Netidők Blogtársaság

Koreai eredetű a japánnyelv címmel jelent meg az Index.hu-n az alábbi hír:
A japán nyelv eredetével kapcsolatban számítógépes modellezéssel kimutatták, hogy valamennyi úgynevezett japánnyelv egyetlen közös őstől származik mintegy 2182 évvel ezelőttről - ez az időszak egybeesik a Koreai-félszigetről elindult hatalmas vándorlási hullámmal. A Tokiói Egyetem kutatói, Sean Lee és Haszegama Tosikazu a japánnyelv 210 kulcsszavából listát készítettek, és kivetítették a listát 59 különböző dialektusra. A kutatók olyan alapszavakat választottak, mint például a testrészek elnevezése, a számok, a főbb főnevek és névmások. A tanulmány a japánnyelv eredetéről a Proceedings of the Royal Society című szaklapban jelent meg.

Image: Nutdanai Apikhomboonwaroot / FreeDigitalPhotos.net

 *

A nyelvek közötti rokonság kérdésével a több mint kétszáz éves történeti összehasonlító nyelvtudomány foglalkozik, tehát megvan a kifinomult módszertana, amely szerint a mai nyelvek rokonságának kutatásában igazán jelentős, új eredmények már csak elszórva valószínűsíthetők.

A népek vándorlásának megvan a nyelvi hatása is, ezt areális (területi) hatásnak hívjuk, amely kulturális kölcsönhatásoknak, a rövidebb-hosszabb ideig tartó érintkezésnek köszönhető, melynek során kultúrák, nyelvek és népek keveredhetnek. Ez nem rokoni kapcsolat, csak érintkezés.

Nehéz eldönteni, hogy melyek a rokonnyelvek és melyek az areális vagy kulturális érintkezésben lévő nyelvek. Ennek az alapja a történeti összehasonlító nyelvtudomány, amelynek az alapmódszerei már a 18. század végén megjelentek!

A módszer lényege: megfelelően kiválasztott nyelvi adatok mennyiségi és minőségi összehasonlítása. Lényegében adatbázisok közötti szignifikáns szabályszerűségek kereséséről van szó.

Image: jscreationzs / FreeDigitalPhotos.net

Az összehasonlítandó nyelvi adatbázisokból kizárjuk a hasonló hangzást, a gyermeknyelvi szavakat, a hangutánzó, hangulatfestő és indulatszavakat. A lényeges, összehasonlítandó nyelvi rendszertani elemek: a) hanzgókészlet, b) nyelvtani rendszer (ragozás, szerkezetek, nyelvtani jelentések kifejezőeszközei stb.), c) szókészlet. A leglátványosabb mindezek között a szókészlet, mert azzal szembesül leginkább a laikus, ám ez a legbizonytalanabb és leggyorsabban változó részrendszer, és a nyelvtani rendszer változik a leglassabban, az a legállandóbb.

Tehát viszonylag nagy és szabályozott számú nyelvi adatbázisok elemei közötti szignifikáns és egyben szabályszerű mintázatok kereséséről van szó: ezt kiválóan meg lehet gyorsítani számítógépes eszközökkel, melynek köszönhetően olyan szabályszerűségeket is felfedezhetünk, amelyeket a kézi, intuitív módszerrel csak igen nehezen. Jegyezzük meg rögtön, hogy ez a statisztikai, számítógépes módszer olyan szabályszerűségeket is fölismerhet, amelyek nem használhatók a nyelvészeti kutatásban. Az adatbázisok feltöltése, illetve tisztítása tehát továbbra is emberi munka lesz, mert a nagy szószámú, már eleve meglévő számítógépes korpuszokban mindenféle szó van, nem csak alapszókincsbeli, ám a történeti összehasonlító módszer szerint csak alapszókincsbeli, alapnyelvbeli elemeket szabad összehasonlítani. Az adatbázisok megfelelő szabályszerűségek szerinti összehasonlítása viszont jól végrehajtható statisztikai módszerekkel! Mindez a modern számítógépes nyelvészet területeihez tartozik.

Bódi Zoltán 

| Még több lehetőség

Ha elmúltál ötven, öreg vagy! – legalábbis a marketingesek szerint. Köztudott ugyanis, hogy a 18-49 évesek alkotják a „hirdetők számára fontos” célcsoportot, és az ennél idősebb – az összefoglaló néven „ötvenpluszosoknak” nevezett – szegmens sokkal kevésbé érdekes számukra. Pedig ötven felett is van élet, sőt van fogyasztás is; de még azt sem jelenthetjük ki kategorikusan, hogy ebben az életkorban már nem változtatható meg a fogyasztói magatartás, vagyis a marketingüzenetek nem fejtenek ki hatást. Az ellenérvet éppen az internethasználat szolgáltatja: bár az idősebbek körében az internetezők aránya valóban lényegesen alacsonyabb, mint a fiatalabb generációk esetében, azokra, akik ebben az életkorban belevágnak az internet használatába, mindenképpen úgy kell tekintenünk, mint akik nyitottak az új dolgokra.

Na de lássuk a számokat! Öregedő társadalmunk 35 százaléka, körülbelül 3,6 millió ember tartozik az ötven feletti korosztályba; az ötvenesek egyharmada, a 60 felettieknek pedig csupán 12 százaléka használja  a világhálót, ami valóban nagyon alacsony arány, különösen ha azt nézzük, hogy az ellenpólus, vagyis a 18-49 évesek körében 67, a 15-25 évesek körében pedig 83 százalékos az internetpenetráció.

Ám még így is több mint 700 ezer ötven feletti netpolgárról beszélhetünk, ami azért nem elhanyagolható tömeg: az összes felnőtt netező közel egyötödét teszi ki.

Ráadásul az ötvenpluszos netpolgárok szegmense sok tekintetben különleges. Míg ugyanis a tizen-, huszonévesek körében az az általános, ha valaki rendszeres használója az internetnek, és a digitálisan – ma még – írástudatlan szűk réteget a menthetetlen leszakadás veszélye fenyegeti; addig az ötven – és még inkább a hatvan – évnél idősebbek esetében az számít kuriózumnak, ha valaki igénybe veszi az online tartalmakat és szolgáltatásokat. Éppen ezért az ezüstgeneráció internetező szelete meglehetősen sajátos demográfiai profillal rendelkezik: tipikusan magasabb státuszú, 45 százalékban diplomásokból álló szegmens.

Ha ehhez hozzávesszük, hogy azok az ötven felettiek, akik használják a világhálót, a fiatalokkal ellentétben nem az internettel együtt szocializálódtak, hanem munkájuk, érdeklődésük okán megtanulták egy egészen más környezet használatát, akkor nem nehéz levonni a következtetést, hogy az ötvenpluszos netpolgárok nem hogy nem egy „futottak még” kategóriát képeznek, hanem sokkal inkább egy, a világra és az újdonságokra nyitott, elit társaságot, amely hirdetési szempontból is komoly potenciállal bír.

Az ötven feletti férfiak 43 százaléka részben autodidakta módon sajátította el a számítógép kezelését, a saját erőből való tanulás ugyanakkor a hölgyek mindössze egyötödéről mondható el. Rájuk sokkal inkább jellemző az, hogy valamilyen tanfolyam keretében ismerkedtek meg a számítógéppel, de az is, hogy fiatalabb családtagjuk mutatta meg nekik az alapokat. A fiatalabbakkal való együtt-internetezés aztán a későbbiekben is jellemző: az unokával rendelkezők többsége szokott a gyermekkel közösen böngészni a világhálón, és ez az „együttműködés” mindkét fél számára előnyös lehet: a felnőtt kontrollálhatja a gyermek online időtöltését, miközben ő maga fortélyokat leshet el a weben jellemzően otthonosabban mozgó csemetéktől.

Az ötven feletti korosztály 80 százaléka egyébként jártasnak érzi magát az online tartalmak és szolgáltatások használatában, bizonytalannak tehát csak minden ötödik „ezüstróka” érzi magát böngészés közben. 40 százalékuknak ugyanakkor félelmeik is vannak a világhálóval kapcsolatban – elsősorban a személyes adataikkal való visszaélésektől félnek, másodsorban pedig attól, hogy valamilyen számítógépes vírus kárt okoz nekik.

A fiatalok és az idősek internethasználata természetesen jó néhány ponton eltér egymástól. Míg a fiatalok életében az internet a kapcsolattartásban játssza a legnagyobb szerepet, addig az idősebbek számára fontosabb az, hogy a világhálón gyorsan és könnyen tájékozódhatnak a világban zajló eseményekről. Jelentős szerep jut az internetnek az érdeklődési körükkel, hobbijaikkal kapcsolatos információszerzésben is; szórakozásra, játékra már mérsékeltebben használják, legkevésbé pedig az új ismeretségek, kapcsolatok kialakításában és az önkifejezésben fontos az idősebbek számára az internet.

A két generáció közötti különbségek természetesen a honlaplátogatási szokásokban is tettenérhetők. Az idősebbek körében például kifejezetten népszerűek a linkgyűjtő oldalak – a Startlapot 70 százalékuk látogatja –, a videomegosztókat viszont kevésbé preferálják, mint a fiatalok. Az ötven feletti férfiak az átlagosnál magasabb affinitást mutatnak a gazdasági témájú honlapok valamint a nyomtatott napilapok online változatai iránt – a nők körében ugyanakkor az egészségügyi portálok számítanak kifejezetten népszerűnek. A kedvelt szájtok között természetesen ott vannak a kifejezetten az idősebb netezőket megcélzó honlapok is: a legismertebb és egyben leglátogatottabb ezek közül az otvenentul.hu, amit az 50plusz.hu követ a sorban.

Köztudott, hogy az idősebb generáció jelentős részét a közösségi oldalak vonzották a világhálóra, így nem meglepő, hogy az ötven felettieket is szép számban megtaláljuk ezeken az oldalakon. Közel 90 százalékuk szokott valamilyen közösségi oldalt látogatni: az iwiw-et 74, a Facebookot 61 százalékuk használja – utóbbi természetesen ebben a szegmensben is dinamikusan növeli a tagságát.

Mivel az ezüstrókák életébe belecsöppent az internet, nyilvánvalóan érdekes kérdés, a világháló használata hogyan változtatott korábbi szokásaikon. Az adatok azt mutatják, hogy az online világban töltött idő leginkább az offline médiahasználatot befolyásolta – legalábbis a célcsoport szubjektív megítélése szerint. Az ötven feletti netpolgárok 16 százaléka tapasztalta azt, hogy amióta internetezik, lényegesen kevesebb időt tölt tévénézéssel, rádiót pedig 23 százalékuk hallgat sokkal kevesebbet. Az internethasználat az olvasásra is hatással van: 17 százalékuk sokkal ritkábban vesz könyvet a kezébe, mint korábban; barátaira ezzel szemben csak 5 százalék szán lényegesen kevesebb időt az internetezés miatt.

És hogy mennyire része lett az ötven feletti netpolgárok életének is a világháló, azt jól mutatja, hogy többségük úgy gondolja, az internet megszűnése igen komoly változásokat idézne elő az életében. 38 százalékuk gyökeres, 32 százalékuk pedig nagyobb változásnak érezné, ha nem tölthetne többé ideje egy részét az online világban, és csupán 5 százalék gondolja azt, hogy élete ebben az esetben is a megszokott mederben folyna tovább.

Kurucz Imre

(Az adatok forrása az 50 évnél idősebb internetezőket vizsgáló VMR.silver kutatás, amelyet az NRC végzett 2011 elején, 3000 fős reprezentatív mintán.)