Netidők Blogtársaság

Úgy döntöttem könyvet írok az internetről. Nem saját döntés volt. Megkerestek és nem tudtam az ötletnek ellenállni – pedig hónapokig hezitáltam. A könyv arról fog szólni, ami mostanában „forró” az interneten és az internetben, mivel sokat beszélnek róla, a szalagcímek harsogják, ennek ellenére mégis sokan nem értik, esetleg félnek vagy ódzkodnak az adott témától. Innen a munkacím is: „Nem kell félni az internettől”. Milyen témák tartozhatnak ide? Például a közösségi hálózatok, vagy a fiatalok és az internet kapcsolata, a Wikileaks, az arab világ internetes forradalmai stb.

Azért jelentem be itt is a könyv készülését, mert alapvetően hiszek abban, hogy könyvet közösen jó készíteni, legalábbis jó, ha többen olvassák, látják, mielőtt a végleges szöveg örökre és megváltozhatatlan módon nyomtatásban is napvilágot lát. Úgyhogy a következő hónapokban a Netidők blogjában hetente péntek reggelenként jelentkező megszólalásaimban ezentúl ezzel a könyvvel kapcsolatos témákból fogok szemezgetni, ahogy dolgozom fel őket. A blogposztokhoz természetesen szabadon hozzá lehet szólni, az értékes megjegyzéseket felhasználom a könyv elkészítésében és természetesen annak rendje és módja szerint hivatkozok is majd a közreműködőkre.

A könyv szerkezete kötött, minden fejezet azonos logikát követ majd:

- színes, szagos, rövid 1-2 oldalas esettanulmány

- mi a helyzet most, mik a friss trendek és hogyan jutottunk el idáig (történetiség)?

- és mi a helyzet idehaza a kérdésben?

- mit gondolnak erről, hol húzódnak a frontvonalak a témában? (Érvek minden oldalról: status quo-t, hagyományokat, eddig szabályokat, elveket védők <--> az újdonságot hajkurászók, akiknek minden új csak jobb lehet <--> szkeptikusok, akiknek az sem volt jó, ahogyan eddig volt... stb.)

- érdekes statisztikák a témáról (infografika, ha lehetséges)

- várhatóan merre megy a téren a világ a közeljövőben?

Tervezem, hogy képek is legyenek a kötetben, szatirikus, cinikus, elgondolkodtató feliratokkal.

Persze ez még csak az induló koncepció. De azért írom le mindezeket, mert ilyen dolgokban is várok segítséget, egy-egy jó esettanulmányt, statisztikát, képet (forrásmegjelöléssel). Ha minden jól megy, akkor hamarosan lesz egy egyetemistákból álló csapatom, aki segít a könyv háttéranyagainak összegyűjtésében (pl. az említett érdekes történetek felkutatásában, releváns statisztikák – infografikák keresésében stb.). De több szem többet lát. Szóval, aki szeretne részt venni a könyv munkálataiban, azt kérem, hogy rendszeresen olvasson péntekenként, vagy keressen meg a Facebook-on megadott elérhetőségeim egyikén. Előre is köszönöm.

Pintér Robesz

Nem győzöm évek óta hangsúlyozni, hogy nagyon meg kell gondolni, az ember milyen képeket oszt meg magáról a közösségi oldalakon. Az még hagyján, hogy hülyét csinál magából, esetleg elkönyvelik „dizsiribinek”. De az állás, az iskola a jövő múlhat rajta.

A Facebook eheti idiótái a huszonkét éves Doyle Byrnes és három tanuló társa, akik Kansasban a Johnson főiskolán ápolói szakon tanultak. Az utolsó éves diákok novemberben laborgyakorlaton egy anonim donortól érkezett emberi méhlepényt tanulmányoztak, milyen a felépítése, hogyan is táplálja a meg nem született babát. Mint ahogy a Wall Street Journal megírta, a négy diák lefotózta magát a placentával, a képet feltöltötték a Facebook oldalukra. A képekből hamarosan botrány lett, fegyelmi ügy lett belőle, és az iskola úgy döntött, etikátlan magatartás miatt kirúgja a diákokat.

Az emberi szervekkel történő ilyen bánásmód több, mint etikátlan, és az egészségügyben elvárható alapvető emberi tiszteletet is semmibe veszi.  Byrnesék a jelek szerint nem fogták fel, hogy nem csak az a gond, hogy csak egy idióta készít magáról mosolygós képet egy méhlepénnyel. Még az ünnepek előtt keresett nyújtottak be az illetékes bíróságon, a döntés felfüggesztésére. Indoklásul azt hozták fel, hogy a fényképezés a tanár jelenlétében történt és az nem emelt kifogást a képek készítése ellen. És az iskola szabályzata nem tíltja.

A bírói döntés arra kötelezte az iskolát, hogy vonja vissza a döntését, mert az indoklás szerint a kép nem sért emberi jogokat, mert nem fedezhető fel kapcsolat a méhlepény és egy élő anya között. A diákok a következő tanévben újra járhatják a negyedik osztályt.

Az esetnek két tanulsága van. Egyrészt elég egyetlen ostoba fotó, hogy valaki elveszítse négy év tanulmányait, és az iskola befejezése előtt úgy rúgják ki, hogy soha többé esélye se nagyon legyen ezeket a tanulmányokat befejezni és a szakmában elhelyezkedni. Hiszen nem valószínű, hogy másik egészségügyi főiskola hajlandó lenne felvenni tanulói közé.

Fenntartásaim vannak a bírói döntéssel kapcsolatban. Nagyon gyakran éri a vád az egészségügyet, hogy nem bánnak tisztelettel a páciensekkel, szinte tárgyként kezelik őket. Az eset szerint a bíró is úgy gondolja, hogy az emberi testrészeknek már nem jár ki az emberi bánásmód. Nem azt mondom, hogy előre kell neki köszönni, és babusgatni, de azért annyi tisztelet kijárna neki, hogy ne játszanak vele. Ha esetleg valaki nem ért velem ebben egyet, gondoljon arra, hogy az a méhlepény az édesanyjáé volt. Így már rögtön nem olyan vicces a történet.

De vajon a bíró bele gondolt abba, hogy ezek után hány anya fogja felajánlani az iskoláknak az oktatásra a méhlepényt? Vagy bárki más egyéb szerveit? Mert mi jöhet még ez után? Integetni a levágott kézzel? Pózolás az amputált lábbal? Esetleg harmadik lábként járni vele? Vagy nyugodtan lehet fényképezkedni egy hullával, csak legyen letakarva a feje, hogy ne lehessen azonosítani?

December 7-én, kedden rendezték meg a „magyar CES-t”, a második Innovációs TechShow-t, amely 25 hazai IT cég találmányát, termékét mutatta meg az érdeklődőknek, míg a kiállítással párhuzamosan szakmai konferencia folyt a témában. Volt szerencsém előadóként részt venni a rendezvényen és körbesétálni a kiállítótérben. Szubjektív élménybeszámoló következik.

Az eseményt a Merlin Színházban rendezte meg a Mobilitás és Multimédia Klaszter (MMK), a helyszínnek megfelelően művészire sikeredett a megnyitó: elgondolkodtató videóösszeállítást és egy ahhoz kapcsolódó táncos performanszt tekinthettek meg a résztvevők. Ezt követően a nap során több blokkban folyt a konferencia a színházteremben, míg az előtérben a kiállított cégek termékeivel, megoldásaival lehetett testközelből megismerkedni.

Csuhaj V. Imre innovációpolitikus nyitó elődásából kiderült, hogy bár van idehaza innováció és vonatkozó politika is, gondok is vannak: kevés a befektető, GDP arányosan alacsony a kutatásra és fejlesztésre (K+F) fordított összeg, kevés az innováció. Hogy ki lehessen mozdulni a jelenlegi helyzetből ahhoz reális célokra és kitartó politikára van szükség. Ennek részeként folyamatban van az innovációs intézményrendszer megújítása, az elmondottak alapján a jelenlegi Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal működtetése helyett más modellre fognak áttérni – várhatóan egy fejlettebb országtól fogunk másolni, mert nem szégyen az ügyesebbektől tanulni. Az új rendszerben egyszerűbb lesz a pályázás, összevonják a forrásokat, megpróbálják szorosabbra fűzni a szellemi műhelyek és a vállalatok kapcsolatát, valamint alakítanak az adópolitikán is. Ugyanakkor lesz monitoring – külföldi, elismert szakértők segítségével fogják ellenőrizni, hogy hogyan hasznosulnak a befektetett források, hogyan haladnak a projektek. Az állam innovációkkal kapcsolatban megváltozott attitűdjét az is jelzi, hogy a jövőben nagyvállalatoknak és nem csak induló mikrovállalkozásoknak, vagy KKV-knak adnak támogatást. Azt is fontos az elhangzott előadásból kiemelni, hogy a tervek szerint nem csak egyszerűen az ötletek megvalósítására fognak pénzt adni, hanem a fenntartáshoz és a befektetők megjelenéséig szükséges idő túléléséhez is nyerhető támogatás – mert mint egy későbbi előadásból kiderült, elég kevés magyar cég éli túl az ötlet megvalósítása és valódi termékként való értékesítése közötti „halál völgyeként” aposztrofált időszakot.

Nyitrai Zsolt infokommunikációért felelős államtitkár sajnos nem tudott részt venni az eseményen, mivel a költségvetés szavazásán kellett részt vennie a Parlamentben. Így a mobiltelefonjával felvett videó üzenetben köszöntötte a résztvevőket és azt kívánta, hogy Magyarországon Európa egyik leginnovatívabb IT gazdasága épüljön ki – ezzel a céllal csak azonosulni tudott a jelen lévő célközönség.

A következő előadó Cristopher Mattheisen, a Magyar Telekom vezérigazgatója volt. Az előadásból kiderült, hogy az MT szerint jelenleg a következő főbb trendek határozzák meg a fejlődést a világban: konvergencia, interaktivitás, mobilitás, perszonalizáció (ahogy hallhattuk ez igazi„ómagyar szó”), és a többképernyős tartalom. A Magyar Telekom jelenleg ezek mentén gondolja át fejlesztéseit és innovációs tevékenységét. A nélkül, hogy elvesznénk az egyes területek részleteiben, a kulcsszavak az okostelefon, az iPad, az értéknövelt szolgáltatások és a cloud computing voltak. Az előadás lényegi üzenete az volt, hogy új üzleti modellek kellenek: mert nem elég már csak a kütyüben vagy a szoftverben innoválni, ettől többre van szükség a tartós sikerhez.

A Callmix nyerte a 2010-es Innovációs TechShow nagydíját

Nem mikroszkópról van szó, hanem a magyar számítógépes animációról, digitális filmtrükk készítésről és játékfejlesztésről. A november 5-én, pénteken megrendezendő Computer Art Forum főszervezője, Bakos Bernadett ugyanis nem tudja pontosan megmondani, hogy ma Magyarországon összesen hány olyan alkotóműhely működik, amely az említett területeken működik. Mert ennyire sok van…

Éppen azért szervezik a Computer Art Forum (CAF) c. rendezvényt, mert sokak számára láthatatlanok a hazai vizuális alkotások. Márpedig a néhány közismert példán kívül még sokkal több területen foglalkoznak számítógépes grafikával, a produktumok pedig soha nem látott mértékben vesznek körül minket a világban. Nem csak azt akarják láthatóvá tenni, ami itthon készül („természetesen” többnyire a fizetőképes külföldi piacokra), hanem azt is, hogy hogyan valósítják meg az egyes stúdiók a látványos megoldásokat, azaz bemutatják a láthatatlan módszereket.

A CAF-on a sok hazai stúdióból nyolc mutatkozik be, és a kerekasztalbeszélgetéseken részt vesz további két-három fejlesztő műhely is.

A "sztárvendég" a 2003-as Terminator 3 c. hollywoodi produkcióban is debütált Digic Pictures lesz, amely azóta a világ egyik legkeresettebb számítógépes animációs műhelyévé vált. (Akkori műsorunkban vendégünk voltak a Digic Pictures vezetői.) A 13 órakor kezdődő előadásuk címe: „Hogyan készítsünk digitális animációt hősökről, pápákról és kanárikról…” (FRISS hír velük kapcsolatban: kedden ismét nyertek egy díjat, az Animago Awards Legjobb utómunkáért járó díját.)

De hadd folytassam még az érdekes címeket és nagy neveket: a szintén hazai Digital Reality a Dzsinnek dinamikájáról tart előadást, az Invictus Games a játékfejlesztésről és játékgrafika tervezésről iPhone és iPad platformokra, vagy érdekes példaként itt van a Lichthof animációs stúdió is, amely a hagyományos és a digitális animáció ötvözésével fogja elkápráztatni a nézőket.

Technológiai bemutatók is lesznek, amelyek az aktuális trendnek felelnek meg. Például felállítják a Mesharray Mocap stúdióját a helyszínen, így meg lehet majd figyelni az élő mozgásrögzítés folyamatát. A programban szerepel a nagy sláger, az iPhone világ is, azon belül a játékfejlesztésről lesz majd szó. A kíváncsiak nézzék át a teljes programot.

Bakos Bernadett (aki egyúttal a Mesharray Digital Media School vezetője) elmondta a műsorunkban, hogy a számítógépes grafika Magyarország számára hatalmas lehetőség, mint exporttermék. Érdemes tehát komolyan venni ezt a területet, mert az országunk is láthatóvá tehető általa.

Mindez 2010. november 5-én, 9:45-től egészen estig, a Magyar Telekom székházában (1013 Budapest, Krisztina körút 55.)

A részvétel ingyenes, de előzetes regisztrációhoz kötött.

További elérhetőségek:

Aki ezt a blogot olvassa, az is kinyilváníthatja tetszését vagy ellenszenvét, ám erre is van már egy divatszó, a lájkolás. Élesen megoszlanak a vélemények az idegen eredetű, hirtelen elterjedő divatszavakról. A divat megosztó jelenség, és ez nemcsak az öltözködésben, hanem a nyelvben is így van.

Főleg a Facebook nevű kapcsolatépítő oldalnak köszönhetően terjedt el ez kifejezés. A szóalak töve az angol like ’szeret’, ’kedvel’ ige, amelyen az –l igeképző található, így egy magyarított igét kaptunk. Ez a beillesztési folyamat teljesen szabályszerű, elfogadott a magyar nyelvben, hiszen ha az idegen eredetű kifejezések megmaradnak nyelvünkben, akkor jellemzően továbbképezzük őket, hogy beilleszkedjenek a magyar nyelv rendszerébe.

Azt viszont meg kell jegyezni, hogy bizonyos esetekben feltűnik ez az idegen eredetű beillesztés, bizonyos esetekben meg nem, mert már megszoktuk a szóalakot. Például a menedzsel, lemenedzsel szólak igen gyakori a gazdasági tematikájú szövegkörnyezetben, és nem feltűnő az idegen alakja, sőt már magyaros írásmódja is van. A format és a formatál 'megformáz' (pl. formatálom a merevlemezt) már határeset, sokan idegenszerűnek érzik, ám számítástechnikai szövegkörnyezetben könnyen érthető. A lájkol igealak angolosságát mindenki érzi, tudja, még azok is, akik esetleg nem tudnak angolul.

Ám ennek a szóalaknak a használata ellen – amint a fenti fejtegetésből ki is derül – leginkább esztétikai, esetleg stilisztikai kifogások emelhetők, és nem morfológiaiak, grammatikaiak. Gyakran emlegetett stilisztikai szempont, hogy olyan esetekben, amikor egy idegen eredetű kifejezésre már van meghonosodott magyar változat, akkor kerüljük az idegen formát. Ám rögtön meg kell említeni az ellenvéleményt is, hogy az idegen eredetű szavakat minél nagyobb számban kell beilleszteni anyanyelvünkbe, hogy ezzel is gazdagítsuk stílusunkat, kifejezőképességünket. Egyébként a lájkolhoz nagyon hasonlít az okéz, leokéz is, hisz amikor azt mondjuk, hogy Leokéztam a döntést!, voltaképpen a szoftverekben előfordukó OK jelű gomb megnyomásának az eredményét fejezzük ki.

A lájkol igealak jelentése hordoz egyfajta specialitást, eredetileg kizárólag a Facebook nevű portálon elvégzett egyik műveletnek a megjelölésére szolgált. Amikor az ismerőseink beírnak a közös, megosztott felületünkre valamilyen megjegyzést vagy beillesztenek egy képet, akkor ezeket a szövegeket megjelölhetjük aszerint, hogy tetszik nekünk vagy sem. A Facebook angol változatában ennek a funkciónak a neve Like, innen jön a lájkol alak. A magyar változatban a Like funkció neve Tetszik. Megjegyzem, hogy van Unlike, azaz mindennek az ellenkezője is, persze ez is magyarosodott: unlájkol, vagyis 'nemtetszését nyilvánítja ki'. A lájkolás jele az említett közösségi oldalon egy felfelé mutató hüvelykujjú ököl sematikus ábrája. Ez a régi jel jól tükrözi a Facebook szülőhazájának a kulturális szokásait is, és ennek a közösségi portálnak a nemzetközivé válásával ez a szimbolikus jel (mint ahogy a szó is) tovább globalizálódik. Hozzá kell tenni, hogy a tetszésnyilvánítást kifejező globális szimbólumok között a szív is legalább ennyire közismert. Megjegyzem, hogy a felfelé mutató hüvelykujjú ököl az autóstoppolásban is használatos jel.

Már találkoztam ettől eltérő helyzetben (tehát a Facebooktól függetlenül), általános jelentésben is ezzel a szóalakkal, amikor pusztán annyit jelentett, hogy 'szeret', 'kedvel', 'tetszik'. Tehát kimondhatjuk, hogy egy terjedőben lévő nyelvi újítást találtunk. És ennek a szóalaknak a legnagyobb újdonsága, hogy speciális területről indulva, alapszókészletbe tartozó magyar szóalak stilisztikai alternatíváját alakítja ki. Fölmerül az a kérdés is, hogy csupán csak divatjelenséggel állunk szemben? Nos, a lájkol igealak idegenszerűsége ellenére igen praktikus, hiszen egy szóalakban fejezi ki a tetszésnyilvánítás eredményét és magát a folyamatot. Műsorunk, a Netidők egyik hallgatója javasolta a lájkolom helyett a komálom formát, persze világos, hogy ez inkább vicces stílusárnyalatú. Persze, akinek nem tetszik a lájkol, az mondja csak egyszerűen, hogy: Tetszik ez az írás!

Bódi Zoltán

További elérhetőségek: