2012. március 05. 06:00
Sokan vagyunk, akik még a 8 bites grafikán szocializálódtunk, akik egymásra kacsintva mondanak játékcímeket egymásnak. Ma már egyre valósághűbb játékokkal játszhatunk, a virtuális valóság is kopogtat az ajtón.
Ennek a trendnek ment viccesen ellen a Karahat csapata. Az izraeli komédiások mindezt alaposan összekeverték: Hogy nézne ki Perzsia hercege a való világban, avagy mit tehet egy 8 bites karakter Tel-Aviv utcáin.
2012. február 20. 19:25
Napjainkban népszerű utcai látványoggá vált a 3D fényfestészet. A házak falaira fénnyel festett jelenetek, filmek, animációk mindig óriási sikert aratnak a nézők között. Ennek egy érdekes alternatívája a látható a képen: Super Mario játékot lehet a ház falán játszani.
2012. február 01. 06:00
Akik már az 1989-90-es rendszerváltás előtt eszméltek, azoknak ismerős lehet a Cray neve: különféle tudományos ismeretterjesztő műsorokban láthattuk a szuperszámítógépet, amely az alapító, Seymour Cray nevét viselte. Idén a szuperszámítógép fogalmát bevezető cég, a Cray Research éppen 40 éves. Vajon tudjuk-e, mi a különbség a szuperszámítógép és a nagyszámítógép között?
Manapság, amikor a személyi számítógépek robbanásszerű elterjedésén túl vagyunk, és a éppen azt látjuk, hogy a sorozatgyártás nyomán mennyiféle digitális eszköz származik a PC-ből, az okostelefontól kezdve, a táblagépeken át és netbook-okon keresztül a spéci szerverekig és célszámítógépekig, már szinte elhomályosult, hogy a számítógépeknek felhasználásuk szerint mind a mai napig több csoportja, kategóriája van. Az internet révén a szerverekről vagy kiszolgálógépekről már mindenki hallott, no meg arról is, hogy szerverként „sima” PC-ket is használnak. Az állami intézményeknél, nagy cégeknél bankoknál azonban szükség van olyan nagyteljesítményű, nagy tárkapacitású gépekre, amelyek igen üzembiztosan szolgálják ki a kritikus alkalmazásokat, amelyek a nyilvántartásban, a statisztikában vagy éppen pénzügyi tranzakciók feldolgozásában jeleskednek. A nagygépekre sokszor csatlakoznak terminálok vagy inkább már terminálszerűen működő PC-k.
A szuperszámítógépek meghatározása ehhez képest nem is annyira magától értetődik, amit az is mutat, hogy a Wikipédia magyar oldalain a szuperszámítógép kifejezést a nagyszámítógép szócikkhez irányították, igaz, azon belül egy viszonylag részletes szempontrendszert sorakoztatnak fel a nagygép és a szupergép közti különbségek megvilágítására. Mi most csak a lényeget próbáljuk megfogni elnagyoltan: a szuperszámítógép olyan, mint egy versenyautó, a nagygép meg inkább mint egy autóbusz. A versenyautónak egy komoly feladata van, minél gyorsabban célba juttatni a versenyzőt, az autóbusz viszont ki kell szolgáljon egy sor utast, nagy teherbírásúnak kell lennie és nagyon üzembiztosnak is. A szuperszámítógép egyik jellemző felhasználása, hogy nagyon számításigényes tudományos projektet segítő szoftvert futtassanak a gépben, míg egy nagygépen például egy pénzintézet sok-sok adatát tárolják és lebonyolítják a pénzügyi tranzakciókat is. Idézem a Wikipédiából: „A szupergépek főként a tudományos és a katonai alkalmazások területén, a nagygépek pedig az államigazgatási és üzleti alkalmazások területén dolgoznak. Az időjárás-modellezés, a fehérjeláncok elemzése, digitális rajzfilmek és effektek készítése a szupergépek működési területe. A bankkártya tranzakciók nyilvántartása, a számla kezelés, népességnyilvántartás, ipari folyamatok irányítása a nagygépek működési területe.” Nyilván nagyon nehéz meghúzni a határvonalat a két gépkategória között.
A Cray azonban egyértelműen a szuperszámítógépek gyártásában tűnt ki a 70-es évek közepétől kezdve, a Cray-1 gép 1976-ban készült el és nagyon sikeres lett a maga területén, mivel sokkal gyorsabban működött minden más számítógépnél. A sor ezután napjainkig és tovább folytatódik, és a NASA-tól kezdve különféle nagynevű tudományos szervezetekig használnak Cray gépeket.
Az alapító Seymour Cray egyébként 71 évesen, 1996-ban hunyt el, számtalan projekt és jónéhány cég fűződik a nevéhez, de mindezek közül is legfényesebb a szuperszámítógépeket megteremtő Cray Research megalapítása.
Szilágyi Árpád
2011. december 23. 07:39
Minden év végén számos technológiai előrejelzés lát napvilágot, hogy miről fog szólni a következő év. Ennél sokkal ritkább azonban, hogy számot vetünk ezek helytállóságával. Múltba révedő jövőnézés következik, avagy vissza a jövőbe.
A Google a „2011 technology trends” kifejezésre számos neves cég tavalyi anyagát adja ki, amelyben a mögöttünk álló évre tettek előrejelzéseket, még 2010-ből. Emeljünk most ki ebből csak kettőt, a Deloitte és a Gartner előrejelzéseit.
A Deloitte 10-es listáját kétfelé osztotta: „(re)emerging enablers” – olyan, 2011-ben „újonnan” megjelenő technológiák, amelyek kiterjesztik a lehetőségeinket:
A másik ötös a „disruptive deployment” – azok a dolgok, amelyek szakadást okoznak az eddigi, berögzült, megszokott üzletmenetben:
A Gartner még 2010 októberében tette közzé előrejelzését, hogy mik lesznek 2011 stratégiailag meghatározó technológiái, amelyekről a cégeknek el kell dönteni, hogy mit kezdjenek vele a következő 2-3 évben:
A fenti két előrejelzésen túl tavaly év végén jómagam is írtam ezeken a virtuális hasábokon a 2011-re várható mobilos trendekről a Juniper Research jelentése alapján. Ebben többek között a megnövekvő adatforgalomra, augmented reality („kibővített valóság”) mobilos játékokra és felhőkre számítottunk…
Érdekes így visszanézni a technológiai előrejelzésekre. Őszintén, arra számítottam, hogy megmosolyogtató nagyotmondással és döbbenetesen pontos látlelettel egyaránt fogunk találkozni, miközben a legtöbb megjósolt trend tulajdonképpen elfogadhatónak fog látszani. Ehhez képest olyasmire ébresztett rá ez a három lista, amit tulajdonképpen mindig is tudtam, de furcsa volt így szembesülni vele: a trendek nem egyetlen évig tartanak, ráadásul mesterkélt ezekben két naptári év között határvonalat húzni (de milyen szórakoztató elfoglaltság). Még a gyorsan változó technológiai világban is 2-3 évre van szükség ahhoz, hogy valami elinduljon és gyökeresen felforgassa a valóságunkat. Egy év után nem igazán lehet megítélni sem a nagy „mellényúlásokat”, sem a nagy „megérzéseket” – ehhez hosszabb időtávra lenne szükség, csakhogy ezek az előrejelzések egyetlen évről szólnak.
Persze visszanézve szinte majdnem biztos, hogy nem ezeket a technológiai változásokat emelnénk ki az elmúlt évből, mint a legfontosabbakat. Számomra a három legfontosabb technológiai trend-jelenség 2011-ben: az android szinte mindent elsöprő diadala, a Facebook és a Google közötti háború új szintre lépése (és a Google+ megjelenése), végül a Siri és a hangalapú vezérlés valósággá válása. Ezeket részben lehetett látni 2010 végén is (az android sikerét leginkább, bár a Google+-t kevésbé), mert már akkor ismert folyamatok eredői, a Siri azonban olyan újdonságot jelent, amiről tudtuk, hogy lehetséges, mégis 2011 egyik nagy meglepetése lehetett, amikor egyszer csak beköltözött a hétköznapok világába.
Vajon jövőre milyen hasonló „kiteljesedésekkel” és meglepetésekkel fogunk találkozni? Jövő héten ezt fogom körbejárni, amikor a 2012-es előrejelzésekről írok, de addig is kellemes karácsonyi ünnepeket kívánok a Netidők Asztaltársaság nevében is!
2011. december 06. 06:00
Szövegekkel mindennap találkozunk, sőt magunk is folyamatosan alkotunk szövegeket, illetve a helyzet, a téma, a szándék, a normatívák által előírt műfajú, típusú szövegpéldányokat a köznapi kommunikáció során.
A szöveg tehát annyira triviális jelenség, hogy az átlagembernek nehezére esik megmagyarázni, jellemezni ezt a fogalmat. Megjegyzem, ez természetes, és többé-kevésbé így van ez minden gyakori, kézenfekvő jelenséggel. Anélkül, hogy mélyre hatoló elemzésbe kezdenék, felsorolok néhány általános szövegjellemzőt: lezártság, teljesség, szerkezetileg összefüggő elemek sorozata (pl. mondatok, bekezdések), lineáris jelentés-összefüggések (az egymás utáni elemek összefüggő jelentéstartalma), a közösségi szabályoknak, a műfaji törvényszerűségeknek való megfelelés, van eleje, közepe és vége, tehát lineárisan előrehaladó szerkezete van.
Az általános szövegjellemzőknek pedig az egyes szövegtípusok, szövegpéldányok jól megfelelnek, és ezeken túl van valamiféle egyedi, helyzetszerű, tematikus jellemzőjük is. Ezeket a szabályszerűségeket a szocializáció, a tanulási, tapasztalatszerzési folyamatok során sajátítjuk el.
A hagyományos szövegekről tehát nagyjából megvannak az alapismereteink, de legalábbis nagy biztonsággal használjuk őket. Ám hogy van ez a webes szövegekkel? Először is tisztázni kell ehhez a web néhány technikai sajátosságát. A world wide web egyik alapvető tulajdonsága, hogy közvetlenül összekapcsolódhatnak a weben publikált szövegek, azaz szövegeket lehet elhelyezni egy másik szövegben. Ezt hívjuk hipertextnek (eredeti írásmód szerint hypertext) vagy hiperszövegnek. A hiperszövegeket hiperlinkekkel kötjük össze. Ennek viszont van egy érdekes sajátossága a szöveg természetére vonatkozóan: a hiperlinkes szövegekről nem tudhatjuk pontosan, hogy hol az elejük, a közepük és a végük, nem teljesek és lezártak, mert mindig átléphetünk egy linken egy másik szövegbe. Ha a link a szöveg része, akkor a link mögött lévő másik szöveg is a szöveg része? Szöveg a szövegben. És ez csak az egyik érdekes jellemzője a webes szövegeknek. Mindennek nem az a következménye, hogy a hiperlinkes, webes szövegek nem is szövegek, hanem az, hogy át kell alakítanunk a hagyományos szövegfogalmunkat.
Bódi Zoltán
Digitális talkshow írásban is. Itt a Netidők! Ez a Netidők c. rádióműsor (Petőfi Rádió) blogja. Mindaz, ami elhangzik az adásban, meg ami nem.
Utolsó kommentek