Szolgáltató adatai Help Sales ÁSZF Panaszkezelés DSA

Az internet nem férfias médium többé Magyarországon

A számítógépezést és az internet használatot sokáig férfias dolognak tartották, nem véletlenül. A legtöbb technológiai innováció legtöbbször a városi, fiatal, képzettebb férfiakat szólítja meg. Mára viszont elértünk odáig, hogy nyugodtan kijelenthető, az internet elterjedtséget tekintve nincs érdemi különbség idehaza a két nem között. De persze azért akadnak eltérések másban.

Az Eurostat 2012-es adatai szerint a magyar férfiak 71%-a internetezik legalább hetente, a nőknek 68%-a (ez gyakorlatilag megfelel az EU-s átlagnak: rendre 73% és 67%). Ennél kicsit kevesebben használják naponta az internetet, férfiaknál 60%, nőknél 56% (ez szintén megfelel az EU-s átlagnak: 62% és 55%). Tehát Magyarország nem marad le az Európai Uniótól, de a nemek között sem találni nagy eltéréseket.

Szintén az Eurostat 2012-es adatai alapján azt látjuk, hogy az internetes tevékenységekben sincs érdemi különbség a magyar nők és férfiak között, ami viszont érdekes, hogy az EU átlag és a magyarok között annál inkább vannak eltérések: jobban különböznek a magyarok az EU átlagától, mint a magyar férfiak és nők egymástól. Például a közösségi média, a tartalom feltöltése nálunk jóval népszerűbb mindkét nem körében, de az online bankolás, vagy egy termék internetes eladása nálunk kevésbé gyakori.

A magyar férfiak és nők között nem volt mindig ekkora hasonlóság: az eNET tavaly szeptemberi online kutatása szerint a férfiak hamarabb kezdtek el számítógépet használni, de 5-6 évvel ezelőtt elkezdett kiegyenlítődni az arány, mára szinte teljesen azonos. Nem meglepő módon a férfiak hamarabb kezdtek el elindulni az okostelefon használat felé is, de ebben már jóval gyorsabban követték őket a nők. Ennek ellenére mindkét nemre igaz, hogy egyelőre a számítógép használata dominál az internetes tevékenységeknél, nem a telefon. A legújabb kütyüt, a tabletet tekintve azt látni, hogy míg a netező férfiak 19%-nak van tablete (eNET, 2013 szeptemberi adat), addig a nőknél ez 12% (de 27% szeretne magának - a férfiaknál pedig csak 20%) - itt is kiegyenlítődés felé megyünk tehát.

Találni azonban olyan új technológiai eszközt is, amiben a nők "jobbak": intelligens porszívót a netező nők 19%-a venne, a férfiaknak csak 10%-a (szintén az említett eNET kutatásból) - cáfolódni látszik tehát az a sztereotípia, hogy a férfiak porszívóznak otthon, ha így lenne, biztosan többen érdeklődnének a megoldás iránt.

Mindent egybevetve azt vonhatjuk le tanulságként, hogy érdemes egyre nagyobb figyelmet szentelni a nőknek a neten is, mert az internet nem férfias médium többé Magyarországon.

Pintér Robesz

0 Tovább

Snowden-ügy: néhány alapvető kérdés

Továbbra sem hagy nyugodni a Snowden-ügy, ami kapcsán újabb és újabb visszásságok kerülnek napvilágra. Miért érdekel ez az egész ennyire? Mert úgy látszik, hogy a megfigyelés az internet egyik legalapvetőbb jelensége (mintegy hozzátartozik a természetéhez), amely sokkal elterjedtebb, mint azt valaha is gondoltuk volna, és szerintem nem jól van ez így.

Az alapvető kérdés az ügy kapcsán, hogy akarunk-e olyan világban élni, ahol az embereket, így köztük minket is, szinte ellenőrizetlenül, szisztematikusan és folyamatosan megfigyelnek az interneten vagy az egyéb kommunikációs eszközök használata közben, akkor is, ha egyáltalán nem követtünk el semmit és ennek a gyanúja sem merült fel? Ha nem, akkor mit tehetünk ez ellen, tehetünk-e egyáltalán valamit?

Snowden 2013 decemberében azt mondta, hogy már elérte a célját, mert ő csupán azt szerette volna, hogy a társadalom kapjon esélyt megvitatni a megfigyeléssel kapcsolatos kérdéseket, hogy eldönthesse kell-e változtatni valamin. (I didn’t want to change society. I wanted to give society a chance to determine if it should change itself.” “All I wanted was for the public to be able to have a say in how they are governed” "Nem akartam megváltoztatni a társadalmat. Esélyt akartam adni a társadalomnak, hogy eldönthesse meg kell-e változtatnia önmagát." "Mindössze azt akartam, hogy a nép beleszólhasson, hogyan kormányozzák.")

Ahhoz, hogy eldönthessük, kell-e változtatni, illetve min és hogyan kell változtatni, nem elég szörnyülködni az újabb és újabb botrányokon vagy Amerikára mutogatni. Amire szükség van, hogy értelmes kérdéseket tegyünk fel, amik alapján értelmes vitákat folytathatunk és aztán ez alapján változások léphessenek életbe (feltéve, hogy egyáltalán bármit is meg kell változtatni). De vajon mik a jó kérdések? Összeírtam néhány kérdést, amit érdemes tisztázni, illetve amik kapcsán az utóbbi hónapokban polémia folyik és szerintem fontos lenne tisztázni őket mintegy kiindulópont gyanánt (sajnos egy blogposztba legfeljebb a kérdések férnek bele, a válaszok inkább egy hosszabb cikkben kaphatnának helyet):

  • Mióta figyel meg az állam és egyáltalán miért kell az államnak bárkit is megfigyelnie?
  • Kiket figyel meg az állam és miért pont őket?
  • Pontosan mit jelent az, hogy az "állam" megfigyel, tehát mely szervezetek, az állammal szerződéses viszonyban lévő vállalkozások végezhetnek megfigyelést?
  • Hogyan, mit, milyen módon figyelnek meg az említett szervezetek?
  • Milyen szabályok alapján működnek a megfigyelést végző szervezetek?
  • Mi történik a megfigyeléskor keletkezett adatokkal, meddig tárolják őket, ki férhet hozzájuk stb.?
  • Ki figyeli, ellenőrzi, kontrollálja a megfigyelőket és hogyan?
  • Hogyan működnek együtt az NSA-vel a különböző, internettel kapcsolatos szolgáltatásokat, eszközöket nyújtó, elsősorban amerikai cégek (mint amilyen a Google, a Microsoft, a Yahoo vagy a Cisco)? Mit tehetnek, hogy védjék a felhasználóik érdekeit?
  • Ha nekünk személy szerint semmi titkolnivalónk sincs és az életünk amúgy is egy nyitott könyv (amit önként megosztunk a közösségi oldalakon), akkor is kell-e foglalkoznunk a megfigyelésekkel vagy tartanunk tőle?
  • Ha nem lennének ezek a folyamatos és szisztematikus, a teljes világra kiterjedő, adatbázisok építését célzó megfigyelések, akkor tényleg kevésbé biztonságos hely lenne Amerika és a világ? Többet árt vagy használ a Snowden által leleplezett megfigyelési rendszer?
  • Miért kell a szövetséges országok polgárait, tisztségviselőit és annak vezetőit is megfigyelni?
  • Lehet-e demokratikus egy olyan ország, ahol az államon belül titkos szabályok egyedi értelmezése alapján folyik tömeges és szisztematikus megfigyelés?
  • Mi garantálja, hogy az így talált információkkal nem élnek vissza, ha a megfigyelést végző szervezetek vagy megbízóik érdeke ezt kívánja?

Elég sok kérdés, amikre csak részben ismerjük a válaszokat. Arról sokat hallunk újabban, hogy mi a helyzet az USA-ban, de mik a válaszok a releváns kérdésekre itthon vagy az EU-ban? Vajon nálunk is annyira ellentmondásos a megfigyelési gyakorlat, mint a tengerentúlon?

Persze attól, hogy mi Magyarországon rágódunk ezeken a kérdéseken, még nem változik meg az USA megfigyelési gyakorlata, de ha egy globális vita folyik, annak szerintem lehet hatása az amerikai gyakorlatra is.

Pintér Robesz

0 Tovább

10 dolog, ami 20 évvel ezelőtt hihetetlen lett volna

Emlékszem, a kilencvenes évek elején, több mint 20 évvel ezelőtt, karácsonyra egy másolt audio kazettát kaptam ajándékba, rajta az EMF zenekar Schubert Dip című albumával. Nagy érték volt számomra, rongyosra hallgattam - ezen volt az Unbelievable, a Hihetetlen című sláger (akinek nem mond semmit a zenekar neve, erre a számra talán emlékszik).

Most, ha meg akarok hallgatni egy zenét, felmegyek a Deezer streaming zenei szolgáltató oldalára, ahol több mint 20 millió zeneszám közül választhatok - miközben ezt írom, éppen az említett album szól (pedig a kazettát is megtaláltam és lejátszóm is van hozzá). Ha nem lenne Deezer előfizetésem, akkor a YouTube-on nézhetném, hallgathatnám ugyanezt a zenét, teljesen ingyen. Ma már szinte bármilyen zenét meg lehet hallgatni vagy be lehet szerezni az interneten. Nem az a gond, hogy azt a néhány zenét valahogy megszerezd, amit hallottál valahol és megtetszett, hanem, hogy hogyan válassz ebből a hatalmas kínálatból, hogyan döntsd el, hogy milyen zene érdekel, hogy mit is szeretsz. 20 évvel ezelőtti önmagamnak ez sci-fi lenne, nekem a hétköznapok része. Megvalósult sci-fiben élünk, csak nem vesszük észre...

De nem csak a zenehallgatás alakult át teljesen a számítógépnek, internetnek és az új technológiáknak köszönhetően. Az életem a 20 évvel ezelőttihez képest számos olyan csodás dologgal bővült ki, ami akkor maximum a tudományos-fantasztikus filmek világában volt elképzelhető. Hogy megértsük, ami most hétköznapi, mint a mobiltelefonálás vagy az internet, az ugyanolyan volt 20 éve, mint nekünk most a lézerkard, a transzportálás vagy az antigravitációs hajtómű: jó volna, ha lennének, de nem tudjuk elképzelni, hogy belátható időn belül elérhetőek legyenek számunkra.

Összeszedtem 10 dolgot, amik 20 évvel ezelőtt maximum egy tudományos-fantasztikus történetben kaphattak volna szerepet, ma meg szinte ingyen használhatja őket bárki és fel sem tűnik, hogy ezek olyan csodálatos dolgok lennének, pedig azok:

  1. bármikor tudsz beszélni a szeretteiddel, barátaiddal vagy akár ismeretlenekkel, szinte az egész világon (mobiltelefon)
  2. bármikor, szinte bárkinek tudsz levelet írni a világon bárhova - mindezt teljesen ingyen (e-mail)
  3. szinte az összes ismerősöddel, barátoddal, egykori baráttal, osztálytárssal valós időben, teljesen ingyen tudod tartani a kapcsolatot, ha akarod, így tudhatod mi van velük (közösségi média)
  4. ha meg akarsz nézni egy filmet, sorozatot vagy egy zenei klipet, akkor megkeresed és megnézed - akkor, amikor akarod, ott ahol akarod (pl. YouTube, torrent, stb.)
  5. ha valamire kíváncsi vagy, otthon vagy menet közben meg tudod nézni egy hatalmas számítógépes adatbázisban (internetes keresés)
  6. egy kis készülék segítségével a világ bármely pontján meg tudod mondani, hogy pontosan hol vagy, sőt az útba is igazít, illetve megmondja a menetrendet is (GPS, útvonaltervezés)
  7. ha elmész biciklizni, túrázni vagy futni, egy kis készülék megmondja, hogy mekkora távot tettél meg, merre mentél (sport alkalmazások okostelefonon)
  8. szinte bármilyen zenét meghallgathatsz egy fix, alacsony havi díjért (streaming zenei szolgáltatók, pl. Deezer vagy Spotify)
  9. egyből meg tudod nézni a fotókat és videókat, amiket csináltál, nem kell hozzá előhívni őket - sőt, el is küldheted, megmutathatod másoknak, akik ott sincsenek. Mindezt ingyen.
  10. egy csomó játékkal játszhatsz teljesen ingyen ugyanazzal a készülékkel, nem kell külön kvarcjátékot venned hozzá (játék alkalmazások okostelefonon).

Direkt úgy fogalmaztam, hogy egy 20 évvel ezelőtti ember is megértse - bár biztos időbe tartana ezeket a dolgokat elmagyarázni valakinek, aki elég kíváncsi és a '90-es évek végén él. Ha így felsoroljuk ezeket a dolgokat - és korántsem teljes a lista, sőt, meglehetősen esetleges - akkor vesszük észre, hogy mennyi mindent megtehetünk ma, ami hihetetlennek tűnt régen és legfeljebb vágyódhattunk utána. Irigylem a mai fiatalokat és nagyon megértem őket, ha legszívesebben egész nap az interneten lógnának a kütyüjeikkel, azt hiszem én is ugyanezt tettem volna, ha ezek a hihetetlen dolgok 20 évvel ezelőtt rendelkezésre álltak volna.

Pintér Robesz

5 Tovább

Hogyan változtatta meg az internet a gondolkodásomat?

A napokban jelent meg egy könyv az Eötvös Kiadónál, A világhálóba keveredett ember címmel, Veszelszki Ágnes szerkesztésében. A kötetben többen vallanak arról, hogy hogyan változtatta meg az internet az életüket, gondolkodásmódjukat. Az alábbiakban a kötethez való kedvcsináló gyanánt az a szöveg olvasható, amit jómagam írtam a blogposzt címében jelölt kérdésre. A kötetről itt lehet bővebben olvasni.

Sziámi ikrek

Hogyan változtatta meg az internet a gondolkodásomat?

Minden egy lánnyal kezdődött. Ültem a pécsi (vagy a szegedi?) IC-n 1996-ban és egy velem egykorú aranyos egyetemista lánnyal csacsogtam, akinek már csak a becenevére emlékszem, Coffkának hívták. Az utazás vége felé megadta az e-mail címét – akkoriban még nagyon kevés mobiltelefon volt az országban, iWiW-et, Facebook-ot pedig még egyáltalán nem használhattunk, mivel még nem „találták fel” őket. Szóval az e-mail cím megadása remek kezdetnek ígérkezett. A bökkenő csak az volt, hogy nekem nem volt még e-mail címem, sőt, tulajdonképpen még életemben nem interneteztem. Így aztán egy barátom e-mail címét kezdtem el használni és terjedelmes, esszé méretű leveleket küldözgettem Coffkának, amikben a világ dolgairól locsogtam. Akkoriban még volt időm néhány sornál többet írni és volt is, aki elolvassa. Az ELTE Szociológiai Intézetében volt kitéve egy számítógép e-mailezésre, monokróm zöld monitorral, fölé a falra kiragasztva egy papír kábé 15 sor paranccsal, hogy hogyan jelentkezzünk be az „internetre”, aztán a Pine-ba (fapados levelezőprogram, régebben nagyon népszerű volt). Majdnem minden nap eltöltöttem jó 10-15 percet a géppel és leveleket írogattam.

Pár hét múlva megterhelő lett a barátom számára, hogy ugyanazt a mailboxot használjuk, így aztán kiderítettük, hogy hogyan lehetne nekem is saját e-mail címem: egy nyomtatott(!) formanyomtatvány kitöltésével igényelni kellett az ELTE BTK rendszergazdájától, aztán időről-időre személyesen érdeklődni, hogy készen van-e már (e-mail cím híján hogyan is értesítettek volna). Előre meg kellett adni két felhasználónevet is, hátha az első foglalt lenne. Így ragadt rajtam a Robesz becenév is mind a mai napig – azelőtt sosem használtam.

Aztán 1996 őszén végre internetezhettem is – mert az e-mailezést akkoriban még nem tartottam annak. A nem sokkal korábban induló Imágó magazin harmadik számába kellett volna cikket írnom a karaokéról. (Az egy másik történet, hogy végül az Imágó két szám után megszűnt, viszont a cikk elkészítése kapcsán elinduló eseménysorozatok révén lett belőlem később internet kutató, illetve a feleségemet is így ismertem meg.) Emlékszem, az első internetezéskor megilletődötten ültem az ELTE esztétika szak géptermében a csilivili PC-k között és bámultam a Netscape logóban folyamatosan lefelé hulló meteorokat, miközben arra vártam, hogy betöltsön az Altavista (akkoriban azzal gugliztak az emberek). A legelső keresésemkor beírtam, hogy karaoke – kézenfekvő volt, hiszen erről szerettem volna cikket írni. Körülbelül 400 ezer(!) találatot kaptam, javarészt karaoke CD-kről. Már akkor nyilvánvaló volt, hogy jó dolog a keresés, de pontosítás, megfelelő, átgondolt keresési taktika nélkül esélye sincs az embernek. Ma már nem létezik az Altavista – a Yahoo oldalára mutat – és a karaoke szóra 208 millió találatot ad ki a Google. (Ha jobban belegondolunk nincs érdemi különbség a 400 ezer és a 208 millió között, tulajdonképpen egyiket sem képes senki sem átnézni és amint ezt belátja, szűkíteni fog a keresésen). Miután a karaoke szóval kudarcot vallottam – nem meglepő módon így nem találtam hasznos szakirodalmat – tettem egy próbát Erving Goffman nevével, ő volt az a szerző, akinek a szerepelméletét fel szerettem volna használni az elemzésben. Goffman-ra viszont nem volt érdemi találat, sőt, egyáltalán nem volt fent az interneten. Ma 408 ezer találatot dob ki rá a Google és az első tíz között megtaláljuk a Wikipédia szócikkét, az életrajzát, a könyveit, egyéb szövegeket, sőt még a „homlokzatóvás” kifejezést is, ami a magyar Wikipédián szerepel.

Tehát azt biztosan kijelenthetjük, hogy 1996 óta jelentősen megváltozott az internet. Ha nagyképű akarnék lenni, akkor azt mondanám, hogy nem az én gondolkodásmódom változott meg, hanem az internet. Én már 1996-ban is azt vártam az internettől, hogy ott legyen rajta mindaz, amire szükségem van, hogy választ adjon a kérdéseimre. Persze ahogy az internet változott, egészen biztosan változtam én is és a gondolkodásmódom is. 1996-ban, amikor először interneteztem, 21 éves voltam, most 38 vagyok. Pár év és többet éltem internettel, mint nélküle. De vajon a gondolkodásom miben változott meg az elmúlt 17 évben és mekkora része írható az internet számlájára? Ha teljesen őszinte akarok lenni, akkor be kell vallanom, nem tudom megmondani, hogy az internet hogyan változtatta meg a gondolkodásmódomat vagy az életemet. De az biztos, hogyha most egyik napról a másikra hirtelen eltűnne az információs szupersztráda, annak nagy hatása lenne az én életemre és a gondolkodásomra is.

Lássuk be ugyanakkor, hogy nagyon digitális bevándorlós kérdés az, hogy az internet hogyan változtatja meg a gondolkodásunkat. Mindez csak addig érdekes ugyanis, amíg volt internet előtt (i.e.). Sokak számára azonban nincs internet előtt – mint például a mostani hallgatóimnak, akik 1990-ben születtek és akkor kezdték az általános iskolát, amikor én Coffkával zötykölődtem a vonaton és elkezdtem internetezni. Számukra ez már történelem előtti (időszámításunk előtti, i.e.), így aztán valószínűleg nem is érdekes. A digitális bennszülöttek érthető okokból nem tudják megmondani, hogy hogyan hatott az internet a gondolkodásukra.

Persze ez így, ebben a formában azért egy kis csúsztatás. Mert az internet is folyamatosan és jelentősen változik. Így annak a gondolkodásra kifejtett hatása, ereje is átalakul, ami észrevehető. Kezdetben – a ’90-es években – elsősorban a portálok, híroldalak, fórumok és levelezőlisták világa volt a meghatározó az interneten. A webkettő forradalma és a Facebook, mint végtelen mennyiségű felhasználói időt elnyelni képes „internetes fekete lyuk” megjelenése csak újabb jelenség. Viszont így könnyen belátható, hogy azok életére is időről-időre másképpen hat a világháló, akik már az internettel együtt nőttek fel.

De ne térjünk el a tárgytól – azaz, hogy hogyan változtatta meg az internet a gondolkodásomat. A legfontosabb szerintem, hogy az internet nem olyan, mint egy életre meghatározó olvasmány vagy egy halálközeli élmény, hanem folyamatosan velünk van, miközben állandóan változik maga is. Így a hatása is aprólékos és fokozatosan megy végbe, amit nagyon nehéz észrevenni. Viszont, ha valamit mégis muszáj kiemelnem, akkor azt mondanám, hogy a számomra leginkább szembeötlő változás – illetve, amiben a leginkább bizonyos vagyok – az, hogy másképpen írok ma, mint az internet előtt vagy akár csupán pár évvel ezelőtt. Olyan két-három éve kezdődött, hogyha egy új szöveget kezdek el írni, akkor nem lineárisan készítem el azt, hanem egyszerre 4-5 helyen írom a szöveget, egy kicsit itt, egy kicsit ott. Egyszerre gondolkodok az „elején” és a „végén”. Azért teszem ezeket az utóbbi szavakat idézőjelbe, mivel amikor a szöveget írom, még nem is biztos pontosan, hogy melyik rész pontosan hová kerül majd. Ha ezt le akarom fordítani a gondolkodás fogalmaira, akkor azt mondanám, hogy gyengül a linearitás, a sorrendiség hatása és egy régi kifejezéssel szólva, a hipertextualitás és a párhuzamosság felé mozdult el a gondolkodásom, még azokban az esetekben is, amikor a linearitásnak, sorrendiségnek kellene alárendelni azt.

1993-ban kezdtem el péntekenként böjtölni, amikor csak gyümölcsöt, zöldséget, olajos magvakat, néhány féle tejterméket (például yoghurtot), mézet eszem és többnyire vizet, száz százalékos gyümölcslevet és néha bort iszom. Amikor először meghallja ezt valaki – miután remek ötleteket ad, hogy melyik másik napra kellene átraknom a böjtöt – mindig felmerül a kérdés, hogy mi változott meg, amióta ezt csinálom. Őszintén, nem tudom, mert már nem emlékszem milyen volt előtte, mivel már a részemmé vált a dolog. Azt kell, hogy mondjam, így vagyok az internettel is. Már nem tudom, hogy milyen lenne nélküle élni és milyen lennék nélküle én, vagyis, hogy hogyan változtatta meg az életemet vagy a gondolkodásmódomat. Olyanok vagyunk, mint a sziámi ikrek, hozzám nőtt az internet. És szerintem jól van ez így. Szeretem az internetet.

Pintér Robesz

0 Tovább

Leégett az Internet Archive szkennelő központja

Leégett az Internet Archive San Franciscoban lévő egyik épülete november 6-ra virradó reggel. Az anyagi kár jelentős, szerencsére sem emberéletben, sem adatokban nem esett kár és a szolgáltatások (így például a méltán népszerű Wayback Machine) továbbra is üzemelnek. Aki nem ismerné, az Internet Archive non-profit szervezet, amelynek célja az interneten hozzáférhető anyagok megőrzése, illetve újabban kiterjesztette tevékenységét a kulturális anyagok digitalizálására és egy több millió kötetből álló könyvgyűjtemény felépítésére is.

A most leégett épület szkennelő központként működött, itt digitalizálták a begyűjtött könyveket. Mivel külön helyiségben, elzárva tárolták az anyagokat, ezért csak néhány, éppen digitalizálás alatt álló anyag semmisült meg, amelyek pótlása megoldható és már folyamatban is van. Az eszközök azonban tönkrementek és az épületben is jelentős kár keletkezett. Aki tud, segítsen újjáépíteni az épületet és beszerezni a tönkrement eszközök pótlására szükséges berendezéseket.

Az esemény kapcsán elgondolkodhatunk, hogy vajon mennyire sebezhetetlen az internet, illetve az interneten elérhető tartalom. Az Internet Archive messze a leghíresebb kezdeményezés, amely az interneten elérhető anyagok megőrzését célozza. Bármennyire is hálózatos azonban az internet mögötti rendszer felépítése és redundáns (számos, egymástól virtuálisan és fizikailag is eltérő helyen található) az interneten lévő tartalom, valójában ezek a tartalmak hihetetlenül tiszavirág életűek. Folyamatosan megújulnak az oldalak, megszűnnek vagy elköltöznek lapok és ezzel párhuzamosan tűnnek el tartalmak. Egy 5 vagy 10 évvel ezelőtti honlap lehet, hogy ma is fellelhető, de nem az akkori tartalmakkal, pláne nem az akkori dizájnnal és menüszerkezettel. Az Internet Archive Wayback Machine kezdeményezése egyfajta virtuális időgépként működik, ami képes visszavinni minket és megnézni milyen volt egy oldal évekkel, évtizedekkel ezelőtt. Sokszor maguk az oldal kezelői is csak a Wayback Machine segítségével tudják felidézni, hogy milyen volt egykoron az oldaluk.

A leégett épület egyébként az 5 millió kötetet és egyéb elemet számláló Digitális Könyvgyűjteményhöz tartozott (Digital Books Collection). Az Internet Archive céljai közé tartozik egy hatalmas digitális könyvtár felépítése. Idővel az Internet Archive idővel legalább annyira fontossá válhat az emberiségnek, mint egykoron az Alexandriai Könyvtár az ókori világ számára. A mostani tűz azonban megmutatta, hogy ez sem sebezhetetlen, fontos, hogy vigyázzunk rá. 

Pintér Robesz

0 Tovább

Netidők Blogtársaság

blogavatar

Digitális talkshow írásban is. Itt a Netidők! Ez a Netidők c. rádióműsor (Petőfi Rádió) blogja. Mindaz, ami elhangzik az adásban, meg ami nem.

Utolsó kommentek