Netidők Blogtársaság

Amióta a digitális világban követjük az irodai számítógép-felhasználást, azóta sokszor hallottuk, hogy rövidesen megvalósul a papírmentes iroda. Aztán a ’90-es évek végén arról kezdtek el cikkezni, hogy a papírmentesség egy nagy lufi és nem lesz belőle semmi. Mert annak ellenére, hogy bevezették a számítógépet és különböző irodai rendszereket használnak, még növekedett is a papír felhasználása, cégtípustól teljesen függetlenül. Most mégis, mintha megfordulna ez a trend, mert az elmúlt három évben az Egyesült Államokban és Nagy-Britanniában már csökkenni kezdett a papírfelhasználás. Szakonyi Andrást, az Iron Mountain magyarországi és közép-európai ügyvezetőjét kérdeztem.

Szakonyi: Valóban, az elmúlt három évben 10 százalékkal csökkent a papírfelhasználás az Egyesült Államokban és az Egyesült Királyságban. Ez meglepő lehet nagyon sok ember számára, mert azt gondolják, hogy bármerre járnak, mindenhol papírokat kell kitölteni, papírokat kell benyújtani és még mindenki papíralapon szerződik. Ezzel ellentétben a számok tényleg azt mutatják, hogy csökken a papírfelhasználás. Azt látjuk az iparágban, hogy komoly nagyvállalatok teljesen el fogják hagyni a papírfelhasználást a következő öt évben. Nagy amerikai vállalatláncok nem fogadnak már be a papíralapú számlát és kizárólag digitális számlát fogadnak be alvállalkozóiktól és a szállítóiktól. A digitális számla pedig bekerül a CRM, illetve könyvelési rendszerükbe anélkül, hogy kinyomtatták volna – gyakorlatilag sosem lát papírt az a számla vagy adat.

Szilágyi: De minek köszönhető ez a változás? Annak, hogy végre elkezdtek bízni ezekben az online iratkezelő rendszerekben, vagy ilyen erősen nyomul ez az iparág, netán a környezetvédő-lobbi ereje ilyen erős?

Szakonyi: Mindegyik. Az elmúlt tíz évben rengeteg befektetés ment különböző IT rendszerekbe, CRM rendszerekbe, könyvelési rendszerekbe, amelyeknek a hasznát most igyekeznek learatni a nagyvállalatok. Igen jelentős szerepe van a környezetvédelemnek. Tehát amit nem kell kinyomtatni, mert nem jogi elvárás, hogy kinyomtassuk, azt nem nyomtatják ki. Továbbá költséghatékonysági szempontja is van, hiszen az elmúlt egy évben a papír ára megduplázódott. Tehát a papírfelhasználás egy komoly költségfaktor egy vállalat életében. Arról nem is beszélve, hogy utána azt a papírt tárolni is kell, később meg kell semmisíteni, tehát a papír egész termékciklusa igen költséges.

Szilágyi: Ha jól értem, most még abban a korszakban járunk, amikor kétfelé kell osztani a dokumentumkezelést: bizonyos dokumentumokat kinyomtatva kell megtartani és kezelni, ezért azt tárolni is kell. És a másik az, hogy szépen lassan állunk át az elektronikus dokumentumkezelésre.

Szakonyi: Igen, tehát vannak olyan dokumentumok, amelyeket még mindig ki kell nyomtatni. Ilyenek a munkaszerződések, emberi erőforrás fájlok – ezeket valószínűleg mindig is ki kell nyomtatni és el kell tárolni igen szigorú törvényi szabályozás mellett. Ugyanakkor vannak olyan dokumentumok, amelyeket nem szükséges kinyomtatni – egyszerűen a folyamatos hozzáférést kell biztosítani az elektronikus dokumentumhoz.

Szilágyi: Egy nagyvállalkozás szempontjából el tudom képzelni az előnyöket, de egy kisvállalkozó szereti, ha minél inkább ő kontrollálja az eszközöket, például a kinyomtatott szerződéseket. Odanyúl a szekrénybe és máris a kezében van…

Szakonyi: Erre pont rácáfol az, amit tapasztalunk, vagyis a kisvállalkozó mégsem tudja kontrollálni. Az összes vállalkozástípusnál az iratkezelés megtűrt gyermek, amivel senki nem akar foglalkozni.
Én azt mondom, hogy öt éven belül valószínűleg további 10-15 százalékkal csökken a papírfelhasználás, akár Magyarországon is. És mondjuk tíz év múlva el fogunk jutni egy olyan 60-40%-os arányhoz, tehát 60% papír és 40% digitális iratok világába, akár az államigazgatást, akár az üzleti életet nézzük.

Szilágyi: Tehát a papírmentes iroda végképp álom?

Szakonyi: Ez egy nagyon szép álom, valószínűleg hosszú távon fog megvalósulni, de a minimális papírt felhasználó iroda inkább reális álom.

Egy amerikai talkshow műsorvezetője, Jimmy Kimmel érdekesen fogalmazta meg azt a problémát, ami már engem is hónapok óta foglalkoztat. Hány barátod van?

Mert biztosan nem annyi, mint ahány a Facebookon bejelölt. Ezért november 17-re meghirdette a Nemzeti Baráttalanítási Napot. „Ha nem adnál valakinek kölcsön 50 dollárt, töröld ki a barátaid közül. Ha nem hívnád meg a születésnapi bulidra, töröld ki. Ha nem sírnál, amikor elüti egy busz, töröld ki” – hirdette a műsorban Kimmel. Teljes joggal.

Hónapok óta gondolkozom azon, hova tűntek a „barátok”. A barát fogalma az elmúlt 2-3 évben sokat vesztett az értékéből. Néhány éve még azt jelentette, hogy az az ember, akire bármikor számíthatsz.  A jóisten a barátaiddal kér bocsánatot a családodért – tartja egy régi mondás.  Mára mit jelent a barát? Azt, hogy bejelölt a Facebookon.

Nagyapám hajdanán azt mondta: „Ha van többszáz ismerősöd – népszerű ember vagy. Ha van néhány tucat haverod – szerencsés ember vagy. Ha van öt barátod – boldog ember vagy.

Az egyik legmélyebb emberi kapcsolat egybitessé vált: igen/nem, barát/nembarát. Másféle kapcsolat a virtuális térben nincsen? Azt gondoljuk, a közösségi háló a való világ virtuális leképezése. De a mindennapi életben vannak szomszédaink, ismerőseink, munkatársaink, haverjaink, barátaink.  A Facebookon csak barátaink.  Ebből a szempontból jobb az iWiW: ott csak ismerőseid vannak. Az ismerősbe mindenki belefér, annak legkisebb szelete a barátok.

Lehet ez ellen tenni valamit? Nem tudom. Már hiába jelennének meg újabb kategóriák, már nem tudnánk váltani. Furcsán nézne ki, ha eddigi barátainkat lefokoznánk az új kategóriákra. Sértődések lesznek. Mert az életben lehet, hogy léteznek ezek a kategóriák, de nem hangoztatjuk azokat, nem is igazán vállaljuk fel azokat. Mert nincs rá szükség. Két ember között lényegtelen a kapcsolat fokának megjelenítése, nagyobb csoportban meg lényegtelen.

De a virtuális térben van egy fontos szempont: az információ-megosztás. Mást akarsz megosztani a családoddal, mint a barátaiddal, vagy a munkatársaiddal. Már van rá lehetőség, csoportokba rendezed az embereket: lehetnek ismerőseink, munkatársaink, haverjaink, barátaink.  Beskatulyázhatod őket, hozzáférést biztosítasz az információkhoz. De mi van akkor, ha egy csoporton kívüli akar az információhoz jutni. Például a munkahelyeden elmondod, hogy a barátaid láthatják a nyaralásod képeit. Aki melletted ül évek óta, és együtt lógtok, ekkor jön rá, hogy nem tartod a barátodnak. Jó esélyed van rá, hogy a kapcsolat megromlik köztettek.

Mi lehet a megoldás? Nem tudom. Már a legtöbben eljutottunk arra a szintre, ha valaki bejelöl minket, már nem firtatjuk a kapcsolatot, hanem szó nélkül visszaigazoljuk. Mert nincs időnk/kedvünk azzal foglalkozni, tényleg ismerjük-e. Lesz egy újabb álságos kapcsolatunk, egy álbarátunk. Ezért később sem fogjuk az újra-kategórizálással felvállalni a baráttalanítást: maradnak az álvilág álkapcsolatai.

De amilyen gyorsan változik az internet, lehet, hogy erre is születik megoldás.

További elérhetőségek:

Vasárnap bezár az Űrhódító kiállítás. Édes gyermekem, sok energiát áldoztam rá, kezdve a MADOK program keretében folytatott gyűjtéssel, egészen a kiállítás megrendezéséig és üzemeltetéséig. Sok nagyszerű embert ismertem meg általa – és sok új projekt indult el a kiállítással összefüggésben, mint például az azonos című videojáték konferencia.

Lenne hát okom egy picit gyászolni a kiállítást, de hát ez az élet rendje: a kiállítások idővel bezárnak, hogy átadják a helyüket valami újnak. Ez még az állandó kiállításokkal is megesik (bár Magyarországon akadnak húszévesek is), nemhogy az ilyen kisebb tárlatokkal.

Vidáman búcsúztatjuk hát az Űrhódítót, annak reményében, hogy a kialakult, összekovácsolódott gamer közösség megmarad: azok az emberek, akiknek a játékkultúra és a múzeumi örökségvédelem egyaránt fontos. Megmarad a kiállítás Facebook oldala is, mondhatjuk azt is, virtuális kiállításként.

A kiállítás záróeseménye egy új magyar találmány bemutatója lesz. Az eredeti feltaláló, Rátai Dániel jön el hozzánk, s a múzeum konferenciatermében bemutatja Leót, azaz Leonar3Dot, az első személyi számítógépre fejlesztett teljes virtuális valóság eszközt. Egy olyan 3D készletet, amely alighanem még sok meglepetést tartogat a játékok kedvelőinek. Szabad platform, lehet fejleszteni rá! De nemcsak a játékban, hanem az animációs művészetben, az oktatásban, a prezentációkészítésben is sok lehetőséget rejt magában. Ezekből kapunk ízelítőt a november 21-én, 10 órakor kezdődő, interaktív előadáson. Főépületünkben, a Városligeti körút 11-ben.

S aki eljön hozzánk, remélem vet egy búcsúpillantást az Űrhódítóra is, amely május vége óta – szinte napra pontosan a Pac-man harmincadik születésnapja óta – várta a látogatókat, igazi NES-sel köszöntötte Super Mario 25. születésnapját, s november eleje óta ezzel a nagyszerű magyar találmánnyal, s annak eredeti prototípusával bővült ki.

A szívószálból, hurkapálcikából és mindenféle más ház körüli eszközből eszkábált deszkamodellt látva akaratlanul a garázsban alakult Apple cég sztorija jut eszembe, s reménykedem, hogy hazánkban is lehetséges egy hasonló sikertörténet. Ugyanez az érzés fog el, amikor a Leo stílszerű helyen lévő bemutatótermébe lépek (hát persze! a Frankel Leo úton!).

Minden esetre a gyártott példány dobozán jó érzés a Made in Hungary feliratot látni!

A vasárnapi bemutatóhoz itt is lehet csatlakozni.

Várom ezt a napot. Másnap lebontjuk a kiállítást, de már fejben tervezem a következő eseményeket. Több mint hat éve dolgozom a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeumban (és jogelődjénél, az Országos Műszaki Múzeumban ), s már volt alkalmam magyar feltalálókkal találkozni. Nálunk, a múzeum Tanulmánytárában mutatkozott be a Gömböc, ez a matematikai szenzáció, s persze többször találkoztam régebbi időszakok konstruktőreivel is. Nagyon sokat lehet tanulni tőlük, a szememben ők az igazi „celebritások”. Van egy - beismerem, nem túl eredeti - megfigyelésem: az igazán nagy koponyák szerények és közvetlenek. Jó a társaságukban lenni.

A múzeumunk róluk szól, az ő sikereikről és kudarcaikról. No meg a felhasználókról, az alkalmazókról. Nem győzöm hangsúlyozni: a múzeum nem poros, régi tárgyak gyűjtőhelye, hanem jellemző és fontos tárgyaké. Ezért is adtunk helyet örömmel a Leónak, s ezért sem hagyjuk abba a gyűjtést, kutatást, a kiállítások rendezését.

Örömmel tölt el, hogy az Űrhódító, ahol közel ötvenéves kibernetikai játékok is megtekinthetőek voltak, egy vadonatúj tárgy bemutatásával zár be. A kiállítás alcíme ez volt: "a számítógépes játék /r/evolúciója".

S ezt a szójátékos küldetést teljesítettük: a jelenig visszük az evolúciót – és jelezzük, hogy a forradalom is itt dübörög még. Három dimenzióban!

(Képes Gábor)