Netidők Blogtársaság

A napokban jelentette be a Microsoft a saját tábláját, a Surface-t. Vajon képes egy ilyen készüléket az integrált hardver+szoftver modellel sikerre vinni a Microsoft? Egyaránt találunk eszközöket az elmúlt évtizedből, amikor hasonló vagy közel hasonló modellel sikeres volt (XBox, netbookok) vagy félig-meddig kudarcot vallott a Microsoft (Zune, Windows Phone). Vajon a Surface-szel sikerül a felszínen maradni?

Először is szögezzük le, hogy a Surface nem teljesen ugyanabban a fogyasztói szegmensben versenyez, mint az iPad vagy az android táblák. Azok ugyanis mobiltelefonból kinövő táblák, ez meg egy laptopból / netbookból táblásított eszköz. Más a megközelítés, más a kiindulópont. A Surface sokkal agilisabb, az összes PC használót célbaveszi a világon.

Az iPad vagy egy androidos tábla azoknak jó, akiknek kicsi a mobil képernyője ahhoz, amit csinálni szeretnének. A Surface azoknak való, akiknek túl nagy és nehéz a laptop és ennél hordozhatóbb, kisebb eszközre van szükségük.

Az egyik fő különbség az adatbevitel. A táblákon nem jó gépelni, a Surface-en valószínűleg ez sokkal egyszerűbb és jobb lesz. A táblákon nem is feltétlenül baj, hogy nehézkes hosszú szövegeket gépelni, vagy dolgozni. A Surface-en viszont bár nem muszáj hosszú szövegeket gépelni, de akinek ehhez kell, valószínűleg nem fog csalódni benne (legalábbis ez az egyik fő cél).

A másik fő különbség a munkakörnyezet. Minden elismerésem az ikonografikus iOS-é és az azt pimaszul lemásoló androidé, de ezek a PC-s világhoz szokott emberek számára egyrészt idegenek másrészt egyszerűen pótmegoldások. A metrós Windows is új, de mégiscsak egy Windows, ami ismerős lehet a múltból (még, ha ez az ismeretség sokszor igen távoli is).

Kérdés hogyan tudja ezt a hibriditást kommunikálni a Microsoft (ez tábla is és kvázi netbook vagy ultrabook is) és hová, melyik kategóriába rakják a szakértők, a vásárlók a készüléket. Ha egyszerűen iPad kihívóként tekintenek rá, az nem igazán jó a Microsoftnak, mert ez nem csak arra való, amire az iPad (kényelmes tartalomfogyasztásra), hanem munkára is. Az eszköz hibriditása ebben a kettőségben rejlik.

A másik fő kérdés a készülékek árazása. A táblák terjedéséből is látni, hogy ez kardinális kérdés a globális piacon. Míg az USA-ban eladott táblák tízmillióiról beszélhetünk, mert az emberek javarészt megengedhetik maguknak harmadik eszköznek a laptop és az okostelefon mellé (ezeket ugyanis nem képes igazán kiváltani), addig például a közepesen fejlett Magyarországon az iPad egy kiváltságos kör játékszere, hasonlóan a világ túlnyomó részéhez. De még egy feleannyiba kerülő közép-felsőkategóriás androidos tábla is a hazai havi átlagbér több mint felébe kerül. Hasonló árazás mellett, ha a Surface nem képes (kis kompromisszumokkal) akár egy laptopot is kiváltani, akkor harmadik eszközként a laptop és a mobil mellett csak azok fognak beruházni rá, akik megengedhetik maguknak és nem akarnak harmadik kütyünek iPadet vagy androidos táblát venni.

A harmadik - egyben talán a legfontosabb kérdés - a felhasználói élmény, ami javarészt a metrósított Windowson múlik. Ha ez beválik, akkor venni fogják a készüléket. Venni fogják, mint táblát (a laptop és mobil mellé), mint netbookot (első vagy második gépnek) és, mint ultrabookot (laptop helyett). Persze a felhasználói élmény ma már nem egyszerűen a felhasználói felületen vagy az integrált megoldásokon múlik (de ezeket is kötelező kiválóra összerakni), hanem az ökoszisztémán (leegyszerűsítve az elérhető alkalmazásokon), amibe beleágyazódik az adott rendszer. Ebből a szempontból sem áll rosszul a Microsoft részben a PC-s múlt, részben a Windows Phone, mint harmadik mobil platform miatt. De a helyzet nem is túl rózsás. Ha nem sikerül meggyőzni a cégtől független fejlesztőket, hogy a megoldásaikat a Microsoft univerzum számára is tegyék elérhetővé vagy egyenesen ide fejlesszenek, akkor a Surface, csak a felszínt fogja karcolgatni.

Pár hónap múlva kiderül, amikor először kézbe vehetőek lesznek a Surface gépek és más Windows 8-as táblák, hogy sikerült-e jól összerakott eszközöket csinálni, milyen a platform, milyenek a hardverek. De újabb par hónap kell ahhoz, hogy látni lehessen be tud-e harmadik szereplőként lépni a Microsoft erre a piacra az Apple és az android platformok mellé. Nem elég ugyanis egy jó rendszert csinálni, ha az nem terjed el, amint azt láthattuk a Windows Phone esetében. A helyzet iróniája, hogy a Microsoft könnyen úgy járhat, mint az Apple a '80-as években a számítástechnika piacán, hiába volt ugyanis jó rendszere és eszközei, hosszú időre beragadt a versenytársai mögé.

Pintér Robesz

Volt már iPhone-om, Galaxy Tab-om, ezért különös várakozással tekintettem az első Windows Phone-os telefonom, a Nokia Lumia 800 érkezése elé. Vajon miben lesz más, jobb, rosszabb a Lumia és a Phone 7.5 páros, mint az eddig ismert két eszköz? Miben lesz más a platform és a hardver? Közel egy hét használat után íme az első benyomások, pro és kontra.

Kezdjük a pozitívumokkal – szerencsére ezekből volt több. A Nokia Lumia kijelzője egyszerűen gyönyörű. A dizájn, a képernyőn megjelenő dolgok, azok elrendezése és eleganciája szemet gyönyörködtető. Persze egy tablet sokkal szellősebb, háromszor ráférne a Nokia a tabletre (szóval nekem a tablet marad sok tekintetben elsődleges készüléknek).

Különösen tetszik a közösségi oldalak integrációja (Facebook, twitter, LinkedIn) a szoftverben, ezeket képes mind egy helyre behúzni a rendszer a Nokián – illetve három helyre (ha beállítjuk a fiókokat, ehhez először Windows Live ID kell – ezt igen egyszerű készíteni a telefonnal is, nekem körülbelül 1 percembe telt). Szóval a közösségi oldalak integrációja:

1. van egy Én (ezt így nevezi a rendszer) csempe, az alatt van, amit Én posztoltam vagy, ami velem kapcsolatosan történt, pl. Facebook bejegyzések, like-ok, válaszok, retwitek stb.

2. Van egy közösségi csempe, ahol az összes ismerősömmel történt dolgok egy helyen vannak. Itt lehet kiélni a közösségi kukucskálással kapcsolatos igényeket.

3. A névjegyzékben bármelyik ismerősömre kattintva minden egy helyen van, Facebook képek, twitek stb. Tehát bármelyik ismerősömmel kapcsolatban naprakész lehetek. Sőt, össze is köthetem a különböző profiljaikat, például egy Outlook, egy Facebook és egy twitter fiókot, ha ugyanahhoz az emberhez tartozik (ezt bizonyos egyezések esetén intelligensen maga a rendszer is megcsinálja – persze ez visszavonható, ha nem tetszik). Szintén tetszetős újítás, hogy lehet csoportokat is csinálni kontaktok csoportosításával, például létrehozhatunk egy Család vagy Munkahely csoportot. Így egyszerre lehet írni mindenkinek a csoportban (e-mailt vagy sms-t) és követni, hogy kivel mi történt.

A közösségi oldalak és kapcsolati adatok integrációján túl jó még a levelezés, könnyű az üzeneteket megnézni, írni, áthelyezni (akár csoportosan). Alap beállításban a képeket, csatolmányokat nem tölti le a telefon, tehát adatforgalom kímélő. Letöltés után viszont gyorsan megnyithatók, a dokumentumok pedig szerkeszthetők.

Integrált a naptár is, egy helyre kerülnek a Facebook események, Google Calendar és Outlook naptár, de más-más színekkel, hogy ne zavarodjunk össze. Sőt, már a telefon nyitó képernyőjén kint van, hogy milyen események várnak rám aktuálisan, ehhez elég megnyomni a bekapcsoló gombot – fel sem kell oldani a képernyőzárat.

Eddig a hat nap alatt összesen kétszer kapcsoltam ki-be a készüléket, ami meglepő volt, hogy hihetetlenül gyorsan feláll (mind az Androidhoz, mind az iOS-hez képest – nem is értem hogyan képes rá, erre egyáltalán nem számítottam. Ez az egyik legkellemesebb meglepetés a Lumiában.)

Viccesnek találtam, ahogy a telefon az első bekapcsoláskor végigvezetett a Nokia fiók regisztrációján és a Nokia a kisképernyős világában megszokott módon mindent rövidítve írt ki pl. Ad. Véd. Ir. Elv. Pedig az óriási képernyőn bármi kifért volna.

Az első nap (jobban mondva éjszaka) töltöttem a telefonra egy rakás alkalmazást, elég szép kínálat van már az alkalmazásboltban (friss hírek szerint átlépte a 60 ezret).

Végül még egy dolgot hagy emeljek ki a pozitív vonások közül: az akkumulátor kímélés céljából van olyan beállítási lehetőség, hogy adott százalékon kikapcsolja a háttérben folyó szinkronizálást (levelezés és társai). Hasznos figyelmesség, nem kell nekünk külön figyelni a dologra.

Ami viszont nem tetszett – és akkor térjünk rá a negatívumokra: az anyagok, cikkek, képek megosztása sokkal profibb az androidban, itt nem tudtam Evernote-ba vagy Read it Laterbe közvetlenül menteni (böngészőből, vagy fotóalbumból). Pedig az alkalmazásokat letöltöttem a telefonra.

A fényképezőt csak kültéren javaslom használni, mivel ahhoz képest, hogy Carl Zeiss és 8 mega, sajnos elég gyenge. Szerencsére erről olvastam előre, úgyhogy nem ért váratlanul, de ennek ellenére ez volt az egyik legnagyobb csalódás a készülékben. Viszont van exponáló gomb, ami akár lezárt állapotból is hosszas nyomásra nagyon gyorsan bekapcsolja a készüléket és azonnal lehet fotózni. Toronymagasan veri a Tab-ot vagy az iPhone-t. Nekem azért fontos ez, mert ezzel tervezek fotóblogolni és néha elmegy a téma mire életet lehelek a kütyübe.

Végül, az utolsó negatívum, amit kiemelnék, hogy a fizetős alkalmazások letöltéséhez nem lehet a telefonon bankkártyát regisztrálni, ehhez állítólag a zune.net-et kell felkeresni pc-n (még nem szántam rá magam). Ez sokkal egyszerűbb iPhone-on és Androidon is, ahol mindez pár perc alatt konfigurálható egy megfelelő kártyaszám birtokában magán a telefonon.

Minden összevetve a Lumia szemet gyönyörködtető kis drágaság – sok irigy pillantást kiváltottam vele. Sokan megnyomogatták, ki is próbálták és eddig igazán senki sem állt negatívan a kütyühöz. Hat nap után én is meg vagyok elégedve vele, bátran merem ajánlani minden régi Nokiásnak és mindazoknak, akik egy jó okostelefont szeretnének maguknak.

Pintér Robesz

Abszolút retró:

Matematikusoknak:

Autóbolondoknak:

Édesszájúaknak:

Egy kis kézimunka:

Szabad lelkűeknek:

Játékfüggőknek:

Retró filmrajongóknak:

Játékrajongóknak:

Torkosoknak:

És végül egy kőkemény steampunk:

Toochee, a Galaktikus

Beköszöntött a hideg idő, így kesztyű hordására kényszerülünk! Sajnos az érintő képernyős telefonok nem működnek a normál kesztyű érintésére, így ha használni szeretnénk kedvenc okos mobilunk, le kell venni a kesztyűt ami szintén nem kellemes!

Ez a "forradalmi" találmány, az új ikesztyű megoldja ezt a problémát.

Finom vezetőszálak vannak beleszőve a hüvelyk, mutató és középső ujj ujjbegyeibe, melyeknek köszönhetően gyakorlatilag bármilyen érintőképernyőt gond nélkül használatunk az iPhone-t é iPad-et is beleértve.

A kesztyűt direkt ilyen kütyük kezelésére tervezték, ezért semmi olyan anyagot nem tartalmaz, mely megkarcolhatná az érintőképernyőt.

Csak kézzel, hideg vízben mosható!

Toochee, a Galaktikus

Arról, hogy Magyarországon hányan használnak okostelefont, a közelmúltban jónéhány adat látott napvilágot, és ezek az adatok nincsenek mindig összhangban egymással. Ennek egyik oka, hogy tulajdonképpen nem létezik egyértelmű definíció arra vonatkozóan, mit tekintünk okostelefonnak, másrészt pedig a mobiltulajdonos sem mindig tudja eldönteni, vajon egy okos- avagy csak egy „butatelefon” büszke tulajdonosa-e.

Az NRC kutatása olyan, érintőképernyős vagy teljes (QWERTY) billentyűzetes, internetezésre alkalmas mobilkészülékként definiálja az okostelefont, amely külön operációs rendszerrel rendelkezik, és amelyre különböző alkalmazásokat lehet letölteni. E meghatározás alapján a hazai internetezők egynegyede állítja azt, hogy okostelefonja van, ami körülbelül 945 ezer embert jelent.

Bár az okostelefon lényege, hogy applikációkat töltünk le rá, és internetezünk a segítségével, tulajdonosaikra nem feltétlenül jellemző az, hogy élnek is ezekkel a lehetőségekkel. Négy smartphone-használóból például csak hárman neteznek a zsebükben hordott készüléken, heti rendszerességgel pedig  mindössze kétharmaduk – így nagyjából 600 ezer olyan okostelefon-használó van Magyarországon, aki telefonján rendszeresen csatlakozik a világhálóra.

A férfiakra, a fiatalokra és a Budapesten élőkre jellemző leginkább az, hogy okostelefonon neteznek – vagyis ez a csoport összetételében nagyon hasonlít ahhoz, amelyik 10-12 évvel ezelőtt az internetezésben úttörő volt. A használat tekintetében is felfedezhetünk párhuzamokat az internet hazai hőskorával: a legtöbben e-mailezésre, információkeresésre, böngészésre használják a mobiltelefont, de emellett népszerűek az olyan, internetkapcsolatot igénylő alkalmazások is, mint az útvonaltervezés és az időjárás. Az időigényesebb, nagyobb odafigyelést vagy erősebb bizalmat igénylő tevékenységek, mint a vásárlás, az e-bank használata, vagy az online játék ugyanakkor még csak kevesekre jellemző.

Az, hogy a hosszabb időt igénylő szolgáltatások használata még nem olyan elterjedt, annak is betudható, hogy a mobilon netezők többsége legfeljebb napi 10 percet internetezik telefonja kijelzőjén. A mobil tehát még csak amolyan kiegészítő funkciót tölt be az internetezésben, és bár a használók 17 százaléka úgy érzi, már most is megnehezítené az életét, ha nem internetezhetne a telefonjával, 88 százalékuk egyetért azzal, hogy az okostelefon nem helyettesítheti a számítógépet – ennek fő okaként pedig a kisméretű kijelzőt, a lassú adatforgalmat, továbbá azt említik, hogy a honlapok jelentős része még nincs mobiltelefonra optimalizálva.

Kurucz Imre (NRC Piackutató)