Szolgáltató adatai Help Sales ÁSZF Panaszkezelés DSA

Egér és húskonzerv

Egér és húskonzerv

Az informatikai szakkifejezések nagy része közismert a laikus felhasználók körében, és gyakran kerül szóba ezeknek az amerikai angol kifejezéseknek a fordíthatósága. A közhelyes vélemények szerint az idegen kifejezések érthetetlenek, ezért le kell fordítani őket. Ám könnyen beláthatjuk ennek a véleménynek a megalapozatlanságát, ha végiggondoljuk, hogy nem egyértelmű, mi minősül idegen szónak, és nincs ok-okozati összefüggés az idegen eredet és az érthetetlenség közt.

 

Image: Jeroen van Oostrom / FreeDigitalPhotos.net

 

Az a mondat, hogy A paraszt szénát kaszál - az átlagember szerint csak ősi eredetű, igazi magyar szavakat tartalmaz. Ám kis nyelvtörténeti műveltséggel tudhatjuk, hogy a határozott névelőn kívül minden szava idegen (szláv) eredetű. Tehát a szavak idegenszerűségének megítélésében nagy szerepet játszik az egyéni nyelvi műveltség, az ízlés és az idő tényező: minél régebben fogadtunk be egy idegen szót, annál megszokottabb, annál inkább sajátnak tekintjük.

A szakkifejezések jelentése valamilyen új technológiai eljárást, eszközt, szakmai tartalmat hordoz, és a laikusnak majdnem mindegy, hogy ezeket a számára ismeretlen szakmai jelentéseket idegen eredetű vagy belső keletkezésű szóalak hordozza. Így van ez az informatikával is: voltaképpen mindegy, hogy installálásnak vagy telepítésnek hívjuk ezt az eljárást, az egyszerű felhasználó csak magyarázattal vagy a szövegkörnyezetből kikövetkeztetve fogja megérteni.

Az informatikai szakkifejezés-készlet ráadásul erősen globalizálódik, néhány kivételtől eltekintve csupa amerikai angol szóalakból épül fel, amelyeket a legtöbb nyelvben átvesznek, használnak. Így van ez nálunk is, ennek a szókincsnek a jó részében megőriztük az idegen eredetű alakokat.

Az informatikai szakkifejezések egyes területeinek viszont olyan kiforrott, összefüggő képi hátterű kifejezéskészlete van, amelynek a honosítása komoly feladat.

 

Image: renjith krishnan / FreeDigitalPhotos.net

 

Érdemes áttekinteni a legáltalánosabb honosítási eljárásokat. A legszembetűnőbbek talán a betűszók, amelyeket többnyire megtartunk eredeti formájukban, ám ha kifejtjük, akkor lefordítjuk, például az USB betűszót a universal serial bus kifejezésből alkották, amelyet ha kifejtünk, akkor általában univerzális soros busz formában használunk.

Más a helyzet a közszókkal, szerkezetekkel, kifejezésekkel. Itt két eljárás van, az egyik, hogy használjuk az eredeti, idegen eredetű kifejezést (pl. port, driver, file) vagy lefordítjuk őket, meghonosodott megfelelőt keresünk nekik (pl. kapu, meghajtó, állomány).

Érzékeny pont a metaforák világa, hisz ezeket a képi kifejezéseket nem mindig lehet egyszerűen lefordítani, stílusában, képi világában hasonló megfelelőt kell keresni helyettük. A legritkább esetben lehet jó, ha egy nagyon áttekinthetetlen, vagy a kultúránktól távol álló metaforát lefordítunk. Például a mouse 'egér' egy olyan szerencsés metafora, amelyet könnyen megért mindenki, tehát el is terjedt a magyar, egér forma. Míg a pendrive, amely a 'tollmeghajtó' jelentést hozdozó összetétel, a magyar nyelvterületen nem terjedt el, ezért leginkább maradt idegen formájában, esetleg elkerülő, körülírásos alakokat használunk (pendrive > memóriakulcs, USB-kulcs). Ilyen például a spam is, amelyet soha nem mondunk húskonzerv formában, hanem körülírjuk, pl. kéretlen reklámlevél, kéretlen levél, esetleg levélszemét formában.

Nagyon nehéz eldönteni, hogy melyek azok a kifejezések, metaforák, amelyek meghonosodott, magyar formában terjednek el, és melyek azok, amelyek idegen eredetű alakjukban épülnek be. Erre egyértelmű szabályt nem lehet fölállítani. Azt is nehéz befolyásolni, hogy megtartsuk egy kifejezés fordításánál a képi hátteret, vagy a leíró, definiáló jellegű honosított megfelelő terjedjen el. Itt a nyelvi lelemény, az iparági összefogás, a nyelvstratégiai kezdeményezés, a divat és a praktikusság az elsődleges befolyásoló tényező. Márpedig ezek a faktorok nem egyértelműek, kicsit homályosak és szubjektívek.

Bódi Zoltán

1 Tovább

Szleng és szaknyelv

A szlenget és a szaknyelvet a laikusok első hallásra összeegyeztethetetlennek tartják. Meglepő lehet, de ennek az az oka, hogy a közvéleménynek a szlengről is és a szaknyelv fogalmáról is homályos, téves elképzelése van. Az informatikai szaknyelvről pedig biztos, nem az amúgy is zavaros szleng jut eszébe a felhasználóknak, hanem egy elvont, sokszor érthetetlen, idegenszerű, mérnöki pontossággal meghatározott szakkifejezés-készletet.

 

A szleng nem egyenlő a durvasággal, a káromkodással, a helytelen nyelvhasználattal, sőt még a diáknyelvvel sem azonosítható. Sokan vélik úgy, hogy a szleng egy stílusváltozat, stílusréteg, emellett gyakran fordul elő az is, hogy a szlenget valamilyen szócsoportot jelölő névszóként használják. Mondanom sem kell, hogy egyik megközelítési mód sem pontos.

Image: digitalart / FreeDigitalPhotos.net

 

A szleng egy nyelvhasználati mód, olyan nyelvi attitűd, amely mögött egy viselkedésforma, világlátás húzódik meg, amely megnyilvánul a nyelv alkalmazási módjában is. A szleng attitűd lényege, a fennálló tekintélyviszonyok, a bejáratott elvek és módszerek megkérdőjelezése, és az egyéni kreativitás középpontba helyezése. A nyelvben ez úgy jelentkezik, hogy a szleng olyan jelentésviszonyokat és olyan szóalkotási módszereket használ, amelyeket a sztenderd nem vagy csak ritkán (mert már elavult vagy ritka, esetleg még nagyon újszerű). Ezek a szóalkotási módok megújítják a nyelvet. A szlengre jellemző bizonyos divatszerű nyelvi elemek túlhasználása. Általános eljárás, hogy a minősítő kifejezések, jelzők szélsőséges jelentéseire számtalan szinonima van, viszont az átmenetre sokkal kevesebb kifejezést használnak. Például a ‘nagyon jó’ vagy a ‘nagyon rossz’ kifejezésére kimeríthetetlenül sok szlenges szinonima van, ám a két szélső érték között nincs átmenet. A szleng egyik jellemző attitűdje tehát az angolos understatement, magyarul az elfogadott értékek alulértékelése, relativizálása. A szlengnek csoportos mozzanata is van, ez olyan csoportnyelvi szemlélet, amelynek a lényege az adott nyelvhasználói kör összetartozásának, zártságának jelzése. Ennek érdekében a szlenget használó csoportok igyekeznek olyan jelentésvariációkat és szóalkotási módokat kialakítani, amelyeket más nem ért, amelyek csak rájuk jellemzőek. Például a diákszlengben az elégtelen osztályzatra, a tanárokra, az iskolára, egyes tantárgyakra rengeteg csoportnyelvi szleng kifejezés alakult ki.

 

Meg kell említeni azt is, hogy a szleng koránt sem egységes, a legtöbb témakörnek, nyelvváltoztnak megvan a szlengje is, tehát beszélhetünk csoportnyelvi szlengről, szakmai szlengről és még néhány más szlengváltozatról. Így az informatikai szaknyelvnek is van szlenges változata.

 

Ami szaknyelveket illeti, meg kell jegyezni, hogy ezek sem egységesek, hanem rétegzettek, mert minden szaknyelvnek van egy formális, szakmai, akár szabványosított változata (ezeket használják például a specifikációkban, publikációkban), van egy kötetlenebb, változatosabb szakmai köznyelvi formája (ezt használják szakemberek egymás közt, kötetlen szakmai társalgásban), és lehet egy kötetlen, akár szlenges szakmai réteg is (ezt használják a szakértők a laikusokkal).

 

Az informatikai szaknyelv története viszont nagyon sajátosan alakult, hiszen ez a szakterület és tudományterület több hullámban terjedt el, és a legutóbbi nagy hulláma leginkább az 1990-es évek elején indult el, amikor a felhasználói szintű informatika nagy tömegben terjedt el a hétköznapi életben. Ekkortól nyílt ki a régi, hagyományos kibernetika, és a laikus felhasználók tömege számára követhető, érthető módon kellett elkezdeni kommunikálni az informatikusoknak. Ráadásul ebben az időszakban jelentek meg ezen a szakterületen azok az 1990-es évek elején még viszonylag fiatal mérnökök és fejlesztők, akik megalapították a mai felhasználói szintű számítástechnikát. Az ő lazább, szlenges, kötetlen nyelvhasználati módjuk és szemléletük benyomult az informatikai szaknyelvbe.

 

Bódi Zoltán
0 Tovább

Netidők Blogtársaság

blogavatar

Digitális talkshow írásban is. Itt a Netidők! Ez a Netidők c. rádióműsor (Petőfi Rádió) blogja. Mindaz, ami elhangzik az adásban, meg ami nem.

Legfrissebb bejegyzések

Utolsó kommentek