Szolgáltató adatai Help Sales ÁSZF Panaszkezelés DSA

Felhatalmazás nélkül kutathatnak a mobiltelefonokban

Az amerikai rendőrök bírósági felhatalmazás nélkül átkutathatják a mobiltelefonokat annak megállapítására, hogy mi az adott készülék hívószáma - határozott egy szövetségi fellebbviteli bíróság.

Egy indianai narkórazzia alkalmával a rendőrök több mobiltelefont foglaltak le és a hívószámaik megállapítása után bekérték a híváslistákat, amelyek alapján a tulajdonosokat kábítószeres ügyletekhez tudták kötni. Az egyik elítélt, a 10 évet kapott Abel Flores-Lopez azonban kifogásolta, hogy a rendőröknek bírósági felhatalmazás nélkül nem lett volna joguk átvizsgálniuk készülékeket.

A chicagói fellebbviteli bíróság csütörtökön elutasította ezt a kifogást. Ezt azzal indokolta, hogy a személyes adatokat az adott esetben csak csekély mértékben sértették meg, és nem sérült az amerikai alkotmány negyedik kiegészítése, amely tiltja az indokolatlan átkutatást.

A bíróság ugyanakkor, részben legalábbis, abban is állást foglalt, hogy milyen mélységbe merészkedhet el a rendőrség egy kommunikációs elektronikus szerkezet - nevezzék az komputernek vagy sem - átkutatásában. A kérdés különösen fontos az "okostelefonok" esetében, amelyek alkalmazásai lehetővé teszik például, hogy a hatóság emberei egy webkamera segítségével betekintsenek a tulajdonos lakásába, ami de facto virtuális házkutatást jelentene.

Richard Posner bíró a mobiltelefonnal kapcsolatban a zsebnapló analógiáját hozta fel: a rendőrség abban is külön felhatalmazás nélkül is elolvashatja a tulajdonos címét, de a többi tartalmat nem. A mobiltelefon esetében ugyancsak megengedett a készülék bekapcsolása annak érdekében, hogy kiderüljön a száma, de a benne található fájlok és levelek megnyitása már tilos.

Toochee, a Galaktikus

1 Tovább

Három évre tervezzünk

Ami elromolhat, az el is romlik – Murphy közhelyszerű „törvényét” korunk marketingszakemberei is ismerik, sőt mi több, ma már a konzumer árucikkek gyártásánál is ebből indulnak ki. Három év után az eszközeink jelentős része elhasználódik és cserére szorul, így újat kell vennünk. Természetesen vannak kivételek (hűtőgép, tűzhely, bútorok), de egyre többen ismerjük már például a mobiltelefonok világából, hogy 2-3 évente cseréljük a telefont. Elkopott, mármint fizikailag, vagy idejétmúlttá válik technológiailag, netán ténylegesen elromlik, vagy esetleg csak megunjuk.

Saját példámat hadd idézzem: 2004-ben (szinte tegnap volt!) sikerült szert tennem egy multifunkciós nyomtatóra (márkáját és típusát most itt nem citálom, már csak azért sem, mert más gyártóknál is hasonló lehet a tapasztalat), ami ugyebár szkennerként is, meg fénymásolóként is használható. Nem a legolcsóbb eszköz volt, de talán nem is a legdrágább, mindenesetre a vételénél mindenképpen megvolt még az a szempont, hogy egy jó masszív darab ez az eszköz, középtávon (mondjuk 5-7 évre) biztosan jó megoldás lesz. Ezért aztán hajlandó voltam kicsit mélyebbre nyúlni a pénztárcámba.

Először a masina nyomtató része adta meg magát, nagyjából 2008 végén, de úgy, hogy a cég szervizközpontjában azt mondták, hogy olyan drága a javítás, hogy ezért az összegért már simán vehetek egy új készüléket. Nem sokkal később vettem egy olcsó lézerprintert (tényleg az akkor elérhető legolcsóbbat vettem: a viszonylag drága multifunkciós gép mellett már nem akartam sok pénzt kiadni), a multifunkcióst meg legalább szkennerként használtam tovább. De aztán mostanában eljött a végítélet ideje a kiszolgált multifunkciós masina számára is: a szkenner immár csíkokat húz a képen. Na jó, de legalább azt elmondhatom, hogy hét éven át működött – úgy ahogy.

Az igény azonban megmaradt: kell a szkenner és időnként a színes nyomtatás funkciójára is szükségem van, hát kimentem egy közeli áruházba, ahol a kedvenc eufemizáló kifejezésemmel élve „belépő szintű” multifunkciós nyomtatót vettem, a korábbi eszköz hét évvel előtti árának ötödéért. (Persze, akciós volt. Ha az eredeti árát nézem, akkor már nem jön ki a jól hangzó „ötöde”, hanem csak kb. 40%, de még így is 60%-kal lenne olcsóbb. És még egyszer perszer: a gép akciós ára annyi, mint a fekete és színes tintapatron árának összege.) Nézzünk, mire megyünk egy mai olcsó eszközzel! Természetesen a technikai adatait megnéztem előzetesen, és elfogadhatónak találtam.

Megleptek az eszköz használatának első tapasztalatai. Ezek a szakik dolgoztak az elmúlt hét évben! A berendezés halkabban és gyorsabban szkennel, halkabban és gyorsabban nyomtat és ezzel még nincs vége! A szkennelést segítő szoftver sokkal kezesebb, mint a 2004-es: például egy színes fotó beolvasásakor nem kell vesződni a kép körvonalainak precíz kézi beállításával (bár tegyük hozzá, hogy egy kezdetleges automatika már volt a korábbi gépben, ami a kép körvonalait felismerte és nagyjából ki is jelölte), hanem teljesen magától egy gombnyomással is képes jó minőségben beszkennelni a képet. És ez egy olcsó gép!

Hát érdemes továbbra is ragaszkodni a régi géphez? És érdemes sok évre venni eszközt? Jelenleg úgy tűnik, hogy legalábbis az elektronikus eszközök esetén több előnye van a sűrű, 2-3 évenkénti lecserélésnek. Egyrészt növeljük a saját esélyünket arra, hogy hamarabb hozzáférjünk az újabb, kényelmesebb technológiákhoz, másrészt egy olcsó eszközzel igazodhatunk ahhoz a gyártói trendhez, ami a 2007. október 29-i műsorunkban megbeszéltünk: a konzumer (vagyis nagyközönségnek szánt) eszközöket 2000 üzemórára tervezik (lásd az Infoszótárban az MTBF, vagyis mean time between failures kifejezést), ami átlagos használattal kb. három évre jön ki.

Vagyis új berendezéseink megvásárlásakor az árra már ne úgy tekintsünk, hogy ennyiért „örök időkre”, de még csak ne is úgy, hogy sokáig használható megoldást kapunk, hanem csak három évre. Számoljuk ki, hogy egy napra hány forint jön ki, azaz az árat osszuk el 3 x 365 = 1095-tel, és gondoljuk át, hogy megér-e ennyit nekünk naponta az új berendezés. A három év elteltével bizony számíthatunk arra, hogy gondoskodni kell az újabb berendezésről.

Szilágyi Árpád


ps: Hadd emlékezzek meg a CD-játszómról, a Technics SL-PG300-asról, amelyet 1992-ben vásároltam, azaz jövőre lesz a kütyü 20 éves, és mind a mai napig tökéletesen működik. Jó példa a korábbi tervezési gyakorlatra, amikor még hosszabb távra tervezték az eszközöket. Ma már ilyen márkájú hifi berendezéseket sajnos nem lehet kapni… Talán a Technics nem jól tervezte meg az MTBF értékeket?

0 Tovább

Ultrabook

Egyre szaporodnak a hordozható számítógéptípusok, így egyre nehezebb átlátni ennek a géptípusnak a technológiai csoportjait és a terminológiáját. Az mindenesetre bizonyos, hogy a 2007. végén debütált ASUS EeePC megjelenése óta egyre erősödik az a trend, hogy a számítógépek mind mobilabbak és mind okosabbak lesznek (technológiai értelemben). Ennek a trendnek egy újabb állomása – talán – az ultrabook kategóriája.

Az igazán komolyan vehető valóban különösen mobil számítógépek kategóriája a kétezres évek közepén jelent meg, ez pedig az UMPC (ultramobil PC). Ennek a kategóriának a nevében benne van, hogy a hagyományos notebookokhoz képest ezek a gépek sokkal könnyebbek, sokkal alkalmasabbak a hordozásra, és út közben is sokoldalúan hadra foghatóak. Ezért is nevezik ultramobilnak.

Az már csak a fantázia kérdése, hogy milyen konkrét kategóriákat, típusokat veszünk bele ebbe a csoportba, de szerintem a netbookok mindenképpen idetartoznak, és én a táblagépeket is ebbe a kategóriába sorolom.

A hagyományos notebookok a kezdeti mobil jellegüket pedig kezdték elveszíteni, hisz mégis csak könnyebb egy kb. 1 kg-os ultramobil eszközt magunkkal hordozni, mint egy minimum 3 kg-os notebookot. Ezt a helyzetet ismerte föl néhány gyártó, és megszületett a fából vaskarika, vagyis az ultrabook kategóriája. Az elnevezést kicsit erőltetetten marketing ízűnek érzem, hisz ez voltaképpen nem más, mint a már jól ismert ultramobil eszközök egy újabb generációja. Az viszont biztos, hogy ennek a névnek megvan az újdonságereje is és a hagyományossága is. Hiszen az ultrabook egy új összetétel, ám az ultra (latin, 'valamin túl') előtagból könnyen asszociálhatunk a már ismert ultramobil összetételre. Az ultra- előtag egyébként nemcsak az UMPC-re asszociál, hanem az ide tartozó eszközök technológiai megoldásaira is, ugyanis ezek a megoldások túlmutatnak a hagyományos notebookok megoldásain, hisz az ultra- előtag alapjelentése a 'túlmutatás', 'a túlzás', sőt akár a 'szélsőségesség'. Van olyan magyarázat is, mely szerint az ultrabook az ultraportable notebook vagyis az ultrahordozható notebook szerkezetből kialakított összetétel.

Kép: Wikimedia Commons

Az ultrabook kategóriát egyébként idén (2011 első félévében) jelentette be az Intel (korábban a netbook kategóriájához hasonlóan). Az ultrabook osztály főbb jellemzői az ultravékony (sic!) felépítés, a jó minőségű (sokszor alumíniumból vagy egyéb könnyű fémből készült, strapabíró) ház, a könnyű hordozhatóság, a jellemzően 13,3 collos képátló, az SSD meghajtó, a hosszú akkumulátor idő. Engem egyébként ezek a technológiai jellemzők erősen emlékeztetnek az Apple MacBook Air jellemzőire, ami megint jól mutatja a technológiai innováció és a konvergencia jelenlegi trendjeit.

 

Bódi Zoltán

Ps: Alapelvem, hogy csak jogtiszta képet közlök a blogomban. Sajnos az ultrabookokról nem találtam jogtiszta képet a tartalom illusztrálásához.

0 Tovább

Netidők Blogtársaság

blogavatar

Digitális talkshow írásban is. Itt a Netidők! Ez a Netidők c. rádióműsor (Petőfi Rádió) blogja. Mindaz, ami elhangzik az adásban, meg ami nem.

Legfrissebb bejegyzések

Utolsó kommentek