Netidők Blogtársaság

A Windows 8-asokkal került be a közhasználatba a Windows RT és a WinRT kifejezés. Kifejezetten érdekel, hogy mit és miért jelent a Windows vagy a Win végén az RT.

A rejtély tehát a kifejezés végén levő RT. Nem tudok róla, hogy a Microsoft részéről hivatalosan közölték volna, hogy mit jelent az RT, ám a Wikipédián, a szakmai, illetve a laikus leírásokban szinte mindenhol azt írják, hogy ez egy betűszó, ami a runtime ('futási idő', ám ebben a jelentéskörben inkább: 'futtatási környezet') rövidítése. Akár így van, akár nem, ez nem visz sokkal közelebb a megfejtéshez. Nem könnyű megmagyarázni, hogy a WinRT és a Windows RT szerkezetekben miért éppen az RT jelenti, amit jelent.

A WinRT kifejezés született meg először. Ez a betűszó egy olyan futtatási környezetet jelent, amely a Windows 8 és a Windows RT rendszereknek a része, és ez az a fejlesztői és futtatási környezet (API), amely lehetővé teszi a metró felületű alkalmazások (Metro-style apps) futását a Windows rendszeren.

A Windows RT viszont egészen mást jelent, ráadásul 2012 áprilisáig Windows on ARM (WOA) volt a neve. Ez voltaképpen a Windows 8 operációs rendszernek egy változata, amelynek az a legfőbb jellegzetessége, hogy ARM architektúrájú rendszereken (tipikusan a táblagépeken) képes futni. 2012. áprilisától viszont a Microsoft ezt az operációs rendszert átkeresztelte Windows RT-re.

Ennek a névválasztásnak az lett a következménye, hogy főként a szakértők és a laikusok közti párbeszédben jelentős zavar van kialakulóban. Ennek az az oka, hogy most a Microsoft szakított egy olyan névhasználati hagyománnyal, amely több mint egy évtizede alakult ki. A Windows változatokat ugyanis már régóta úgy rövidítjük, hogy a Windows tulajdonnév alakját csonkoljuk Win formára, és utána tesszük az aktuális verzió jelölését: Win95, Win98, WinMe, WinXP, Win7 (ez alól csak a Vista volt a kivétel, mert az vagy nem rövidítettük vagy egyszerűen csak Vista formában használtuk). Ám most, a Windows 8-as rendszer esetében a WinRT nem a Windows egyik változatának (a Windows RT-nek) a rövidítése, hanem egészen mást jelent. Azzal, hogy a Windows on ARM nevet lecserélte a Microsoft Windows RT-re, a formai azonosság miatt akarva-akaratlanul is összekapcsolta a Windows RT operációs rendszert a WinRT futtatási környezettel.

Tehát az látható, hogy a Windows 8 legnagyobb formai újítását lehetővé tevő elem elnevezését emelték ki a táblagépeken és egyéb ARM architektúrájú rendszereken futni képes Windows operációs rendszer verzóazonosítójának. Ha ebben a névválasztásban volt némi tudatosság, akkor nyilvánvaló, hogy a Microsoft szerint az új Windows rendszerek legfontosabb eleme a Metró felület. Azt viszont nem tudhatjuk pontosan, hogy mindezt miért éppen az RT jelenti.

Mit kiderült az eddigiekből, a Windows RT-vel együtt emlegetünk egy újabb kifejezést, a Metró felületet is. Ez az elnevezés egyszerű fantázianév, ám mint a név elterjedése közben kiderült, névhasználati, jogi természetű problémák miatt a Metró kifejezést 2012 augusztusától nem használja a Microsoft. Érdekes probléma viszont, hogy helyette mást nem vezetett be hivatalosan a cég, így a köznyelvben manapság is a Metró kifejezés a legáltalánosabb, esetleg a csempe vagy csempés felület fordul elő, emellett a modern felhasználói felület vagy a Windows 8 stílus is felbukkan.

Bódi Zoltán

A napokban jelentette be a Microsoft a saját tábláját, a Surface-t. Vajon képes egy ilyen készüléket az integrált hardver+szoftver modellel sikerre vinni a Microsoft? Egyaránt találunk eszközöket az elmúlt évtizedből, amikor hasonló vagy közel hasonló modellel sikeres volt (XBox, netbookok) vagy félig-meddig kudarcot vallott a Microsoft (Zune, Windows Phone). Vajon a Surface-szel sikerül a felszínen maradni?

Először is szögezzük le, hogy a Surface nem teljesen ugyanabban a fogyasztói szegmensben versenyez, mint az iPad vagy az android táblák. Azok ugyanis mobiltelefonból kinövő táblák, ez meg egy laptopból / netbookból táblásított eszköz. Más a megközelítés, más a kiindulópont. A Surface sokkal agilisabb, az összes PC használót célbaveszi a világon.

Az iPad vagy egy androidos tábla azoknak jó, akiknek kicsi a mobil képernyője ahhoz, amit csinálni szeretnének. A Surface azoknak való, akiknek túl nagy és nehéz a laptop és ennél hordozhatóbb, kisebb eszközre van szükségük.

Az egyik fő különbség az adatbevitel. A táblákon nem jó gépelni, a Surface-en valószínűleg ez sokkal egyszerűbb és jobb lesz. A táblákon nem is feltétlenül baj, hogy nehézkes hosszú szövegeket gépelni, vagy dolgozni. A Surface-en viszont bár nem muszáj hosszú szövegeket gépelni, de akinek ehhez kell, valószínűleg nem fog csalódni benne (legalábbis ez az egyik fő cél).

A másik fő különbség a munkakörnyezet. Minden elismerésem az ikonografikus iOS-é és az azt pimaszul lemásoló androidé, de ezek a PC-s világhoz szokott emberek számára egyrészt idegenek másrészt egyszerűen pótmegoldások. A metrós Windows is új, de mégiscsak egy Windows, ami ismerős lehet a múltból (még, ha ez az ismeretség sokszor igen távoli is).

Kérdés hogyan tudja ezt a hibriditást kommunikálni a Microsoft (ez tábla is és kvázi netbook vagy ultrabook is) és hová, melyik kategóriába rakják a szakértők, a vásárlók a készüléket. Ha egyszerűen iPad kihívóként tekintenek rá, az nem igazán jó a Microsoftnak, mert ez nem csak arra való, amire az iPad (kényelmes tartalomfogyasztásra), hanem munkára is. Az eszköz hibriditása ebben a kettőségben rejlik.

A másik fő kérdés a készülékek árazása. A táblák terjedéséből is látni, hogy ez kardinális kérdés a globális piacon. Míg az USA-ban eladott táblák tízmillióiról beszélhetünk, mert az emberek javarészt megengedhetik maguknak harmadik eszköznek a laptop és az okostelefon mellé (ezeket ugyanis nem képes igazán kiváltani), addig például a közepesen fejlett Magyarországon az iPad egy kiváltságos kör játékszere, hasonlóan a világ túlnyomó részéhez. De még egy feleannyiba kerülő közép-felsőkategóriás androidos tábla is a hazai havi átlagbér több mint felébe kerül. Hasonló árazás mellett, ha a Surface nem képes (kis kompromisszumokkal) akár egy laptopot is kiváltani, akkor harmadik eszközként a laptop és a mobil mellett csak azok fognak beruházni rá, akik megengedhetik maguknak és nem akarnak harmadik kütyünek iPadet vagy androidos táblát venni.

A harmadik - egyben talán a legfontosabb kérdés - a felhasználói élmény, ami javarészt a metrósított Windowson múlik. Ha ez beválik, akkor venni fogják a készüléket. Venni fogják, mint táblát (a laptop és mobil mellé), mint netbookot (első vagy második gépnek) és, mint ultrabookot (laptop helyett). Persze a felhasználói élmény ma már nem egyszerűen a felhasználói felületen vagy az integrált megoldásokon múlik (de ezeket is kötelező kiválóra összerakni), hanem az ökoszisztémán (leegyszerűsítve az elérhető alkalmazásokon), amibe beleágyazódik az adott rendszer. Ebből a szempontból sem áll rosszul a Microsoft részben a PC-s múlt, részben a Windows Phone, mint harmadik mobil platform miatt. De a helyzet nem is túl rózsás. Ha nem sikerül meggyőzni a cégtől független fejlesztőket, hogy a megoldásaikat a Microsoft univerzum számára is tegyék elérhetővé vagy egyenesen ide fejlesszenek, akkor a Surface, csak a felszínt fogja karcolgatni.

Pár hónap múlva kiderül, amikor először kézbe vehetőek lesznek a Surface gépek és más Windows 8-as táblák, hogy sikerült-e jól összerakott eszközöket csinálni, milyen a platform, milyenek a hardverek. De újabb par hónap kell ahhoz, hogy látni lehessen be tud-e harmadik szereplőként lépni a Microsoft erre a piacra az Apple és az android platformok mellé. Nem elég ugyanis egy jó rendszert csinálni, ha az nem terjed el, amint azt láthattuk a Windows Phone esetében. A helyzet iróniája, hogy a Microsoft könnyen úgy járhat, mint az Apple a '80-as években a számítástechnika piacán, hiába volt ugyanis jó rendszere és eszközei, hosszú időre beragadt a versenytársai mögé.

Pintér Robesz