Netidők Blogtársaság

Két hónap van hátra a műsorunk 16. születésnapjáig. Gondoljuk át együtt, hogy hol tartunk, merre haladunk! Ezúttal tehát beavatom a közönségünket abba, hogy mi foglalkoztat a Netidőkkel kapcsolatban. Az a szándékom, hogy a műsor alakításában figyelembe vegyem az olvasóink-hallgatóink véleményét.

Először is tisztáznunk kell, hogy mi változott a 16 év alatt. A műsorunk indulásakor még 20-30 ezer személyi számítógép volt összesen az egész országban és a mobiltelefont is „bunkofonnak” hívta a köznyelv, mert nem volt még mindenki számára elérhető eszköz. És ezek csak a számszerű jellemzők. A fejekben nagy volt a zűrzavar és a félelem a számítógéppel kapcsolatban, naponta jelentek meg az újságcikkek az internetes bombareceptekről és arról, hogy a hálózat hogyan idegeníti el egymástól az embereket. Most, 16 évvel később már egész más a helyzet, túlzás nélkül mondhatjuk, hogy őrületes mértékű változás következett be. Az internet ma már a magyar társadalom többsége (55-60%) számára a hétköznapi valóság része, a közösségi oldalak hozzák egymáshoz közel az embereket és kis túlzással mondhatjuk, hogy mindenkinek van telefonja. Azért kis túlzással, mert azért ma is vannak olyan tagjai a magyar társadalomnak, akik számára nem reális a mobiltelefon még a mai árak mellett sem, hiába tart a mobilpenetráció már bőven 110% felett. De a lényeg: a Netidőknek ma már nem lehet ugyanaz a célja, mint volt az indulásnál, hiszen a digitális világgal kapcsolatos félelmek és a tudatlanság nagy része mára a múlté.

Nyugodtan feltehetjük a kérdést, hogy van-e még ebben a helyzetben egyáltalán bármi értelme a Netidők műsornak (és a hozzá tartozó felületeknek, ennek a blognak és az online hangarchívumunknak helyet adó weboldalnak), vagy pedig abba kellene már hagyni?

Szerintem még nem értünk annak a fejlődési folyamatnak a végére, amire Nyírő András azt találta mondani másfél évtizeddel ezelőtt, hogy digitális forradalom. Persze, a net, a mobil és a számítógép elterjedt, ez igaz. De ez még csak az eleje. Olyan ez a helyzet, mintha már átlátnánk, hogy hány hektár földet vonhatunk be a mezőgazdasági művelésbe, de egyelőre csak néhány zöldségfélét tudunk megtermelni a földünk egy kisebb részén, s közben kiderül, hogy még több hektár földünk van, amiről eddig nem tudtunk. A műsorban ma is sorra fedezünk fel újabb és újabb területeket, amelyek egy-egy szegletei a digitális világnak. Sőt, a műsor szerkesztőjeként azt kell mondjam, hogy az eltelt évek alatt a témakörök jócskán bővültek. Belakjuk az internetet, hódító útra indulnak magyar IT vállalkozások is, sőt hatással van a digitális világ a művészetekre, a közéletre, a vásárlásra, bankolásra, a tömegkommunikációra is stb.

Mi a feladatunk tehát? Az, hogy rácsodálkozzunk ezekre a területekre és aztán meg is mutassuk azoknak, akiket ez érdekel. Vagyis Önöknek, a mi közönségünknek. Közérthetően, vitatkozva, reagálva, praktikusan vagy éppen viccelődve. Mert hiszen ennyi év alatt, mint minden rendszeresen jelentkező médiaprodukciónak, a Netidőknek is kialakult egy állandó hallgatói köre, akik várják hétről hétre az újabb műsort. (A Facebook-on immár több mint 500 lájkolónk van, és érzékelhető abból is, hogy ha időnként elmarad egy-egy műsor, akkor azonnal kapom az okokat firtató hallgatói leveleket.)

Ettől függetlenül őszintén érdekel, hogy a bennünket követő kemény mag mit gondolhat arról, hogy merre érdemes mozdulnia a Netidők csapatának? Milyen témákról kellene beszélnünk? Milyen formában? A praktikus megközelítésekre van inkább szükség vagy a gondolkodtató összefüggésekre? A hangulat a lényeges vagy az információ? A társaságunk sokszínűsége a vonzó vagy az, hogy egyáltalán a digitális világról beszélgetünk? Aki szeretné megosztani velem az ezzel kapcsolatos gondolatát, az az e-mail címemet biztosan megtalálja a weboldalunkon.

Szilágyi Árpád

Hamarosan (értsd: napokon belül) végleg elfogy a kiosztható az IPv4-es internetes címtartomány. Kész. Nincs több. Jaj mi lesz most azokkal akik ezek után szeretnének az internet nevű bolygóra menni?

Megmondom, semmi. Az internet Slartibartfast-jai már egy évtizede építik az új internet bolygót, amit IPv6-nak hívnak. A régi bolygón volt nagyon sok kiadó telek, de senki sem gondolta az információs társadalom kialakulásának hajnalán, hogy ez kevés lesz. A kilencvenes évek közepe óta azért a napnál világosabban látszott, hogy az új betelepülők olyan ütemben foglalják el a helyet a neten, hogy inkább előbb, mint utóbb, de kinőjük a világunkat.

A régi IPv4 címek megmaradnak még egy jó ideig. Mindennek ami neten van ilyen címe. Ez olyan, mint a mi címünk ahol lakunk, csak ez kizárólag számokból áll. Ha valaki beírja a böngészőjébe, hogy netidok.postr.hu, akkor a háttérben mindenféle dolog történik, aminek a végén a böngészőnk visszakapja azt a négy számból álló IPv4 címet, amit meg kell látogatni ha ezt a blogot akarjuk olvasni (a valóságban azért több dolog is történik, de a lényege ez). Amikor az internetre fellépünk, akkor mi is kapunk a kapcsolat idejére egy ilyen ideiglenes címet a szolgáltatónktól. Látható tehát, hogy ha elfogynak a címek, akkor nem lehet többé újabb szolgáltatást indítani, egy idő után nem lehet több előfizetőt bekapcsolni a szolgáltatásba. Na ez a pillanat igyekezik felénk egy gyorsvonat sebességével. Most még csak ott tartunk, hogy a kontinensek számára kiadható címtartományok fogynak el. A kontinensen belül az országok és azon belül a szolgáltatók, még válogathatnak ebből a szabad tartományokból, bár már nem sokáig. Na a legtöbb amatőr világvége-tudós eddig a pontig jut el az olvasásban, majd elkezdik kongatni a vészharangot. Aki kicsit tovább olvas, az azt is látja, hogy a régi címeket felváltja az új, már említett IPv6.

Na de ez elég lesz most nekünk egy darabig?

És ha igen, akkor meddig? A mostani elméletileg lehetséges 4.3 milliárd cím helyett az új címzéssel 340 trillió trillió trillió cím kiosztása lehetséges. Ezzel nem csak minden embernek lehet saját IP címe, de még a ruhánk gombjainak is lehet saját külön bejáratú címe úgy, hogy még halálunk után akár el is temethetik velünk anélkül, hogy ebből a közeljövőben bármiféle gond lenne. Tehát megnyugodhatunk, hogy az új digitális világ megálmodói egy pár generációval most azért maguk elé tekintettek és ezzel a probléma egy időre megoldva.

A felhasználóknak hogyan kell váltani?

Sehogy. Az operációs rendszerek már jó pár éve ki lettek okosítva, hogy ha van IPv6 hálózat, akkor azt használják. Tehát ha lesz, ebből az egyszeri ember nem vesz észre semmit. Még egy jó ideig egymás mellett fog üzemelni a régi és az új hálózat. Szolgáltatói oldalon pedig majd megoldják az átjárást a két világ között. Ezzel nekünk nincs gondunk. Amikor pedig a szolgáltatónk úgy dönt, hogy a felhasználói oldalon is áttér majd az új címzésre akkor a legnagyobb kellemetlenség az lesz, hogy lecserélik a modemet majd otthon.

Mikor lesz a váltás?

Nincs egy kitűzött időpont amikor majd vált a világ, de 2011. június 8-án a megtartják a főpróbát, amit Nemzetközi IPv6 napnak kereszteltek el. Ezen a napon 24 órán keresztül a nagy szolgáltatók, mint a Google és a Facebook nyilvánosan is szélesre tárja az IPv6-os kapuit nagyközönség előtt. Így azok a felhasználók akik már az új címzéssel szörföznek, azok tesztelni fogják a működőképességét élesben is új rendszernek. Ezen felül a szolgáltatók egyéni döntése, hogy mikor és milyen módon hajtják végre a migrációt. Valószínű, hogy a 2011-es év a váltásról fog szólni. Biztos lesz majd 1-2 technikai malőr is amiről lehet majd írni, az embereknek meg zsörtölődni, de ennyiben ki is merül a hype.

Én most kijelentem, hogy a digitális világvége idén biztos, hogy elmarad.