Netidők Blogtársaság

Idén 30 éves a Commodore 64-es háziszámítógép. Ezen alkalomból a Netidők C=64 szakija, DJ Chatman, alias Spányik Balázs hetekkel ezelőtt sorozatot indított. A retrospektív epizódokban régi Commodore játékok hangulatát idézi fel a zene segítségével és legtöbbször kiderül, hogy a régi játékok zenéinek újabb változatai is vannak. Ezúttal a Comic Bakery c. játék zenéjével folytatjuk.

Eredetileg Konami játéktermi gép volt, onnan konvertálták C64-re, ZX Spectrumra és MSX-re.

A pékség ura Joe, a pék, akinek az 5 órakor induló teherautót kell megtöltenie minél több kenyérrel. A kenyér a kemencétől futószalagokon és két másik gépen keresztül becsomagolva automatikusan a teherautóba kerül. Joe-nak, tehát, semmi dolga nem volna, ha nem támadnának a boltra megátalkodott mosómedvék, akik képesek ellopni, megrágni a félkész kenyereket a futószalagról, vagy kikapcsolni valamelyik gépet, és ezzel óriási kalamajkát okozva a pékségben. Úgyhogy Joe-nak meg kell szabadulnia ezektől az állatoktól, ehhez pedig körbe-körbe kell járkálnia a pékségben, és elkapni a mosómedvék grabancát, vagy a távolabb levőkre használhatja a nála lévő kábítópisztolyt is, ami ideiglenesen mozgásképtelenné teszi a mosómedvét.

A játék óriásit bukott, lévén baromi unalmas. Üldözzük a mosómedvéket, közben a kenyerek mennek a teherautóba, a teherautó elmegy 5-kor szétosztja a kenyereket, GOTO 10, LEVEL +1. A grafikáját viszont mindenki dicsérte: a mosómedve és Joe is igényesen kidolgozott és animált sprite-ok képében voltak jelen, míg a gépek és a futószalagok több képernyőt is betöltöttek, ezért a képernyő tetején egy radarképen tekinthettük át, hogy mi zajlik a pékség különböző pontján. Sajnos mindez azonban nem menti meg a játékot.

Az eredeti:  

A TOP10 legjobb C64 sláger közé tartozó zenét Martin Galway szerezte. Egyike a legtöbbet feldolgozott, remixelt számoknak. Galway egészen durva hangszereket és hangeffektusokat szólaltat meg a zenében -- bár a tekintélyes Zzap! 64 című lap annak idején őt is cikizte, hogy ezt a hangzást már megszokták tőle, és ahhoz képest semmi újat nem hoz.

Hoztak viszont újat a feldolgozások, de érdekes módon mindenki a diszkóba képzelte el a kis péket, ahogy szeletel a levegőben a karjaival.

Például ez az Instant Remedytől megszokott Ibiza Dance Club remix:

Találunk még a Youtube-on Cosmic Bakeryt is -- űr ducc-ducc változat--, illetve ez egy melankólikusabb ducc-ducc SoundLogictól:

Na, de ami igazán híressé tette a Comic Bakeryt az a Press Play On Tape 2002-es "Larger Than Live" Boyband Remixe, amely természetesen megtalálható a már sokat emlegetett Run/Stop Restore című második lemezükön:

A véletlenek egybeeséséről annyit, hogy ha valaki ügyesen túr a Youtube-on, találhat olyan remixet is, amely az eredeti zenét a Rammstein Du Hast Nicht című számával keveri össze, és a kettő meglepő módon passzol egymáshoz.

DJ Chatman (Spányik Balázs)

Folytatva a blogon is megkezdett, C64-es zenéket bemutatót sorozatot, ezúttal nem egy konkrét játékról lesz szó, hanem a PRESS PLAY ON TAPE zenekarról, avagy az „őrült dánokról”, akik rockbandaként játsszák a legnagyobb C64 slágereket, és nemrégiben jelent meg harmadik, ráadásul dupla albumuk.

A PRESS PLAY ON TAPE (vagy röviden PPOT) tagjai a Koppenhágai Egyetemen számítástechnika karán találkoztak még az előző évezred vége felé. Nevük -- így, szigorúan csupa nagybetűvel írva --, szintén a C64-től származik: ez a felirat jelent meg a képernyőn, ha egy játékot be akartunk tölteni a kazettás egységről. Magyarul azt jelenti: nyomd meg a lejátszás gombot a magnón. Ezután kezdődött a betöltés (a C64 kiírta, hogy LOADING), majd mikor végzett, szólt, hogy készen van (READY), mi pedig indíthattuk a játékot (RUN). LOADING READY RUN -- ez lett a 2002-ben megjelent első CD címe, amelyen olyan egykori játék- és zenei slágerek feldolgozásait találjuk meg, mint a Monty On The Run, a Commando, a Ghost and Goblins, a Master of Magic vagy az egészen egyedi hangulatú Wizardry. Mivel ezekkel úgy is foglalkozunk majd külön bejegyzésben, nézzünk inkább néhány kevésbé ismert, vagy tán elfeledett játékot, számot.

A CD az 1986-os Rambo: First Blood Part II (magyarul: Rambo 2) zenéjével nyitott. Az Ocean által kiadott Commando-klónban a filmnek megfelelően Rambo mindenkit kinyír, aki szembejön, kiszabadítja a foglyokat a táborból, majd elrepül a helikopterrel. Az eredeti zenét a Hubbarhoz hasonlóan C64-istenségként számon tartott Martin Galway írta.

Az 1984-ben megjelent Aztec Challenge-ben egy azték harcossá válhattunk, ha átszenvedjük magunkat több pályányi megpróbáltatáson. Emlékezetessé attól vált, hogy volt egy pálya, amelyen csak óriási szerencsével lehetett átjutni: akkoriban sokan használtunk fekete-fehér tévéket „monitorként”, márpedig a kék folyóban mozgó barna piranhák egyszerűen nem látszódtak ezeken a készülékeken. A játék monoton alapokra épülő, de ma is fülünkbe csengő zenéjét Paul Norman szerezte.

Az úgynevezett "falbontó tenisz" játékkategóriát grafikailag és játékmenetileg is megújító Krakoutra a bolondos zenéjéről is emlékezhetünk. (A falbontó tenisz az a játék, amiben pattogó labádkat egy ütővel kordában tartva bontunk le "építményeket".) Az egymásnak feleselgető dallamok a szerző, Ben Daglish, egyik jellgezetessége, a PPOT pedig kellően őrülten dolgozta fel, így nagyszerű kis szám kerekedett belőle. A játékot Gremlin Graphics adta ki 1987-ben.

A Paperboy klasszikus játéktermi gépként lett népszerű, a kötelező C64-változat 1986-ban az Elite gondozásában látott napvilágot. Nagyon nehéz ügyességi játék volt, amelyben a képernyőn keresztbe tekerő biciklissel kellett újságokat hajigálni az előfizetőknek, miközben az autósoktól kezdve a fűnyírós bácsin keresztül a szomszéd harapós kutyájáig mindenki az életünkre tört. Az eredeti:


Mark Cooksey és Martin Galway zenéjéből a PPOT egy laza, hátradőlős, jó kedvű feldolgozást csinált. (A YouTube-on nem találtunk elérhető felvételt a PPOT-től.)

A műsorban így meséltem róluk:

Sajnos az idén 10 éves LOADING READY RUN szőrén-szálán elfogyott, már nem kapható sehol. Ami még fájóbb, vagy talán érthetetlen, hogy MP3 vagy FLAC változatban is csak jobbára illegális módon juthatunk hozzá.

DJ Chatman (Spányik Balázs)

Pár nappal ezelőtt 83 évesen hunyt el Jack Tramiel, a Commodore cég alapítója. Az ő cégének köszönhetjük a legendás Commodore 64-et és az Amiga gépet is. Tramiel úr jelentősége e két gépnél jóval nagyobb – erről a jövő heti műsorunkban Képes Gábor muzeológus barátunkat kérdezzük majd. A szomorú esemény azonban apropót szolgáltat ahhoz, hogy Spányik Balázs, alias DJ Chatman elindítsa sorozatát a Commodore 64-es játékok zenéiről.

Hallgassunk is bele Rob Hubbard egyik legzseniálisabb játéka, a Monty on the Run eredeti zenéjébe!

Spányik Balázs: A C=64-es játékok zenéivel kapcsolatban nem lehet egy sorozatot úgy kezdeni, hogy ne Rob Hubbard neve merüljön fel első helyen, hiszen őt tekintjük e korszak legnagyobb zeneszerzőjének. A Monty on the Run c. játék zenéjét tekintik az egyik legnagyobb C=64-es slágerzenének. Hubbard-ról azt kell tudni, hogy 1955-ben született, tehát amikor beköszöntött a C=64-es korszak, akkor ő nem tizenéves hülyegyerekként tevékenykedett a Commodore 64 körül, hanem már zeneszerző volt és stúdiózenész és nagyon hamar tudott igazodni ehhez az új technológiához, így programozóként és zeneszerzőként próbálkozott bekerülni az iparba. Egyértelműen úgy találták, hogy zeneszerzésben zseniális és felvették a Gremlin Graphics stúdióhoz, ahol ezt a Monty on the Run játékot is kiadták 1985-ben. A kornak az egyik legjellemzőbb játékstílusa, az ún. platformjáték kategóriája volt, amiben rohangálni kellett a főhőssel, ami esetünkben egy kisvakond, és megadott időn belül össze kellett gyűjteni mindenféle tárgyat, el kellett kerülni a pályán levő különféle ellenfeleket és meg kellett oldani feladványokat és a cél az volt ebben az esetben, hogy eljussunk a pálya végére, ahol Monty felszáll a hajóra és elmenekül.

A Press Play On Tape egy dán rockzenekar, akik a ’90-es évek végén, a 2000-es évek elején kezdtek C=64-es feldolgozásokat játszani. Tehát egy igazi rockzenekar, amely C=64-es játékok zenéjét játssza!

Dragon György: Ez egy legendás C=64 szleng ez a „Press play on tape!”, tehát nem véletlenül ez a neve a zenekarnak. Amikor a kazettáról töltöttünk be egy programot, akkor a rendszer ezt írta ki.

Spányik Balázs: Így van, ez jelent meg. És ekkor nyomtad meg a play gombot a magnón ahhoz, hogy elinduljon a játék betöltése. Amit hallottunk, az egy 2002-es élő koncert próbájáról származott és lehetett hallani, hogy üvöltözik valaki a háttérben: ő szintén egy zeneszerző legenda, egy bizonyos Ben Daglish, ő próbált együtt a srácokkal. A fő dallamot pedig egy Pascal Roggen nevű srác játszotta hegedűn. Ha valaki végignézi ezt a klipet a YouTube-on, akkor láthatja, hogy a srác teljesen kikészül végére. Tehát ez egy közel hatperces szám, iszonyatosan virtuóz ez a fő szólam, ami a srác végigjátszik hegedűn döbbenetesen jól. És akkor szerintem hallgassunk meg még egy változatot – ezt egy C64 Orchestra nevű zenekar játssza, figyeljük csak! Az az érdekesség, hogy a hangszerelést szimfónikus zenekarra szintén Rob Hubbard készítette.

Van még egy felvételünk, amin szintén ők, a C64 Orchestra hallható, valamint egy Carmine Savino nevű fiatal srác, aki saját maga készítette el ezt a videót és töltötte fel a YouTube-ra. Akik szeretik a dobot, mint hangszert, azok mindenféleképpen fognak neki örülni.

(A sorozatot folytatjuk.)