Netidők Blogtársaság

A műsorban már korábban beszámoltunk, hogy a Facebook adatközpontot épít a svédországi Lulea városában.

A sarkkörhöz közeli településen fel is épült a világ egyik legnagyobb szerverbázisa.

Igazi zöld és zöldmezős beruházás: az energiát a közeli vízerőmű szolgáltatja, a szerverek hűtésére a hidek sarkvidéki levegőt fogták be, de még a szobák fűtésére is a szerverek melegét használják.

Nem szeretjük a sarkvidéket: hideg, fél évig sötét van, sokáig minden csupa hó és jég. Nem egy kellemes hely. Viszont cégek számára pont ez lehet ideális. Már nem csak a bányatársaságok és fakitermelők küzdenek meg az időjárás viszontagságaival.

Megindult az informatikai cégek északra húzódása. Pontosabban azoknak a cégeknek, amelyek óriási szerverparkokat üzemeltetnek: felhőszolgáltatok, közösségi oldalak, online játékok. De mi az oka az északra vándorlásnak? Ha a jó oldalát vesszük, akkor a környezetvédelem, ha a valós oldalát nézzük, akkor a pénz.

Az internet világának létezik egy olyan része, amely gyakorlatilag a rendszer motorjaként üzemel, de a hétköznapi emberek szeme elől rejtve marad: ezek a szerverparkok. Ez a terület az internethasználat bővülésével folyamatosan fejlődik, a Microsoft előrejelzése szerint a szerverparkok piaca 2020-ra a mai 50 milliárdról 78 milliárd dollárra nőhet.

A világ legnagyobb szerverparkja Chicagóban van, a Lakeside Technology Center nevű épületen belül 1,1 millió négyzetméter áll rendelkezésre a szerverek üzemeltetéséhez. Jól jellemzi az egység nagyságát, hogy egy 3 217 600 hektoliter méretű, különleges folyadékkal feltöltött tank gondoskodik a géptermek hűtéséről. Összehasonlításként hazánkban a Dataplex a piacvezető, ez egyben a Deutsche Telekom 64 európai szerverparkja közül a legnagyobb a kelet-közép-európaiak listáján. A létesítményben mintegy 14 400 négyzetméter terület áll a gépek rendelkezésére. Itt több mint 25 000 szerver üzemel.

Ma már a nethez van kötve az életünk, senki sem tolerálja, ha néhány órán keresztül nem elérhető kedvenc szolgáltatása. Ez a jövőben még „rosszabb” lesz, a kötödés a nap minden percét érinteni fogja. Ép ezért a szerverparkoknak a nap minden percében működtetni kell. A szerverparkok üzemeltetése nem egyszerű. Folyamatosan el kell látni árammal, hűteni kell azokat, az áramkiesést azonnal pótolni kell generátorokról, védeni kell természeti katasztrófáktól, bűnözőktől, terroristáktól. És mindehhez rengeteg áram kell.

A szerverparkok által fogyasztott rengeteg energia biztosítására számos különböző megoldással kísérleteznek az üzemeltetők, és a zöldmegoldások is egyre hangsúlyosabb szerepet kapnak ebben. A szerverparkok elképesztő mennyiségű energiát fogyasztanak, ezért nem mindegy, hogy az mennyibe kerül, és hogy hogyan lehet csökkenteni a fogyasztást.

Nem mindegy, hogy mennyibe kerül az áram, ilyen nagy felvásárlók már egyedi árban állapodnak meg. Az áram ára függ az előállítás módjától, és a szállítási távolságtól. A nagyfogyasztók egyre szívesebben fordulnak a víz, a szél, és a geotermikus energia felé, mint olcsó és környezetbarát energia felé. Igyekeznek az energiatermelő helyekhez minél közelebb költözni, hogy az áramszállítás vesztesége minél kisebb legyen.

A szerverparkok legnagyobb fogyasztói a hűtőrendszerek, amelyek a szerverek által termelt hőt vonják el a gépektől. Éppen ebből következik, hogy minél hűvösebb a külső levegő, annál olcsóbb a termek hűtése.

Ez az oka szolgáltatók északra húzódásának. A világ legnagyobb forgalmú oldalának, a Facebook kiszolgálására éppen tavaly tavasszal készült el egy gigantikus szerverfarm. A központ a messzi és vadregényes Oregon államban kapott helyet. A Prinevilleben felépített központ 13 700 négyzetméter területű és a Facebook forgalmának felét elbírja.

Az északnyugati államra elsősorban a megfelelő klíma miatt esett a választás az oregoni helyszínre. Többnyire hideg és száraz a levegő, amely megfelelő a szerverek hűtéséhez, spórolni pedig ezen lehet igazán. A hideg levegő a szerverfarm házának tetején lép be, majd elkeverik a gépekből kiáramló meleg levegővel, amelyek egy szinttel lejjebb vannak. A hűvös levegő áthalad egy sor légszűrőn, páramentesítőn, ahol egy finom spray alkalmazásával beállítják a megfelelő hőmérsékleti és páratartalom-értéket, majd ezt a keveréket küldik vissza annak a teremnek a padlózatán keresztül, amelyben a szerverek vannak. A rendszer szépsége, hogy gyakorlatilag olyan, mintha szellőztetnénk, a levegő szabadon áramlik.

Már javában épül egy izlandi komplexum. A jelenleg is épülő adatparkot a közeli víz- és geotermikus erőművek látják majd el energiával, a hűtést pedig a hűvös helyi levegővel fogják megoldani. Így a számítástechnikai igények 100%-át képes megoldani megújuló energiából. Másrészről Izland épp az Egyesült Államok és Európa között helyezkedik el, vagyis ideális helyszínt biztosít olyan vállalatoknak, melyeknek mindkét kontinensen fontos az online jelenlét.

 A Facebook ősszel írt alá megállapodást új európai telephelyéről. A svédországi Luleå városának szélén felépítendő szerverpark mindössze száz kilométerre van az északi sarkkörtől és ugyanazért számít ideális helyszínnek: roppant hideg van. Az átlagos hőmérséklet mindössze 2 fok, ráadásul 1961 óta nem telt el úgy 24 óra, hogy 30 foknál melegebb legyen. Az áramot a helyi vízerőmű szolgáltatja, amelynek bőséges szabad kapacitása van az igények kielégítésére. Ráadásul a helyi elektromos hálózatok stabilan működnek, a nagyfeszültségű rendszerekben 1979 óta nem volt üzemzavar. Így minden adott a 11 futballpályányi szerverterem-komplexum építésére.

Toochee, a Galaktikus

Egy 19 éves filozófiaszakos egyetemista, Isak Gerson Svédországban megalapította azt a vallást, amely az internetes fájlcserélés szabadságát hirdeti. A svéd hatóságok kétszer elutasították a bejegyzési kérvényt, de most már bejegyezték, mégpedig a Kopimizmus Missziós Egyházaként. A Netidők műsor szerkesztésekor megkértem svédországi hallgatónkat és egyben civil tudósítónkat, Matolcsi Ferkót, hogy nézzen utána az egyháznak az észak-európai országban. Hiszen érdekes lehet, hogy miért alakulhat ki Svédországban ilyen jelenség, mint a Kopimista Egyház?

Matolcsi Ferkó: Hát ehhez pihent agyra, elszántságra, és főleg lehetőségre van szükség. Ugye nemrégen felbukkant ez a Kalóz Párt, aminek az a fő célja, hogy a kínálat és a kereslet egyensúlyát helyreállítsa a művészetek és a fogyasztók között és hogy a nem jövedelemszerzés céljára letöltött művészeti anyagokat szabadon használhassák. Tehát az információ szabad áramlása a lényeg. Engem nagyon érdekelt ez a jelenség, ezért megkerestem az alapító misszionáriust, aki a bejegyzett egyház vezetője és itt van velünk a vonalban. Rögtön meg is kérdezem, hogy milyen egyházi szertartásokat képzelhetünk el, hogy például megáldják a torrent szervert vagy megátkoznak egy operációs rendszert?

Isak Gerson: A rituálék azok körülbelül úgy néznek ki, hogy egy szerverszobában találkozunk és fájlokat másolunk át egymás gépei között. Tehát egy óriási fájlmegosztó szertartást tartunk.

Matolcsi Ferkó: Milyen erkölcsi normák érvényesülnek a Kopimista Egyházban? Mi az, amit erkölcsös másolni és mit nem? Mi a véleménye az illegális fájlmásolásról?

Isak Gerson: Véleményem szerint mindent kell másolni és minden másolható. Szerintünk a szerzői jog, mint olyan alapjaiban téves és rossz.

Matolcsi Ferkó: Hogyan lehet valaki tagja ennek az egyháznak?

Isak Gerson: Hittel kell másolni! Bármit, bárhol és bármikor. A honlapunkon fent lesz egy jelentkezési űrlap, ahol bárki jelentkezhet és így tagja lehet a gyülekezetnek.

Kovács Tücsi Mihály: Ebben az egyházban ki számít bűnösnek?

Isak Gerson: Szerintünk az a bűn, ha valaki megakadályozza vagy meg akarja akadályozni, hogy egy másik ember másoljon.

Nagyistók Tibor: A történelemben emlékszünk vallásháborúra. A Kopimista Egyház tervez ilyet, hogy az ellenzők ellen indítanak hasonlót?

Isak Gerson: Hiszek a demokráciában és hiszek abban, hogy politikai úton meg lehet oldani ezeket a kérdéseket, és hogy nem kell feltétlenül harcba bocsátkozni.

Dragon György: Minden vallásnak van rá jellemző speciális köszönése, mint „Áve” vagy „Dicsértessék”. Itt mi a köszönés? Talán a „Jó estét, jó másolást!”?

Isak Gerson: Jelenleg még nincs ilyen, mivel egy frissen bejegyzett vallásról beszélünk. Viszont mikor búcsút veszünk egymástól, akkor szoktunk egymást arra ösztökélni, hogy „Másoljatok, testvérek!”

***

Nagyistók Tibor: Ez most komoly vagy egy vicces paródia?

Borek András: Ha akarom ez, ha akarom az. Ha azt nézzük, hogy szabad vallásgyakorlás van és ha a másolás a vallás részévé válik, onnantól nagyon érdekes lesz az a filozófiai vagy jogi vita, hogy lehet-e korlátozni a vallásgyakorlást a szerzői jogok előtérbe helyezésével? Ez is egy vicces dolognak hat, de ha ez a két dolog találkozik egy perben, mondjuk a két ellenérdekelt törvény, akkor onnantól ez már nem a vicc kategóriája, mert ott már büntetésre, ne adjisten börtönbüntetésre megy majd a dolog.
A dolog vicces részéhez azért mindenféleképpen emlékezzünk meg arról, hogy kétszer is, ahogy említetted visszautasították az egyháznak a bejegyzési kérelmét. Az volt az indoklásban, hogy az egyház bejegyzéshez nem tudták felmutatni azt a hitrendszert, amiben megtestesül ez az egyház, valamint az imádság módját.

Bódi Zoltán: Mitől lenne ez vallás? Hogy lehet hinni vallásosan-dogmatikailag a copy-paste-ben vagy a fájlcserélésben? Ezt én nem tudom megérteni. Félve szeretnék vitatkozni a dologgal, mert egy filozófus jegyezte be, tehát csak tudja… de hívő római katolikusként fel nem bírom fogni!

Borek András: Itt a szentségeket a Ctrl+C és a Ctrl+V testesíti meg. Ez attól szentség, hogy dogmatikusan kijelentik, hogy Szent Kontrol Cé és Szent Kontrol Vé!

Bódi Zoltán: Nem tudom, hogy lehet ebben vallásos módon hinni? De oké, ha ezt félretesszük, a dolog tényleg zseniális, hiszen ha hivatalosan elismerték ezt a valamit egyháznak, és ennek most már ezek szerint tényleg le van írva a dogmatikája rendesen, tehát a vallásgyakorláshoz tartozik a torrentezés meg a fájlmegosztás, meg a szerzői joggal védett tartalmaknak a lopása és terjesztése és ez el van ismerve egyházi tevékenységként, akkor nem perelhető!

Borek András: Nem a szerzői jogsértés a vallás alapja, hanem általában a másolás! Tehát lehet azt jóra is használni, meg rosszra is használni. Innentől érdekes, hogy amikor majd valaki gyakorolja a vallását és azt mondják, hogy „Te olyan módon gyakoroltad, hogy ezzel szerzői jogot sértettél!”, na itt lesz majd érdekes az a jogvita hogy akkor most melyik kerül előtérbe: a szabad vallásgyakorlás joga vagy a szerzői jog. Annyira felkapott lett az egyház a bejegyzés hírére, hogy az oldaluk elérhetetlen jelen pillanatban, a szerverük nem bírja a sok látogatót.

Svédországban élő csodabogár hallgatónkkal, Ferkóval találkoztam pár nappal ezelőtt, itt, a januári Budapesten. Sok éve ismerjük egymást, de még most találkoztunk személyesen először. Megszokott momentum ez ma már, mégis furcsa még mindig: kialakulhat barátság több ezer kilométeres távolságban is, pusztán a kommunikáció – sőt, esetünkben a tömegkommunikáció, egy rádióműsor – által. Találkozásunk alkalmából meginvitáltam a Rádióba, nézzen körül egy kicsit ott, ahol a kedvenc műsora készül, amiért annak idején egyetemista korában képes volt rendszeresen 10 kilométert biciklizni hegyről le és fel. (Fotóink is e látogatás alkalmával készültek Ferkó okostelefonjával.)

Ferkó a híres Pagodában, kedvenc rádióműsorának szerkesztőjével, Szilágyi Árpáddal


Ferkó (teljes nevén Matolcsi Ferenc) erdélyi származású fiatalember jelenleg a svédországi Uppsalában a Gottsunda Színház alkalmazottja, beosztását tekintve – most kapaszkodjanak! – színész és informatikus! Mindkét szakmájáról diplomája is van.

Színész még Marosvásárhelyen lett, ahol a művészeti egyetemen tanult, majd a Szatmári Èszaki Színház Haragh György Társulatának tagja volt egy-két évig. (Már ez időben is élénken foglalkoztatta a távközlés világa, ugyanis egy kifúrt ötforintossal fülkéből telefonált Svédoszágba a kedvesnek.  Később szerzett egy nyomógombos telefont krokodilcsipesszel a nyilvános telefon meghekkeléséhez – ma, a mobiltelefonok korában már mosolyogva tekintünk vissza az ilyen történetekre.)

Ferkó 1994 óta él az észak-európai országban. 1999-ben jelentkezett az uppsalai egyetemre, ahol el is végezte a rendszerfejlesztő-programozó-designer szakot. Ekkoriban bukkant rá a rádióműsorunkra, amikor Sundsvall városában elkezte az egyetemet. Így emlékszik vissza a műsor-függővé válására:

„Hajnalban megérkeztem és a diákszálláson kiderült, hogy valószínűleg a függőleges fűtéscsövek miatt nem jön be élvezhetően 540 kHz-en a Kossuth rádió. Ez volt az első dolog, amit kipróbáltam. Ekkor kezdtem el flopi lemezen az egyetemről hazahozni a napközben elhangzott rádióadásokat. Volt olyan, hogy bicajjal lementem úgy 10 km-t a hegyről a laborig mert ott volt net-hozzáférésem. Így aztán hordtam haza a rádióadást, mint gólya a békát. Se tévé, se internet nem volt még akkor a diáklakásban… Na ekkor bukkantam rá a műsorotokra és aztán lettem függő. Ez egészen addig tartott, amíg élőben szólt a Netidők. Akkoriban sokszor lementem éjszaka az egyetemre, hogy chatelhessek veletek…”

Ferkó a Magyar Rádió egyik stúdiójában

Ferkó ezen csetelések alkalmával egyre aktívabb részese volt a műsornak, hovatovább azt is bebizonyította, hogy egy hallgatónk a rádió segítségével kukkanthat ki Svédországba!

Idézem az öt évvel ezelőtt megjelent Modemkori Hőstörténet című könyvünkből:

„…következzen a csúcsélmény, a sokcsatornás őrület, a multimédia netovábbja! Svédországi állandó hallgatónk, Ferkó, meghallván a műsorban, hogy videózunk, gyorsan bekapcsolta a saját webkameráját, és megkezdte saját szobájának képi közvetítését, amelyet mi a stúdióban láthattunk egy másik számítógép képernyőjén. És most jön a csavar: Ferkó Uppsalából érkező mozgóképét elkezdte mutatni operatőrünk a mi internetes „tévéadásunk” számára is! És ekkor az éppen adásban levő másik hallgatónk, akivel telefonon beszélgettünk, egyszer csak közölte: milyen érdekes, hogy a mi rádióműsorunk internetes tévéközvetítésének köszönhetően látja a saját számítógépén egy másik hallgató Svédországból jövő képét… Tessék?! Az első pillanatban mi sem fogtuk fel a dolog jelentőségét, pedig itt történt valami izgalmas. Újra összekapcsoltuk a létező csatornákat valami új és szokatlan módon.”

Igen, ez a híres 8-as stúdió!

Ferkó persze mégis leginkább színházi ember, aki színészmesterségét sem tagadta meg („legutóbb Darwin voltam a fejlődéstani múzeumban, ahol stepeltem és mezőségi legényest táncoltam, és közben 165 millió éves csontvázak között adtam elő a kismonológot a Föld  kialakulásáról”), de munkája közben aktívan használja informatikus ismereteit is. Megtörtént, hogy úgy lépett fel egy darabban az ügyész szerepében, hogy közben két notebook számítógéppel ő maga kezelte a színpadi fényeket meg a videótechnikát, közben néha felállt és elmondott egy-egy vádbeszédet vagy egy monológot az erényövről.

Sőt, arról is mesélt, hogy amikor nem lehetett a színpadon notebook, akkor a zsebébe rejtett mobiltelefonnal vezérelte a színpad világítását, miközben ő is az előadás részese volt…

Szilágyi Árpád