Netidők Blogtársaság

Október 15-16-án rendezték meg az idei Internet Hungary-t, amelynek mottója a „Fiúk az adatbányából” volt. A nyitó nap plenáris szekciójának fókuszában ennek megfelelően a Big Data és részben annak hazai alkalmazása állt. Maga a rendezvény természetesen jóval több témára koncentrált, a sokszínűséget a négy teremben párhuzamosan futó programok biztosították. Az alábbiakban szemezgettem a számomra érdekesebb előadásokból és kerekasztalokból.

Big Data akcióban

Az első napot megnyitó szekcióban számos érdekes tényre derült fény a Nagy Adattal kapcsolatban. Weiler Péter például elmondta, hogy 168 féle(!) hírlevelet küld ki a brands.hu, az alapján, hogy milyenek a felhasználói (mindez egy júzer szegmens elemzésen alapul). Az e-kereskedelem oldalon a szokásos nem, életkor stb. tényezők mellett legalább ugyanilyen fontos törésvonal a felhasználók között, hogy valaki vásárol-e ruházatot az interneten vagy sem. Mindez a vásárlói adatok alapos elemzéséből derült ki, ahogy az is, hogy az ilyen pontos célzás sokat segít a meglevő ügyfelek megtartásában és vásárlásra ösztönzésében, ami egy bizonyos ponton túl már hatékonyabb, mint folyamatosan új ügyfeleket bevonni.

Ugyancsak az értékesítés megértésére és ez alapján ösztönzésére törekszik az eNET adatbányász projektje, amiben 10 ezer(!) mobil értékesítési kampányból csinált elemzést majd előrejelző modellt a cég, ami jelenleg 75%-os pontossággal működik – tudhattuk meg Kis Gergőtől, az eNET egyik vezetőjétől. Ehhez persze az is kellett, hogy az adatokkal rendelkező partnercég megfelelő titoktartás biztosítása mellett megbízzon a kutatókban és odaadja értékes nyers adatait.

Az is kiderült – Csupor Eriktől hallhattuk – hogy több millió gigabyte adat termelődik naponta a WalMart-nál: ezen alapulnak az ajánlatai, ennek segítségével duplázta meg az online forgalmát az utóbbi időszakban és így most az egyetlen olyan cégnek tűnik a világon, aminek esélye lehet befogni az Amazont az online térben.

A Big Data persze nem csak értékesítésre alkalmas. A Wikipedia keresésekből akár pontos választási előrejelzéseket is lehet készíteni – mutatott rá Vicsek András a német választások kapcsán. Egy másik felhasználási példa a területi adatok fontosságát hangsúlyozta: egy városi projektben GPS alapú asztma inhalátor segített felfedni, hogy jellemzően hol vannak az embereknek légzési problémáik és utána rájönni, mi okozhatja azt – mesélte el Sirous Kavehercy Hollandiából.

Közösségi média és politikai mozgósítás: sztrájkok helyett lájkok?

Sztrájkok helyett lájkok vannak, nem elmegyünk az öklünket rázni, hogy free Tibet, hanem nyomunk egy lájkot és kész – állította Erdélyi Superman Zsolt egy kerekasztal beszélgetésben. A Facebook politikai aktivitásra való pontos hatásáról megoszlanak a vélemények, de az biztos, hogy a közösségi média hatással van a politikai kommunikációra és cselekvésre. Sükösd Miklós, Hong-Kongban oktató médiakutató a kínai környezetszennyezéssel kapcsolatos virtuális és valós tiltakozásokat vizsgálta egy átfogó kutatásban és mutatta be eredményeit a közönségnek.

Jelenleg körülbelül 500 millió netező van Kínában, 300 millió social média használó és legalább 100 ezren cenzúrázzák őket folyamatosan szoftverekkel. A kínai környezetszennyezési esetek értelmezési kerete a közösségi médiában a központi hatalom felelősségét veti fel, ami erősen emlékeztet a hazai Bős-Nagymarosra, azzal a jelentős különbséggel, hogy idehaza nem létezett akkoriban internet, így a tiltakozás sem ott öltött testet. Kérdésre Sükösd azt is elmondta, hogy Kínában sem a Weibo-n (leegyszerűsítve az ottani Facebookon) szerveződnek az utcai megmozdulások, de fontos terepe a véleménynyilvánításnak. Sükösd következő kutatása annak megértésére irányul, hogy a szamizdat köré tömörülő kelet-európai ellenzék és politikai aktivitása mennyiben különbözik a mostani, részben a közösségi médiában szerveződő kínai ellenzéktől.

Momentán társulat és rózsaszín kártyás fizetés a kuplerájban

Számomra a konferencia legüdítőbb „kerekasztala” a Momentán társulat improvizációs színháza volt, ami a mobil fizetés témakörét járta körbe. Ebből kiderült, hogy a Momentán Társulat bevezetné a kuplerájokba a rózsaszín kártyás fizetést, de persze nem érintésmentesen. A játékos, kreatív improvizáció jól felrázta a második nap ebéd utánjára már kissé elfáradt nézőközönséget, akik úgy érezhették, nagyon jól döntöttek, hogy ebéd után még nem hazafelé vették az irányt.

Az idei Internet Hungary is hozta tehát a máskor megszokott színvonalat, szellemi és társasági pezsgést, köszönet a szervezőknek az izgalmas programokért és a profi lebonyolításért.

Pintér Robesz

Korábban sohasem látott mértékben sűrűsödő társadalmi hálózatok, spontán aktivitás, előre nem jelezhető izgalmi állapotok és az erejüket felismerve társadalmi mozgalommá szerveződő emberek. Az internet alapjaiban változtatja meg a társadalom működését és a hatalomhoz való viszonyát. Kruse professzor a Bundestag tagjainak mutatta be mire kell felkészülniük a politikusoknak a közeljövőben.

Ritkán fog el olyan „aha élmény”, mint amit P. Kruse professzor mindössze 3 perces alábbi videójának megtekintése után éreztem.

Professzorok nem szoktak tudni ilyen rövid idő alatt, ennyire koncentráltan, ilyen fontos igazságokat kimondani – ezért külön le a kalappal az előadó előtt. Persze az is lehet, hogy mindössze arról van szó, hogy a március 15-i hóvihar kapcsán kialakult közösségi aktivitás élményével rezonált bennem a videó. De eme aktualitás ellenére azt gondolom, hogy Kruse-nek általános értelemben és hosszabb távon is igaza van. A Facebook, a közösségi média és az internet nem csak az arab tavaszban játszott meghatározó szerepet, hanem a demokráciákban is. És még csak nem is kell jövő időben fogalmaznunk, elég csak, ha vigyázó szemünket Olaszországra vetjük, ahol egy blogger, ellenfelei által „bohócnak” tartott civil politikus által vezetett mozgalom lett a legerősebb politikai erő a friss választások után. Sem lenyelni, sem kiköpni nem tudja a régi elit.

Egyetlen dolgot emelnék ki, mivel a videó magáért beszél: ahhoz, hogy lássuk, merre megy ez a világ, empátiára van szükség, arra, hogy kellően közel legyünk az emberekhez és megérezzük mire érzékeny, mire rezonál a társadalom. Ha a hatalomnak nincs elég empátiája, hogy ezt megérezze, hogy tudja, hol jön létre a következő társadalmi „begerjedés”, akkor a következő években komoly problémákkal fog szembesülni. 

Pintér Robesz

A finn parlament és a civil csoportok között szokatlan együttműködés keretében létrejött Finnországban a Nyílt Minisztérium projekt. A megállapodás értelmében közösségi fejlesztésként informatikusok létrehoztak egy nyílt forráskódú platformot, amit a pártoktól és a parlamenti képviselőktől függetlenül civil törvényelőkészítésre lehet használni. A webes alkalmazással a civilek teljesen szabályos parlamenti vitára alkalmas törvénytervezeteket készíthetnek.

Az így elkészült törvényszöveget aztán a civilek digitális szavazattal támogathatnak. Amennyiben összegyűlik a törvényjavaslatra 50.000 támogató aláírás, a parlamentnek napirendre kell tűzni a törvényjavaslat vitáját és a képviselőknek szavazni kell arról. Ezt egy márciusban elfogadott Civil Törvényalkotási Törvény elfogadása és a Finn alkotmány módosítása tett lehetővé. Ezt a törvény és alkotmánymódosítást az indokolta, hogy az ottani parlamentben az ellenzéki javaslatok szinte biztosan leszavazásra kerültek a parlamenti többség által, még akkor is ha esetleg a javaslatnak nagy társadalmi támogatottsága is volt. A rendszeren keresztül kétféle javaslatot lehet készíteni. Egy általános javaslatot, hogy valamely területet érintő törvényi szabályozást a parlament változtasson meg, vagy egy teljesen kidolgozott, minden oldalról szavazásra alkalmas törvényjavaslatot. Ez utóbbi esetben a parlamenti képviselőknek nagyon kis területük marad a javaslat szavazás előtti módosítására.

Az eddigi kidolgozott és szavazásra bocsátható javaslatok között ott van a magáncsődről szóló javaslat, a TV és rádióreklámok hangerejéről vagy a finn KRESZ megváltoztatásáról (lehessen kerékpárral az egyirányú utcában a forgalommal szemben haladni) szóló javaslat. De igen előrehaladott állapotban van a közbeszerzések keretében megvalósított szoftverbeszerzéseknél a nyílt megoldások és szabványok kötelezővé tételéről szóló csomag is. Amiért mégsem kerültek még a parlament elé ezek a javaslatok annak az oka az, hogy a digitális szavazásról szóló törvény, ami az online szavazást tenné lehetővé, még nem került elfogadásra. Bár ennek a megalkotásáról a márciusban elfogadott törvény rendelkezik, de a parlament most mulasztásos alkotmánysértéssel tudja egy kicsit még elodázni az indulást. A fejlesztők és civil szervezetek szerint a társadalmi nyomásra az elkövetkezendő hónapokban elfogadásra kerülhet ez a törvény is és akkor már kötelező lesz foglalkozni ezeknek a javaslatoknak a tárgyalásáról a parlamentnek.

A példa egyébként nem egyedi, hasonló kezdeményezés indult Lettországban is, de az Európa Tanács döntésének értelmében egy európai digitális petíciós rendszer is elindult, a WeSign.it, aminek a teljes elfogadásához még további fejlesztésekre van szükség.

Nagyon érdekes kezdeményezések ezek és hosszútávon a politikai kezdeményezés nem csak a parlamenti pártok előjoga lesz, hanem a civil társadalom erre fogékony tagjai is bekapcsolódhatnak a törvényalkotásba.

| Még több lehetőség

Megmondom őszintén, hogy nagy csodálkozással figyelem a telefonadó kapcsán kialakult diskurzust, amely az ingyenes telefonálásról szól. Már az adó első koncepciójának bejelentése tájékán – amikor még minden képlékenynek tűnt – felhívott egy újságíró, hogy akkor szerintem ez vajon elvezethet-e (végre) az ingyenes telefonálást lehetővé tévő szoftverek, mint amilyen a Skpye, hazai térnyeréséhez. Nem értettem, hogy hogyan juthat ez eszébe bárkinek is. De úgy tűnik, hogy csak én vagyok ilyen értetlen, mert mint ahogy a viccben Mórickának a szex, nálunk a telefonadóról idehaza mindenkinek az ingyenes telefonos szoftverek jutnak az eszébe.

Elmondom, hogy mit nem értek – egyszerű matematika: ha az emberek, akkor nem akartak ingyen telefonálni, amikor (mint néhány napja kiderült) kifizették a világ egyik legdrágább telefonos tarifáját, akkor miért akarnának most, amikor az ennek a töredékét kitevő különadó megjelenik? Azt gondoltam az emberek hülyék, de rá kellett jönnöm, hogy én vagyok az. Az emberek ugyanis nem (mindig) racionálisak. Az ingyen telefonálással elkerült telefonadó nem csak a két forintról szól, nem a racionális hideg számítás áll a dolog hátterében. Ha racionális volna, akkor a benzinbe épített adók miatt már rég mindenkinek biciklivel kellene járnia. Nem, a telefonadó elkerülésére tett minden kísérlet jelképes, a polgári engedetlenség formája, tiltakozás, lázadás a jelenlegi kormány dilettáns gazdaság- és távközléspolitikája ellen. Tehát merőben szimbolikus. 2 forintot fizetni, percenként? Ezeknek?!

Persze a telefonadónak vannak más vetületei is, például az a paradoxon, ahogy a nagypolitika kommentálta, amikor kiderült, hogy a különadóval az amúgy is nemzetközi összevetésben drágának számító telefonszolgáltatást sújtja. A kicsavart kelet-európai logika szerint ez azért van rendjén, mert akkor így biztosan van miből kifizetni az embereket amúgyis „kizsákmányoló multiknak” (a kormány szemszögéből nézve „ezeknek”) a sarcot. Közelebbről megnézve ez azonban nem csak etikátlan (mert, ha igaz lenne ez az érvelés, akkor így csak szimplán megosztoznak a „zsákmányon” – a kormány kéri a saját részét), hanem együgyű is, attól nem lesz ugyanis olcsóbb egy szolgáltatás, ha plusz sarcot vetünk ki rá, hanem drágább lesz. Nem bonyolult, szerintem. Ezzel csak az a gond, hogy végeredményben így a versenyképessége romlik tovább a magyar gazdaságnak, mert a távközlést használni kell, olyan közműről van szó ugyanis, ami a mindennapi élethez egyre inkább elengedhetetlen, nem csak a gazdaságban, a hétköznapokban is.

A dolog pikantériája, hogy az így remélni vélt bevételek sem tervezhetők biztosra, mert a két forint szimbolikája miatt könnyen lehet, hogy sokak eddig többé-kevésbé változatlan távközlési szokásai fognak megváltozni (azoké, akik érzelmi alapon viszonyulnak a történtekhez – aki racionalizál, mint én, annak nem éri meg a két forintokért vacakolni az ingyenes szoftverekkel). Mindennek akár olyan következményei is lehetnek, hogy a távközlési szolgáltatásokhoz kötődő ÁFA kapcsán nagyobbat bukik az adórendszer (mert csökken annak alapja), mint amekkora bevételre szert tesz a különadóból.

Persze mindez csak merő spekuláció. Az adót még nem kezdtük el fizetni (és még most is hallani, hogy módosítanak a körülményeken). Az emberek viszont nem hülyék. Persze azon sem lennék meglepve, ha végül semmi sem változna és az emberek ezt a békát is lenyelnék. De az is lehet, hogy a felhasználók számát tekintve Skype vagy Viber nagyhatalom leszünk. Meglátjuk.

Pintér Robesz