Netidők Blogtársaság

A gördítősáv zseniális újraértelmezése a Canonical-tól, amivel értékes pixeleket hódítunk vissza az alkalmazások ablakaitól.

A gördítősáv a hagyományos grafikus felület részeként úgy a nyakunkon maradt, mint japán autóban a zöld kvarcóra. Pedig nem is biztos, hogy szükségesek a mindennapi életben, vagy nem abban a formában, ahogy az megszoktuk. Az okos telefonokon és táblagépeken teljesen természetes, hogy a görgetést már nem is gördítősávval csináljuk. Asztali környezetben pedig inkább az egér görgető gombját használuk és nem a jól ismert sávot a kis csúszkával.

Ahogy a hagymányos hordozható eszközök mérete egyre jobban összemegy, úgy lesz egyre feltűnőbb az, hogy az értékes kijelző felőletéből egyre többet vesz el a sallang. Viszont nem feltétlenül kell, hogy ezzel helyzettel kibéküljünk. Így gondolta ezt Christian Giordano is, a Canonical egyik dizájnere is.

A gondolatot tett követte és megszületett az overlay-scrollbar, ami csak akkor bújik elő a rejtekéből, ha közelítünk felé az egérrel. Az abalakkezelés többi része változatlan maradt, az átméretezés és az ablak arrébb helyezésének a módja megmaradt a hagyományos megoldás mellett. A programoknak sem kell külön támogatni ezt az új görgetősávot, mert teljesen észrevétlenül illeszkedik be a korábbi ablakkezelőkbe is.

Ezen a bemutatón jól látszik, hogy az új megoldás sokkal jobban illeszkedik a kisebb kijelzőjű eszközökhöz. Funcióiban teljesen kompatibilis a régi megoldással.

Overlay Scrollbars demó a Canonical Design-tól a Vimeo-n.

Ha minden jól megy akkor az áprilisi Ubuntu már tartalmazni fogja a megoldást. Nyáron pedig a OSX Lion-ban fog debütálni az Apple féle verzió.

Az igazi geek kocsijában komplett érintőképernyős szórakoztató központ van, internettel, műholdas navigációval és tolatókamerával. Eddig ezek az extrák a vágyak felső kategóriás listáján szerepeltek. Most viszont itt van a Niavisurfer névre hallgató eszköz, ami tudásában minden földi jóval elhalmoz egy gyári CD lejeátszó áráért.

A Navisurfer II termékcsalád egy Ubuntu Linux operációs rendszer és egy jól felszerelt, gépkocsi műszerfalába építhető érintőképernyős számítógép vadházasságából született. Az ár 300 euró körül mozog, ezt az árat érdemes azonban összevetni a gépkocsi forgalmazók által felszámított extrák felárával. Egy mezei gyári CD lejátszó olyan 60-90 ezer forinttól indul, de a 7"-os egérmozis navigációs berendezésekért a gyártók már 200 ezer forint feletti összeget is elkérnek, melyek tudásban össze sem hasonlíthatók azzal a készülékkel amiről most szó van.

A hardverről

A ketyere szabványos dupla DIN méretű helyre építhető be. Elölről egy érintőképernyő, három gomb és egy USB csatlakozó van. Hátul van még egy-egy hang ki- és bemeneti csatlakozó, 2db USB port, 2db PS2 csatlakozó, 2db AV bemenet (monitor üzemmód), 1db tolatókamera automatikus átkapcsoló, soros port és mikrofon bemenet.

Belül van még a berendezésben 3G HSDPA modem, Bluetooth és GPS vevő a hozzá kapcsolódó antennával. Természetesen a zord körülményekre is fel van készítve a gép, a 250Gb-os merevlemez rázkódás védett keretbe van beépítve és -10 valamint +65 fokos környezeti hőmérsékletet is tolerál. Páratartalomból a sivatagi szárazságtól, a trópusi esőerdők klímájáig szintén jöhet bármi.

A tápellátás is az autós üzemre lett méretezve, hiszen 9-18V közötti tápfeszültség között bármivel beéri, figyelve arra is, hogy az akkumulátort nehogy lemerítse. Ezért a 9V-os akkumulátorfeszültség alatti tartományban egyszerűen kikapcsolja magát. Az indításkori hirtelen feszültségesést viszont felismeri és nem fog újraindulni feleslegesen a gép.

Mi a helyzet szoftverfronton?

Az Ubuntu operációs rendszernek és a nyílt forráskódú programok fejlesztőinek köszönhetően, kánaán van. A GPS vevő nem dísznek került a dobozba. A Navit navigációs program előre telepítve van. Ez a program nagyon sok térképformátumot támogat, többek között a kedvencemet az Openstreetmap nevű közösségi térképet is, de persze egyéb kereskedelmi térképeket is tud használni.

Elveszni már nem fogunk, de a képernyőt másra is használhatjuk. A beépített 3G HSDPA modemmel és megfelelő előfizetéssel a mobil internet is beköltözik a gépkocsiba. Ezzel elérhető, hogy a leveleinket ellenőrizzük, a reggeli dugóban elolvassuk a híreket, vagy bármelyik rádiót hallgassuk az interneten keresztül akkor is ha már a vételi körzeten kívül járunk.

A filmekről és a saját zenei gyűjteményről sem kell lemondani hiszen egy hosszabb úton a médialejátszó a teljes szórakoztatást biztosítja még egy váratlan föld körüli út esetére is. Megfelelő DVB-T tunerrel kiegészítve pedig a földfelszíni tévézés élményét is magunkkal vihetjük az utunkra.

Erre mondják, hogy ennyi pénzért a bolondnak is megéri, így nagy valószínűséggel sok embernek a kívánságlistáján ott lesz a Navisurfer.

Elég sok szolgáltatás létezik az interneten amelyik lehetőséget kínál arra, hogy adatokat tároljunk és osszunk meg magunkról, vagy egy projekt fejlesztését végezzük el közösségi alapokon. Az egyik ilyen legnépszerűbb közös fejlesztést lehetővé tévő szolgáltatás a GitHub. Ennek a szolgáltatásnak a segítségével csoportos szoftverfejlesztést lehet végezni, köszönhetően a nagyon jó verziókezelő rendszerének.

A GitHub szolgáltatásaiért fizetni kell azoknak a fejlesztéseknek, melyek nem nyílt forráskódú termékeket hoznak létre. A nyílt fejlesztések ezzel szemben ingyenesen használhatják a szolgáltatást. Összesen nagyjából 1.7 millió fejlesztés zajlik a GitHub-on melyek jó része nyílt forráskódú fejlesztés.

Manu Sporny az alapítója és egyben elnöke is a Digital Bazaar nevű cégnek, egy elég különleges projektet kezdett a GitHub-on. Nem szoftvert kíván fejleszteni, hanem a saját genomját osztja meg, mint nyílt forrást. A genomjának 1 millió párját public domain licensz alatt hozza nyilvánosságra.

Arról, hogy miért teszi mindezt, ő maga így nyilatkozott:

" Mikor a barátaimnak elmondtam, hogy mire készülök ilyen kérdéseket kaptam:
- Miért tennél ilyet?
- Nem félsz, hogy valaki ellened használja majd fel ezeket az adatokat?
- Mi van akkor, ha az egészségbiztosítód arra használja majd, hogy bizonyos kockázatokat kiolvasva az adatokból, kibújjon a biztosítási kötelezettség alól?
- Á! Én soha nem tennék közzé magamról ilyen adatokat!
- Mit csinálsz, ha majd valaki ez alapján klónoz téged?
Elég sokat gondolkodtam ezekről a kérdésekről és arról, hogy milyen következményekkel járhat az egész projekt, mielőtt döntöttem arról, hogy ilyen jellegű személyes adatot publikussá teszek. Elég súlyos következményekkel is járhat rám nézve ez a döntés. Mindazonáltal úgy gondolom, hogy a lépésemmel járó előnyök messze túlmutatnak azokon a komoly kockázatokon, mellyel a döntésem jár."

Manu saját blogjában folyamatosan beszámol majd a projekt állásáról.

Fontos megemlíteni, hogy a közzétett 1 millió kapcsolat, csak egy kis része a közel 17 milliós teljes emberi DNS állománynak. Az 1 millió párból párból álló mintából, eddig alig 15 ezernek ismert a funkciója a tudomány mai állása szerint. Lépésével szeretné ha a géntechnológia további fejlődését szolgálná az az adatmennyiség amit most elérhetővé tett. A kérdés csak az, hogy ezzel a lépssel mennyire tette saját magát sebezhetővé és védtelenné azokkal szemben, akik esetleg ellene szeretnék ezeket az adatokat felhasználni.

Végre a Windows felhasználók is élvezhetik a programok telepítésének a legegyszerűbb módját, a csomagkezelést.

A nem Windows-os világban már nagyon régen rájöttek arra, hogy a programok letöltése, telepítése, eltávolítása vagy frissítése igazából csak púp az egyszeri felhasználó hátán. Ez az a dolog szerintem, amit a kékhalál után a legtöbb ember elátkoz, ha számítógép kerül a keze közé. A különféle Linux disztribúciókban szinte minden alkalmazást, amit egy felhasználó csak el tud képzeli, ilyen csomagkezelővel telepítünk, vagy távolítunk el. Ezekben a csomagkezelőkben nincs más dolgunk, mint megjelölni azokat a programokat amiket szeretnénk telepíteni, vagy eltávolítani, a többit a kezelő elvégzi a háttérben. Valaki nagyon felbosszanthatta magát a Windows programtelepítésén és eltávolításán és létrehozta az

Npackd

névre (ejtsd: unpacked) hallgató csomagkezelőt. Ha letöltöttük a programot, akkor még egyszer a hagyományos módon telepítjük, majd minden mást a csomagkezelőn keresztül. A használata olyan egyszerű mint a faék, mint ahogy az a lenti videón is látszik:

Az egyszeri ember csak kiválasztja a listából mi kell neki, majd a program letölti a telepítőkészletet és telepíti a kiválasztott alkalmazást. Amit ilyen módon telepítettünk, azt ugyanilyen módon is kell eltávolítani, azaz az Npacked segítségével.

Annak ellenére, hogy egy nagyon friss programról van szó, már több mint 200 főleg nyílt forráskódú programot lehet ezzel beszerezni, melyek között ott vannak azok a kedvencek is amiket egy frissen telepített gépre egyből feltelepítünk. Néhány "kötelező" alkalmazás ami már elérthető az Npackd segítségével és amiket mi is nagyon szeretünk és már sokszor ajánlottunk:

• Notepad2 és Notepad++: a fapadosnak látszó szövegszerkesztők
• Pidgin: a chat program minden protokollhoz
• AVG, ClamAV: antivírus programok
• Firefox, Chrome és Opera: webböngészők
• DropBox: tár a felhőben
• Npackd: a program maga :-)
• OpenOffice: irodai programcsomag
• VLC: a média lejátszó bármihez
• KeePass: a jelszó menedzser

Amit a program ezeken kívül még sok egyéb kényelmi funkciót is kínál:

• Frissíti a vele telepített programokat
• A telepítés a programok eltávolítása a háttérben zajlik a felhasználó beavatkozása nélkül
• Ha egy programnak valamilyen speciális komponensre van szüksége akkor ezt a függőséget automatikusan kezeli a hiányzó komponensek automatikus telepítésével
• Ugyannak a programnak akár több verzióját is telepíthetjük egyszerre egymás zavarása nélkül
• Rendet rak a főmenüben maga után

Egy dologra oda kell figyelni a használat során, mégpedig arra, hogy amit ezzel az alkalmazással pakoltunk a képünkre, azt véletlenül se a Vezérlőpulton keresztül távolítsuk el, hanem az Npackd-el!

A következő Ubuntu verzióban egy sor újdonság között a Multitouch - azaz a több érintést felismerő interfész - támogatás is lesz. Szükség van erre nagyon is, ha a mind inkább terjedő táblagépek piacán is jelen szeretne lenni ez az operációs rendszer.

Az ENAC (francia polgári légi közlekedési iskola) növendékei a már korábban is nagy elismerést szereztek magunknak azzal, hogy az eredetileg nem Multitouch környezetre fejlesztett alkalmazásokat is lehet használni majd ezeken az új típusú érintőképernyős eszközökön.

Most csavartak még egyet a dolgon, és egy webkamera és egy TUIO névre hallgató program segítségével a kézmozdulatokat követve tudunk kommunikálni a számítógéppel. Programokat indíthatunk, rendezgethetjük a dolgainkat a különféle könyvtárak között mindezt pusztán azzal, hogy a kamera előtt hadonászunk. A Kinect sikerét látva nem is lepődök meg a fejlesztők szándékán. Arról nem is beszélve, hogy a megoldással egy lépessel közelebb kerültünk ahhoz amit pár éve csak tátott szájjal bámultunk a moziban, a Különvélemény című filmben. Aki látta, az nem felejti el a jelenetet, mikor Tom Cruise a saját kezével a levegőben hadonászva rendezgette az adatokat. A Kinect használatához képest fontos új elem, hogy jelen esetben nincs szükség speciális eszközre, egy egyszerű webkamera is ugyan olyan jól használható majd az adatbevitelre.