Netidők Blogtársaság

Sokan arra fogadtak, hogy az idei Olimpia lesz az első, ahol a közösségi média fogja vinni a prímet – úgy látszik azonban, hogy Londonra mégis inkább, mint az első mobilos olimpiára fogunk emlékezni. Persze a két dolog nem mond teljesen ellent egymásnak, míg a mobil elsősorban technológiai platformként jeleskedett, addig a közösségi média az események megosztására és megbeszélésére volt kiválóan alkalmas, tehát párhuzamosan használtuk ki a két lehetőséget.

A hordozható eszközök térnyerését jól mutatja például, hogy az NBC és a BBC – az USA és Nagy-Britannia hivatalos olimpiai közvetítő csatornái – online közvetítéseit majdnem felerészt mobilról vagy tablet-ről nézték az emberek és nem számítógép segítségével. Még meghökkentőbb, hogy a Google szerint az olimpiához köthető keresések az esemény megnyitásakor többségében mobil eszközről érkeztek és az első két nap dominált is a mobil platform (ne feledjük, az első hétvégéről van szó), a PC csak ez után vette vissza a hatalmat (amikor az emberek hétfőn dolgozni kezdtek). A megnyitót záró Paul McCartney nevére például a ceremóniát követően többen kerestek rá mobilról, mint számítógépről.

Persze hozzátartozik a teljes képhez, hogy a hagyományos televíziós közvetítést nem tudja elhomályosítani a hordozható eszközök megjelenése vagy a számítógépek jelenléte. Viszont az olimpia egyértelműen a legnagyobb többképernyős médiaeseménnyé vált. Akik nem tudták vagy nem akarták a sportversenyeket a kanapéhoz kötve követni, azoknak napközben kiváló alternatíva volt a munkahelyi számítógépen futó online közvetítés és sokszor csak az igazán fontos eseményeket izgulták végig a kollégákkal az olimpia idejére a munkahelyeken megtűrt televízió-készülékeken (emlékezzünk vissza például az Izland – Magyarország férfi kézilabda mérkőzésre). Közben pedig folyamatosan ellenőrizhették az eredményeket mobilon vagy tableten. Este viszont már az okostelefon bizonyult a legalkalmasabb eszköznek a tévé kiváltására, ahol volt megfelelő sávszélesség, ott akár a közvetítés is nézhető volt online, ahol erre nem kínálkozott lehetőség, ott a híreket-információkat lehetett valós időben megkapni.

Az olimpiát az is megkülönbözteti sok más, hasonló érdeklődésre számot tartó globális történéstől (mint amilyen az Oscar-díjkiosztó vagy a foci VB döntője), hogy időben teljesen elnyújtott, ráadásul folyamatosan zajló eseménysorozat, amit emiatt gyakorlatilag nem lehet végigülni (bár vannak, akik megpróbálják). Míg korábban a televízión túl a rádió vagy az újság, a 21. század második évtizedében a mobil és a számítógép segített abban, hogy naprakészek maradhassanak a sportrajongók az Olimpia idején is.

(Akit jobban érdekel, hogy az olimpia kapcsán milyen médiafogyasztási szokások a jellemzők és hogyan kutatják ennek segítségével a média átalakuló világát, annak javaslom az NBC ez irányú kutatási terveit összefoglaló cikket, amiben Alan Wurtzel, az NBC Universal kutatási igazgatója összegzi, hogy mit és hogyan kutatnak a londoni olimpia alatt, hogy kifürkésszék a jövő trendjeit).

Pintér Robesz

A szoftver, amit sokan összetévesztenek magával az internettel vagy éppen a keresőrendszerekkel: a BÖNGÉSZŐ. Jó másfél évtizede még browsernek mondtuk az informatika angol nyelvhasználata miatt és már akkor is volt többféle böngésző, amelyek azóta feledésbe merültek: ki emlékszik ma már a Mosaic-ra vagy éppen a Netscape Navigatorra? Ha ma körülnézünk a böngésző-piacon, ezeket a neveket már nem találjuk. Van viszont Mozilla Firefox, Google Chrome és van Internet Explorer, sőt Opera is. Az NRC Piackutató munkatársai a kérésünkre pont ezt tették legutóbbi netes felmérésében: körülnéztek a böngészők piacán és megkérdezték a magyar netezőket. Kurucz Imre ismerteti az érdekes eredményeket.

Bár a Statcounter adatai szerint 34 százalékos részesedéssel még mindig az Internet Explorer a legtöbbek által használt böngésző a világon, és Európában is nagyjából ugyanannyi használója van, mint a vezető Firefoxnak és a harmadik helyen álló Google Chrome-nak, Magyarországon már egyértelműen le van maradva a két másik említett böngésző mögött – részesedése mindössze 13 százalék.

Az NRC friss felmérése megerősíti ezeket az adatokat. E szerint ugyanis a 18-69 éves internetezők 46 százaléka Firefoxot, 37 százaléka Chrome-ot használ leggyakrabban, míg az Explorer csupán a netpolgárok 12 százalékánál számít elsőszámú böngészőnek.

Igaz, a többség nem kötelezi el magát teljesen egyetlen böngésző mellett: a netezők egynegyede legalább kettőt használ rendszeresen, azok aránya pedig, akik fő böngészőjük mellett legalább alkalmanként használnak mást is, közel 70 százalék.

Bár az Explorer ma már nem igazán népszerű, az internetezők elsöprő többségének van valamilyen tapasztalata vele kapcsolatban: tíz internetezőből kilenc használta valaha; ugyanannyian, mint a Firefoxot, amelyet azonban a netezők háromnegyede még ma is használ. Az egyre népszerűbb Chrome pedig úgy van ott a hazai internetezők kétharmadának életében, hogy 25 százalék még sosem próbálta ki. A legnagyobb növekedési potenciál tehát kétségkívül a Google böngészőjében rejlik.

Egy terjedőben lévő böngésző esetében nem meglepő, hogy a fiatalok használják nagyobb arányban – így van ez a Chrome esetében is: a huszonévesek 42, az ötven felettiek 33 százalékának ez az elsőszámú böngészője. A hanyatló Explorer esetében a helyzet épp fordított: míg az ötvenes-hatvanas korosztály egyötöde még ezt a böngészőt indítja el leggyakrabban, addig negyven év alatt már csak feleekkora aránnyal találkozunk.

Érdekes megnézni, mit gondolnak a hazai internetezők az egyes böngészők jelenlegi helyzetéről. Nos, hiába áll magasan az első helyen a Firefox, csupán a netpolgárok 41 százaléka vélekedik úgy, hogy ez a legnépszerűbb – 27 százalék az Internet Explorert, 21 százalék pedig a Chrome-ot képzeli piacvezetőnek. Még a fő böngészőjükként Firefoxot használóknak is alig több mint fele látja reálisan saját böngészője pozícióját – ezzel szemben az Explorer-használók 57 százaléka meg van győződve arról, hogy még most is az általuk használt böngészőt használják a legtöbben.

A kutatás kitért az egyes böngészők megítélésére is; igaz, nem az internetezőkben élő általános képet vizsgálta, hanem azt, hogy fő böngészőjükről mit gondolnak használóik. Ez természetesen kissé csökkenti a különbségeket (hiszen saját böngészőnkről jellemzően nem nyilatkozunk lesújtóan), ám így is kijelenthető, hogy az Internet Explorer megítélése egyértelműen rosszabb, mint a másik két böngészőé. A felhasználók szerint a Chrome valamivel jobb, mint a Firefox: gyorsaságban, stabilitásban egyértelműen kedvezőbb értékelést kapott; egyszerűségben, testreszabhatóságban és a bővítmények tekintetében ugyanakkor e két böngészőt hasonlóan ítélik meg használóik.

A felmérés érdekes – és talán meglepő – tanulsága volt egyébként, hogy a magyar internetezők jelentős része nincs tisztában a „böngésző” szó jelentésével. Segítség nélkül csupán a megkérdezettek fele tudott valamilyen böngészőt említeni (tízből kilencen nevezték meg a Mozilla Firefoxot, nyolcan az Explorert, hatan a Chrome-ot, de a használók arányához képest meglepően sokan említették az Operát is), a másik közel 50 százalék ugyanakkor vagy nem tudott válaszolni, vagy valami egész másra gondolt. Sokan vannak, akik keresőkre (leginkább a Google-ra) vagy valamilyen linkgyűjteményre (például a Startlapra) asszociálnak a „böngésző” kifejezés hallatán.

Kurucz Imre

A felmérést az NRC 2012. május 25-29. között végezte 1000 internet-használó online megkérdezésével. Az adatbázist az Millward Brown – TNS Hoffmann NOK kutatásának offline adataival súlyoztuk, így az a legfontosabb demográfiai ismérvek tekintetében reprezentatív a legalább hetente internetező 18-69 éves magyar lakosságra nézve.

Régen beszéltünk már a számítógépes vírusokról, de most itt egy igazi újdonság! Egy olyan óriási, 20 megabájtos és megdöbbentően fejlett vírusról van szó, amely képernyőképeket ment le és a számítógép mikrofonját és billentyűzetét is lehallgatja. A Netidők „biztonsági őre” Keleti Arthur beszélt a műsorban arról, hogy mekkora a baj? Hiszen a hagyományos vírusírtók nem fogják meg a kórokozót…

Keleti Arthur: Igazából nem teljesen vírus ez, mert amit most találtak a biztonsági szakértők, az leginkább egy kiberfegyverre hasonlít. A Stuxnet vagy a Dooku ehhez hasonló volt, ami hasonló jellegű alkalmazás volt. Ez az alkalmazás, amit úgy hívnak, hogy Flame vagy SkyViper (mindkét elnevezés létezik), nagyon komplex alkalmazás.



Ahogy említettük a bevezetőben, 20 megabájtos, ami szokatlan. Általában az ilyen méretű alkalmazások nem azzal foglalkoznak, hogy elrejtsék magukat azáltal, hogy nagyon kicsik, hanem annyira jól vannak elkészítve, olyan jó az architektúrájuk, hogy ez meg tudja őket védeni.

Annyira komplex az egész felépítése, különböző modulokat lehet betölteni, ráadásul távolról. Ezeknek a moduloknak a teljes feltöltésével képes elérni ezt a nagy méretet. A modulok feltöltését ráadásul védett kapcsolaton keresztül lehet végrehajtani, tehát https-en, illetve SSH-t is használ a rendszer, sőt az általa megfigyelt elemeket titkosított SQL adatbázisban tárolja, tehát még az sem fér hozzá, akinek a gépén tenyészik.

Állítólag már régóta velünk van. A legtöbb jelentés azt állítja, hogy 2010 óta létezik ez a valami, és már többször felfedezték a nyomait máshol is. Ahogy boncolják ezt az alkalmazást, az látták rajta, hogy a komplexitása alapján kizárt dolog, hogy ezt mondjuk hacktivisták készítették volna, akik sokkal egyszerűbb eszközökkel dolgoznak. Sőt, még valószínűleg a kiberbűnözőket is ki lehet zárni ebből a körből. Nagy valószínűséggel valamilyen nemzet által szponzorált kiberfegyverről van szó.

Önmagát fejleszteni nem tudja, viszont el tudja kerülni a különböző vírusírtókat, az olyan eszközöket, amelyek megpróbálják „őt” felfedezni és módosítja a saját kódját, ezért nagyon nehéz megtalálni. Emellett pedig olyan extra dolgokat fejlesztettek bele, ami szintén a nagy hálózatokban kémkedésre fejlesztett célt támasztják alá. Be tudja kapcsolni a számítógép mikrofonját, le tudja hallgatni a szobában zajló tevékenységeket, ezeket szintén rögzíti, titkosítva eltárolja, felküldi a szerverre, hogy ha szükséges. Be tudja kapcsolni a Bluetooth kapcsolatot is a számítógépen, sőt aktívan keres más Bluetooth eszközöket, illetve ha talál, akkor megpróbálja megfejteni, hogy azok micsodák és azon a módon is megpróbál terjedni.

Az már most látszik, hogy körülbelül hússzor akkora a kód mérete és komplexitása, mint amilyen az előzőeké volt és azokat is fél évig tartott megfejteni. Tehát most rávetette magát a közösség: folyamatosan boncolgatják, percenként látnak napvilágot az új feature-ök, az új érdekességek az eszközről.

Azért meg kell nyugtatni a hallgatókat, hogy valószínűleg otthon a saját számítógépükön nem fognak ilyesmit találni – nem lehetetlen, de valószínűleg nem fognak találni -, mert láthatóan ez az eszköz jóval nagyobb méretű hálózatokra tervezett és jóval nagyobb feladatokat végrehajtó valami, sőt, ugyan képes terjedni (megvannak az ehhez szükséges képességei), de az látszik, hogy a belépési pontja, ami egyelőre kicsit homályos a kutatók számára, az valószínűleg egy fizikai adathordozón, USB-n, vagy valamilyen más fizikai terjesztési módszerrel összefüggő technika, ami szintén azt mutatja, hogy mondjuk szabotázshoz, kémkedéshez, katonai kiberhadviseléshez használják.

Az új melléknév ebben a szerkezetben összetett jelentéselemekkel rendelkezik. Elsősorban azért új az új média, mert viszonylag fiatal ága a médiának. Azonban az újdonságértéket érdemes jobban elemezni.

Az új média „a digitális hálózati kommunikáció révén létrejövő médiatípus átfogó neve. Az új média fogalma magába foglalja a multimédia és interakítv média jellegű tartalmakat, az újszerű egyéni és közösségi cselekvési formákat egyaránt" (Szakadát István: Új média, hálózati kommunikáció).

Tehát ez a médiaág attól lesz új, hogy új felületen jelenik meg, illetve új megoldásokkal él, valamint más a hozzá kapcsolódó befogadói szerep. Az új felület a web, ami a lehetőségei alapján digitális, hálózati, számítógépes felület, így a médiatartalmak előállításában (és fogyasztásában is) nagy szereppel bír az információtechnológia. Az új média az információs társadalom globális médiakultúrájának a része.

Az új média új megoldásai röviden összefoglalva a multimedialitásban, a hipertextualitásban, az interakcióban állnak.
A multimedialitás az online médiában már alapkövetelmény, és már nemcsak a képek, hanem a videók, sőt általában a multimédiás elemek is egyenértékű szereppel bírnak az írott szöveghez viszonyítva.
A hipertextualitás az információk hálózatosodásának és a szövegben ágyazott külső szövegnek a lehetősége. A hipertext kitágítja a hír, az újságírói tartalom határait, mert az előzményeket, a tematikus kapcsolatokat közvetlenül, interpretáció nélkül emeli be a szövegbe.
Az interakció pedig különböző szinteken valósulhat meg: az olvasók között, az olvasó és a szerző/szerkesztőség közötti párbeszéddel, illetve az olvasó és a tartalom szerkesztésének, befogadási sorrendjének, szerkezetének a szabad manipulációján keresztül.

(Folytatás következik május 22-én.)

Bódi Zoltán

| Még több lehetőség

A periférfia közismert, görög eredetű jövevényszó a magyar nyelvben. Eredeti jelentése 'valaminek a külső része, széle; külterület', a műszaki szaknyelvben 'külső berendezés, a számítógépnek a központi egységén kívüli, adatbevitelre, -kivitelre vagy tárolásra szolgáló része'. A perifériák közé tartozik a RAM, a merevlemez, de akár a billentyűzet is. A külső berendezés elnevezés tehát félrevezető lehet, mert nem minden periféria helyezkedik el a gép dobozán kívül. Szabatosan körülírja az eszköz funkcióját az adatkommunikációs egység kifejezés, csak kicsit hosszú. Ezzel viszont az a baj – ami a számítástechnikai szaknyelvi magyarításra jellemző –, hogy hiába találunk frappáns megfelelőt, ha az eredeti már közhasználatban van. Ezért leggyakrabban továbbra is a periféria kifejezést célszerű használni. Az otthoni számítástechnika hőskorában, az 1980-as évek elején-közepén a korabeli gépeken tipikus periféria volt például a kazettás magnó, amely háttértárolóként szolgált, manapság, a 21. század elején már olyan integrált számítógépeink vannak amelyekkel kapcsolatban minden adatkommunikációs funkciót kézenfekvőnek veszünk, így a perifériák sem tűnnek fel, azokat sem véljük kiegészítő eszköznek, Ezzel együtt a periféria kifejezés is kezd kiveszni a közhasználatból.

Bódi Zoltán

| Még több lehetőség