hogy mennyibe kerül az áram, ilyen nagy felvásárlók már egyedi árban állapodnak meg. Az áram ára függ az előállítás módjától, és a szállítási távolságtól. A nagyfogyasztók egyre szívesebben fordulnak a víz, a szél, és a geotermikus energia felé, mint olcsó és környezetbarát energia felé. Igyekeznek az energiatermelő helyekhez minél közelebb költözni, hogy az áramszállítás vesztesége minél kisebb legyen.

A szerverparkok legnagyobb fogyasztói a hűtőrendszerek, amelyek a szerverek által termelt hőt vonják el a gépektől. Éppen ebből következik, hogy minél hűvösebb a külső levegő, annál olcsóbb a termek hűtése.

Ez az oka szolgáltatók északra húzódásának. A világ legnagyobb forgalmú oldalának, a Facebook kiszolgálására éppen tavaly tavasszal készült el egy gigantikus szerverfarm. A központ a messzi és vadregényes Oregon államban kapott helyet. A Prinevilleben felépített központ 13 700 négyzetméter területű és a Facebook forgalmának felét elbírja.

Az északnyugati államra elsősorban a megfelelő klíma miatt esett a választás az oregoni helyszínre. Többnyire hideg és száraz a levegő, amely megfelelő a szerverek hűtéséhez, spórolni pedig ezen lehet igazán. A hideg levegő a szerverfarm házának tetején lép be, majd elkeverik a gépekből kiáramló meleg levegővel, amelyek egy szinttel lejjebb vannak. A hűvös levegő áthalad egy sor légszűrőn, páramentesítőn, ahol egy finom spray alkalmazásával beállítják a megfelelő hőmérsékleti és páratartalom-értéket, majd ezt a keveréket küldik vissza annak a teremnek a padlózatán keresztül, amelyben a szerverek vannak. A rendszer szépsége, hogy gyakorlatilag olyan, mintha szellőztetnénk, a levegő szabadon áramlik.

Már javában épül egy izlandi komplexum. A jelenleg is épülő adatparkot a közeli víz- és geotermikus erőművek látják majd el energiával, a hűtést pedig a hűvös helyi levegővel fogják megoldani. Így a számítástechnikai igények 100%-át képes megoldani megújuló energiából. Másrészről Izland épp az Egyesült Államok és Európa között helyezkedik el, vagyis ideális helyszínt biztosít olyan vállalatoknak, melyeknek mindkét kontinensen fontos az online jelenlét.

 A Facebook ősszel írt alá megállapodást új európai telephelyéről. A svédországi Luleå városának szélén felépítendő szerverpark mindössze száz kilométerre van az északi sarkkörtől és ugyanazért számít ideális helyszínnek: roppant hideg van. Az átlagos hőmérséklet mindössze 2 fok, ráadásul 1961 óta nem telt el úgy 24 óra, hogy 30 foknál melegebb legyen. Az áramot a helyi vízerőmű szolgáltatja, amelynek bőséges szabad kapacitása van az igények kielégítésére. Ráadásul a helyi elektromos hálózatok stabilan működnek, a nagyfeszültségű rendszerekben 1979 óta nem volt üzemzavar. Így minden adott a 11 futballpályányi szerverterem-komplexum építésére.

Toochee, a Galaktikus

A Facebook felhasználók ezután az egészség rovatban bejelölhetik magukat szervdonorként, és erről értesíthetik barátaikat is. Egyelőre még csak az amerikai és brit felhasználók számára adatott meg ez a lehetőség. A döntésünk mellé még egy történetet is csatolhatunk. Az oldal egyúttal felkínálja a lehetőséget a hivatalos donorlistákra való feliratkozásra is.

Az akció célja hivatalosan a szervadományozók és a transzplantációra váró betegek közti kapcsolatteremtés megkönnyítése. Mark Zuckerberg elsőként jelölte be magát donorként. A fejlesztés okaként két korábbi okot emelt ki. A kezdeményezéshez egy, a barátnőjével való beszélgetésen adott ösztönzést, de sokat számított, hogy Steve Jobs is májátültetésen esett át 2009-ben.

A cél érthető, hiszen a sajtóközlemény szerint csak az  Egyesült Államokban 114 000 ember vár új szervre, és közülük naponta tizennyolcan halnak meg. Ennek ellenére orvosilag nincs sok jelentősége a kezdeményezésnek. Azokban az országokban, ahol engedélyezett a transzplantáció, kétféle szabályozás létezik. A régebbi módszer szerint csak annak a halottnak a szervei ültethetőek át, akik még életükben hivatalosan ehhez hozzájárulásukat adták. A modernebb szabályozás ennek az ellentéte, vagyis mindazok alkalmasak donornak, akik ezt még életükben hivatalosan nem tiltották meg. Ez ellen a közeli hozzátartozók tiltakozhatnak, ennek jelentősége a szabályozástól függően eltérő.

Emelett a legnagyobb probléma, hogy a Facebookon tett bejelentés nem tekinthető hivatalos nyilatkozatnak. Ugyanis semmi sem bizonyítja az adott tag személyazonosságát. Gyakorlatilag regisztrálhatunk bárki nevében, azonos nevűek között nem mindig lehet egyértelműen különbséget tenni. A fényképek sem jelentenek egyértelmű azonosíthatóságot, ráadásul sokan nem a hivatalos nevükön regisztráltak. Arról már nem is beszélve, hogy a nyitva felejtett, felügyelet nélküli alkalmazásba bárki belenyúlhat.

Akkor mégis mi az előnye? Egyrészt az, hogy a Facebook felkínálja a lehetőséget a hivatalos donorlistákra való feliratkozásra. Az ezeket a listákat kezelő szervezetek egyértelműen ellenőrzik a személyazonosságot, kiadják azokat a donorkártyákat, amelyeket tárcánkban tartva halálunk esetén megkönnyítjük a mentősök és az orvosok munkáját. A másik előnye, hogy a most felnövekvő nemzedékek számára természetesebb lesz a szervdonorság gondolata. Az olyan személyek, akiket szívesen követnek a fiatalok, ebben a kérdésben pozitív példaképként tűnhetnek fel. Nyíltan beszélnek róla, könnyebben válnak hivatalos donorrá, és kevésbé fogják letiltani ezt a lehetőséget mint saját haláluk, mint közeli hozzátartozójuk esetében.

Toochee, a Galaktikus

A szerverek hatalmas mennyiségű áramot fogyasztanak, amelynek java része a hűtésre megy el. Ez az energia szinte mindig veszendőbe megy. D e a világválság egyik áldásos hatása, hogy megtanítja az embereket takarékoskodni. Ma már kész módszerek állnak rendelkezésre, hogy az eddig hulladékhőként távozó energiát visszaforgassák.

Három éve már beszéltem a műsorban arról, hogy a svájci GIB-Services nevű cég úgy döntött, nem hagyják kárba veszni az általuk üzemeltetett számtalan PC által kibocsátott hőt, hanem azt egy speciális csövön keresztül elvezetik a pár tíz méterre található uszodába, és azzal melegítik fel a medencében lévő vizet, sőt a helyiséget is így fűtik. Az a számítógépközpont annyi hőt termel, hogy azzal akár 80 kisebb lakást lehetne fűteni.

Most a finnek követték a példát. Helsinki ékessége az Uszpenszkij-katedrális. A legtöbben azonban nem tudnak arról, hogy hét méter mélyen egy régi, sokáig használaton kívül álló  bunker található. Az a 300 négyzetméteres, igen biztonságos termet az egyik finn IT-cég szerverteremnek rendezte be. A dolog érdekessége, hogy a beruházást környezetvédelmi szempontok figyelembevételével végezték, ezért a szerverek hőjét a katedrális fűtésére használják fel. A technológia révén  a szerverek hőjének 70 százaléka újrahasznosítható.

A beruházás nem csak a szükséges hatósági engedélyeket szerezte be, de még klerikális jóváhagyással is bír: Helsinki püspöke megáldotta.

Toochee, a galaktikus

Mi az az edutainment? Az, amikor a diák nem veszi észre, hogy tanul, pedig igen. A szakik szerint a diáknak azt kell éreznie, hogy játszik, míg a tanárnak pontosan kell tudnia, hogy ez miért tanulás. „Sokszor ezt elrontják, és miközben a tanár jót játszik a saját játékával, de a diák eközben folyamatosan tudja, hogy ez egy tanulás.” – mondja Merényi Ádám. Milyen hát a jó edutainment? Olyan, mint a Tengernyi kaland c. magyar fejlesztésű alternatív valóságjáték, ami most rangos díjat kapott Hannoverben, a CeBit kiállításon. A díj megnevezése: Európai Digitális Kiválóságok Platinadíja, amelyet a közleményben „digitális Oscar-díjnak” aposztrofáltak. Vendégünk volt a műsorban Merényi Ádám, a Microsoft Magyarország oktatási üzletágának szakmai vezetője.

Merényi: Épp most olvastam a gyerekeknek a Vakáció a halott utcában c. könyvet és nagyon izgalmas volt, ahogy a történet szerint nyomoztak. Ezért valami kis nyomozós játékot szerettünk volna összerakni. De azt is tudtuk, hogy valami érdekes régészeti vagy tengeri kalandot kell beletenni. A környezettől kezdve a tengerbiológián át a történelemig nagyon sok tantárgyat felölel ez a játék. Magától értetődően állt össze a csapat: a világ egyik leghíresebb (és magyar!) mélytengeri régészeti kutató egyesülete, az Octopus, Magyarország legnagyobb gyermekportálja, az Egyszervolt.hu, illetve a Nemzeti tankönyvkiadó és a Microsoft Magyarország. Ezután október 8-án Cseh László vezényletével indult el a játék. Hétről hétre népszerűbb lett a játék, egymásnak adták tovább a hírt a diákok. Így lehetett az, hogy több mint tízezer diák játszott velünk három hónapon keresztül.

Szilágyi: Miképpen kapcsolódnak be a közösségi hálózatok eszközei ebbe a játékba?

Merényi: Több szálon futott az esemény. A fő csapásirányt egy blog jelentette, amelyben egy titkos holland milliomos irányítgatta a magyar diákokat és hetente két blog-feladványt adott. Ezzel párhuzamosan pedig olyan közösségi portálokat használtak a játékosok, amik az egymás közötti kommunikációt segítették, meg a kaland hírét is vitték.
Az első feladat az volt, hogy egy 1700-as években eltűnt hajót kellett keresni. Egy vers maradt fenn a hajóról, ami arról szólt, hogy amikor a tenger ura felült a cet hátára és lovagolt 26 éjen át, akkor süllyedt el a hajó. Tehát tessék először kitalálni napra pontosan, hogy mikor süllyedt el a hajó! Előbb ki kellett találni, hogy a tenger ura Posszeidón latinul Neptunusz/Neptun – tehát amikor a Neptun felül a cet hátára – mi lehet a cet? – amikor a Neptun bemegy a Cet csillagképbe. És lovagolja 26 éjen át… na, azt a dátumot keressük. Meg kellett tudniuk azt, hogy 1700-ban mikor került be a Neptun a Cet csillagképbe. Vagyis egy olyan szoftvernek a futtatása volt a feladat, ami a NASA archívumát, illetve a Hubble-nek és a legnagyobb űrtávcsöveknek a képét mutatja meg. És ott meg lehetett nézni, hogy 1700-ban, mikor lehetett ez az esemény. A játék során csupa ehhez hasonló feladat volt. Átlagosan 39 percet töltöttek az oldalunkon, ami egy nagyon magas szám…

Szilágyi: Mi volt a fontos szempont az értékelés során, miért nyert díjat a Tengernyi kaland?

Merényi: Az egyik különleges elem az lehetett, hogy a diákok a játék közepén döbbentek rá arra, hogy az Octopus tényleg egy 300 éve eltűnt hajót keres. Egy Brazília partjainál eltűnt hajót. A játékos folyamatosan ugrál a valóság, a fikció és a játék világában. Olyannyira, hogy a végén volt egy olyan óra, amikor Brazíliából az ottani kutatók bejelentkeztek egy kis magyar falunak az iskolájába és onnan tartottak meg egy biológia órát. A magyar diákok pedig innen irányították a szonárjukat. Sok-sok ilyen érdekesség volt a játékban – biztosan ez is a javunkra döntött. Amikor vége volt a játéknak, akkor sok szülőtől (is) kaptunk leveleket. A gyerek ugyanis három hónapon keresztül tanult! És ez előtte nem annyira volt jellemző rá...
A tengernyikaland.hu oldalon továbbra is elérhető a játék – nyilván maga a verseny már nem, meg a fórum része sem működik, de az összes játék újrajátszható.

Szilágyi Árpád

PS: a Tengernyi kaland alkotóinak egyike volt a Netidők asztaltársaságának tagja, Dragon György is, mint designer.