Netidők Blogtársaság

Közel egy éve számoltam be a blogunkban arról, hogy megkezdtük a Netidők műsor weben elérhető hangarchívumának átalakítását a korábbi RealAudio formátumról MP3 formátumra. Azóta a Facebook oldalunk látogatói számára folyamatosan jeleztem, hogyha egy-egy újabb mérföldkövet elértünk az archívum reformálásában, de most elérkezett a pillanat, hogy bejelenthetem a munka befejeztét: immár a teljes Netidők hangarchívum elérhető MP3 formátumban az 1995. júliusi indulástól kezdve napjainkig. Márpedig ez már közel 16 és fél év hanganyaga!

A felvételek 112 kbit/s-os MP3 fájlok. Aki valamelyest járatos a külföldi és hazai podcast szolgáltatások világában, annak feltűnhet, hogy általában 64 kbit/s-os MP3 fájlokat tesznek közzé, ha szöveges műsorról van szó, mert ezzel a bitrátával is érthető a szöveg. Mi azért döntöttünk az ennél valamivel nagyobb bitráta mellett, mert a ma elérhető sávszélességek világában nem jelent igazi problémát a hangfájlok mérete. Mondhatjuk úgy is, hogy ezzel a jobb hangminőséggel jövőállóbb lett az archívum, hiszen szebben, tisztábban szólnak a műsor felvételek.

A hangminőséghez azért hadd tegyem hozzá, hogy az első 3-4 év műsorait eredetileg még analóg kazettára rögzítettük a stúdióban, és e kazettákat digitalizáltam az otthoni számítógépemen. (Ezekben az években még a Magyar Rádió stúdió is analóg technikával működtek. Mint utóbb kiderült, fontos is volt ez a kazettás rögzítés, mert ezeket a magazin műsorokat egyébként más módon ekkoriban egyáltalán nem archiválták a közrádióban.) Aztán 1999-ben beszereztem egy MiniDisc rendszerű decket, ettől kezdve már a stúdióban az élő adás közben viszonylag jó hangminőségű digitális felvételt rögzítettünk, bár ezt még újra kellett digitalizálni azon egyszerű oknál fogva, hogy a MiniDisc digitális felvételét nem tudtam transzkódolni a PC-re. Nem sokkal később bevezették a közrádióban a Dalet számítógépes adáslebonyolító rendszert, így rövidesen a műsor felvételét immár a stúdióban rögzítette a számítógép és az előállított fájlt kellett csak átalakítani a webhelyünk archívuma (valamint a PC World lemezmelléklete és a saját archívumom) számára szükséges formátumokba.

Többekben felmerült a kérdés, hogy a viszonylag gyenge hangminőségű RealAudio fájlokból hogyan csináltunk jó MP3-akat? A válasz nagyon egyszerű: nem a RealAudio fájlokat használtuk erre, hanem a gondosan eltett jó minőségű MP3 fájlokat konvertáltuk a megfelelő bitrátára.

Tegyük hozzá, hogy a RealAudio felvételeink sem a formátum miatt szóltak rosszul, hanem azért, hogy az immár ősidőknek számító modemes korszakban elérhető szűk sávszélességgel is hallgathatók legyenek a műsorok. (Szóval a RealAudio formátumban benne volt akár az a lehetőség is, hogy olyan jól szóljon, mint egy jobb MP3 felvétel, de szándékosan 20 kbit/s-os bitrátát használtunk, ami egy közepes középhullámú rádióadásnak felelne meg.)

A webhelyünkön immár elérhető MP3-ak egyelőre „mindössze” letölthető fájlok. Ez azért lényeges, mert a korábbi RealAudio archívum mögött egy ún. médiaszerver működött, ami például a felvételek indexálásában volt nagy segítség. A lejátszó programot (RealPlayer) lehetett úgy vezérelni egy egyszerű linkből, hogy az adott műsor egy bizonyos időpontjától egy másik időpontjáig tartson a lejátszás. Mondjuk az egyórás Netidők felvételekben ez fontos, hogy ha egy blogposztban hivatkozunk egy műsorbeli beszélgetésre, akkor ne kelljen kivárni, hanem kattintásra rögtön a keresett beszélgetés induljon el. Nos, ez a lehetőség egyelőre nem áll rendelkezésre, de remélem, nemsoká megoldható lesz ez is az MP3 felvételeinkkel.

A Netidők hangarchívuma pedig folyamatosan rendelkezésre áll immár 15 éve és egyúttal lenyomatát adja a digitális világ fejlődésének.

Szilágyi Árpád

Igen, június elsejétől már nem csak tesztsugárzás, hanem kereskedelmi célú digitális rádióadás is lesz. De ha a kérdés tényleges tartalmát nézzük, akkor korántsem vagyok ilyen biztos. Ugyanis a hazai, technikailag meglehetősen konzervatív közönségen múlik, hogy lecserélik-e rádióikat DAB+ rendszerű készülékre.

Jól emlékszem, hogy 1995. december elsején, a Magyar Rádió 70. születésnapján egy riportermagnóval a „kapcsolóteremben” jártam, ahol az akkori műszaki igazgató mutatta meg azt az egységet, amivel a közrádió DAB kísérleti adása elkezdődött. (Egyébként ez volt az a pillanat a rádiózás hazai történetében, amikor a közrádió egy sor fejlesztés szempontjából még mindig élenjáró volt, bár már érzékelhető volt, hogy ha nem történik irányváltás, akkor elenyészik az előny. Ami sajnos meg is történt.) Mindez több, mint 15 éve volt, de a digitális rádiózás még mindig nem terjedt el Magyarországon.

Márpedig 2012 elején elvileg meg kellene szűnnie a földfelszíni (azaz nem kábelen továbbított) analóg műsorsugárzásnak, legalábbis az Európai Unió direktívája alapján. Ebből következően logikus lenne, ha a rendelkezésre álló frekvenciákon digitális rádióadások jelentkeznének, csak hát a probléma szerintem az, hogy ma még egyáltalán nem elterjedt Magyarországon a digitális rádióműsor sugárzás és a DAB rövidítést szerintem csak a leglelkesebb mérnökök és techie-őrültek használják. (És persze tudunk róla mi, rádiósok is.) Pedig a DAB-nak sok előnye lenne. A legfontosabbat már szintén 15 év óta emlegetjük: megszűnne a frekvenciaínség és kis túlzással akárhány országos rádióadást lehetne indítani.

Tegyük hozzá, hogy 2008 októberének végén még az elszánt rádióőrültek is csalódottak lettek, amikor az Antenna Hungária beszüntette az addigi (elsőgenerációs) DAB adást és helyére szűk három hónappal később a DAB+ rendszerű tesztsugárzást tette, amivel csak az a probléma, hogy a „régi” DAB vevőkészülékekkel nem foghatók az „új” DAB+ adások, mert másfajta tömörítést használ a digitális jelfolyamban. Márpedig az első DAB-képes rádiókat igen borsos áron lehetett megvenni – különösen magas ez az ár akkor, ha egyáltalán nem lehet használni a készüléket semmire. (Emlékszem, hogy kedvenc hi-fi márkám, a Technics is gyártott egy DAB rendszerű rádiótunert, pénzem sajnos nem volt rá, ma meg már okafogyott, sőt sajnos a Technics márka sincs már jelen a hi-fi cuccok piacán.)

DAB+ helyzet, 2011, május (forrás: Antenna Hungária)

Az újdonság most az, hogy néhány nap múlva, 2011. június elsején elindul a kereskedelmi célú DAB+ adás, elsőként a Neo FM országos kereskedelmi rádió indul a digitális platformon, noha a tesztsugárzás már egy ideje megy jónéhány csatorna műsorával: Budapesten fogható a közrádió három programja (Kossuth, Petőfi, Bartók), továbbá az Inforádió, a Katolikus Rádió, a Klubrádió és a Lánchíd Rádió. A pár nap múlva induló szolgáltatás szintén a fővárosban és környékén érhető elő, jelenleg az itt élők 25%-a számára lehetőség a DAB+ adás, más kérdés, hogy mikorra lesz kimutatható a vételre alkalmas rádiókészülékek száma. A sajtóközlemény szerint Németországban is most készülnek a DAB+ adások újraindítására, pedig ott sokkal jobb eredményeket értek el a korábbi DAB rendszerrel, de a mostani fejleményeknek nyilván hatása lehet az itteni helyzetre is, hiszen ha a németeknél elterjed a DAB+, akkor nagyobb darabszámban fogynak az erre alkalmas készülékek és így nagyobb eséllyel jutnak majd Magyarországra is olcsóbb rádiók.

Szóval kicsit hosszú szülésnek tűnik 1995 óta, de talán most tényleg van esély az elterjedésre. A kérdés csak az, hogy a rádióhallgatók is észreveszik-e a „pluszt”…

Szilágyi Árpád

Néhány héttel ezelőtt írtam e blogban a BBC portálról, ami jó példa arra, hogy hogyan lehet korszerű és átgondolt közszolgálati portált építeni. Meggyőződésem, hogy ez a helyes irány és előbb-utóbb (jobb lenne előbb) ebbe az irányba kell haladnia a magyar közmédia portálnak is.

Most megújult a közmédia központi weboldala, ami ugyebár pár hónapja egy döntés nyomán a Magyar Televízió korábbi nyitó oldala, a hirado.hu lett. Hogy e névválasztásból mi következik, tartalomban és kommunikációban, azt most tegyük félre. Röviden a sok év óta hangoztatott véleményem: első lépésként elfogadható, hogy egy hírportál legyen a „faltörő kos” az első hónapokban, de biztos vagyok benne, hogy ezt a hírportál felfogást érdemes lendületesen kibővíteni (általános portállá, mint az Origo és az Index, vagy a BBC.co.uk) úgy, hogy ne csupán a hírfogyasztó netezők alkossák a célcsoportot, hanem valamennyi magyar netező.



Itt az alkalom tehát, hogy az első vakuvillanások fényében elkapjak egy pillanatképet és rögzítsem első benyomásaimat. Le kell szögezzem, hogy jómagam is az egységesülő közmédia egyik munkatársa vagyok, ráadásul több múltbeli (közmédiás) internetes fejlesztés révén érintett vagyok a témában és van is némi rálátásom az elmúlt 15 évre úgy, hogy közvetlen közelről láttam bizonyos részeredményeket felmutató fejlesztéseket, de e másfél évtizedet úgy látom, hogy összességében (értsd: a jelentős hatású portál létrehozása szempontjából) jórészt kihagyott lehetőség maradt az online világ a magyar közmédia számára. Azt is jelzem, hogy ez alkalommal nem volt lehetőségem befolyásolni a közmédia portál átalakítását. E helyütt nem lehet elég részletesen végigvenni a portálépítés legfontosabb szempontjait és ez alapján alapos elemzést írni. Tényleg csak egy első benyomás, ami a későbbiekben módosul majd, ahogy a közmédia portálja remélhetőleg továbbfejlődik.

Elsőként érdemes elismerni (hiszen mindenki először a külcsínt nézi meg), hogy a portál a korábbi hirado.hu finoman szólva is eklektikus esztétikájához képest jóval nyugodtabb, letisztultabb és így vonzóbb képet mutat. Szintén fontos, bár nem különösebben érdem, hogy a nyitó oldalon van egy kiemelt anyag (címlapsztori), továbbá a logóra (?) kattintva a portálokon megszokott módon visszajutunk a nyitó oldalra. (Logónak tekintettem legalábbis azt a fura jelet, amire ráírták, hogy BETA, a logó helyén találjuk és az RSS logóra emlékeztet.) A kötelező körös rápillantáshoz tartozik még az is, hogy észleljük a menürendszert, ami e portálon vízszintesen kapott helyet. Rögtön hadd fűzzem hozzá ez utóbbihoz, hogy érdemes egymás mellé tenni a BBC menürendszerét illetve tartalomtérképét („Can’t find? Try A to Z”) valamint a Hirado.hu menüjét (nincs sitemap!) – rögtön látszik majd, mire gondolok… Nem tudom például, hogy ha a Netidőkben hírértékű információ van és mondjuk egy blogposztban megírjuk, akkor melyik menübe kerülhetne? A Netidők se nem kultúra, se nem tudomány, se nem gazdaság – illetve mindegyik kicsit, de csak érintőlegesen… Hopp: van egy HIGHTECH rovat! De sajnos nem kapott helyett a menüben, csak a nyitó oldal alján (ahova a netezők kis százaléka fog csak eljutni) egy dobozban.

A címoldal alapján az is ténynek látszik, hogy egyrészt a tartalom alapján egyértelmű, hogy a közmédia nyitó oldala jelenleg csupán hírportál és nem általános portál, másrészt egyértelmű, hogy a tervezés során valamilyen okból kifolyólag elbillent az arány a tévés felfogás felé.

Kezdjük ez utóbbival: a vízszintes menü rögtön egy VIDEO menüponttal kezdődik, rákattintva egy olyan gyűjtőoldalon találjuk magunkat, ahol az MTV és a Duna TV híranyagait találjuk meg. A közmédia rádiós tartalmai itt nincsenek, de hát miért is lennének a VIDEO alatt? Logikailag akkor kellene legyen egy AUDIO menüpont (vagy inkább: „Hangtár”, ahogy a rádiós weboldalakon évek óta működik), de se AUDIO, se hangtár. Aztán a címlapsztori mellett jobbra láthatjuk kiemelt helyen a LEGFRISSEBB VIDEÓK c. ablakot, ahol ismét a televíziós hírműsorokat látjuk. Ha pedig a nyitó oldal aljára tekintünk, ott még egy TV MŰSOR ajánló részt is találunk. (Rádiós hírműsorok meghallgatása sehol, rádiós műsorrend sehol.) E tévéműsort ajánló doboz felett (tehát nem túl értékes helyen) találunk egy rádiós dobozt, amibe mindössze a Kossuth, a Petőfi és a Bartók Rádió élő adásának linkje fért be.

Nézzünk még két szempontot: a hírportál jelleget támasztja alá az is, hogy az eddig felemlített felületeken kívül lényegében csak híranyagokat találunk, továbbá szintén a hír műfaj dominanciáját jelzi ezen a portálon az is, hogy az egyetlen közösségi szolgáltatást felhasználó tartalmi egységben, a Facebook dobozban a hírek megosztása látható.

Értékelésre e helyütt (értsd: nyilvánosan) nem vállalkozom, a fentiek inkább ténymegállapítások voltak az eddigi tapasztalataim alapján, érdemes átgondolni ezeket a szempontokat és továbbfejleszteni a közmédia portált, ha komolyak a szándékok vele kapcsolatban.

Szilágyi Árpád

Svédországban élő csodabogár hallgatónkkal, Ferkóval találkoztam pár nappal ezelőtt, itt, a januári Budapesten. Sok éve ismerjük egymást, de még most találkoztunk személyesen először. Megszokott momentum ez ma már, mégis furcsa még mindig: kialakulhat barátság több ezer kilométeres távolságban is, pusztán a kommunikáció – sőt, esetünkben a tömegkommunikáció, egy rádióműsor – által. Találkozásunk alkalmából meginvitáltam a Rádióba, nézzen körül egy kicsit ott, ahol a kedvenc műsora készül, amiért annak idején egyetemista korában képes volt rendszeresen 10 kilométert biciklizni hegyről le és fel. (Fotóink is e látogatás alkalmával készültek Ferkó okostelefonjával.)

Ferkó a híres Pagodában, kedvenc rádióműsorának szerkesztőjével, Szilágyi Árpáddal


Ferkó (teljes nevén Matolcsi Ferenc) erdélyi származású fiatalember jelenleg a svédországi Uppsalában a Gottsunda Színház alkalmazottja, beosztását tekintve – most kapaszkodjanak! – színész és informatikus! Mindkét szakmájáról diplomája is van.

Színész még Marosvásárhelyen lett, ahol a művészeti egyetemen tanult, majd a Szatmári Èszaki Színház Haragh György Társulatának tagja volt egy-két évig. (Már ez időben is élénken foglalkoztatta a távközlés világa, ugyanis egy kifúrt ötforintossal fülkéből telefonált Svédoszágba a kedvesnek.  Később szerzett egy nyomógombos telefont krokodilcsipesszel a nyilvános telefon meghekkeléséhez – ma, a mobiltelefonok korában már mosolyogva tekintünk vissza az ilyen történetekre.)

Ferkó 1994 óta él az észak-európai országban. 1999-ben jelentkezett az uppsalai egyetemre, ahol el is végezte a rendszerfejlesztő-programozó-designer szakot. Ekkoriban bukkant rá a rádióműsorunkra, amikor Sundsvall városában elkezte az egyetemet. Így emlékszik vissza a műsor-függővé válására:

„Hajnalban megérkeztem és a diákszálláson kiderült, hogy valószínűleg a függőleges fűtéscsövek miatt nem jön be élvezhetően 540 kHz-en a Kossuth rádió. Ez volt az első dolog, amit kipróbáltam. Ekkor kezdtem el flopi lemezen az egyetemről hazahozni a napközben elhangzott rádióadásokat. Volt olyan, hogy bicajjal lementem úgy 10 km-t a hegyről a laborig mert ott volt net-hozzáférésem. Így aztán hordtam haza a rádióadást, mint gólya a békát. Se tévé, se internet nem volt még akkor a diáklakásban… Na ekkor bukkantam rá a műsorotokra és aztán lettem függő. Ez egészen addig tartott, amíg élőben szólt a Netidők. Akkoriban sokszor lementem éjszaka az egyetemre, hogy chatelhessek veletek…”

Ferkó a Magyar Rádió egyik stúdiójában

Ferkó ezen csetelések alkalmával egyre aktívabb részese volt a műsornak, hovatovább azt is bebizonyította, hogy egy hallgatónk a rádió segítségével kukkanthat ki Svédországba!

Idézem az öt évvel ezelőtt megjelent Modemkori Hőstörténet című könyvünkből:

„…következzen a csúcsélmény, a sokcsatornás őrület, a multimédia netovábbja! Svédországi állandó hallgatónk, Ferkó, meghallván a műsorban, hogy videózunk, gyorsan bekapcsolta a saját webkameráját, és megkezdte saját szobájának képi közvetítését, amelyet mi a stúdióban láthattunk egy másik számítógép képernyőjén. És most jön a csavar: Ferkó Uppsalából érkező mozgóképét elkezdte mutatni operatőrünk a mi internetes „tévéadásunk” számára is! És ekkor az éppen adásban levő másik hallgatónk, akivel telefonon beszélgettünk, egyszer csak közölte: milyen érdekes, hogy a mi rádióműsorunk internetes tévéközvetítésének köszönhetően látja a saját számítógépén egy másik hallgató Svédországból jövő képét… Tessék?! Az első pillanatban mi sem fogtuk fel a dolog jelentőségét, pedig itt történt valami izgalmas. Újra összekapcsoltuk a létező csatornákat valami új és szokatlan módon.”

Igen, ez a híres 8-as stúdió!

Ferkó persze mégis leginkább színházi ember, aki színészmesterségét sem tagadta meg („legutóbb Darwin voltam a fejlődéstani múzeumban, ahol stepeltem és mezőségi legényest táncoltam, és közben 165 millió éves csontvázak között adtam elő a kismonológot a Föld  kialakulásáról”), de munkája közben aktívan használja informatikus ismereteit is. Megtörtént, hogy úgy lépett fel egy darabban az ügyész szerepében, hogy közben két notebook számítógéppel ő maga kezelte a színpadi fényeket meg a videótechnikát, közben néha felállt és elmondott egy-egy vádbeszédet vagy egy monológot az erényövről.

Sőt, arról is mesélt, hogy amikor nem lehetett a színpadon notebook, akkor a zsebébe rejtett mobiltelefonnal vezérelte a színpad világítását, miközben ő is az előadás részese volt…

Szilágyi Árpád