Netidők Blogtársaság

Érdekes programmal rukkolt elő a brit kormányzat: a Government’s Race Online 2012 célja, hogy önkéntesek segítségével ismertessék meg az embereket az internettel. Máris 100.000 „digitális bajnok” jelentkezett, akik segítenek az internet elterjesztésében azzal, hogy megmutatják a hálót nem használók számára annak használatát és előnyeit.

A kezdeményezés az innovációk terjedésének azon tulajdonságát használja ki, hogy azok kommunikáció, párbeszéd, mutogatás, eltanulás révén ismertethetők meg leginkább egy másik emberrel. Az, hogy egymástól tanulunk, egymástól lessük el az újdonságok használatát, evolúciós jellegzetessége a közösségben élő embernek, csakhogy napjainkra sok ember él közvetlen közösségen kívül, így nincs lehetősége közvetlenül eltanulni ezeket a dolgokat.

Nagy Britanniában jelenleg 9 millió olyan ember él, aki eddig sohasem használta az internetet, ebből 7,3 millió 55 évnél idősebb és a fele olyan ember, aki társadalmilag a leghátrányosabb csoportokba tartozik. A projekt célja, hogy őket is bekapcsolják a digitális vérkeringésbe. A dolog ennek ellenére nem egyszerűen szociális lépés vagy pusztán jócselekedet, hanem a kormányzat jól felfogott érdeke is. A kormányzati szolgáltatások egyre inkább digitálisan elérhetőek, ahhoz azonban, hogy igazán kihasználják őket, ezeknek a társadalmi rétegeknek is igénybe kell tudni venni ezeket.

Egy ilyen program azonban a világ más részein is indokolt lehet. Magyarországon például jelenleg a 14 évnél idősebb lakosság közel fele, nagyjából 4 millió ember nem internetezik, nagy részük 60 évnél idősebb. Társadalmi elszigeteltségük oldásához idehaza is lehetne indítani egy „örökbefogadási” programot, amiben közvetlen környezetükből valaki (egy rokon, barát vagy szomszéd) önkéntes alapon bevezetné őket az internet világába. Ez nem egyszerűen csak a kormányzati szolgáltatások elérhetőségét javíthatná, hanem lehetővé tenné, hogy ezek az emberek tájékozottabbak legyenek, kapcsolatba léphessenek másokkal, javuljon az életminőségük. A program sikerét az jelenthetné, ha az önkéntesek kipróbált ötleteket kapnának arra, hogy hogyan lehet ezeket az embereket hatékonyan bevezetni a digitális világba, úgy hogy megismerjék annak előnyeit, ne féljenek tőle, de tisztában legyenek a veszélyekkel is. A cél az volna, hogy ezeknek az embereknek is a mindennapok részévé váljon az internet használata, hogy élhessenek annak előnyeivel. Hiszen ez pont a társadalmi elszigeteltségükön javíthatna.

Pintér Robesz

A Wikileaks döntötte meg a tunéziai diktatúrát? - teszi fel a kérdést Timothy Garton Ash a The Guardian brit napilapban minap megjelent cikkében. Vajon az internet, és azon belül a Wikileaks, a twitter vagy a Facebook képes demokratizálni a diktatúrákat, vagy éppen ellenkezőleg, a diktátorok kezébe ad újabb eszközt, hogy megtalálják és elhallgattassák a kritikusaikat? Ash szerint mindkét állítás egyszerre igaz, de nem egyenlő mértékben: a totális állam számára az ellenőrizetlen internet sokkal több veszélyt rejt, mint amennyit az elnyomásban segít. Vagy másképpen fogalmazva sokkal többet nyerhetnek a civilek az internettel, mint a zsarnoki állam. Mert információkhoz juthatnak hozzá, mert kommunikálhatnak, mert megszervezhetik az alulról jövő kezdeményezéseket, mert (akár nemzetközi) támogatásra tehetnek szert...

Az internet ugyanakkor nem csodaszer, egymaga nem képes megdönteni egyetlen politikai rezsimet sem, de jelentősen hozzájárulhat ahhoz, ahogy Tunézia esetében is történt. A Wikileaks révén kiszivárgott információ volt ugyanis az utolsó csepp a pohárban, amiből nem csak az derült ki, amit a tunéziaiak már jól tudtak (vezetőjük és a családja a velejéig korrupt), hanem, amit nem (hogy ezt mélységes undorral szemlélik az egyébként nyilvánosan rendszerbarát Egyesült Államokban).

Akinek esetleg ismerősen cseng Timothy Garton Ash neve, de nem tudja hová tenni: Ash a világon az egyik legismertebb Kelet-Európa kutató. Sokat foglalkozott a keleti tömbben végbement bársonyos forradalmakkal is, így jól ismeri a társadalmak működését gyökeresen felforgató események természetét. Ash szerint egyébként a kommunikációs eszközök minden forradalomban kulcsfontosságúak, de az sem új, hogy ezek szerepét rendre túlértékelik. Például ma már megmosolyogtató, hogy egyesek kis túlzással a fax elterjedésétől várták a világbéke kitörését negyed századdal ezelőtt. Hasonló illúzió az internet kapcsán is érzékelhető volt a kilencvenes években, sőt, ezek a vérmes remények egy-egy esemény kapcsán – mint amilyen most a tunéziai forradalom – időről-időre újra fellángolnak.

Kétségtelen tény azonban az internet demokratizáló hatása, amit a Hillary Clinton vezette amerikai külügy még nyíltan a zászlajára is tűzött, amikor a globális információszabadságot korunk egyik nagy esélyének állította be. Bár – ahogy Ash befejezi írását – ettől még ne várjuk azt, hogy az USA az általa terroristáknak kijáró bánásmódban részesített Wikileaks vezető Assange-nak rebegjen most hálát a Tunéziában történtekért. Pedig Clinton akár meg is tehetné, ha ebben a történetben nem éppen ő lenne a meg nem értett elnyomó szerepében, amikor a Wikileaks betiltása és Assange bebörtönzése mellett tör lándzsát. Ebből is jól látszik, hogy az internet mennyire kétélű fegyver, ha a politikáról van szó.

Probesz

Az információs társadalom fogalom egyre gyakrabban fordul elő manapság, ám sokan csak sejtik ennek a kézenfekvő fogalomnak a jelentését. Anélkül, hogy elmerülnék a részletekben, itt csak annyit írok, hogy ebben a társadalmi rendszerben az alapvető szervező erő az információ, és az ehhez kapcsolódó technológiai, gazdasági, kulturális és infrastrukturális elemek meghatározó jelentőségűek. Ennek a tematikának az egyik alapkifejezése az e-inclusion.

Az eredeti e-inclusion kifejezés meghatározó eleme magyarul az inkluzív, aminek a jelentését a legjobban talán a szó antonímájával lehet megmagyarázni. Az inkluzív az exkluzív ellentéte, az exkluzív jelentése és használata közismert: ’kizárólagos’, ’zárt’, ’kiválasztáson alapuló’. Az inkluzív tehát: ’nyitott’, ’befogadó’, ’minden elem számára hozzáférhető’. A magyarított formájú e-befogadás kifejezés tehát olyan tevékenység, ösztönző szabályrendszer, amely az informatika, infokommunikációs eszközök hozzáférését, használatát, a körükben történő tájékozódást mindenki számára biztosítja. Az e-befogadás folyamatának köszönhetően a digitális szakadékok túloldalán lévő társadalmi csoportokat is bevonják az információs társadalom vérkeringésébe. Az e-befogadás tehát nem rekeszt kis senkit az informatikai eszközök és az információáramlás hatóköréből, hanem nyitott mindeni számára. ilyen e-befogadási cél lehet például az ötven év fölötti vagy úgy nevezett 50+ korosztály figyelmének felkeltése, és megtanítása a számítógép és az internet alkalmazására.

Az információs társadalom az e-befogadásnak köszönhetően egy nyitott világ, a kapui tárva vannak, csak tessék, szabad az út!

Bódi Zoltán

A rádióműsorban ugyan nehéz lenne megmutatni, de elhihetik, az információ gyönyörű. Amióta láttam a hazai infografika blogon az ideális pénisz méretéről szóló infografikát egyre mélyebbre ástam magam a témában és minden újabb képpel nőtt a meggyőződésem, hogy az adatoknak nem kell unalmas táblázatokba vagy grafikonokba rendeződniük. Lehet ezt másképpen is csinálni, úgy, hogy már szinte szexik az adatok.

Nagy kedvencem például az infografika egyik apostolának számító David McCandless TED előadása a témában (magyar felirattal nézhető teljesen ingyen). McCandless Information is Beautiful címmel publikált nemrégiben egy hihetetlenül érdekes könyvet arról, hogyan lehet (szabad? kellene? illene? kell?) vizuálisan megjeleníteni információkat, adatokat és rögvest maga is számtalan jó példával járt elő. A dolog egyébként rendszerint (hihetetlenül) munkaigényes, McCandless saját bevallása szerint volt olyan, hogy egy egész hónapot egyetlen információsűrítő ábra elkészítésének szentelt, de a végeredmény miatt megérte, mivel interaktív infografikát készített belőle a végén. A könyvét a napokban jelentette meg a Typotex Kiadó Az információ gyönyörű címmel, benne sok érdekes illusztrációval, alátámasztandó az amúgy is fontos mondanivalót.

Remélem, hogy ez nem csak egy újfajta divat vagy hóbort, hanem egy újfajta trend és egyúttal vizuális nyelvezet is, ami soha többé nem kopik ki az adatokkal dolgozók életéből. Mert az információ szép, csak megfelelően kell tálalni őket. Egy jó ábra a legösszetettebb jelenségeket is könnyen megérthetővé képes varázsolni. Ennek az az oka, hogy az ember alapvetően a szemén keresztül, vizuálisan képes a leggyorsabban megérteni a dolgokat - ha ez a vizualitás egyúttal találkozik a megfelelő fogalmi rendszerezettséggel is (tehát nyelvi támogatást kap), akkor a látás és a hallás közösen hatnak abba az irányba, hogy agyunk villámgyorsan feldolgozza, megértse és felfogja az összesűrített információt.

Reményre ad okot, hogy David McCandless nincs egyedül abban, hogy az információt szépnek találja, és a megfelelő megjelenítést pedig elengedhetetlennek. Az infografika a 2010-es év egyik legjobb durranása véleményem szerint és észveszejtő tempóban hódítja meg az embereket. Aki nem hiszi, nézze meg ezeket a további oldalakat (amit pár perc keresgéléssel találtam egy megfelelő LinkedIn csoportból kiindulva):

http://www.informationisbeautiful.net

http://chartporn.org

http://www.visualeconomics.com

http://flowingdata.com

http://infosthetics.com

http://junkcharts.typepad.com

Mire képesek a közösségi hálózatok és hogyan alakítják a sorsunkat? Erre a kérdésre keresi a választ a Typotex kiadó gondozásában a napokban megjelent Kapcsolatok hálójában című könyv.

Miközben Isten összezavarta a Bábel tornyát építők nyelvét és szétszórta őket a világban, gyakorlatilag a köztük lévő kapcsolati hálózatot zilálta szét, mivel kommunikáció nélkül képtelenek voltak összehangoltan együttműködni. Bár ennek a történetnek szokatlan a hálózati aspektusát kiemelni – inkább a nyelv fontosságát vagy az emberi nagyravágyás hátulütőit szokás kiemelni vele – az újabban reneszánszát élő hálózatkutatás joggal tartja az emberi hálózatok egyik első ábrázolásának. Ez a bibliai történet mai szemmel nézve ugyanis egyrészt a hálózatok kiemelt fontosságát bizonyítja, másrészt rámutat arra, hogy a társadalmi hálózatok évezredek óta többé-kevésbé észrevétlen módon velünk vannak.

A könyv szerzői – Nicholas A. Christakis (orvos és szociológus, a Harvard Egyetem professzora és James. H. Fowler (politológus, a Kaliforniai Egyetem professzora) – ehhez hasonló példák és történetek sokaságán keresztül úgy mutatják be a társadalmi hálózatokat, hogy az mindvégig olvasmányos marad, de egyúttal a hálózatkutatás friss eredményeit is összegzi.

Az új évezred első évtizedében intézményesülő és világszenzációnak számító eredményeket elérő hálózatkutatás ma már az egyik legnépszerűbb téma a tudományos ismeretterjesztésben is, elég csak az Amerikába szakadt Barabási Albert-László két, magyar nyelven is napvilágot látott könyvére gondolni (Behálózva és Villanások). Amiben a Kapcsolatok hálójában mégis új, hogy a hálózatok társadalmi relevanciájával foglalkozik elsősorban és az egyéb vonatkozások (tehát a természettudományban hasznosítható eredmények) bemutatása itt nem kap szerepet. A könyv témái között így többek között megtaláljuk az érzelmek terjedését, a partnerkeresés nehézségeit, a betegségek útját, a pénz áramlását, a politikai hatások terjedését, a vérségi kapcsolathálózatok fontosságát és a virtuális viszonyrendszereket.

A könyvet külön érdekessé teszi, hogy a kiadó új, kísérleti formában adja közre a szöveget, mivel az három hazai szakértő – Bőgel György, Csermely Péter és Lovrics László – széljegyzeteivel olvasható. Mindez arra is csábítja az egyszeri olvasót, hogy lapozgatás közben, in medias res kezdje a könyvvel való ismerkedést. Erre egyébként mindenkit csak bátorítani tudok, hiszen, ha a szöveget gondolatok hálózataként képzeljük el, akkor annak megismerését is a számunkra legérdekesebb, leghasznosabb kapcsolódási pontnál érdemes kezdeni és nem rögtön az elejétől a végéig kiolvasni.

Akit pedig a könyvön túl is érdekli a hálózatkutatás, az további friss és izgalmas anyagokat talál a könyv saját Facebook oldalán, amit a kötet kiadói készítettek a magyar megjelenés alkalmából.