Netidők Blogtársaság

Köszönöm Kevin, azaz Fine Cut Bodies barátomnak, hogy felhívta a figyelmemet az alábbi, viszonylag friss videóra, amelyben elmondják és szemléletes példákkal bemutatják az emotikonokról, az írásbeli kommunikáció formai változásairól azokat a tényeket, amelyekkel magam is jó ideje foglalkozom (lásd például a Veszelszki Ágnes kolléganőmmel az emotikonokról írott könyvünket: http://www.e-nyelv.hu/2009-01-02/emotikonok-erzelemkifejezes-az-internetes-kommunikacioban/). Az igen szemléletes, pörgős videóban bemutatják, hogy az írásbeliségünk a mostani IT korszakban sok esetben átveszi a beszéd szerepét, és mivel a beszédhez képest kissé lassabb az írás, ezt felgyorsíthatják azok a technikák, amelyek segítségével a szavak hagyományos írásmódját más írásbeli szimbólumokkal is összekapcsoljuk. Mindez a szövegalkotás és a szövegbefogadás új módját követeli meg, azaz a hagyományos írásprodukcióhoz és szövegértelmezéshez kapcsolódó gondolkodásmódunk is megváltozik.

A többi részletet az alább 5 perc 45 másodperces videóban nézhetik meg az angolul tudók.

Bódi Zoltán

| Még több lehetőség

• Kövess minket, hogy első kézből értesülj mindenről, ami velünk történik, vagy iratkozz fel a napi hírlevelünkre.

  Email címed:

A japán ,internetes írásbeli kultúra része az a sok piktogram, amely már a nyugati digitális kultúrában is elterjedt. No nem az egyszerű smiley-ra gondolok. (Az már a nyolcvanas évek elejétől közhasználatú az interneten.) A japán digitális írásbeliségben hagyományosan igen gazdag képi elemkészlet alakult ki, és sztenderdizálódott mind a formájuk, mind a jelentésük. Ezek a színes pici ábrák először a nagy japán mobilszolgáltatóknál, majd a messenger programokban terjedtek el, és kaptak szabályos karakterkódokat.

Érdekes, hogy a nyugati digitális írásbeliségben is kezdenek elterjedni, és teljes gazdagságukban hozzáférhetővé válni az emojik. Először a közhasználatban lévő messenger programokban kezdtünk találkozni pici, színes smileykkal, majd kezdett egyre jobban bővülni a kör, és megjelentek kis virágok, egy csésze gőzölgő kávé pici, színes képe és egyéb ilyenek. Manapság viszont az emojik ehhez képest sokkal gazdagabbak, és először iPhone alkalmazásoknak köszönhetően terjedtek el japánon kívüli kultúrákban is, majd később más platformokon is elérhetővé váltak a különböző emoji kiegészítők.

Mindemellett jól megfigyelhető a japán és a nyugati kultúra különböző értelmezése. Japán környezetben az emojik erősen hozzátartoznak a digitális írásbeliséghez, és már néhol szimbolikus a jelentése ezeknek a kis ábráknak, amelyek kezdetben hasonlósági alapon jeleztek egy jelenséget, képet, eszközt, állatot, növényt stb. Mindez azt jelenti, hogy ami eredetileg hasonlítani akart valamire, az a gyakori használat miatt általános, közmegegyezésen alapuló jelentést kapott, tehát szimbólummá vált. A nyugati kultúra viszont – bár használja már ezeket az emojikat – jobbára nem ismeri a szimbolikus jelentéseket, és csak hasonlósági alapon vagyis ikonikusan képes értelmezni.

Jó nagy emoji gyűjteményt találunk magyarázatokkal például ezen a weboldalon: www.iemoji.com.

Az emoji kiejtése [imodzsi], és japánul azt jelenti, hogy 'piktografikus ábrázolás', 'képírás', a szó a 'kép' (japánul e) és a 'levél' (japánul moji) szavak összevonásából származik (http://en.wikipedia.org/wiki/Emoji). Érdekes az angolos műveltségű emberek számára, hogy ez a szó némiképpen felidézi az emotikon szóalakot.

Bódi Zoltán

| Még több lehetőség

Aki használja a Windows-t és a munkaasztalán szépen elrendezi az ikonokat, biztosan találkozott már azzal a bosszantó jelenséggel, hogyha képernyő felbontást váltunk, akkor az ikonok átrendeződnek. Spányik Balázs most megoldást talált a problémára.

Probléma: van egy notebookod X1 x Y1 felbontással. Otthon rákötöd a monitorodra, aminek X2 x Y2 a felbontása. A munkahelyeden is rákötöd a monitorodra, annak meg X3 x Y3 a felbontása. Mi történik? A Windows valahányszor új felbontással találkozik, boldogan átrendezi az ikonjaidat.

Én azok közé tartozom, akik szeretik látni az asztal háttérképét, ezért nem rakom ki rá a fél PC-t ikon formájában, hogy aztán soha többet ne találjak meg semmit. Néhány gyakrabban használt program ikonja mellett az éppen aktuális munkák vagy letöltések ikonjai vannak az asztalon normálisan elrendezve. Valahányszor hazaérek, vagy otthonról bejövök dolgozni, az összes olyan ikon, ami nem bal szélre van igazítva, vándorútra indul a képernyőn, én meg őszülök megfele...



Na de ennek vége!

Találtam négy különböző megoldást is, de az igazán nyerő egy német fejlesztő DesktopOK című programja lett:

- tömörítve 95, kicsomagolva 135 KILOBÁJT!!!

- hordozható, nem igényel telepítést

- tud magyarul (nekem nem fontos, de pozitívum)

- egy gombnyomással menti az adott felbontásban az ikonok elrendezését

- szintén egy gombnyomással vissza is állítja, ha elkóboroltak volna

- egy felbontáshoz többféle elrendezést is elmenthetünk

- beállítható, hogy automatikusan mentse az elrendezést megadott időközönként (és hány utolsó elmentett állapotot tartson meg)

- beállítható, hogy kikapcsoláskor automatikusan mentsen, bekapcsoláskor automatikusan visszaállítson, és ha több lehetőség van, megkérdezze, melyiket

- ha többen használják a gépet, nem keveri össze a felhasználók külön asztalait

- és van benne egy Móka Miki funkció is, amely véletlenszerűen összekeveri az ikonokat az asztalon. :-)

Teljesen ingyenes.

Emberünket Nenad Hrg-nek hívják, Facebook profilképe alapján Tomcat kiköpött német klónja, a weboldala a www.softwareok.com címen található, és tele van érdekesebbnél érdekesebb segédprogramokkal!

Spányik Balázs

Hogyan jegyezzük meg a szavakat, és miért emlékszünk vissza olyan szavakra, amelyekkel voltaképpen nem találkoztunk az olvasott szövegben? Egyáltalán, hogyan ismerjük fel a szavakat olvasás közben? Ezekhez hasonló kérdéseket vizsgált online módszerrel a Cambridge-i Egyetem Memória Laboratóriuma. A Guardian című brit napilap online felületén végzett memóriavizsgálati kísérlet kísérlet célja a mentális lexikon, illetve a szavakhoz fűződő memória működésének, hibalehetőségeinek a feltérképezése volt. A kísérletben 27 ezer olvasó vett részt, és a vizsgálati alanyoknak a Guardian online cikkei alapján kellett szavakat felismerniük.

Ez azért érdekes, mert a szavakat és a szavakra vonatkozó információkat, jelentéseket, nyelvtani funkciókat az úgy nevezett mentális lexikonban tároljuk, amelynek a működését elméletekkel magyarázzuk. A mentális lexikon nem olyan, mint egy számítógép-memória, hanem a a szavakat, morfémákat valamiféle kapcsolat (hangzásbeli hasonlóság, formai hasonlóság, funkcionális hasonlóság stb.) alapján csoportokba rendezve tárolja. Ennek következménye, hogy például hangzásbeli vagy jelentésbeli hasonlóság alapján eszünkbe juthat egy másik szó vagy szócsoport is (bor, bőr, bár; bor, szőlő, must, hordó, palack, pohár stb.), és a szavakat a mentális lexikon kapcsolatrendszere, hálózata alapján memorizáljuk és ismerjük fel, illetve alkalmazzuk olvasás, beszéd közben.

A részletek további mellőzésével koncentráljunk az eredményekre: a kutatásban részt vevő 147 országbeli 27 ezer olvasó a cikkekben látott szavak 71 százalékát ismerte fel helyesen, és a korábban nem látott, új szavak 33 százalékát válogatták be tévesen az „ismert" kategóriába. Figyelemre méltó a harmadik kategória, amely azon alapul, hogy hajlamosak vagyunk a mentális lexikon hálózatos felépítése miatt hasonló alakú, szerkezetű szavakat, szószerkezeteket, összetételeket azonosítani egymással. Tehát a már látott szavakból újabbakat kombinálunk össze, például a szóösszetétel és a sorszerkezet kifejezések elolvasása után sokan emlékezhetnek tévesen arra, hogy a szószerkezet alakot is olvasták. Ezek tehát voltaképpen memóriahibák, ám leginkább a mentális lexikon működését demonstrálják. Az ilyen téves kombinációkból összeálló szavak 53 százalékát felismerni vélték az alanyok a cambridge-i kutatók kísérletében.

Források:

http://www.guardian.co.uk/science/blog/2012/mar/02/psychology-neuroscience

http://www.psychol.cam.ac.uk/memlab

http://ipon.hu/elemzesek/hogy_volt_%E2%80%92_online_memoriakiserlet/1263/1

Bódi Zoltán

http://infoszotar.wordpress.com

A mai webes szövegvilágban már természetes, hogy a legtöbb szövegnek elválaszthatatlan része a multimédia: a kép, a videó és a hang. Alapjában véve nem újdonság mindez, hisz képpel ellátott szövegek mindig is voltak, elég, ha csak arra gondolunk, amikor a 19. század második felétől a nyomdatechnika volt már annyira fejlett, hogy igazán jó képeket lehetett az írott szövegek mellé nyomtatni. Innentől kezdve nem utolsósorban a technológiai fejlődésnek köszönhetően egyre inkább egyenrangú részévé válik az írott szövegnek a kép. Nagyjából ezt az időszakot nevezhetjük ikonikus fordulatnak. Ikonikus, azaz képi fordulat, ami azt jelenti, hogy az írott szöveg lassan elveszíti az egyeduralkodó szerepét az információközlésben, és a kép egyre több információt közvetít a nyomtatott szövegekben is. Gondoljunk csak a képregényekre, a könyvillusztrációkra.

A multimediális szöveg fogalma tehát nem újdonság, ám a weben mindez fölerősödik, szinte alapkövetelménnyé válik az írott szövegek multimedialitása. Mindez pedig visszavezethető a world wide webnek arra a technológiai lehetőségére, hogy írott, képi, mozgó, hangos állományokat is képes kezelni. Ilyenek például a képes weboldalak, vagy egy Facebook-profil.

Ám az az igazán érdekes, hogy vannak dominánsan multimediális szövegek is, amelyekben a szövegszerű, verbális elemek vannak kisebbségben, és inkább képi természetűek. Például egy híroldal képes tudósítása pont ilyen, sok-sok kép, képgaléria található a mind rövidebb írott szöveg mellett.

A legérdekesebbek azonban a tisztán multimediális szövegkonstrukciók, szövegszerkezetek, amelyekben nincs, vagy alig van írott szöveg. Ilyenek például a videoblogok, de vannak olyan cikkek, főként tematikus portálokon, amelyekben a videó dominál, és a szöveg olyan rövid, hogy csak annyi a szerepe, hogy fölhívja a figyelmet a képre.

Ezek a dominánsan képi, multimediális szövegek is szövegek, csak alapvetően nem írottak, mint a hagyományos szövegek, hanem a szöveg része, adott esetben domináns alkotóeleme a vizualitás, a multimédia. És mindennek az online médiában különös jelentősége van, hisz a médiának ez az ága, amit új médiának is neveznek, egyre inkább multimediális, alig találunk olyan médiaportált, amelynek ne lenne fontos része a videó és a képgaléria.

Bódi Zoltán

| Még több lehetőség