Netidők Blogtársaság

A web 2.0 állandóan a köztudatban van, nem csitul az iránta való érdeklődés, nem csökken a társadalmi súlya. A közösségi hálók egyre jelentősebb társadalmi, civil szerveződési központokká válnak (mozgalmak, tiltakozások, arab forradalmak, vírusmarketink színterek, legutóbb pedig a likejacking jelenségével már fokozott biztonsági kockázatot is jelentenek stb.). Az is vitathatatlan, hogy a web 2.0 alkalmazások egyre jobban tematizálják a közvéleményt. A tavalyi év nemzetközi blogtrendjeit vizsgálja a Technorati kutatása, amelyből most csak egy elemet emelek ki, hogy a vizsgálat szerint melyik volt az első harminc, legnépszerűbb címke a blogokban 2011-ben, íme a lista:

News
Business
Politics
Entertainment
Video
Sports
Music
Movies
Blog
Technology
Fashion
Reviews
Health
Apple
Art
Software
Business
World
Travel
Education
Facebook
iPhone
Home
TV
Marketing
Google
Media
Internet
Gadgets
Android
További részletek: http://technorati.com/blogging/article/state-of-the-blogosphere-2011-part3/#ixzz1jGiiUUW9

Azért érdekes a web 2.0 kifejezés, mert úgy született meg 2000 körül, hogy előtte nem volt web 1.0. Nyilvánvaló ezek alapján, hogy a world wide webet nem evolucionális fejlődésen keresztülmenő rendszernek tervezték, csak az idő, a felhasználói igények, a technológiai környezet változott meg annyira, hogy az újabb igények újabb technológiákat hoztak. Egy merész húzással elnevezték ezt az újabb technológiai igényeknek megfelelő rendszert web 2.0-nak. Ennek az a szimbolikus értelme, hogy ez a rendszer egy új alapokra helyezett, új generációs szisztéma. Pedig valójában, techológiatörténetileg a world wide web Tim Berners-Lee eredeti szándéka szerint olyan eszköznek lett kitalálva, amely a tudás forrása, a tartalomalkotás színtere és interakcióra, együttműködésre képes. Voltaképpen a web 2.0 is ugyanezt a célt kívánja megvalósítani, csak az idő közben kifejlesztett és általánossá vált technológia segítségével.

A web 2.0 megragadható technológiailag, műfajilag és felhasználói magatartás szempontjából. Technológiailag az a lényege, hogy olyan eszközök állnak a rendelkezésünkre, amelyeknek köszönhetően az egyszerű felhasználó már nemcsak a tartalom befogadására képes a world wide weben, hanem - lényegi informatikai ismeretek nélkül - tartalom előállítására és a weben való publikálására is. Mindezt anélkül, hogy programozni kellene tudni, speciális célszoftvereket kellene használni, domaint kellene birtokolni stb.

A hagyományos webes kommunikáció alapműfajai a web 2.0 segítségével új formában és némiképpen koncentráltan jelennek meg. A netes kommunikációban egyre erősebbé válik a közösségi kommunikáció, az együttműködés, a csoportalkotás, a személyek közötti tartalommegosztás, és mindez koncentrált műfaji csoportokban jelenik meg. A legtipikusabb web 2.0 műfajok a blogok, a wikik, a tartalommegosztók (fájl-, videómegosztók stb.). A legkoncentráltabb web kettes jelenséget a kapcsolati hálók alkotják (ezek közül is a legismertebb a Facebook, a Twitter, a Google+ 2012 elején). A kapcsolati hálókon úgy lehet közösséget alkotni, hogy egyben tartalmat is megosztunk, tehát itt megtalálható a legtöbb műfaj (tudunk blogolni, csetelni).

A web 2.0 műfajok felhasználója pedig egyre aktívabb és egyre interaktívabb. Egy pillanat műve, hogy különböző tartalmakat (képeket, videófelvételeket, szövegket) osszunk meg, ha blogot olvasunk, nagyon könnyen kommentelhetünk és folytathatunk párbeszédet. Tehát a passzív befogadó egyre aktívabb és egyre interaktívabb lesz a web 2.0 környezetben.

Bódi Zoltán

| Még több lehetőség

A szoftverfejlesztés melléktermékeként jött létre az a projekt, amelyet immár Mixgar néven népszerűsítenek a Digital Natives munkatársai, akik szerint éppen a közösségi webszolgáltatások segítségével lehet demokratikusabbá tenni a közösségi terekben a zenehallgatást. Ha a „zenegép” ugyanis tudja, hogy ki van jelen az adott étteremben, házibuliban vagy éppen munkahelyen, és a jelenlevők már megosztották a kedvenc előadóik listáját, akkor ebből könnyűszerrel összeállíthatja a jelenlevők igényeinek megfelelő zenét. Bárdos Kristóf, a Digital Natives üzletfejlesztési menedzserével beszélgettem.

Bárdos Kristóf: Öten-hatan dolgoztunk együtt egy szobában és hamar nagyon harmonikussá vált a munkavégzés, egyetlen dolgot leszámítva, mégpedig azt, hogy egy drum ’n bass kedvelő kollégáig ért csak el az erősítő vezetéke… Ezen szerettünk volna javítani, és ebből az ötletből született meg a Mixgar, amit termékké fejlesztettünk.

Szilágyi Árpád: Mindenkinek változik az ízlése, változnak a kedvencei, jönnek újabb előadók, akik megtetszenek. A kedvenceket folyamatosan be kell gépelni?


Bárdos Kristóf: Az internetet hívtuk segítségül. A lényeg tehát, hogy amilyen zenét lájkoltam a Facebook oldalamon, vagy amilyen zenét hallgattam a Last FM-en, vagy később, amilyen zenéket én tároltam a telefonomon, ebből kiválóan össze lehet rakni a listámat. Sőt, folyamatosan aktualizálni lehet, mindenféle hozzányúlás és más bonyodalom nélkül.

Szilágyi Árpád: Ha továbbgondoljuk ezt az elképzelést, illetve magát az alkalmazást, mondjuk egy étteremben is elképzelhető lesz mindez, vagy mondjuk egy kávézóban. És ha ez a hely „felismeri” az én telefonom alapján, hogy ott vagyok, akkor ettől kezdve a helyi rendszer tudni fogja, hogy megérkeztem és nem is kell szólnom sem, hanem egyszercsak meghallom a saját kedvenc zenéimet?

Bárdos Kristóf: Valamilyen szintű közbeavatkozásra szükség lesz! Előveszem a telefonomat, felmegyek a Mixgar.com oldalára, le tudjuk kérdezni, hogy hol tartózkodik az adott felhasználónk és onnantól kezdve a felhasználón múlik, hogy szeretné-e hozzáadni a saját zenei profilját ehhez a helyhez. Érzékeljük az összes oda belépett felhasználót egy időben. Mondjuk legyen ott tíz ember, és megnézzük, hogy ők vajon milyen számokat szeretnek a legjobban, van-e közös zene, amit szeretnek hallgatni…

Szilágyi Árpád: Hogyan lesz ebből üzlet?

Bárdos Kristóf: Első körben azt szeretnénk, hogy kiderüljön, hogy ez a hipotézis, amit mi felvetettünk és egy 1.0-s nyitott béta verzióban elérhetővé tettünk, ez tényleg úgy működik-e és azt az élményt nyújtja-e az embereknek, amit szeretnek. Most azt szeretnénk, hogy házibulikban, irodákban kezdjék el használni a Mixgart, ahol egyébként is hallgatnak zenét és egyelőre ezt ingyenesen meg tudják tenni. És ha igazolva látjuk azt, hogy ezt tényleg szeretik az emberek és szeretik használni, akkor a közösségi helyek üzemeltetői fognak egy szerény, de nem sértő összeget befizetni nekünk havonta. Nem az a célunk, hogy egy sok tízezer-százezer forintos számlát tudjunk benyújtani havonta ezeknek a helyeknek. Egy nagyon jól skálázható szolgáltatást csinálunk, tehát ha mondjuk valakinek egy házibulija van, akkor egyszeri alkalomra, 24 órára mondjuk néhány sör áráért igénybe tudja venni. Ha pedig mondjuk egy vendéglátóhely kipróbálja ingyenesen, és azt tapasztalja, hogy az ő vendégei emiatt nagyon jól érzik magukat és ennek terjed a híre, illetve látják, hogy a vendégek előveszik a telefonjukat és látják, hogy mondjuk nyolc szám múlva jön a kedvencük, akkor esetleg még ott marad és iszik egy sört, vagy csupán tényleg jobban érzi magát, akkor azt a néhány eurót nem fogja sajnálni ettől a szolgáltatástól. Ha megnézzük, hogy például a Facebook, az Amazon, vagy az Apple milyen hasonló invesztíciókat hajt végre, biztos, hogy egy nagyon forró terület lesz ez a következő években.


Spányik Balázs: Mit szól ehhez az Artisjus?

Bárdos Kristóf: Nem tudom fejből a szerződés számát, amit megkötöttünk az Artisjussal, de már megvan, úgyhogy támogat minket és örül ennek a kezdeményezésnek.

Szilágyi Árpád: Hol lehet kipróbálni a Mixgar rendszert?

Bárdos Kristóf: A Mixgar.com oldalon. Most a következő hetekben bárki csatlakozhat és létrehozhatja a saját helyét, ahova meghívhatja az ismerőseit. Fontos, hogy ez egy helyhez kötött szolgáltatás, tehát egy embernek a gépéről szólhat a zene, a többiek oda tudnak belépni egy weboldalon keresztül és ott tudják megszavazni, hogy milyen számok szóljanak. Próbáljátok ki minél többen! Nagyon jól bírjuk, sőt kérjük a kritikákat, írjátok meg, hogy mit tapasztaltatok.

Szilágyi Árpád

Tegnap kezdődött az Országházban az Információs Társadalom Parlamentje névre keresztelt konferencia, melynek köszöntő beszédében Nyitrai Zsolt, a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium infokommunikációs államtitkára beszélt a kormányzat terveiről.

Kötelező lesz az ODF

Az államtitkár többek között kitért arra, hogy a Nyílt Dokumentum Formátum (Open Document Format - azaz ODF) lesz a kötelezően használt elektronikus dokumentum formátum a kormányzati szférában. Erről is fog szólni az a kormányhatározat, melynek előkészítése már folyamatban van.

Az ilyen hírek kapcsán szokott elindulni az a találgatás, hogy akkor a Microsoft-tól vásárolt irodai programcsomagok helyett jön a LibreOffice/OpenOffice és nemhogy kevesebbe, de majd többe fog kerülni minden. Persze, fontos ez a része is egy ilyen elhatározásnak, de ennél sokkal többről van szó, ami mindenkit érint ebben az országban.

Miről szól akkor ez az egész?

Egyáltalán nem arról, hogy milyen programmal állítjuk elő az ODF dokumentumot. Ezt a formátumot ugyanis ma szinte minden irodai programcsomag kezeli, tehát teljesen mindegy, hogy mit használunk, a dokumentumaink hordozhatóak lesznek. Ez egy nagy előny akkor hurcolásszuk az iratokat mondjuk két hivatal között, vagy az állampolgár és valamelyik állami szervezet között. A dokumentumot előálltjuk a számunkra legkedvesebb programmal és elküldhetjük anélkül, hogy azon törnénk a fejünket, hogy a másik vajon meg tudja-e nyitni vagy sem.

Van viszont egy másik aspektusa is a dokumentumok használatának. Mégpedig az amikor nem a mának, hanem az utókornak készül valamilyen dokumentum. Ha valaki próbált már megnyitni 10-15 évvel ezelőtt készült dokumentumot, ami egy bizonyos gyártó egy bizonyos programjának egy bizonyos verziójával készült, az tudja, hogy ez mekkora macerává válhat. A gyártó már lehet, hogy nem is létezik. Az operációs rendszerre már nem tudjuk telepíteni azt a programot, amivel gond nélkül tudnánk kezelni a dokumentumot. A jelenleg használt programjaink pedig mérsékelten kiváló eredménnyel alakítják át azokat a most használatos formátumra.

Ami nekünk elég nagy gond egy-két régi, de fontos dokumentum esetén, az az államigazgatásban egyenesen katasztrófa. Képzeljük el, hogy valamilyen korábbi dokumentum elektronikus formában ott van a hivatalnál, de azt mondják, hogy "Tisztelt Ügyfél, sajnos nem tudjuk elolvasni, hogy mi van a dokumentumban, mert nincs hozzá programunk, a papír alapú verziót pedig elmosta a tavalyi árvíz." Valószínű, hogy nem lennénk túl boldogok. Amikor az államigazgatásban használt elektronikus dokumentumokról beszélünk, akkor tehát ne csak arra gondoljunk, hogy ma milyen dokumentumokat használunk, hanem arra is, hogy azokat 30, 50 vagy akár 100 év múlva elő tudjuk-e úgy venni, hogy meg tudjuk nyitni az akkori programokkal.

A nyílt dokumentum formátum mellett nem kell aggónunk azon, hogy egy gyártó megszűnésével a zárt dokumentum formátum is elvész. Maga az irat egy idő után pedig sokkal nagyobb érték, mint a program, amivel azt létrehozták. Ezért fontos a nyílt szabványok és dokumentum formátumok használata.

A legkönnyebb módja, hogy barátnőd legyen, ha már van. Ha pedig nincs, akkor vegyél magadnak!

Egy hamarosan induló online szolgáltatás (Cloud Girlfriend) arra vállalkozik, hogy álmaid nőjét szállítja neked akivel virtuális kapcsolatban élhetsz. Csak meg kell mondanod, hogy számodra milyen az ideális nő, létre kell hoznod a szolgáltatás honlapján keresztül, vedd fel az ismerőseid közé a közösségi oldalon, mint akivel kapcsolatban élsz és máris élvezheted a távkapcsolatot az álomnővel.

A pótbarátnőd majd irkál az üzenő faladra romantikus üzeneteket, beállítja, hogy veled kapcsolatban éli mindennapjait. Azt gondolhatnánk, hogy ez majd valami jól megírt program, de nem. Az cég alapítója szerint a virtuális élettársat valódi emberek töltik majd meg élettel, egy később nyilvánosságra kerülő összeg fejében.A cég szerint a valódi emberek alkalmazásával valódi érzelmeket lehet közvetíteni, amit semmiféle program nem tudna pótolni. Azt is fontos tudni, hogy ez nem valamiféle cyber-szex szolgáltatás, ez csak a külvilágnak szóló álca, amit a magányos ember magára ölt, hogy ne lógjon ki abból a sorból amit társadalom nagy része képvisel.

Amitől még bizarrabb az egész, hogy a jelenlegi tervek szerint, csak barátnőt lehet készíteni. Aki barátra vágyik, annak még sokat kell várni mert a jelenlegi felállásban erre nincs mód.

A szolgáltatáshoz, még valószínű lesz egy-két keresetlen szava majd a Facebooknak is, hiszen az felhasználói feltételek között szerepel, hogy az oldalra csak valódi emberek (és szervezetek) regisztrálhatnak. Volt már rá példa ugyanis, hogy akár többmilliós felhasználótáborral bíró szolgáltatást a Facebook egyszerűen letiltott, mert megsértette a felhasználási feltételeket. Ilyen volt a Szakítós figyelmeztető (Breakup Notifier) is amelyik csak arról értesítette az érdeklődőket, hogy valaki épp most lett szingli. Igaz ez automatikus program volt, amit könnyen lehetett azonosítani. Ezzel szemben a Cloud Girlfriend-nél hús-vér emberek fognak regisztrálni és nem derül ki, hogy a kapcsolat kamu.

Korábban már írtam arról, hogy a közösségi oldalakon bejelölt kontaktok csak nagyon ritkán jelölnek emberileg értékes kapcsolatot. Az esetek abszolút többségében csak valamilyen látszólagos érintkezést takar. Sajnos erre frappáns bizonyítékot adott egy öngyilkossági történet.

Egy 42 éves brit nő véső elkeseredésében véget vetett az életének. Utolsó üzenetét a Facebookon tette meg. : "Bevettem az összes pirulám, hamarosan meghalok, búcsúzom mindenkitől." Már az is sokat elmond egy ember kapcsolatairól, ha nem egy barátját vagy rokonát hívja fel az utolsó pillanatban, hanem egy rövid, szöveges üzenetet hagy egy közösségi oldalon.

A legmeglepőbb azonban, hogy az egész pontosan 1048 bejelölt kapcsolata közül senki sem próbálta meg lebeszélni, senki sem értesítette a rendőrséget. A válaszok között jó néhány szánalmas és emberileg kiábrándító volt. Volt, aki egy vállrándítással elintézte, és annyit válaszolt, hogy ez az ő választása volt. Más azzal vádolta meg, hogy hazudik és csak a feltűnésre vágyik. És akadtak olyanok is, akik kigúnyolták mindezért.

A rendőrség tizenhét órával az üzenet után törte rá a lakása ajtaját, de addigra már halott volt. Tizenhét órán keresztül senki sem vette a fáradtságot, hogy komolyan vegye, és értesítse a rendőrséget.

Való igaz nem ismerjük a körülményeket. Nem tudjuk, mennyire volt egzaltált személyiség, mennyire volt hisztis, hányszor fenyegetőzött korábban öngyilkossággal. Lehet, hogy ez a 13-ik ígérete volt.  Lehet, hogy a barátai elfoglaltak, akik nem is néznek a facebook felé, csak esetleg naponta-kétnaponta. De egy normális, érző ember egy vadidegent is megpróbál lebeszélni egy ilyen tettről, nem hogy az ismerősét. Nem lehet annyira felületes egy ismertség, hogy ezt a minimális emberi gesztust ne tegyük meg. Meg kell maradnunk embernek, és ennek egyetlen mértéke van, az emberségünk.

Tücsi a galaktikus