Netidők Blogtársaság

Milyen kényelmes lenne, ha a laptopunkon lévő képeket, videókat az otthonunkban lévő nagy képernyős tévé előtt ülve nézegethetnénk, és ehhez nem kellene a két készüléket vezetékkel összekötni, hanem a kapcsolat szinte magától, vezeték nélkül jönne létre a két eszköz között! És erre már van lehetőség, 2010. elején jelentette be az Intel a WiDi névre hallgató vezeték nélküli kijelző technológiát.

Ha például a barátainknak meg akarjuk mutatni a nyaraláson készült fényképeinket, vagy le akarunk játszani egy videót a laptopunkon egy kisebb társaságnak, akkor nem kell a kis kijelző előtt tömörülni, hanem vezeték nélküli kapcsolaton keresztül megtekinthetjük a képeket a televízión is, és ehhez nem kell a tévét és a laptopot is az otthoni Wi-Fi hálózathoz csatlakoztatni, hanem a két eszköz között közvetlen kapcsolat jön létre. Ebben a technológiában az az új és praktikus számomra, hogy nem kell összekábelezni a két eszközt, mert a kígyózó, tekergő kábelek nem állnak kézre a családi nappali asztalánál, és elég csúnya is, illetve a vezeték hossza eleve befolyásolja az elhelyezkedést. A WiDi rendszer működtetésére egy arra alkalmas laptop és egy televízióhoz csatlakoztatható adapter kell. A laptop sugározza Wi-Fin a jeleket, és az adapter veszi, alakítja át a televízió számára értelmezhető formátummá, majd továbbítja a tévé felé (már vezetéken) a videojeleket. Elmés megoldás.

A WiDi a wireless display 'vezeték nélküli kijelző' szerkezetből kialakított betűszó, ami a Wi-Fi formai analógiájára jött létre. A két szerkezeti tag elejét levágva egységes mozaikszót alkotott a kifejezés szerzője. Kézenfekvő, hogy a WiDi formája a jelentéstanilag és technológiailag vele összefüggő Wi-Fi analógiájára született meg. A Wi-Fi pedig a kifinomult hangzást jelölő régi Hi-Fi alakjának az analógiájára jött létre, a mögötte álló első szabványt 1997-ben jegyezték be.

Érdemes szót ejteni az írásmódról is. Míg a WiDi leginkább egybeírva, kezdő és belső nagybetűvel fordul elő, a technológiát kialakító és bejegyző Intel védjegyén is így szerepel, addig a Wi-Fi esetében a legteljesebb a káosz, az eredeti Wi-Fi alak mellett szinte az összes írásvariáció előfordul: WiFi, Wifi, wifi, wi-fi.

Bódi Zoltán

Gyakran csak elhatározás kérdése, hogy mikor veszünk új, izgalmas, okos háztartási elektronikai készülékeket, és valljuk be, egyre több intelligens eszköz vesz minket körül otthonunkban. Ezeket az eszközöket meg kell neveznünk, használjuk őket, és a funkcióikat is meg kell valahogy neveznünk. Erre a legkézenfekvőbb megoldás, ha megtanuljuk az eredeti, jellemzően idegen nyelvű kifejezéseket. Így viszont egyre több és több új szót kell megtanulnunk. Íme egy újabb négybetűs alak.

A DLNA a Digital Living Network Alliance rövidítése, magyarul körülbelül ennyit tesz: Digitális Otthoni Hálózati Szövetség. Itt egy logikai alapú névátvitel történt, mert ennek a szakmai szervezetnek a neve (illetve a belőle alkotott betűszó) egyben egy technológia neve is. Ugyanilyen eljárással jött létre az MPEG betűszó is, amely egy adattömörítési eljárás neve, és a betűszó feloldása szintén egy szakmai szervezetet nevez meg (Moving Pictures Expert Group).

A Digital Living Network Alliance egy olyan kereskedelmi szövetség, amelyben több mint 250 vezető háztartási elektronikai, mobiltelefon-gyártó, PC-gyártó és egyéb, technológiai szolgáltatást nyújtó cég szerepel, és a céljuk az, hogy egyszerűsítsék az otthoni felhasználó életét azzal, hogy a DLNA szabványnak megfelelő eszközökkel könnyen, technikai és kompatibilitási problémák nélkül tudja megtekinteni, megjeleníteni, lejátszani vagy megosztani a fotókat, videókat, zenei állományokat. A DLNA-val a hétköznapi felhasználó általában akkor találkozik, amikor olyan okostelefont, számítógépet, illetve televíziót, médialejátszót használ, amelyik képes multimédiás állományokat tárolni, lejátszani külső forrásból is, és vezeték nélküli összeköttetésre is alkalmas. Tehát például az okostelefonjával fölvesz egy videót, a memóriájában tárol zenei állományokat, és ezeket az állományokat valamilyen vezeték nélküli megoldás igénybevételével (pl. wi-fivel) átjátssza, lejátssza, megjeleníti a televízióján, számítógépén, így egy összefüggő eszközhálózatból álló, mindent mindennel lejátszani képes rendszert kaphat az otthoni felhasználó a DLNA-tól.

A DLNA írásmódja változatos, mert gyakran fordul elő nagybetűs alakban, de kisbetűs formában is írják.

Bódi Zoltán

ePub

Androidos okostelefonomon birtokba vettem az e-book olvasót, apropó, miért is ne lehetne ezt e-könyv olvasónak vagy egyszerűen csak e-olvasónak nevezni? Tehát szükségem volt e-könyvekre (e-bookokra), ehhez letöltöttem egy programot, ami mindenféle szöveges formátumból képes az aktuális e-könyv olvasóhoz szükséges állományformátumot konvertálni. Az én rendszeremhez az ePub formátum szükséges.

Az ePub tehát egy fájlkiterjesztés, ami az állománynevekben szokás szerint .epub alakban fordul elő. Ám ez a jelölés egyben nyelvi jel is, így érdemes elgondolkodni a jelentésén, alakján. Az ePub az electronic publication ’elektronikus publikáció’ szerkezetből rövidült a fájlkiterjesztésekben megszokott néhány betűs, rövid alakra. Ez a szerkezet jól kifejezi ennek a formátumnak a lényegét is, hiszen publikálni mindenféle szöveget lehet, tehát az ePub formátum mindenféle szöveg elektronikus hozzáférését biztosítja. Ez az állománykiterjesztés egyébként az International Digital Publishing Forum (IDPF) szabad és nyílt formátuma, amit 2007 szeptemberében vezettek be, ám leginkább a 2010-es évben vált népszerűvé. A kifejezés írásmódja változatos, mert az általam használt belső nagybetűs ePubon kívül mindenféle alak előfordul (EPUB, ePUB, EPub, epub).

A másik népszerű e-könyv formátum a LIT, ami a literature ’irodalom’ kifejezésből rövidült. Ennek a kifejezésnek a jelentése kicsit szűkebb hátterű, hisz az irodalomra korlátozódik, szemben az ePub korlátok nélküli publikációjával. Ám hangsúlyozom, hogy itt csak a kifejezések jelentéstani hátteréről van szó, és nem a technikai tartalomról, hisz nyilvánvaló, hogy mint .lit, mind .epub kiterjesztéssel bármilyen szöveget lehet publikálni.

Az ePub utótagja, a pub egybeesik az angol pub ’kocsma’ szóalakkal, ám ez természetesen véletlen, és a két kifejezés olyan eltérő kontextusban használatos, hogy nem is zavarják egymást.

Engem meggyőzött az e-könyv olvasó, az irodalom már nem korlátozódik a könyvre, az elektronikus formátum is ugyanazt az értéket hordozza.

Bódi Zoltán

A napokban olvastam, hogy jelentős kockázattal jár, hogy a különböző .pdf-olvasók és Flash-lejátszók biztonsági résein keresztül behatolhatnak a kórokozó programok a gépünkbe, hisz ezek a szoftverek biztos, hogy minden gépen megtalálhatók. Éppen ezért, az utóbbi hónapokban egymást érik a biztonsági frissítések. Az egyik védelmi megoldás, hogy ezeket a programokat sandbox technológiával védik. Ahogy elolvastam ezt a kifejezést, rögtön elindult a fantáziám.

A sandbox tehát egy védelmi technológia neve, amelynek a lényege, hogy olyan futtató környezetet hoz létre, amelyben a behatoló programok nem tudják közvetlenül elérni a gazdagép erőforrásait, tehát a sandboxon belül futó szoftverek el vannak zárva a gép rendszerétől, így az esetleges sérülékeny pontokat kihasználó rosszindulatú, károkozó programok nem tudnak kódokat futtatni vagy adatot olvasni a számítógépről.

Az illusztráción a szerző kislánya tölti be az "informatikai betolakodó" szerepét

A sandbox magyarul 'homokozó', az informatikai szaknyelvben előfordul 'homokverem' formában is. Mindenesetre nagyon szemléletes ennek a szóösszetételnek a jelentéstani háttere, hisz egy ilyen komoly téma esetében, mint a szoftverek sérülékenysége, az adatlopás, a kódfuttatás, a védelmi szoftverrendszerek, egy gyermekekkel, játékkal, játszóterekkel kapcsolatos kifejezést használnak. Nyilvánvaló, hogy mi a funkciója a homokozónak. Ez egy elkerített terület, voltaképpen egy verem, ami homokkal van feltöltve, és játszani lehet benne, például várat lehet építeni, ám a felépített vár természetesen nem valós, hisz csak homokból készül. Természetesen a homokozóban várat építő gyerekek nagyon komolyan veszik a játékot, és tényleg várnak hiszik, amit építenek, így a homokozóban egy külön világ alakul ki. A sandbox technológia is egy elkerített, ellenőrzött területet hoz létre, amelyben a behatoló úgy látja, hogy hozzáfér a gazdagép rendszeréhez és adataihoz, ám valójában a sandbox hermetikusan lezárja a rendszert. A sandbox tehát egy átverés, egy látszólagos környezetet mutat a rosszindulatú behatolónak. Ebből is látszik, hogy ez a kifejezés komoly jelentéstartalommal rendelkezik, de a mögötte rejlő informatikai gondolkodásmód, szemlélet vicces, furfangos.

A sandboxot használják a számítógépes játékok világában is, ezekben nincs linearitás, nincs sorrendiség, nincs kötelezően bejárandó pálya, a játékos bárhol, bármilyen irányban elkezdheti a tevékenységét. Ebben a jelentésben is jól megfigyelhető a játszótéri homokozó metaforikus jelentéstani háttere, hisz a homokozóban is bárhol elkezdhetünk várat építeni.

Bódi Zoltán

Hányszor találkozunk olyasmivel, hogy valaki sért, bánt vagy bosszant internetes működésével! A legrosszabb, amikor tudjuk, hogy némi udvariassággal, a környezetre való odafigyeléssel el lehetne kerülni mindezt. Ám vannak jelentős ellentmondások is, például sokan elvárják, hogy ékezethelyes, jól fogalmazott SMS-t kapjanak, ám lehet, hogy a valós gyakorlatban a használatban lévő mobiltelefon vagy egyéb külső tényező nehezíti mindezt.

Az internetezésre vonatkozó tanácsok, elvárások gyűjteménye, folyamatosan alakuló szabályrendszere minden felhasználónak ismerős lehet. Ez egy olyan dinamikus, módosuló, átöröklődő hagyományrendszer, amely a net technikai hátteréből, illetve az alapvető viselkedési szabályok összekapcsolódásából állnak. Az alapelv nagyon egyszerű, ugyanis ha valaki belép egy kommunikációs folyamatba, akkor mindig szem előtt kell tartania, hogy milyen környezet, milyen normatíváit kell ismernie és alkalmaznia ahhoz, hogy a kommunikációs szándékait, céljait el tudja érni. Ám a weben a tárgyi valóság, az offline környezet kommunikációs szabályai átalakulnak, módosulnak, így szükség van újabb szabályok kialakítására.

A web alulról szerveződő közössége jellemzően önmaga alakítja ki a szabályait, amelyek a weben keresztül hagyományozódnak. Ismertté pedig úgy válnak, hogy forgalmasabb webes csomópontokon jelennek meg, különböző webes szerveződések népszerűsítik, és lassan beépül az aktív felhasználók napi gyakorlatába. Ezután szabadon terjednek a közösségekben ezek a szabályok. Fontos, hogy ne kötelező érvényű, felülről diktált szabályoknak képzeljük el a netes együttműködés alapelveit, mert azokat a webhasználók jellemzően elutasítják.

Ennek a jelenségnek a megnevezésére alakult ki az 1990-es évek elején (a web hajnalán) a netikett kifejezés, ami egy szóösszevonás, a net ’internet’ és az etikett szóalakokból származik. Jól tükrözi ez a szóalak a webes nyelvhasználat kreativitását, és azt, hogy voltaképpen az etikettre, tehát a viselkedési szabályokra épülnek ezek a netes normatívák.

2010 novemberében Magyarországon a német gyakorlatot követve a Magyar Telekom létrehozta tekintélyes kutatók és ismert személyiségek közreműködésével az új netes idők követelményeihez alkalmazkodó, új netikett ajánlásokat, aminek a cég sietve új nevet is adott: e-Etikett. Nem hangzik igazán jól, mert két e hanggal kezdődik, ám az írásképe látványos, a belső nagybetűnek kiemelő funkciója van, és személetes is, mert jól mutatja a jelentés középpontját, a viselkedési szabályok fontosságát.

Bódi Zoltán