Harmadszor vettem részt az okostelefonokkal foglalkozó Smartmobil konferencián (leánykori nevén az iPhone vs android rendezvényen). Az első arról szólt, hogy van-e az iPhone-nak és az Apple-nek alternatívája, a második, hogy hogyan terjednek az okostelefonok (vajon tényleg lenyomhatja-e az android az iOS-t – azóta tudjuk, hogy igen, sőt), a harmadik – idei – pedig arról, hogy mi változik életünkben az okostelefonok hatására.
Érdekes volt látni, hogy idén milyen sok előadás foglalkozott azzal, hogy hogyan változtatjuk meg mi magunk az életünket az okostelefonunk segítségével. Tavalyig az volt fókuszban, hogy a társadalom mekkora hányada használ okostelefont, hány millió ilyen készüléket adtak el, kinek mekkora a részesedése, hány applikáció található az egyes alkalmazásboltokban, hol van az a lélektani határ, ahol áttörést érhetnek el az okostelefonok az árukkal. Számok, százalékok és megint csak számok. Idén először úgy éreztem, hogy a számok mögött fontosabbá válnak az emberek, a vállalkozások, az alkalmazások és az, hogy mit kezdünk mi magunk ezzel a remek új eszközzel. Többet már nem kérdés ugyanis, hogy mikor jön a mobil forradalom, mert immár biztosak lehetünk benne, hogy itt van a nyakunkon – nem kell folyamatosan a számokat nézni, hogy meg van-e már a kritikus tömeg. Az okostelefon nem a jövő, hanem a jelen.
De vajon akkor milyen a jövőnk? Lassi Kurkijarvival szólva zombi apokalipszis jön: okostelefonokba és tabletekbe folyamatosan beletemetkező, lassan járó emberek vesznek majd körbe bennünket mindenhol, akiket könnyebb lesz elérni a képernyőn keresztül, amit bámulnak, mint fizikailag. Egy amerikai kutatás szerint – amit jómagam hivatkoztam az előadásomban – az amerikaiak 80%-a saját bevallása szerint inkább a szexről mondana le egy évre, semmint a mobiljáról. Nincs kétség, ez egy nomofóbiás civilizáció: ahol ennyien félnek a mobiljuk tartós elvesztésétől, ott már a fóbiások jelentik a normálist és a normát. Rá vagyunk utalva (és kattanva) a mobil eszközökre. És ez még csak a történet eleje, még többen fognak csatlakozni és kezdenek el okostelefont használni a közeljövőben. A hazai T-Mobile adatai szerint például 2012 februárjában már 69%-a volt okostelefon az eladott készülékeiknek, 2010-ben ez még csak 21% volt, 2011-ben viszont már 50%.
Persze bizonyos szemszögből nem túl biztató ez a jövőkép (hiszen ki akarna zombivá válni)… én mégis optimista vagyok, mert a mobil a 21. század svájci bicskája. Szinte mindenre jó. Akik már most is használják, azoknak apránként átalakul az élete az okostelefonnal, egyre-másra kapkodják elő a készüléküket a legkülönbözőbb élethelyzetekben. Jellemzően ezek 5-10 perces etapok, mint Király István előadásából kiderült (Magyar Telekom) – szemben a tabletek 30-60 perces etapjaival vagy a tévék egész estés szessönjeivel. A különböző képernyők tehát együtt, egymás kiegészítve jelennek meg a mindennapjainkban, eltérő módon és időben használjuk őket.
Csak néhány elhangzott példa, hogy mi változik-változhat meg az életünkben az okostelefonnal (a szokásos médiafogyasztás, kapcsolattartás, vásárlás... világán túl): érdekes trend például az én kvantifikálása, vagyis mérhetővé tétele. Olyan alkalmazások vesznek körbe minket, amikkel, ha akarjuk(!), folyamatosan számokra fordíthatjuk le az életünket – a legegyszerűbb példa a futással-kocogással foglalkozó programok garmadája, amelyek műholdképekkel mutatják meg, hogy pontosan merre kocogtunk, amikor lefutottunk egy adott távot. De összeszámolhatjuk, hogy hány kalóriát fogyasztottunk el aznap vagy milyen útvonalat jártunk be.
Egy másik érdekes példa, amit láthattunk, az utazással kapcsolatos előzetes teendők átalakulása: az extrém check in (ejtőernyős ugrás közben még a levegőből bejelentkezni mobilon az alattunk lévő hotelbe) azt villantja fel extrém túlzással, hogy az internet által „feldúlt” utazási szektor további szakadásos fejlődés elé néz, ezúttal a mobilnak köszönhetően. Egy másik példa – a KLM által nyújtott travlr szolgáltatás, amely fotók, videók és közösségi bejegyzések-hozzászólások geotag-jeinek (a készítés helyének földrajzi címkéinek) alapján keresi meg számunkra ismeretlenek személyes élményeit az interneten, amit megosztottak az adott, minket érdeklő úticélról. Így nem brosúrák, hanem hús-vér emberek élményei alapján dönthetjük el, hogy tényleg nekünk való-e az adott hely, ahová utazni szeretnénk.
Végül, amit még kiemelnék ebben a hosszúra nyúlt posztban, hogy egyre komolyabban veszik a világon mindenhol a válság ellenére hihetetlenül nagy fejlődésen keresztülment mobil alkalmazás-gazdaságot. 2011-ben ez az iparág 20 milliárd dolláros volt csak az USA-ban és közel 800 ezer(!) embernek adott közvetlenül vagy közvetve munkát. Mindez öt éven belül az ötszörösére nőhet – derült ki Oszkó Péter előadásából. Persze nem lesz minden alkalmazásból átütő siker – Szakál Tamás (Dragontape) el is árulta a siker – rendkívül egyszerű – receptjét: akkor érdemes pénzt ölni egy alkalmazás további fejlesztésébe, ha az adott program hiánya a korai felhasználók legalább 40%-nak nagy csalódás lenne.
Zárásként hagy áruljam el, hogy számomra a rendezvénynek volt egy személyes – és igen kellemes, egyben megtisztelő – vetülete is, nagy meglepetésemre engem választottak a Ringier Mobile Influencer díjának nyertesévé. A már-már dicshimnusznak tűnő szöveges és mozgóképes indoklás szerint azért, mert sokat tettem a hazai mobil piac edukálásáért. Köszönöm, hogy nekem ítélték a díjat, nagyon fontos visszajelzés számomra. Ahogy a színpadon is fogalmaztam, köszönöm ugyanakkor az Ipsosnak, hogy lehetővé tette az elmúlt két évben, hogy a területtel foglalkozhassam és kutathassam. Illetve kiemelt köszönet jár a Netidőknek – különösen a blognak – mert a heti rendszeres megszólalások „kényszere” nélkül egész biztosan sokkal kevesebb témát írtam volna meg ilyen alaposan. Ígérem, hogy a jövőben is folytatni fogom ezeken a hasábokon is a mobilos témák tárgyalását – például be fogok számolni arról a rendezvényről, ahová a díjnak köszönhetően lehetőségem lesz majd elutazni (ez ugyanis a díjazott jutalma, egy általa választott konferenciára vagy egyéb mobilos rendezvényre elutazhat a következő egy évben).
Pintér Robesz
Utolsó kommentek