Netidők Blogtársaság

Harc a szabad internetért, vallás lett a fájlmegosztás, a mobil átvette a stafétát a PC-től, tőzsdére lépett a Facebook, tömegével kezdtek a felhőbe költözni a felhasználók, gyökeresen megújult a Windows, eltévedt az Apple térképe - sűrű év volt 2012 az információs társadalom szempontjából. Olyan trendek indultak vagy kaptak erőre ebben az évben, amelyek akár az egész évtizedet is meghatározhatják, nem csak a kütyük világában, hanem azok használata révén mindennapi életünkben is.

2010 szeptembere óta építek egy híradatbázist az Evernote segítségével, amelybe azokat a cikkeket mentem el, amelyek olvasásuk pillanatában érdekesnek, fontosnak, hasznosnak tűnnek és azt gondolom, hogy később érdemes lesz újraolvasni őket. Az adatbázis jelenleg 3452 anyagot tartalmaz, amiből 1099 darab az idei termés. A címeket végigolvasva kiemeltem a szerintem az év legjellegzetesebb, legmeghatározóbb eseményeit, híreit. Emlékezzünk együtt 2012-re! (Miután rengeteg érdekes dolog történt 2012-ben, két részre bontottam a visszatekintést, most az év első felével foglalkozok, jövő héten pedig a második félév hírei mellett néhány hosszabb, az egész éven átívelő történettel és a hírekből kiolvasható trendekkel.)

2012. január

Az internet elsötétítésével fenyeget a SOPA-ellenes szövetség

Svédországban vallásnak ismerték el a fájlmegosztást

Életmentő műtéten esett át a pc: az Intel bemutatta az ultrabook koncepcióját a CES-en

Elkezdődött a doménforradalom: az ICANN szabaddá tette a felsőszintű domének regisztrációját (az igényelt új tld lista júniusban jelent meg, amiből kiderült milyen új végződéseket kell megtanulnunk)

Megérkezett Európába a Netflix

2012. február:

Csődbe ment a Kodak: 100 évig volt a fotózás meghatározó szereplője, de a digitális korszakkal nem bírt

Felháborította a világot, hogy egységesítette adatvédelmi szabályait a Google

Terminátor szemüveget fejlesztett a Google

Pályára állt az első magyar műhold!

A Cisco előrejelzése szerint 2012-ben több mobil netezésre alkalmas eszköz lesz a Földön, mint ember

2012 március:

Angry Birds: új pályákkal már Facebookon is - a madarak meghódították a lehetséges összes platformot (az év később is jeleskedett új Rovio játékokban, a Bad Piggies vagy a Star Wars verzió, ha lehet még jobbak lettek, mint az eredeti játék)

Jön a Google online tárhelyszolgáltatása - Rendszerszintű integrációt kap a SkyDrive: 2012 a beinduló és újrainduló felhőszolgáltatások éve is volt

Megszűnt az Android Market, itt a Google Play: Google az alkalmazások mellett filmeket, zenéket és könyveket is elkezdett árulni

45 milliárd dollárt osztott szét részvényesei között az Apple: így is rengeteg pénze maradt az óriásnak

Megszűnt a nyomtatott Encyclopaedia Britannica: a jövőben kizárólag az online verzió frissül - jelentették be

2012. április

Megjelent androidon is az Instagram fotómegosztó szolgáltatás: a döntés megosztotta a felhasználókat (az Instagram az évben még kétszer került címlapra: még ebben a hónapban, amikor megvette a Facebook és decemberben amikor bejelentették, hogy einstandolják a felhasználók képeit 2013-tól)

Elhunyt a Commodore alapítója: a cég gyártotta a világ eddigi legtöbb példányban eladott számítógépét a Commodore 64-et (a gép 1982-ben jelent meg)

Google: a Facebook és az Apple az internet szabadságát fenyegetik - mondta a Google vezetője egy interjúban

Megszűnik az ingyen telefonálás: bejelentették idehaza a távközlési adót

2012. május

Felvásárolta a LinkedIn a Slidesharet: erősödik a professzionális közösségi média

Így látták a magyarok az idehaza is aktív Anonymous csoportot és tevékenységét

Már Kína a legnagyobb telefonos piac: a Canalys szerint a kínai piac megelőzte az amerikait a leszállított telefonok számát illetően

Nagyobb iPhone és Google Nexus tablet: már májusban kiszivárgott a hír az új kütyükről, amelyek csak később jelentek meg az évben

2012. június

Mi lesz veled Yahoo? Miután diplomabotránya miatt távozott a Yahoo vezetője, a szebb napokat látott cég jövője kapcsán számos találgatás látott napvilágot

Jobb lett volna eladni a Groupont? 2012-ben erősen bukdácsolt a kuponos üzleti modellt kitaláló és sikerre vivő cég

Az Apple új térképének hibáin röhögött a fél világ

Bemutatkozott a Windows Phone 8-as rendszere: van remény?

A Microsoft bemutatta új táblagépét, a Surfacet

Folytatjuk...

Pintér Robesz

Az ITBN, vagyis az Informatikai Biztonság Napja 2012. szeptember 25-26-án lesz a Cinema City Arénában. Keleti Arthur főszervező azt mondja, hogy minden eddiginél nagyobb lesz a rendezvény és még a legendás Kevin Mitnick is jelen lesz - róla már az első műsorunkban 17 évvel ezelőtt is szó volt... Meghallgatható programelőzetes.

A digitális szakadékról rendszerint az internetet használók és a nem használók közötti szakadék jut az eszünkbe, valójában ez a fogalom legalább öt dolgot takar. A héten három olyan élmény is ért, ami ezt az egyébként általam régen gyakran használt fogalmat ismét az előtérbe tolta és leginkább az országok közötti szakadék jellegére mutatott rá.

Szóval mi is az az öt dolog, amit a digitális szakadék jelent? Először is az országok, világrégiók, a fejlett és fejlődő világ közötti különbségeket a digitális eszközök elterjedtségét, hozzáférhetőségét és használatát illetően. Másodszor – immár az egyes országokon, társadalmakon belül – az eszközökhöz hozzáférők és nem hozzáférők közötti szakadékot (ezt hívjuk hozzáférési szakadéknak). Harmadszor az eszközöket ténylegesen használók és nem használók közötti különbséget (ezt hívjuk elsődleges digitális szakadéknak) – mert nem elég hozzáférni az eszközökhöz, ha nem használjuk azokat. Negyedszer a használók közötti eltéréseket – mert ugyanazokat az eszközöket eltérő módon használjuk (ezt hívjuk másodlagos digitális szakadéknak). Végül, ötödször, egyes amerikai politikusok a ’90-es években Mercedes-szakadékról beszéltek a digitális szakadék kapcsán, amivel arra kívánták felhívni a figyelmet, hogy nem biztos, hogy a digitális szakadék csökkentése kiemelt szociálpolitikai feladat kellene, hogy legyen (mert ugyebár mindenki szeretne Mercedes-t, de nem lehet mindenkinek és nem állami feladat ennek orvoslása – tehát mindenki szeretne internetezni, de nem tud, viszont ez szerintük nem állami probléma).

Az elmúlt 15-20 évben persze megcáfolták a Mercedes-szakadék megközelítést, igenis fontos, hogy foglalkozzon a politika is a kérdéssel. Ugyanakkor az internet terjedésével egyre gyengült a digitális szakadék diskurzus, ma már sokkal ritkábban beszélünk róla, mint például amikor kiemelt kérdés volt az internet elterjesztése Magyarországon. Ettől még a jelenség persze létezik, amire a héten három dolog is felhívta a figyelmemet.

A napokban jelent meg a World Economic Forum éves jelentése, a Global Information Technology Report (GITR), amely a világ legnagyobb, országokat összehasonlító és rangsoroló jelentése (idén 142 ország adataival). Ez bemutatja, hogy továbbra is jelentős különbségek vannak az országok között az információs technológiák alkalmazása terén és egyéb fontos kapcsolódó területeken (mint az oktatás, gazdasági vagy jogi környezet). Magyarországon például igen gyorsan és könnyen lehet vállalkozást indítani (hazánk 8. a 142 ország közül e tekintetben), a digitális tartalmak hozzáférhetősége jó (21. hely) és nemzetközi összevetésben is kevés az analfabéta (13. hely). Viszont a jogi rendszer hatékonysága az új területeken hagy kívánnivalót maga után (119. hely), nagyon kevés a kockázati tőke (117. hely), túl magasak az adók (112. hely) és ritka a munkavállalók továbbképzésen való részvétele, tehát az élethossziglani tanulás (111. hely). Mindez arra mutat rá, hogy az egyes országok teljesítménye nem csak önmagában érdekes, hanem a többi országgal való összevetésben nyeri el értelmét. Nem csupán országon belül, hanem országok között is érdemes követni a digitális szakadék (vagy inkább többes számban szakadékok) alakulását. Ehhez pedig kiváló eszköz az évről-évre megjelenő GITR.

Szintén pár napja jelent meg az Ipsos (a kutatócég, ahol dolgozom) több sajtóhíre is, amely 24 ország internetezőire vonatkozóan közölt adatokat. Az adatokból jól látszik, hogy érdemi különbség van az országok között a tekintetben, hogy mire és hogyan használják a lakosai az internetet. Magyarország például világbajnok e-mail használatban és az elsők között van az internet személyes szórakozásra, kikapcsolódásra, hobbira való használatát illetően, de például a videójátékok használatát tekintve hátul kullogunk. Mindez arra hívja fel a figyelmet – ami sokszor elsikkad vagy mondhatni nem látható számunkra -, hogy másképpen használjuk az internetet az egyes országokban, ami teljesen eltérő piaci lehetőségeket ad a vállalkozásoknak, eltérő környezetet jelent a (sokszor multi) hirdetőknek és másfajta beavatkozásokat igényel a politikától. A helyhez kötött csőlátásunkból viszont az fakad, hogy erről elfelejtkezünk és sokszor azt hisszük mindenhol ugyanúgy működik ez a világ, a máshol működő dolgok könnyedén átültethetők a helyi viszonyokra.

Végül a harmadik élmény: a héten a digitális szakadékról tartottam órát a gazdaságinformatika mesterszakos hallgatóimnak, ahol arról beszélgettünk, hogy vajon létezhet-e társadalmi egyenlőtlenségek nélküli világ (arra jutottunk, hogy az emberek különbözősége okán erre szerintünk nincs esély – ezt itt most nem fejteném ki), illetve hogyan hathat a társadalmi egyenlőtlenségekre az informatika. Meglepő, de nem biztos, hogy csökkenti az eleve meglévő társadalmi különbségeket az internet vagy az okostelefon. Ami pedig az országok közötti különbségeket illeti, olybá tűnik, hogy az elmúlt húsz évben, miközben folyamatosan zárkózik fel a fejlődő világ, a fejlett országok mindig megtalálják azokat az új területeket, ahol újra hatalmas előnyökre tesznek szert. Az országok közötti digitális szakadék tehát folyamatosan újratermelődik, érdemes odafigyelni rá.

Pintér Robesz

Az infokommunikációnak el kell foglalnia az őt megillető helyet az oktatásban – állítja a brit Royal Society frissen napvilágot látott jelentése, amelyről a BBC számolt be. Az Egyesült Királyságban – ahogy Magyarországon is – kiemelt figyelmet kap az informatika. Azonban kicsit másképpen, mint idehaza.

A britek a problémát abban látják, hogy unalmas és rosszul megtervezett kurzusokban folyik a téma oktatása. Azt tervezik, hogy megvizsgálják mi az oka annak, hogy évről-évre csökken az infokommunikációval foglalkozó diákok száma – tehát a kiinduló helyzet hasonló, mint nálunk. Az erőfeszítések mögött az a felismerés áll, hogyha nem vagyunk képesek megragadni a fiatalok figyelmét, hogy érdekes módon tanítsuk számukra az informatikát, akkor jelentősen megnő a kockázata annak, hogy a jövő munkaereje képzetlenül és nem megfelelő informatikai tudással kerül a munkaerőpiacra.

Mi lehet a megoldás? Nem csupán a felsőoktatásban kell megjelennie komolyan a területnek, hanem különböző iskolai szinteken mást-mást kell tanítani. Ez szorosan összefügg azzal, hogy részterületekre kell osztani a tárgyat, külön kell kezelni például a számítástechnikát (computer science) és a digitális írástudást. Előbbit legalább annyira komolyan kell venni, mint a fizika vagy a matematika oktatását, utóbbit pedig, mint az írni-olvasni tudást. A digitális írástudás alapkészséggé kell, hogy váljon. További fontos felismerés, hogy szaktanárokra van szükség, infokomra szakosodó tanároknak kell tanítani a tantárgyat, nem pedig más területek oktatóinak.

A koncepcióban számomra az az igazán érdekes, hogy emberközelibbé teszi az informatikát, részekre bontja és a felhasználók számára hasznos ismeretek-készségek elsajátítására is koncentrál, nem pusztán az elméleti alapokra vagy a gyorsan avuló ismeretekre (pl. programozás adott programnyelven). Azt a sztereotípiát kell megváltoztatni, hogy az informatika unalmas és száraz. Ehhez a koncepció másik számomra kedves eleme lehet a segítségünkre: már az általános- és középszintű képzésben is jelenjen meg színesen a terület oktatása.

Pintér Robesz

Már sok éve tudjuk, hogy az informatikai rendszerek leggyengébb láncszeme maga az ember, vagyis a felhasználó. Csak hát itt nem lehet hazaküldeni a gyengén szereplő játékost, mint egy tévés vetélkedőből – hanem a rendszerre továbbra is fenyegetést jelent az emberi jelenlét. A Netidők „biztonsági őre” kéjes örömmel figyeli azokat a melléfogásokat és elbaltázásokat, amelyekből lehet tanulni. Szemezgetés következik az elmúlt évek biztonsági történeteiből Keleti Arthurtól.

Mi a szakmában mindig abban reménykedünk, hogy egyszer majd találunk egy olyan informatikai rendszert, amiben nincsenek felhasználók. Mert ugye onnantól kezdve a dolog egészen jól működik.

Nagyon sok vezető rendkívül büszke arra, hogy ő milyen ügyes és mennyire jól tud titkot tartani. Egyszer komoly önuralomra volt szükségem, amikor tárgyaltam egy informatikai vezetővel, ugyanis végig nem volt hajlandó elárulni, hogy miképpen néz ki az informatikai hálózata. Ez egy nagyon vicces beszélgetés általában a biztonsági szakember és az informatikus között, mert ugye én nem azért vagyok ott, hogy a titkait kilessem, hanem azért, mert segíteni akarok, de ő rajtam akarja demonstrálni, hogy ő mennyire biztonságtudatos. Mindenre kitérő válaszokat adott, amikor megkérdeztem, hogy:

- X technológia?
- Nem!
- Y technológia?
- Nem!
- Akkor Z technológia?
- Nem! Egyik sem.
Mondom: „Akkor melyik, hát csak ez a három technológia van!” Tehát egyszerűen nem sikerült sehogy sem közelebb jutni a valósághoz.
Na most azért volt komoly önuralomra szükségem, mert miközben erről beszélgettünk, a vezető háta mögött a teljes informatikai rendszer rajza ott volt a falon! Az ábrán pedig az összes információ, amit nem akart elárulni…

***
Aztán volt egy nagyon kellemetlen eset, amikor az egyik cég azt kérte, hogy nézegessék már meg neki a biztonsági szakemberek, hogy mégis mi az a nagyon nagy mennyiségű letöltött információ, amit a kollégák letöltenek? Ráadásul mindez egy közintézményben volt. Elkészült a jelentés és hát… ööö… ránéztem erre a jelentésre és azt mondtam, hogy ebben nem vagyok biztos, hogy ezt így tényleg el kell mondanom. De hát muszáj volt, nagyon tipródva odaadtuk a megfelelő vezetőnek, aki először elfehéredett, majd elzöldült, majd megkérdezte, hogy „Teljesen biztos, hogy a legtöbbet letöltött alkalmazás a JATEK-A-CICIKKEL.EXE fájl?”

***

Volt egy olyan történet is, hogy egy tesztet kellett végrehajtani egy szervezetnél és meg kellett vizsgálni, hogy az információk mennyire szivárognak. Ennek vannak fokozatai. Ha az ember adatszivárgást vizsgál, akkor – gondolom, úgy, mint a vízszerelésnél is, hogy egyszerre nem teszi rá az egész nyomást a vízre, először csak kicsit, aztán nagyobbat és meg fogja nézni, hogy hol fog szivárogni. Na most itt is ez történt, először történt egy vizsgálat, melynek keretében egy hagyományos levelet küldtek ki a kollégáknak, melyben konkrétan az szerepelt, hogy „Ez a levél szigorúan titkos információkat tartalmaz. Ne küldd ki!” Egy kétezer fős szervezetben húsz embernek sikerült kiküldenie ezt a levelet, mégpedig azonnal! Ezek közül az egyik egyébként egy informatikus volt, aki ráadásul nem is kifejezetten alsó beosztásban dolgozott.

***
Az egyik teszt során egy hacker kolléga észrevette, hogy az adott alkalmazás, ami egyébként egy VoIP dobozban futott, sérülékeny. Ha ugyanis a felhasználónevet az ember feltöltötte több mint 2000 karakterrel, akkor az egy olyan sérülékenységhez vezetett, amellyel root, adminisztrátori jogokhoz lehtett jutni pillanatok alatt. Úgyhogy ezzel a feldezéssel fel
is hívta a gyártó által üzemeltetett ügyfélszolgálatot, ahol egy kedves indiai kolléga fogadta a hívást. A tesztelő hacker akkor már érezte, hogy ez komoly harc lesz. Ilyenkor mindig érzi az ember, hogy körülbelül hány szinttel jár a helyi ranglétra gyémánt szintje alatt, ahol el kell kezdeni a küzdelmet, hogy megértsék az embert. És hát neki is kezdett, majd 10 perc után kénytelen volt letenni a telefont, amikor a helpdeskes kolléga nem értette, hogy mi ezzel a probléma, ez nem is hiba. Mert "ki az a hülye, aki kétezer karakter hosszú usernevet ad meg??"