Netidők Blogtársaság

A műsorunk 16. születésnapja alkalmából interjút készített velem a Médiapiac c. újság és a VIPcast podcast számára Szalay Dániel. A podcaston a beszélgetés jóval bővebb változatát lehet meghallgatni, de a lapban is elolvashatók a legfontosabbnak tartott részek.

A beszélgetést itt lehet meghallgatni.

Itt pedig elolvasni.

Az interjúban Dani sok mindent megkérdezett a Netidők múltjáról, bár ezek a részletek az igazán fanatikus hallgatóink számára ismertek, hiszen a könyvünkban, a Modemkori hőstörténetben sok mindent megírtam.

A múlthoz tartozik a weboldalunk hangarchívuma is, amiben jó ideje tudottan változásokra lehet számítani. Ezen a héten abban léptünk előre, hogy immár a jelentől visszafelé haladva, egészen 2010 első adásáig mindegyik műsor MP3 formában hallgatható újra.
(A korábbi RealAudio felvételek jelenleg nem elérhetők.) A szándékaim szerint folyamatosan haladunk majd az átalakítással, azaz következik a 2009-es esztendő hanganyaga.

Mindezt azért is fontosnak tartom, mert az utóbbi időkben több hallgatótól kaptam levelet, amiben arról tájékoztattak, hogy néhány adás után rászoktak a Netidők hallgatására, majd a jelen adásainál egyelőre nem lévén újabb, ezért elkezdték meghallgatni a korábbi műsorokat is. Van olyan hallgatónk is, aki a 2005-ben kiadott könyvünk lemezmellékletére feltett addigi összes műsorunkat meghallgatta és most szeretné, ha 2005 és napjaink közötti rész is meglenne MP3-ban.

Ha van valakinek kedves és ideje beszállni az archívumunk építgetésébe-szépítgetésébe, akkor jelentkezzen nálam bátran a weboldalunkon (Impresszum) megtalálható elérhetőségemen. (A 2008-2010 közötti műsorok összefoglalói például nem állnak rendelkezésre, nagy segítség lenne, ha valaki beszállna ezek készítésébe.)

A jelenről szólva: azt hiszem, hogy a közmédiában zajló átalakításokat sikerült az előnyünkre fordítani, hiszen az asztaltársaságba bevontuk Nagyistók Tibor tévés kollégánkat. A jövő egyik nagy ígérete pedig az, ami a poszt elején meghallgatható podcastból is kiderül. Mégpedig az, hogy talán már néhány hónap múlva újra élő műsorrá válhat a Netidők.

Szilágyi Árpád

Több mint húsz évvel ezelőtt csodálhattuk meg a digitális tükröt Arnold Schwarzenegger Emlékmás című filmjében. Mára ez valósággá válik.

Milyen jól mutatott a filmvásznon, ahogy Arnold borotválkozás közben a tükör sarkában nézte a reggeli híradót, majd az időjárás jelentést. Sokan felszisszentek, hogy milyen jó dolog ez. Az ötlet a fejlesztőket sem hagyta nyugodni, és a technológia mára utolérte az ötletet. Lapos képernyők, multitouch kezelőfelület, jó alkalmazások teszik használhatóvá, sőt szórakoztatóvá a terméket. Jöjjön néhány megvalósítás.

A Phillips a klasszikus filmes alkalmazást készítette el: információ a fürdőszobában.

A Magic Mirror a szórakozóhelyek, éttermek, bevásárlóközpontok, és egyéb nyilvános helyek mosdóiba szánt fejlesztés. A készülék csak akkor funkciónál tükörként, amikor valaki elé áll, egyébként reklámfelületként hasznosítható.

Cro Mirror, a tökéletes tükör a ruhaüzletek öltöző-fülkéibe. A felpróbált ruhadarab színét egy színskálán lehet megváltoztatni, és a tükör lecseréli a rajtunk lévő ruha színét. Nincs szükség a színek miatt több azonos ruha le- és felvételére.

Ez már az „ereszd el a hajam” kategória, amikor egy próbaterem tükörfala kommunikál velünk.

Toochee a Galaktikus

Az egérrel kattintottunk, ha valamit el akartunk érni a számítógépünk képernyőjén, de elgondolkodtak már azon, hogy mit csinálnak az érintőkijelzőjükkel? Milyen szóval fejezzük ki azt az ujjunkkal végzett navigációs tevékenységet, amit a kijelzőn végzünk?

Image: tungphoto / FreeDigitalPhotos.net

Az érintőkijelzők kapacitív változatainak az elterjedésekor vált igazán jelentős nyelvi kérdéssé mindez, ugyanis ezek az eszközök hozták azt az újdonságot, hogy a felhasználó a grafikus felületen az ikonok, ábrák és menüpontok között segédeszköz (érintőceruza, egér stb.) nélkül, pusztán a saját ujjával végezhet tevékenységet. (Mellesleg ezzel az emberiség visszatért egy sok ezer évvel ezelőtti ábrázolási szokásához, amikor pusztán az ujjával rajzolt, mindenféle segédeszköz lékül.) A hagyományos számítógép-kijelzőkön a géphez csatolt perifériákkal, leginkább az egérrel végezzük a menüpontok, ikonok, szövegrészletek, gombok kiválasztását. Az érintőkijelzőkön a korábbi (rezisztív) típusokon érintőceruzával (stílussal) érintjük meg a megfelelő felületet, már itt is eltűnt az egérgomb megnyomásának a műveletéből származó kifejezés, a kattintás értelme, hiszen az érintőceruzával nem kattintunk, nem is lehet, pusztán rámutatunk, hozzáérünk a képernyő bizonyos felüléhez.

A kapacitív kijelzőkön viszont már az ujjunkkal manipulálhatunk, így a kijelzőre rátapintunk, megérintjük, esetleg az ujjbegyünkkel rákoppintunk (ám megjegyzem, hogy ezek a kijelző típusok inkább a finom érintésre érzékenyek, és nem minden műveletkor van szükség a koppintásra, van, amikor simítani kell a képernyőt, van, amikor egyszerűen elhúzzuk rajta az ujjunkat). Az semmiképpen sem mondható, hogy kattintanánk ezeken a felületeken, nincs mivel. Érezhető némi megnevezési bizonytalanság ezen a téren, hisz a grafikus felhasználói felületeken történő kiválasztást, kijelölést az egérrel végzett művelet alapján hagyományosan kattintásnak neveznénk. Ennek viszont itt nincs funkciója. Különböző kifejezésekkel próbálkoznak a felhasználók, leginkább a koppintás fordul elő, de használatos az érintés, a tapintás, a simítás és mindezek mellett a kattintás is. Ez utóbbi azzal magyarázható, hogy bár funkcionálisan értelmezhetetlen ebben a helyzetben, de annyira elterjedt már az informatikai környezetben ennek a műveletnek a megnevezésére ez a szó, hogy az alapjelentése elhomályosulhat.

Bódi Zoltán

Az egyszerű ember is mind gyakrabban találkozik az érintőkijelzőkkel, hisz főként a modernebb mobiltelefonok, táblagépek szinte kizárólag érintőkijelzővel kerülnek forgalomba. Ha tetszik, ha nem, meg kell tanulni, hogy két nagy típus van: a rezisztív és a kapacitív kijelző. A laikus felhasználó számára ez úgy merül fel, hogy az egyik típus használatához érintő ceruza kell, a másikat pedig az ujjunkkal tapogathatjuk.

A rezisztív kijelző technológia az olcsóbb, és kevésbé korszerű, ezek egy ponton történő érintésre érzékenyek. A rezisztív kijelzők használatához külön érintőceruza szükséges, de a tapasztalatok szerint műkörömmel is igen jól irányíthatjuk az eszközt. A technológia lényege az, hogy a kijelzőben két vékony fólia található, amelyeknek eltér a feszültsége, és ha egy ponton megnyomjuk, akkor a két réteg összeér, így megváltozik az elektromos töltésük, ennek alapján tudja meghatározni az eszköz az érintés helyét. A rezisztív kijelzőn tehát hiába tapogatózunk az ujjunkkal, viszonylag kis sikert érünk el, mert egy ponton kell megérintenünk a felületet a kívánt reakció eléréséhez.

Image: graur codrin / FreeDigitalPhotos.net

A rezisztív kifejezés sok származéka használatos a szakmai, de a köznyelvben is, például: rezisztencia 'ellenállás', 'ellenálló képesség', 'hatásos ellenállás' vagy rezisztens 'ellenállóképes'. Ezek a származékok a latin resistentia alakra vezethetők vissza, jelentése 'ellenállás', 'ellenálló képesség', 'ellenszegülés', 'érzékenység hiánya'. A rezisztív kijelző esetében nyilván a két, eltérő töltésű réteg közötti ellenállásra, illetve annak a megszűnésére utal a szó jelentése.

A kapacitív kijelző a modernebb, drágább, ennek működtetéséhez nincs szükség érintő ceruzára, mert az ujjunk tapintását érzékeli. A technológia lényege, hogy a kijelző felszínén lévő átlátszó réteg alatt elhelyezkedik egy elektromos vezető réteg, és amikor ujjunkkal hozzáértünk a kijelzőhöz, akkor megváltozik az érintés pontján a töltés, így az érintés pozícióját a készülék képes érzékelni. Ezeknek a kijelzőknek a használata tehát egyszerűbb, hisz nem kell hozzájuk eszköz, és több érintést is képesek kezelni.

Image: Ambro / FreeDigitalPhotos.net

A kapacitív kifejezés alapjelentése az Idegen szavak szótára szerint 'elektrosztatikus kölcsönhatáson alapuló'. A szó a latin capacitas alakra vezethető vissza, melynek jelentése 'képesség', 'befogadóképesség', 'űrtartalom', 'térfogat'. Innen terjedt el a műszaki szaknyelvben, majd a köznyelvben is.

Bódi Zoltán

Az új Ubuntu megint egy csomó újdonsággal rukkolt elő, köztük az érintőképernyővel ellátott eszközökhöz kifejlesztett uTouch érintő technológiával. Ezt legjobban a szintén e verzióban debütáló Unity kezelőfelülettel lehet kihasználni. Ezek az Ubuntu Netbook Edition-ben már elérhetőek és merőben új felhasználói élményt nyújtanak.

Az új felület nagy kezelőgombjai szinte kívánják az érintést, mint őzike a friss forrásvizet. Nekünk felhasználóknak pedig egy remekül használható felülettel hálálják meg a simogatást és böködést, ahogy ez a videón is jól látszik.

Persze a gesztusok és a többujjas érzékelés ma már nem extra lehetőség, hanem a kötelezően teljesítendő feladatok közé tartozik. A uTouch technológia ehhez egy egységes kommunikációs interfészt kínál a programok számára, ami pedig a fejlesztők dolgát könnyíti meg.

A Unity felület pedig egy teljesen új koncepcióra épül, szem előtt tartva, hogy az érintőképernyős eszközök kijelzője általában kisebb mint a hagyományos hordozható számítógépeké. Ezért száműzték a képernyőről a státusz sort és a programok vezérlését inkább egy függőleges szalagra helyezték oldalt. Ezzel az amúgy sem túl nagy kijelzőkön több hely marad az alkalmazások számára. Osztom Mark Shuttleworth vízióját abban, hogy ez egy újabb lépés a még jobb felhasználói élmény felé. Mint minden újdonság, így ez is megosztja a jelenlegi felhasználók táborát. Viszont nincsen kétségem afelől, hogy a kezdeti ellenállás után, ezzel az újdonsággal még több hívet szerez magának az operációs rendszer.

A következő 11.04-es kiadásban még több újdonsággal fog jelentkezni a Canonical. Remélem, hogy elegendő gyártó is akad, amelynek az eszközei kihasználják ezeket az új lehetőségeket.

További elérhetőségek: