Netidők Blogtársaság

Meglepő ez a szószerkezet, mert természetesen a szexre gondolunk, és szokatlan lehet az Infoszótár rendszeres olvasóinak ez a tematika. Másrészt pedig a szexuális kapcsolatra utaló óvszer szóalak jelentéstartalma nem illik össze az USB csatlakozóval. Természetesen itt egy technológiai védőeszközről van szó.

A PC Worldön olvastam, hogy az USB porton keresztül tölthető mobil eszközökre veszélyt jelenthetnek a manipulált USB-s töltők, a megbízhatatlan áramforrások. Ennek elkerülésére létrehoztak egy olyan eszközt, amely a töltő csatlakozója és az eszköz között van, és kizárólag az elektromos töltésre szolgáló csatlakozók vannak bekötve, az adatforgalmat biztosító érintkezők nem aktívak, így teszi lehetetlenné a készülék adatainak a sérülését.

Az eszköz angol megnevezése USB Condom, magyarul USB koton, illetve kicsit eufemisztikusabban fogalmazva USB óvszer. Az elnevezés funkcionális egyezésen alapuló metafora, a képi és az alapjelentés között a kapcsolatot a gumióvszer és a szóban forgó eszköz hasonló használati köre szolgáltatja. Mindkét eszköz véd, csak más-más kórokozók elől. Az már csak a jobb értelmezhetőséget szolgálja, és az emberi gondolkodás működését mutatja, hogy az informatikai veszélyforrások egyik csoportját szintén biológiai kórokozónak nevezzük (vírus, féreg). Ebbe a körbe szépen beleillik az USB koton/USB óvszer megnevezés is.

Bódi Zoltán

| Még több lehetőség

Elgondolkodtam minap az iskolarendszer és az új infokommunikációs eszközök viszonyán. Arra jutottam, hogy már nem a régi az iskola. De nem is új. Átmeneti időket élünk, amikor a régi rend már nem teljesen érvényes (és nem pusztán arról van szó, hogy akkor még nem volt informatika az oktatásban), az új pedig még nem alakult ki (amikor az iskola megfelel a digitális kor követelményeinek). Amiből egy csomó párhuzamosság, zavar és időnként konfliktus is fakad, mert folyamatos átalakulásban van szinte minden érintett terület, amire hol a régi, hol az új rendnek megfelelő elveket próbáljuk alkalmazni.

Második hete tart az iskola, amit általános iskolás elsős és harmadikos gyermekeim, illetve angolt tanító feleségem révén kicsit közelebbről is látok. Három különböző budapesti intézményről van szó – mert miért is tennénk az életünket egyszerűvé… Az utóbbi hetekben – már az iskolakezdés előtt – feltűnt, hogy még a korábbi két évhez képest is növekedni látszik ezekben az iskolákban az informatika szerepe.

Például augusztus utolsó hetében e-mailben értesítettek a tankönyvosztásról, igaz, az utolsó előtti pillanatban, úgyhogy máshogyan nem is nagyon lehetett volna. Soma fiamnak, aki most ment elsőbe, e-mailben szervezett az új tanítója nyári találkozót, hogy az osztálytársak, a tanítók és a szülők ne az első napon kezdjenek el ismerkedni egymással. De ami a leginkább meglepett, hogy papíron és e-mailben (igaz még PDF csatolmányként, amit kinyomtatva kell visszajuttatni) is megkaptuk a GESZ kérdőívet az iskolából, amiben az iránt érdeklődtek, hogy hogyan szeretnénk befizetni az ebédet: készpénzben, banki utalással vagy csoportos beszedéssel! Eddig kizárólag készpénzt fogadtak el, amit személyesen, meghatározott napokon és csakis azokon a napokon lehetett befizetni.

Ma reggel pedig már arra panaszkodtam a feleségemnek, hogy miért e-mailben kéri el az iskola a gyereket a kerületi rajzverseny eredményhirdetésére? Miért nem az üzenőben, ahogy azt az elmúlt években tették? Mert mi van, ha én például nem látom az e-mailjeimet, mert külföldön vagyok és nem tudok neki vagy a gyereknek szólni? Mire a fejemhez vágta, hogy pont én teszem ezt szóvá, aki mindig is a hagyományos megoldások ellen voltam és folyamatosan azon dohogtam, hogy nem tartanak lépést a korral? Igaza volt, úgyhogy el kellett gondolkodnom. Rájöttem, hogy két év alatt egyszerűen hozzászoktam, hogy az iskola a régimódi üzenőfüzetes megoldást használta és a változás ellen lázadtam. Vajon, ha engem ennyire zavar a váltás az újra, mi lehet a helyzet azokkal, akik nem imádják annyira a technológiai újdonságokat, mint én?

A régi iskolából, ahol egyáltalán nem voltak semmilyen modern kommunikációs eszközök (még rádió sem) elindultunk egy olyan iskola felé, ahol az ilyen eszközök a mindennapos működés részét képezik – és itt nem csupán arra gondolok, hogy van interaktív tábla, számítógépterem vagy elektronikus üzenő, hanem, hogy ezek használata a napi gyakorlat része az oktatásban és az a körüli dolgokban is és teljesen természetes módon beépülnek a hétköznapokba. Egyelőre egy pár dologban használják ezeket – ami erősen intézményfüggő – de inkább az a jellemző, hogy sokkal több területen mellőzik a használatukat. Ahogy azonban az életünk egyre nagyobb részén válnak kézenfekvővé a 21. századi megoldások, úgy helyet követelnek azok az iskolában is, amit ezek nélkül már avíttasnak, rugalmatlannak, életidegennek és múzeumszerűnek látunk.

Az igazi kérdés mégis az, hogy mennyire és hogyan engedjük be az informatikai eszközöket az oktatásba. Mobiltelefont például be lehet vinni az iskolába már alsó tagozatban is, hiszen a szülőnek iskola előtt és után fontos lehet kapcsolatban lennie a gyerekével, de nem lehet az iskolában használni azt, hanem ki kell kapcsolni – ami teljesen érthető. Nagyon nehéz megtalálni azonban, hogy melyik eszköznek pontosan mi lenne a megfelelő szerepe, egymáshoz való viszonyuk és milyen struktúra álljon össze ebbe az egészből, valamint hogyan integrálódjon az az oktatási rendszerbe. Pláne, hogy mindeközben az oktatásnak folynia kell, vagyis nem egyszerűen arról van szó, hogy menet közben cserélünk pilótát és váltunk útirányt, hanem mondhatni új közlekedési eszközre száll át az egész társaság, miközben erős vita folyik arról, hogy hová is megyünk (vagyis egyáltalán milyen célokat kellene szolgálnia az oktatásnak).

Lehet, hogy sokan ki fognak nevetni, de én ezt az átmenetet az „új iskolába” sokkal nagyobb és fontosabb kérdésnek érzem azoknál, amikről ma oly divatos beszélni az új oktatási törvény bevezetése és a tanévkezdés kapcsán (mint amilyen az erkölcstan oktatása vagy az egész napos foglalkozások és az abból fakadó kisebb-nagyobb rugalmatlanság). Hosszú távon ugyanis az az érdekes, hogy mennyire sikerül a magyar iskolarendszert átvezetni a digitális korba – az egyik partot már rég elhagytuk, de a túlsó part még eléggé a ködbe vész. Visszaút pedig nincs. 

Pintér Robesz

Szeretem az informatikai biztonságtechnológiát, mert szimpatikus maga a terület, illetve tetszik ennek a terminológiája, hisz sok esetben logikus, kognitív háttere egységes, igen innovatív, valamint gyakran személetes is. Ugyanakkor számos problémával is meg kell küzdenie annak, aki minden pontját meg akarja érteni ennek a témakörnek, hisz igen gyorsan szaporodnak a biztonsági kockázatok és ezzel együtt a védekezési eljárások is, és mindezeknek nevet is kell adni. A szakkifejezések a terület sajátosságai miatt angol nyelvűek, és nem mindent tudunk lefordítani, tehát sok alak idegen formájában terjed el, honosodik meg.

A terület tanulmányozása közben találtam egy – a szakemberek számára nyilván ismerős, és remélem még mindig aktuális – weboldalt (http://www.itb.hu/), amelynek az értelmező tárgymutatójában böngészve megragadta egy szerkezet a figyelmemet. Ez pedig a gyenge pont. Látszólag semmim különös nincs ebben a jelzős szerkezetben, ám az az érdekessége, hogy ha mellérakjuk a terület néhány kifejezését. pl. betörés, behatolás, biztonsági rés stb., akkor kirajzolódik egy egységes kognitív metaforikus háttér, mégpedig az informatikai rendszer mint fizikai szerkezet, leginkább építmény, építménylánc, láncolat, amelynek fala van, kapuja van, ahová be lehet lépni, de be is lehet hatolni, azaz be lehet törni, és ez az egész rendszer épp annyira erős, mint a leggyengébb pontja. Úgy kell elképzelni ezt a képi hátteret, mint egy erődöt, amelyen belül vannak az adatok, amelyeket meg kell védeni, kívül vannak a támadók (hacker, cracker stb.), akik az erődön belül lévő adatokat el akarják lopni vagy kárt akarnak bennük tenni. A védők (voltaképpen a felhasználók, illetve az azokat segítő biztonsági tanácsadók, szakértők) a teljes erődöt védik ugyan, ám az erőket nyilván arra kell koncentrálni, hogy felfedezzék és megerősítsék az erőd leggyengébb pontját (kockázatokat, biztonsági réseket stb.), mert az ostromlók (vagyis a hackerek, crackerek, behatolók, károkozók stb.) is előbb-utóbb valószínűleg felfedezik ezt.

A gyenge pont informatikai meghatározására a fent említett www.itb.hu weboldalon a következő meghatározást találtam: „Az informatikai rendszerelemek olyan tulajdonsága, amelyek révén a fenyegető tényezők hatásainak ki vannak téve.” A meghatározás világos és egyértelmű, a pontosítás és részletezés pedig a biztonsági szakértők illetve a mindenkori biztonságtudatos felhasználók dolga.

Bódi Zoltán

| Még több lehetőség

Tegnap rendezték a Telenor második Okostelefon Akadémiáját, amely a helyalapú szolgáltatásokkal foglalkozott. Megtudhattuk, hogy évente 1,1 milliárd vezetéssel töltött órát és 3,5 milliárd liter üzemanyagot spórolnak meg az embereknek a navigációs alkalmazások. Az is kiderült, hogy megközelítőleg 70 ezer Waze és 45 ezer Egérút felhasználó közlekedik a magyar utakon, akik már a közösségi navigáció réven azt is tudják, hogy éppen merre érdemes elindulni, ha útvonalat terveznek. Végül élőben láthattuk a Google Street View triciklijét, amit Bagaméri is megirigyelt volna, bár a 100 kilós súlya miatt 2 ember kellene ahhoz, hogy egy Critical Mass alkalmával a fejünk fölött megrázzuk.

Nem voltam még olyan eseményen, ahol a több mint három órát kitevő előadások végén többen ültek-álltak a teremben, mint, bármikor menet közben. Ez betudható az ügyes szervezésnek, amely a tombolát a végére hagyta, ahol közel 1 millió forint értékben sorsoltak ki csúcskategóriás készülékeket a regisztrált résztvevők között (így tehetett szert egy Firefox OS evangelista egy Samsung S4-esre – mert másképpen biztosan nem venne a kezébe ilyen telefont).

A nyitó előadásból kiderült, hogy a helymeghatározással foglalkozó iparág már most többet ér, mint amennyi Magyarország éves GDP-je. A Google felkérésére a Boston Consulting Group készített egy tanulmányt, amely a helymeghatározási ipar méretével, közvetlen és közvetett hatásaival foglalkozik. Ebből tudhattuk meg, hogy az ipar értéke 150-270 milliárd dollár közé esik, évi 1,1 milliárd órát és 3,5 milliárd liter üzemanyagot spórol meg nekünk. Hatással van a katasztrófavédelemre, a mezőgazdaságra, az oktatásra, sportra, turizmusra... Várható, hogy a jövőben a Location Based Services (LBS, hely alapú szolgáltatások) még inkább a középpontba kerülnek az okostelefonok révén és az élet mind több területére fognak betörni.

A bevezetőt egy hosszabb kerekasztal követte, ahol az LBS és a térinformatika katasztrófavédelemben betöltött szerepéről hallhattunk néhány gondolatot és érdekes információt. Kiderült például, hogy a 112-es központi hívószám bevezetésével tudni fogjak azonosítani a hívó pontos helyzetét, tehát ki tudják majd szűrni a hamis riasztások egy részét. Azt is megtudhattuk, hogy Kolontáron az iszapömlés után is térinformatikai szoftvert használtak a helyreállításhoz. Persze a beszélgetés gerincét a március 14-i hóhelyzet kitárgyalása adta, ahol már ütköztek az álláspontok. Az index újságírója (Szabó Z.) szerint – aki azon a bizonyos napon a percről-percre rovat egyik szerkesztője volt – nem érdemes geolokációról beszélni mindaddig, amíg egy kis hóesés ennyire meg tudja bénítani az országot. Az állam nem felkészült egy ilyen helyzet kezelésére, de a média sem. Érdekes, hogy az emberek leginkább magukat mentették meg és a Facebook volt az az infrastruktúra, amire ez rá tudott épülni – és nem az index vagy a sok pénzért az ilyen helyzetekre korábban létrehozott tájékoztató rendszer. Mindeközben a Magyar Honvédség volt az egyetlen, amely a Facebookon is tájékoztatta az embereket. A külön kifejlesztett kommunikációs csatornákat viszont sehol sem használták, azzal az indokkal, hogy azzal csak mindenkinek tudtak volna üzenni, helyette SMS-t küldtek – (majdnem) mindenkinek. Az volt a gond, hogy információk beáramlottak (hó lesz, hol fog esni, melyik utat kellene lezárni) csak nem volt, aki feldolgozza és időben felelős döntést hozzon. A katasztrófavédelem jelen levő képviselője szerint viszont sikerült levonni a tapasztalatokat a március 14-i havazásból, hasonló helyzetben ezt bizonyítani is fogják.

Itt a HERE – Pino Bonetti bemutatja a Nokia térképes szolgáltatását

Az este egyetlen angol nyelvű előadását a Nokia HERE szolgáltatását bemutató Pino Bonetti tartotta. A 2012 novemberében indult Nokia HERE a cég hely alapú szolgáltatásainak egyesítése. A Nokia úgy látja, hogy az internettel kapcsolatban több trend alakítja az életünket:

• az első a város – nagyon sokan költöznek városokba világszerte, egyre inkább felértékelődik a városi terek fontossága
• mobile first: bárhol és bármikor hozzáférhetünk az internethez
• a szenzorok megsokszorozódása, amiket folyamatosan magunkkal viszünk. (Ezek nem feltétlenül csak az okostelefonokban lévő szenzoraink, hanem lehetnek céleszközök is, mint például egy lépésszámlálásra alkalmas cipő.)
• közösségi hálózatok: a valós és a virtuális közötti távolságot közösségi hálózatok hidalják át

Ezen trendek miatt újra fel kell találni a térképeket, ami újra értelmet ad a való világnak. A térképek abban segítenek, hogy tájékozódjunk, hogy érzékeljük a minket körbevevő teret, hogy eljussunk egyik számunkra fontos pontról egy másikra és közben sikeresen menedzseljük a közlekedést, végül, hogy folyamatosan tudjunk adaptálódni a minket körbevevő világhoz. Hogyan lehet „újra feltalálni a térképet”? A Nokia válasza erre a kérdésre a HERE, amelynek az a célja, hogy vezető location cloud szolgáltatás legyen a világon. Nyitott a rendszer, így nem csak a Nokia eszközök tudnak kapcsolódni rá, több nagy szolgáltató (például a Yahoo vagy a Microsoft) is ezt a rendszert használja. Ebben a rendszerben több térképréteg épül egymásra valós időben, magán a készüléken, így szinte az összes szolgáltatás működik offline is (ellentétben más térképes szolgáltatásokkal). 6 gigabyte méretű letölthető térképbe belefér az egész világ. Ennek köszönhetően az utcatérkép, a közlekedési térkép, a beltéri térképek mind egy helyen érhetők el. Végeredményben abban segíthet a rendszer, hogy mindenhol helyinek érezhesse magát az ember bárhol van is, tehát a saját komfort zónáját terjesztheti ki.

Az est vége felé mutatkoztak be a közösségi navigációs szolgáltatások, amelyek az utakon közlekedő emberek visszajelzései alapján valós időben gyűjtik a közlekedési információkat és ez alapján ajánlanak gyorsabb útvonalat, hogy elkerülhessük a dugókat, lezárásokat, egyéb nem várt útakadályokat. Oláh Miklós az Egérút alkalmazásról beszélt. Az Egérút rendszere az utat nem a távolság alapján, hanem a megtételéhez szükséges időből számolja ki – ez a dinamikus navigáció. A dinamikus navigáció lényege, hogy a felhasználók szeretnének A-ból B-be a „legjobban” eljutni. Ez többnyire a „leggyorsabban-t” jelenti – ami nem biztos, hogy a legrövidebb. Ezt kell a legjobban csinálni a rendszernek, minden további szolgáltatás már csak hab a tortán. Erre az egyszerű felhasználói igényre ugyanis nehéz válaszolni. Folyamatos anonim mérésekre van szükség, kellően sok felhasználó kell hozzá (most 45 ezer felhasználójuk van), hogy kiderüljön aktuálisan éppen hol milyen az útvonal. A rendszer ugyanakkor tanul, például tudja, hogy az Üllői út mindig bedugul bizonyos napszakokban, tehát onnan felesleges nagy mennyiségben gyűjteni az adatokat. Azt is kell tudni kezelni, hogy ad hoc módon kieshetnek útvonalak – rendszerint országos szinten napi 2-300 ilyen fordulhat elő. Ezeket egy operator viszi be a rendszerbe, tehát ezeket elkerülhetik az utasok, ha az Egérutat választják. Végül a közlekedési szabályokat is figyelembe kell venni (hol lehet kanyarodni, melyik utca egyirányú stb.). Végeredményben ezek az egymásra épülő rétegek segíthetnek abban, hogyha elég sokan fogják használni a rendszert, akkor az Egérút lehessen a legpontosabb navigációs rendszer Magyarországon.

A legpontosabb navigációs rendszer címért versenyzik a Waze is, aminek megközelítőleg már 70 ezer felhasználója van kis hazánkban is (aki olvas híreket, az tudja, hogy ezt a rendszert próbálja egymás orra elől elhalászni a Facebook, a Google és még néhány nagy multi, egyelőre azonban minden kérőt kikosaraztak). A Waze elődje 2006-ban indult Izraelben, ahol mára a legnépszerűbb navigációs alkalmazássá vált (annyira közkeletű, hogy már magát a navigálást is wazerelésnek hívják). Világszerte 45 millió felhasználójuk van, akik 2012-ben 10 milliárd kilométert tettek meg a Waze segítségével – ebből 125 milliót Magyarországon. Ez hatalmas mennyiségű „munkaóra”, amivel nem tud versenyezni egyetlen cég sem saját erőforrással, ugyanis a felhasználók hozzák létre (rajzolják be) az utakat a térképeken a világon mindenhol és folyamatosan karban is tartják az adatbázist – nem véletlen tehát a hatalmas befektetői-felvásárlói érdeklődés a céggel kapcsolatban. A Waze tapasztalata egyébként az, hogy az adatok onnan válnak igazán használhatóvá egy országban, ha legalább az autósok 3%-a használja folyamatosan, Magyarország jó úton halad e felé.

Mindent összevetve kellemes estét szerzett nekünk a Telenor – köszönet érte. Hazafelé le is töltöttem az Egérút alkalmazást, a Nokia HERE már alapból megtalálható a készülékemen, a Waze sajnos nem elérhető Windows Phone-ra, pedig szívesen wazerelnék. 

Pintér Robesz

Múlt héten a 2012-es év első felének meghatározó eseményeivel foglalkoztam, alább a második félév történéseiből mazsolázok, illetve bemutatok néhány olyan meghatározó történetet, amely végighúzódott az egész éven. Végül megpróbálom meghúzni 2012 mérlegét, vagyis, hogy a hírek alapján merre ment a világ a most záruló évben az információs társadalmat tekintve. A visszatekintés továbbra is szubjektív, de remélem hasznos mások számára is felidézni az év híreit.

2012. július:

A Gmail lett a világ legnagyobb e-mail szolgáltatója - a Hotmail-t és a Yahoo levelezőszolgáltatását utasította maga mögé

Eladhatók a használt szoftverek az EU-ban egy bírósági döntés szerint

Európában elbukott az ACTA (a Hamisítás Elleni Kereskedelmi Megállapodás), miután az Európai Parlament leszavazta az igen vitatott tervezetet

Teljes digitális terjesztésre áll át a jövőben az Electronic Arts játékkiadó

Kína az első az okostelefonok piacán is

Több mint száz negyedév után először volt veszteséges a Microsoft

2012. augusztus:

Megszűnik a Virusbuster, a magyar vírusirtó cég

Megbukott a francia kalózellenes hivatal: az új kulturális miniszter szerint nem érte el célját a hivatal

Döcög a Zynga - a facebookos játékai (például Farmville) révén ismertté vált cég súlyos gondokkal küzd

Ez nem a közösségi média olimpiája volt, hanem a mobilé

Politikai menedékjogot kapott Ecuadortól Julian Assange, a Wikileaks alapítója

8,9 milliárd dolláros, rekord veszteséggel zárta a negyedévet a HP

2012. szeptember:

Streaming zeneszolgáltatást indított idehaza a Telenor a Deezer céggel közösen

Megjelent a HP által felvásárolt webOS mobilos rendszer open source változata (miután a HP sikertelenül próbált saját maga belépni a mobilos piacra)

A Nokia bemutatta az iPhone gyilkosnak kikiáltott Lumia 920-at, amely a Microsoft új, Windows 8-as mobil operációs rendszerét futtatja - az első napokban rögtön botrány keveredett a készülék körül, amikor kiderült, hogy kameráját hamis videóval reklámozták

Bejelentette az Amazon új tábláját és könyvolvasóját: az olcsó hardvert részben tartalomszolgáltatásból finanszírozza a cég

Zuckerberg bejelentette, hogy a legnagyobb tévedés a HTML5 volt, alkalmazásokra van szüksége a Facebooknak a mobil forradalomban - az alapító beszédének hatására a cég részvényének esése is megállt a tőzsdén

Az iPhone 5 minden idők legsikeresebb iPhone bevezetése volt - a befektetők mégis többet vártak. Az új telefonnal egy időben rajtolt új operációs rendszerrel bemutatkozott Apple saját térkép minőségével már a kezdetektől nem voltak elégedettek a felhasználók (később bocsánatot is kért Tim Cook vezérigazgató és a szolgáltatás fejlesztéséért felelős vezetőt is menesztették még idén)

Véres tüntetések robbantak ki a muszlim világban egy YouTube-ra feltöltött filmelőzetes miatt

2012. október:

Elérte az egy milliárd főt az aktív Facebook felhasználók száma

Becsekkolt Foursquare-en a Marsra a Curiosity - ez volt a szolgáltatás történetében az első "földönkívüli" bejelentkezés

Nemzetbiztonsági kockázatnak minősítették az Egyesült Államokban a Huawei-t és a ZTE-t, a két feltörekvő kínai mobilcéget

Világszerte csökkentek a PC eladások a harmadik negyedévben - a Gartner és az IDC szerint az új Windows 8-as operációs rendszert várják a vásárlók

Rekordot döntött az interneten is Felix Baumgartner sztratoszféra ugrása: egy időben egyszerre még sohasem követtek ennyien élőben online videóközvetítést a YouTube-on (8 millió ember nézte egyszerre az ugrást)

Hosszas találgatások után végre igaznak bizonyult a hír: megjelent az Apple iPad Mini

Elindult a Microsoft Surface táblagép és az új, "csempés" Windows 8 értékesítése

Október végén a fél ország azt nézte egy amatőr videón, hogy hogyan lopnak telefont a pesti metrón

2012. november:

Az eladott tableteknek már "csak" a fele iPad

A Sandy hurrikán megmutatta, hogy mennyire rá vagyunk utalva az új kommunikációs eszközökre és technológiákra

Az okostelefon piacnak már a háromnegyede az androidé - jelentette az IDC a harmadik negyedéves okostelefon eladási adatok alapján

Mitt Romney állítólag részben az IT és mobil rendszerének fiaskói miatt bukta el az amerikai elnökválasztást

Star Wars-os verzió jelent meg az egyik legsikeresebb mobilos játékból, a finn Rovio által fejlesztett Angry Birds-ből

2012. december:

Megszűnt az egykoron nagy csinnadrattával bejelentett első iPad-es magazin, a The Daily, mivel nem olvasták elegen

3-8 éves gyerekeknek indított tartalomszolgáltatást az Amazon saját tabletjén

Az iSupply szerint 2012-ben véget ér az elektronikus könyvolvasók kora, jelentősen esni fog a kereslet irántuk a jövőben

Fél év alatt elérte az egymilliárdos nézettséget 2012 vírusvideója, a Gangnam Style

48 óra alatt több mint 10 millióan töltötték le a Google Maps szoftverét az Apple App Store-ból. A Google Maps korábban alapból elérhető volt az almás készülékeken, azonban pár hónappal korábban az iOS6 bejelentésekor az Apple saját, félresikerült szolgáltatásával helyettesítette azt

14 év után elveszítette első helyét a mobiltelefon gyártók között a Nokia

Végül néhány kiemelkedő, az egész éven át húzódó, fordulatokban gazdag történet

Mobil tender Magyarországon: nyilvántartásba vétel, blokkválasztási szakasz, eredményhirdetés, a vesztes inkumbensek panaszának elutasítása, amikor még úgy tűnt, hogy sikeresen lezárult a tender... Aztán szeptemberben kiszivárgott a tanácsadók anyaga, hogy inkább bukásnak ígérkezik az üzlet, amit gyorsan követett a hidegzuhany: a Fővárosi Törvényszék ítéletében megsemmisítette az NMHH frekvenciatenderének eredményét.

Tőzsdére ment a Facebook: az elején még minden szépnek ígérkezett, a kibocsátás előtt már számtalan információ látott napvilágot, a Tőzsdefelügyeletnek beadott jelentéssel kezdődtek igazán a gondok, aztán szabadalmakat vett a Facebook, hogy megerősödjön, végül csak benyújtották a részvénykibocsátási kérelmet, aztán sokáig úgy tűnt, hogy az év kibocsátásából az év bukása lett.

Bezárták a Megaupload-ot: ahogy kezdődött, aki állt mögötte: avagy ki az a Kim Dotcom(?), amikor már az amerikai kormánytisztviselők is bezárás ellen fordultak, később botrányt okozott, hogy pénzt kértek a lefoglalt adatok visszaszolgáltatásáért a hatóságok. Érdekesen alakult az üggyel kapcsolatos jogi eljárás is: először még a kiadatás volt terítéken, aztán kiderült, hogy törvénytelen volt a házkutatás, majd lemondott az ügy bírája, végül úgy tűnik Kim Dotcom lassan fellélegezhet. Az év végére már arról láttak napvilágot számítások, hogy egyenesen ártott a filmiparnak az oldal bezáratása...

Jogi háború bontakozott ki az Apple és a Samsung között (a korábbi évek pereskedései a különböző mobil platformok gyártói között már megszokottak voltak, de 2012-ben a Samsung és az Apple közötti harc igen véressé vált, betiltásokkal, óriási bírsággal és bocsánatkérésekkel). Egyelőre a Samsung vesztett többet a dolgon, de biztos, hogy 2013-ban folytatódik a történet.

Miről üzent 2012?

A híreket végignézve négy dolgot emelnék ki - persze mindez erősen szubjektív, hiszen már a hírek kiválogatása is csupán a saját látásmódomat tükrözi, másnak nyilván más volt érdekes az évből:

Szakadásos fejlődés: vadászok az olyan történetekre, amikor a fejlődésben törés következik be, amikor tetten érhető a pillanat, hogy valami véget ért. Ilyen volt a Kodak csődje (ami a fotózás új korszakhatára is lehet akár) vagy az Encyclopaedia Britannica nyomtatott verziójának megszűnése, ami a digitális kultúra nagykorúsodását és csorbítatlan jogainak elismerését is jelentette. De ugyanide sorolható a Nokia hegemóniájának megtörése is a mobiltelefónia terén.

Küzdünk a jogainkért: ha már jogokról esett szó, fontos látni, hogy az információs társadalomban a jog (a szabályozás) egyelőre inkább az események után "kullog", amiből számos konfliktus származott 2012-ben is. Mindaddig meghatározó marad a szabályozás, amíg ennyire gyorsan változnak a különböző területek és egy átmeneti világban élünk - elég, ha a szerzői jogokra, kalózkodásra vagy az adatvédelemre... gondolunk. De nem csak a felhasználók, hanem a cégek is küzdenek, hogy érvényesítsék a jogaikat, amint az látható volt a mobil iparágban folyó perekből.

Hullámvasút: az év tele volt céghírekkel, amikből számomra egyvalami világos - nincsenek tartósan sikeres vállalkozások. A 100 évig innovatív Kodak csődjéről, vagy a sokáig sztárolt Facebook részvénykibocsátási fiaskójáról, illetve a Groupon vagy a Zynga mélyrepüléséről szóló hírek megerősíthetnek minket abban, hogy a sikeres cégeknek is folyamatosan innoválniuk kell, ha élen akarnak maradni a versenyben. Ami ma örökkévalónak tűnhet, az könnyen lehet tiszavirág életű, amire esetleg néhány év múlva már nem is fogunk emlékezni (ezt erősíti meg Rupert Murdoch elhíresült mondata 2012 januárjából: "Minden lehetséges módon elbaltáztuk a MySpace-t" - aki nem emlékezne, a MySpace volt A Közösségi oldal a Facebook előtt, amit Murdoch cége vásárolt fel egy kisebb vagyonért).

Valami új kezdődik: végül fontos kiemelni, hogy 2012-ben is történtek új dolgok, indultak új szolgáltatások, megjelentek új termékek, tehát nem csak a régi világ tűnik el, hanem épül az új is. Erre utal például az ultrabook megjelenése, a Netflix európai terjeszkedése, a Google szemüvege vagy a Microsoft rendszerbe integrált felhő szolgáltatása... Mindezek mutatják, hogy merrefelé mehet tovább ez a kütyük és szolgáltatások uralta világ a jövőben.

Azt gondolom könnyen lehet, hogy 2012-re több ok miatt is, mint sorsfordító évre fogunk visszaemlékezni majd később: ez volt az az év, amikor a mobil "lenyomta" a PC-t, amikor a Nokia elveszítette több mint egy évtizedes hegemóniáját, vagy amikor a Microsoft új operációs rendszerben próbálta egyesíteni a PC és a tablet világot. Mindez több tekintetben is korszakhatárokat látszik jelezni, de arra a kérdésre, hogy ez tényleg így van-e, csak utólag fogunk tudni teljes bizonyossággal válaszolni.

Pintér Robesz