Netidők Blogtársaság

Ahogy a szaksajtóban, úgy saját belső levelezőlistánkon is állandó beszédtéma a Microsoft és erőfeszítései, hogy az utolsó utáni pillanatban visszatérjen és megkapaszkodjon azon a mobileszközpiacon, amelyet az Apple termékei és az Android operációs rendszerre épülő készülékek uralnak évek óta. Ki-ki vérmérsékletének és érintettségének megfelelően reagál az utóbbi hónapok eseményeire, de vagyunk néhányan, akik megrökönyödéssel nézzük a számunkra ámokfutásnak tűnő, körömszakadtáig védett rossz döntéseket (Windows 8 Metro), és a túlárazott, problémákkal küzdő Surface-terméket, amelyekkel – számunkra úgy tűnik – a Zune útját járja újra végig a cég.

Gyakran mondogatjuk: beütötték a fejüket Redmondban? De látni kell, hogy a jelenlegi helyzet nem egyik pillanatról a másikra állt elő. Elemzők, többek között a mi Borek Andrásunk is, a 2000-es évek közepe óta figyelmeztettek arra, hogy a Microsoft-vonat nem biztos, hogy a megfelelő vágányokon robog. Az alábbi eszmefuttatásban megpróbáltam összeszedni azokat a "buktákat", amelyek egy olyan folyamatot vázolnak fel, ami elvezethetett a mai állapotokig.

Az első fa, amibe nagy nyilvánosság előtt először tört bele a cég fejszéje, a Win9x és az NT vonal egyesítésére tett kísérlet volt a 90-es évek végén. A terveket átmenetileg elvetve született meg a Windows 2000, ami egy jó NT-továbbfejlesztés volt, majd teljesen indokolatlanul, 2000 augusztusára kihozták a Windows Millennium Editiont, a Win98SE multimédiás továbbfejlesztését, ami akkora szutyok volt, hogy nemhogy elődeivel, de még saját magával is alig volt kompatibilis.

Egy év múlva, jött a Windows XP, amire ma már boldogan emlékszünk vissza, de csak azért, mert az idő mindent megszépít. 2001-ben ugyanis nagyjából mindenki utálta. Sem a Win9x, sem az NT-kompatibilitás nem volt 100%-os, ráadásul a következő években átestünk több drámán, kezdve a "távolról kikapcsolom a géped" sebezhetőségen, és megannyi világfertőzésen, ami világossá tette: az egész architektúra pocsék. S bár a Longhorn kódnéven készülő XP-utóddal sem álltak valami jól, a probléma nem tűrt halasztást, így kénytelenek voltak a fejlesztőket átcsoportosítani "XP-hegesztésre". 2004 nyarának végére elkészült a Windows XP Service Pack 2, ami a rendszer szinte minden komponenséhez tartalmazott javítást. Akár kiadhatták volna Windows XP Second Editionként is – tökéletesen beleillett volna a 3-éves termékfejlesztési ciklusba, és egy teljes évet nyertek volna a Longhorn számára, elég lett volna 2007 végére kihozni –, viszont szinte semmi látható vagy kézzel fogható újdonságot nem mutatott az XP-hez képest (az új biztonsági funkciókat, képernyőket leszámítva), így aztán maradt ingyenes szervizcsomag.

A Longhorn fejlesztése még ugyanabban az évben zsákutcába jutott, egyértelművé vált, hogy belátható időn belül nem lesz belőle kiadható termék. A nagy reményű WinFS és barátai mentek mind a kukába, és mivel a legfrissebb kódbázis a Windows 2003 Server SP1 volt, abból kezdtek el valamit faragni, amiből 2006 novemberére lett egy akkor elterjedt gépeken nagyjából teljesen használhatatlan Windows Vista, ami a hivatalos megjelenéssel lekéste a 2006-os karácsonyi szezont, cserben hagyva az egész iparágat.

Ugyanerre az időszakra tehető a teljes tanácstalanság az Office-ok terén. 2001-ben kijött az Office XP (2002), de szinte semmi tényleges, kézzelfogható újdonság nem volt benne a végfelhasználók számára az előző verzióhoz képest. Majd rúgtak egy jó nagyot a megjelenési év + 1 = elnevezés konvencióba, és 2003 őszén kihozták az Office 2003-at, megint csak 0 újdonsággal. Szemmel láthatóan fogalmuk nem volt, mit kéne kezdeni az Office-szal.

A baj, természetesen, a felhasználókkal volt: a Microsoft "rájött", hogy az emberek nem tudják kihasználni az Office-funkcióit a teljesen testre szabható menükben és az eszköztárakon keresztül, ezért ezek helyére kötelezően, választási lehetőség nélkül, az abszolút nem testre szabható, semmi korábbihoz nem hasonlító szalag került az Office 2007-ben. (A programcsomag fejlesztését akkoriban ugyanaz a Steven Sinofsky vezette, aki legutóbb a Windows 8-ért volt felelős, tehát neki köszönhető a kompromisszum nélkül ránk kényszerített Metro-felületet is.)

A szalag természetesen máig óriási siker a redmondi berkekben, sosem ismerték el, hogy 2007-es formájában durván megnehezítette az Office-programok hatékony használatát, és jelentős átalakítást, fejlesztést kívánt a következő verzióra.

A "böngésző háborút" ugyan hamarabb megnyerték már, de erre az időszakra tehető az a döntés, hogy az IE "kész van", nem igényel tovább fejlesztést, és éveken keresztül tényleg nem nyúltak hozzá. Eredmény: a weboldal-készítés legsötétebb korszaka a 2000-es évek második felében, totális lemaradás a konkurenciától, és csak most, 2013-ra lesz egy olyan Internet Explorer (sajnos csak Win7-re és Win8-ra), ami HTML5-támogatásban és szabványkövetésben egyáltalán egy lapon említhető a többi böngészővel, miközben a Chrome-nak helyenként már nagyobb a piaci részesedése, mint az IE-nek összesen.

Ekkor kezdték el fejleszteni a Microsoft saját hordozható médialejátszóját, a Zune-t, amiből talán 2006 végére lett termék. Az iPod addigra már rég letarolta az MP3-lejátszó piacot, és pár hónap múlva, 2007 év elején az Apple kijött az iPhone-nal. KO – az egész világ látta, egyedül a Microsoft nem, és még évekig tolta a Zune-ba a pénzt.

Külön szívfájdalmam: ebben az időszakban építették le a cégen belül a honosítás támogatását és saját nyelvi központjaikat szerte a világon, aminek egyenes következménye, hogy akár egy blogot meg lehetne tölteni a Windows 8 magyar változatának hibáival, csapnivaló fordításaival.

A fenti lista koránt sem teljes, de jól mutatja, hogy a problémák nem tegnap kezdődtek a cégnél. Az, hogy ezekkel  nem szembesültünk korábban, talán annak volt köszönhető, hogy a 90-es évek termékei, a Windows-játékplatform megteremtése, a sikeres agresszív üzletpolitika olyan elsöprő lendületbe hozta a céget, amellyel képes volt túllépni a problémákon, tompítani tudta a tucatnyi rossz döntés hatását. Úgy tűnik, ez a lendület mostanra fogy el. A kialakult helyzet pedig a rajzfilmekből lehet ismerős: a prérifarkas kirohan a szakadék fölé, vadul teker még a lábaival, és csak szép lassan fogja fel, hogy szívás van. Hirtelen megfordul és kézzel-lábbal kapálózva próbálja még elkapni a szakadék szélét. És ha nem sikerül visszakapaszkodnia, akkor szomorú szemekkel kinéz majd a közönségre, és zutty...

Chatman

Október 13-án jelent meg az Ubuntu legújabb verziója a 11.10-es. Most a hétvégi upgrade maraton utáni tapasztalataimat összegzem.

Nem vagyok valami nagy upgrade betyár, ami azt jelenti, hogy általában nem rohanok a frissítéssel, ha egy új verzió megjelenik. Azokat inkább először virtuális gépen próbálom ki. Ha valami nagyon megtetszik akkor természetesen jöhet a frissítés. Ez most sem volt másképp. Kipróbáltam a live verziót és virtuális gépre is telepítettem az új verziót és miután az általam naponta használt programok gond nélkül futottak így a frissítés mellett döntöttem.

A frissítés (majdnem) gond nélkül lezajlott, ami hiba volt, azt is csak a saját figyelmetlenségemnek köszönhettem (nem egészséges hibernálni telepítés közben). De szerencsére ez kis malőr sem tudta tönkretenni a frissítést.

Akkor nézzük, hogy mi változott

Az új ruha

A Unity interfész nem most debütált, de a használhatóság terén néhány dolgot újragondoltak. A végeredmény egy jobban használható felület lett. Sokan kritikával illeték az új kezelőfelületet. Sokat gondolkodtam, hogy ennek mi lehet az oka, nekem ugyanis nagyon kézre esik. Aztán rájöttem, hogy hol lehet az a bizonyos eb elhantolva. A felhasználói szokásokban. Akik ugyanis főleg egérrel sűrűn kattintva használják a gépüket az bizony nem tudja értékelni a Unity felület nyújtotta előnyöket. Inkább csak egy megváltozott felületként látják a változást, ami meglehetős kényelmetlenséget tud okozni, hiszen semmi sem úgy működik, mint régen.

Ezzel szemben én a gyorsbillentyűk híve vagyok, aki nem szereti elvenni a két kezét a billentyűzet fülöl. Szeretem néhány gombnyomással elintézni az újabb programok elindítását. Ehhez pedig a Unity nekem megfelelő partner tud lenni. Bár szerintem a GnomeDo gyorsindító alkalmazás még mindig a legjobb, de a Uity mostanra megfelelő versenytárssá érett. Minél több gyorsbillentyű kombinációt sajátítottunk el, annál több értéke tárul fel a Unity-nek.

Ennek különösen a hordozható számítógépeken vehetjük hasznát, hiszen a gépünk használata közben a kezünket nem kell elmozdítani a billentyűzet fölül, hogy az egérrel babráljunk és a speciális (Windows logós) gomb végre értelmet nyer.

Jobb integráltság a felhővel

Az UbuntuOne felhőalapú szolgáltatások tárhelye ingyenesen használható területe 5GB-ra nőtt. Ezzel együtt az Ubuntu alkalmazásai is nagyon jól integrálódnak ezzel a szolgáltatással és lehetőségünk van a címlistánkat, könyvjelzőinket, zenéinket és egyéb fájljainkat ebbe menteni. Ezeket az adatokat aztán kényelmesen szinkronizálhatjuk az egyéb eszközeinkkel, legyenek azok akár Windows vagy Mac gépek, iPhone vagy Android eszközök.

A felhő alapú adattárolás és adatmegosztás az eszközeink között teljesen zökkenőmentesen használható. Nagyon fontos része a mindennapi informatikai eszközhasználatunknak. A Canonical is azért fektet rengeteg erőforrást ezeknek a szolgáltatásoknak a fejlesztésébe, mert ezek az operációs rendszer jövőjét és elterjedését tekintve kiemelt fontosságúak.

Új szolgáltatás - OneConf

Az egyik legnagyobb újdonság nekem a OneConf névre hallgató szolgáltatás. Én több számítógépet is használok és mindegyiken Ubuntu fut. Nagyon fontos, hogy mindegy legyen melyik géphez ülök le, ugyanazok az adatok és alkalmazások fogadjanak. Az adatok teljesen automatikus megosztására már ott van az UbuntuOne szolgáltatás. De a OneConf segítségével az is elérhetővé vált, hogy ha az egyik gépre telepítünk egy alkalmazást, akkor az a másik általunk használt gépre is települ és a beállítások is átkerülnek automatikusan. Ez nagyban megkönnyíti a többlaki használatot.

Ez tipikusan egy olyan ötlet átültetése a gyakorlatba, ami nem volt ismeretlen, hiszen a böngészőkhöz már léteznek olyan kiegészítők amelyek pontosan ezt a szolgáltatást nyújtják, de csak a böngésző alkalmazás kiegészítőire és azoknak a beállítására. Nagyon jó, hogy valakik továbbgondolták a koncepciót és kiterjesztették az operációs rendszer alkalmazásaira is.

Nagyobb változások

Voltak nagyobb változások is amelyek a felhasználónak szemet szúrnak. Az alapértelmezett levelező kliens az Evolution helyett a Thunderbird lett. Ha korábban Evolution-t használtunk, akkor a frissítés során ugyanúgy megkapjuk ez a programcsomagot is, amit továbbra is használhatunk. Viszont készüljünk fel, hogy az első futtatás alkalmával jó ideig csak a képernyőt fogjuk bámulni, amíg a program végez a gépünkön tárolt levelesládáink átalakításával, ugyanis az alapértelmezett fájlformátum mbox-ra változott.

Ha ezzel végzett a program, akkor ugyanúgy használhatjuk azt, mint eddig... Azaz mégis marad egy feladat, amit kézzel kell elvégezni a beállítások között. A levelező fiókok beállításainál az alapértelmezett "elküldött levelek" mappát kézzel kell átállítani a megfelelő mappára, ellenkező esetben minden kiküldött levél után kapunk egy figyelmeztetést, hogy az alapértelmezett mappát nem találja és elmetette a küldött levelek közé az üzenetet. Ez legyen a legnagyobb baj.

Megmondom őszintén, hogy megpróbáltam a Thunderbird-öt is használni, de vagy a szokás hatalma, vagy mit tudom én, de maradtam az Evolution-nél. Aki eddig is Thunderbird-öt használt, annak ez nem okoz problémát.

A Szoftverközpont nemcsak egy ráncfelvarrást kapott, hanem egyenesen ez lett az alapértelmezett szoftverkezelő amivel telepíthetünk és letávolíthatunk alkalmazásokat, vagy vásárolhatunk is, ha fizetős alkalmazásról van szó. Az hétköznapi programkezelési feladatok ellátásához egyébként sokkal jobb ezt az új alkalmazást használni, mint a régebbi megoldásokat. Persze, ha szükség van rá, továbbra is ahsználható a jó öreg apt-get is.

Biztonsági mentés

Ez egy olyan dolog, amit mindenki mond, hogy fontos és minden adatvesztés után megfogadja, hogy most aztán tényleg, de biztosan fogom használni. Aztán amikor szembesül az ember a nyűggel amivel ez jár, akkor egy idő után szépen feladja a dolgot. Az utóbbi időben egyre jobb megoldások születtek, amelyeknek a használatához nincs szükség pilótavizsgára. Sőt szépen megbújnak a háttérben és teszik a dolgukat. Most egy DejaDup névre hallgató alkalmazás az amelyik az aktuális kedvencem. Ezzel a lehet a felhőbe, hálózati és külső tárolóeszközre menteni, nagyon egyszerűen. Ez önmagában is megér egy blogbejegyzést, így arról majd jövőhéten írok.

Irodai felhasználás

Az OpenOffice helyét átvette a LibreOffice. Szerintem jó döntés volt, egyelőre a LibreOffice-t sokkal gyorsabbnak érzem, amint a korábban alkalmazást, de az abszolút csak a személyes érzésem. Semmiféle szintetikus tesztet nem végeztem, de szerintem nem is az a lényeg, hanem az, hogy a felhasználó mit tapasztal. Ezeknek az általános irodai programcsomagoknak a használatáról már sokan írtak, nem is szaporítom a szót tovább ezzel.

Nagyvállalati környezet

Eddig kevés szó esett arról, hogy nagyvállalati környezetben milyen használni egy Linux asztali környezetet. Én ezt pudingot, már 5 éve eszem és azt kell, hogy mondjam, sokkal jobb, mint a kollégáim nagyobb része által használt Windows.

Ahol dolgozom támogatott a Linux asztali környezet is és ki-ki a neki jobban használható operációs rendszert használhatja. Vannak a cégnek saját tárolója a különféle csomagok amelyek a vállalati használathoz szükségesek kényelmesen elérhetőek a hagyományos csomagkezelési eszközökkel.

A SAP-t, az SAP Java kliensével tudom használni, amihez szükséges az Oracle (Sun) Java telepítése, de szerencsére ez megtörténik automatikusan, amióta csomagból is elérhető a kliens telepítése. Érdekes, hogy a Java kliens méretét tekintve alig több, mint egytizede méretét tekintve, mint amit a Windows-t használóknak kell telepíteni. A használatban, kinézetben pedig semmi eltérés nincs. Mindent pontosan ugyanúgy lehet használni.

A cégben Lotus Notes van használatban, amiből szintén elérhető a Linuxos verzió. Ez mindenben ugyanolyan szintén, mint a Windows-on. Ugyanígy a Lotus Sametime azonnali kommunikációs alkalmazás (chat, IP telefon, konferencia stb...) ugyanúgy működik. A két Lotus alkalmazás közötti integráció szintén teljesen zökkenőmentesen használható.

Konklúzió

A személyes véleményem, hogy ez a verzió jobb lett, mint az előző volt, sok apró javítás történt ami a használhatóság javulásával járt. Mindennapi használatra teljesen alkalmas a rendszer.

Szeptemberben lett egy éves a LibreOfficeirodai alkalmazáscsomag, miután a fejlesztés szétvált tavaly az Oracle-höz került OpenOffice-tól. A válás oka az új tulajdonos és az fő fejlesztők közötti nézeteltérés volt, amit nem sikerült feloldani. A LibreOffice elmúlt 12 hónapja egyértelműen sikertörténet.

2010 szeptemberében az OpenOffice fejlesztők egy része megalakította a The Document Fundation csoportot, azzal a szándékkal, hogy folytassák az OpenOffice irodai szoftver fejlesztését más néven. Erre azért volt szükség, mert az Oracle-ben felmerült a lehetőség, hogy a projektet nem fogják folytatni, vagy hasonló korlátozásokat vezetnek be, mint előtte az OpenSolaris operációs rendszer esetében. Ez olyan feszültséget okozott, amit nem sikerül belátható időn belül rendezni, így fejlesztő egy része a válás mellett döntött.

A LibreOffice névet a fejlesztő eredetileg ideiglenes névnek szánták és meghagyták a lehetőséget mindenkinek, így az Oracle-nek is, hogy csatlakozzon a projekthez az OpenOffice.org névvel, de ezt a cég elutasította, sőt utasította az OpenOffice és a The Document Fundation vezetőségében is résztvevő tagokat, hogy mondjanak le az OpenOffice vezetőségi funkciókról összeférhetetlenség miatt.

A válás után aztán 2011 áprilisában az Oracle bedobta a törölközőt és beszüntette kereskedelmi fejlesztések támogatását az OpenOffice-nál, majd júniusban az Apache Fundation-nek adta át a projektet és az OpenOffice.org márkanevet, hogy ők inkubátorként támogassák tovább a közösségi fejlesztést.

Az elmúlt egy év nem csak a kenyértörésről szólt, de jelentős és fontos fejlesztések is napvilágot láttak a LibreOffice motorháztetője alatt. Csökkent a Java függőség, kikerültek olyan funkciók, melyek az Oracle licenceihez kötődtek, de bekerültek olyan plusz dolgok, amik korábban hiányoztak az OpenOffice-ból. Ilyenek az SVG kép formátum kezelés, a Lotus Word Pro és Microsoft Works import modul, MS Excel kompatibilitási fejlesztések (pl pivot tábla kezelés) és nem utolsó sorban rengeteg olyan fejlesztés ami pont a magyar nyelvi támogatás további erősítését szolgálja.

A legutolsó kiadással jön egy teljesen új TrueType betűkészlet, ami nem csak egy a sok közül, de kimondottan úgy lett megtervezve, hogy a magyar nyelvi sajátosságokat a lehető legteljesebben támogassa. Ilyenek a kettős mássalhangzók támogatása (ly, ny, sz, ty stb...) és a magyarban gyakran előforduló "gfi", "gj", "gj" együttállások támogatása. Ezeket az új fejlesztéseket, melyek az új betűtípushoz kötődnek, egyébként 5 oldalon keresztül sorolja a legutóbbi kiadáshoz tartozó dokumentum.

Egy év alatt több, mint 25 millió példányban telepítették a programcsomagot, melynek a fele Windows felhasználó. Újabb lökést adhat a felhasználói bázis növekedésének, hogy sok Linux disztribúció is lecserélte az alapértelmezett irodai programcsomagot az régi-új LibreOffice-ra. A felhasználók a váltás a korábbi csomagról teljesen zökkenőmentes, ami szintén hozzájárulhat a gyors növekedési ütem fenntartásához.

Steve Ballmer bejelentette, hogy az Office 365 még idén júniusban útjára indulhat. Ez korábbi időpont ahhoz képest, amit eddig tudni lehetett.

Május végén Steve Ballmer, egy Új-Delhiben tartott fejlesztői konferencián beszélt arról, hogy nagy erővel fejlesztik az irodai alkalmazásokat és még idén júniusban elindítják az Office 365 névre keresztelt felhő alapú alkalmazást, amely egyesíti a Lync, Exchange, SharePoint és Office kínálta lehetőségeket.

A bejelentés persze lehet, hogy nem is a felhasználóknak, hanem inkább a befektetőknek szólhatott, hiszen napokkal korábban David Einhorn, egy nagy tekintélyű befektetési alap vezetője egyik nyilatkozatában arról beszélt, hogy Microsoftnak jót tenne Ballmer távozása a vezérigazgatói posztról. Einhorn érvelése a távozás mellett teljesen racionális volt, hiszen a redmondi óriás évek óta képtelen a megújulásra. Aki 10 évvel ezelőtt 100.000 dollárt fektetett a cégbe, annak ma a részvényei 69.000 dollárt érnek. Márpedig a befektetők azt várják el, hogy az a cég amelyikbe pénzt fektetnek azok a működésük során profitot termeljenek. Ennek tükrében Einhorn kérése teljesen megalapozott. Azt is mondhatnám, hogy egy kicsit megkésett. Aki figyelmesen követi a cég negyedéves és éves pénzügyi jelentéseit, az már évekkel ezelőtt ugyanerre a következtetésre juthatott. A cégnek van néhány jól működő részlege amelyik hozza a pénzt, de mellette sok olyan is van amelyik meg viszi. A helyzet komolyságát az mutatja, hogy Einhorn kijelentése után a cég részvényárfolyama egyből 2.3%-ot emelkedett. Ez pedig azt jelenti, hogy a lófej ott van Ballmer ágyában.

A Microsoft igen kevés üzleti sikert könyvelhetett el, amióta Ballmer vezeti azt. Nem sikerült nagyot dobni sem az internetes sem a mobil szektorban. Az XP sikerét a Vista nem tudta megismételni, gyakorlatilag a Vista 2.0, most Windows 7 néven fut. Elvileg jön majd 2012-ben a Windows 8 is, de azért a céget ismerve a dátumokat illik fenntartásokkal kezelni. Az idei évben a legnagyobb feltűnést eddig a Skype felvásárlásával okozták, nem is a felvásárlás tényével, hanem azzal, hogy irreálisan magas áron jutottak hozzá a céghez. A keresőpiacon sem sikerül az áttörés, bármivel is próbálkoztak eddig.

Ballmernek nem csak a cég miatt, hanem a saját székének megőrzése miatt is szüksége van egy olyan sikerre, amely azt bizonyítja, hogy a cég stratégiája helyes, melyet ha rendesen végrehajtanak újra növekedési pályára áll a vállalat. Márpedig az Office 365 akár alkalmas is lehet arra, hogy egyszerre több helyen is helyrehozza a kicsit megtépázott renomét. Az irodai alkalmazások az egyik jó terméke a cégnek, mely nem csak piaci részesedésben áll igen jól, de nyereségtermelő képességével sincs baj. Az Office 365 kiválóan alkalmas lehet arra, hogy egyrészről tovább növelje a jövedelmezőséget és bevigyen egy ütést a Google-nek a felhőalapú alkalmazások területén. Ezzel legalább két legyet ütnének egy csapásra. A vállalati ügyfelek egy jól használható terméket biztosan jól fogadnának és ezen a terepen a Microsoft sokkal otthonosabban mozog, mint a Google, főleg ha a terméktámogatást is mérleg serpenyőibe rakjuk.

Az Office 365 egyébként a jelenlegi Business Productivity Online Suite (BPOS) leváltására született. A zárt béta tesztelést 100.000 felhasználó bevonásával végezték. Most pedig már elérhető a publikus béta verzió is bárkinek.

A júniusi indulás nekem kicsit korainak tűnik, de a fentiek tükrében talán érthető, hogy miért is szorgalmazza Ballmer ennyire a minél korábbi bevezetést.

Mikor az Oracle megvásárolta a Sun Microsystems céget, megörökölte az OpenOffice nyílt forráskódú irodai programcsomagot is. A fejlesztők nem értettek egyet az új tulajdonos stratégiájával ami az OpeonOffice-t illete és kiválva a projektből létrehozták a LibreOffice programcsomagot. Erre az Oracle válaszul zárttá tette az OpenOffice-t.

A két irodai alkalmazás egy rövid ideig egymás mellett létezett, de míg a LibreOffice egyre fejlődött, addig az OpenOffice a fejlesztésekben lemaradt és a közösségi támogatás is elsorvadt. A vezető disztribúciók is inkább a LibreOffice verziót szállították ami végképp megpecsételte a sorsát a projektnek.

Az Oracle előtt két út volt. Vagy visszatér a nyílt fejlesztési modellhez, vagy a makacsságával nevetségessé válik és elveszti a tekintélyét. Valószínű, hogy az arcvesztés sokkal többe került volna a cégnek, mint a visszatérés a gyökerekhez. Így a héten a cég egyik vezetője Edward Screven bejlentette, hogy a cég visszahelyezi a fejlesztést a közösség kezébe és nem üzleti alapon fog tekinteni a projektre. Továbbra is fontosnak tartják a nyílt közösségi fejlesztések támogatását.

Nem véletlenül fújt visszavonulót a cég, hiszen nem ez az egyetlen olyan projekt aminek fejlesztői nem értettek egyet a cég irányvonalával. A MySQL adatbázis szintén hasonló cipőben jár, mint az OpenOffice. A fejlesztők egy része ott is búcsút intett az Oracle-nek. Márpedig a nyílt forrsákódot használók és fejlesztők között, mindkét projekt szimbolikus jelentőséggel is bír. A két eset nem vetett túl jó fényt a cégre melyet, most megpróbálnak helyrehozni. Sajnos közben olyan dolog veszett el, ami pénzzel nehezen pótolható: a bizalom. Talán ha korábban kapcsolnak néhány hónappal, megelőzhető lett a bizalomvesztés. Most viszont, kérdéses, hogy egyáltalán helyreállítható-e majd ez a renomé. Az látszik, hogy még ha helyre is hozható a hiba, akkor is sokkal tovább fog tartani, mint amennyi idő kellett a leromboláshoz.

Egyelőre a LibreOffice csak néhány dologban tud többet, mint riválisa, de ezek fontos részletek. Az egyik ilyen, hogy SVG (scalable vector grapics) vektoros képeket, ezzel lehetőség van a Microsoft Visio, Adobe Illutrator, Xara és CAD programokkal készített képek kezelésére a dokumentumban. A PDF importálás is olyan tulajdonság amivel nem tud versenyezni az OpenOffice (ott csak PDF exportra van lehetőség).