Netidők Blogtársaság

A lájkolást mint új szóalakot már lassan megszokjuk, hisz olyan gyakran fordul elő. Ezt az idegen szóátvételt szabályosan, a megszokott módszerek szerint illesztettük be a nyelvünkbe. Az alakja azért tűnhet furcsának, mert ez a nyelvi változás most ment végbe, és még nyilvánvaló számunkra a szó idegen formája. Az –l beillesztő funkciójú igeképzővel nagyon sok idegen eredetű szót honosítottunk nyelvünk története során, csak a régi folyamatokról már nem nyilvánvaló, hogy idegen eredetű szó áll mögöttük, például így alkottuk a kapál, a kaszál igénket is.

A lájkolás szóalak formája azért praktikus, mert kijelöli a használati (pragmatikai) környezetét, mindenki számára egyértelmű, hogy lájkolni a Facebookon, a közösségi portálokon, a blogokon, tehát jellemzően a web kettes felületeken lehet. A lájkolás pontos jelentése azonban nem mindig egyértelmű, ennek a körvonalazásához számba kell venni a lehetséges kontextusait is.

Image: Master isolated images / FreeDigitalPhotos.net

A Facebookon jelent meg először a like vagy  magyarul a tetszik gomb, ami ennek a közösségi portálnak a kezdetén a bejelölt ismerőseinkkel kapcsolatos tetszésnyilvánítás kifejezésére szolgált, tehát hogy a feltöltött képek és egyéb információk tetszenek-e. A like gomb az igazi funkcióját az üzenőfal megjelenésével tölti be, hisz oda mindenki szinte bármilyen információt, képet, videót, hírt feltölthet, amiről az ismerősök megjelölhetik, hogy tetszik-e nekik. A Facebook mellett blogokon és egyéb internetes publikációs felületeken is egyre általánosabb a tetszésnyilvánító gombok különböző fajtája.

Ám nem minden információra lehet egyértelműen azt válaszolni, hogy tetszi-e. Például 2011. májusának utolsó napjaiban Mádl Ferenc volt köztársasági elnök halála kapcsán a Facebookon kialakult egy vita, hogy lehet-e az ezzel kapcsolatos információkat, részvétnyilvánításokat lájkolni vagy sem. Ebből kiderült, hogy nem mindenki számára egyértelmű, hogy a lájk ’tetszik’ gomb nem csak azt jelenti, hogy ’tetszik’, hanem általában azt is, hogy ’pozitív érzelmeket viseltetek az aktuális téma iránt’. Ez viszont adott esetben (egy halálhír kapcsán) ellentmond a lájkolás azaz a tetszésnyilvánítás alapjelentésének. A helyzet valóban félreérthető. Ebben az esetben a lájk jelentése ’részvétnyilvánítás’, illetve a részvétnyilvánítók tárborába való tartozásnak, a csoport-összetartozásnak a jelzése.

Velem történt meg, hogy egy állatkínzásról és az ellene való fellépésről szóló blogbejegyzést lájkoltam, és a kommentáromban úgy éreztem, meg kell magyarázni, miért tettem: hogy nem az állatkínzásról szóló alaphír tetszik, hanem az, hogy ezt a szörnyűséget a szerző megírta a blogjában, és a hasonló esetekkel szembeni fellépésre, összefogásra buzdított. Tehát itt a lájkolás jelentése ’együttérzés, szimpátia a pozitív erkölcsi értékekkel’.

A napokban olvastam a Facebook üzenőfalán, hogy az egyik ismerősöm azt írta, nagyon szomorú, mire egy másik ismerősöm lájkolta ezt a bejegyzést, melynek az lett az eredménye, hogy a szomorú személynek rögtön jobb kedve lett. Itt a lájkolás jelentése ’vigasztalás’, ’mosoly’, ’szimpátia’, ‘öröm’. A sort még sokáig lehetne folytatni.

Tehát a lájkolás alapjelentése világos, ám az aktuális jelentése csak a pontos szövegkörnyezetből azonosítható, és ez néha a látszólagos ellentmondások miatt félreértésekhez is vezethet, kis odafigyeléssel és empátiával viszont könnyen átlendülhetünk ezeken a félreértéseken.

Bódi Zoltán

| Még több lehetőség

Aki ezt a blogot olvassa, az is kinyilváníthatja tetszését vagy ellenszenvét, ám erre is van már egy divatszó, a lájkolás. Élesen megoszlanak a vélemények az idegen eredetű, hirtelen elterjedő divatszavakról. A divat megosztó jelenség, és ez nemcsak az öltözködésben, hanem a nyelvben is így van.

Főleg a Facebook nevű kapcsolatépítő oldalnak köszönhetően terjedt el ez kifejezés. A szóalak töve az angol like ’szeret’, ’kedvel’ ige, amelyen az –l igeképző található, így egy magyarított igét kaptunk. Ez a beillesztési folyamat teljesen szabályszerű, elfogadott a magyar nyelvben, hiszen ha az idegen eredetű kifejezések megmaradnak nyelvünkben, akkor jellemzően továbbképezzük őket, hogy beilleszkedjenek a magyar nyelv rendszerébe.

Azt viszont meg kell jegyezni, hogy bizonyos esetekben feltűnik ez az idegen eredetű beillesztés, bizonyos esetekben meg nem, mert már megszoktuk a szóalakot. Például a menedzsel, lemenedzsel szólak igen gyakori a gazdasági tematikájú szövegkörnyezetben, és nem feltűnő az idegen alakja, sőt már magyaros írásmódja is van. A format és a formatál 'megformáz' (pl. formatálom a merevlemezt) már határeset, sokan idegenszerűnek érzik, ám számítástechnikai szövegkörnyezetben könnyen érthető. A lájkol igealak angolosságát mindenki érzi, tudja, még azok is, akik esetleg nem tudnak angolul.

Ám ennek a szóalaknak a használata ellen – amint a fenti fejtegetésből ki is derül – leginkább esztétikai, esetleg stilisztikai kifogások emelhetők, és nem morfológiaiak, grammatikaiak. Gyakran emlegetett stilisztikai szempont, hogy olyan esetekben, amikor egy idegen eredetű kifejezésre már van meghonosodott magyar változat, akkor kerüljük az idegen formát. Ám rögtön meg kell említeni az ellenvéleményt is, hogy az idegen eredetű szavakat minél nagyobb számban kell beilleszteni anyanyelvünkbe, hogy ezzel is gazdagítsuk stílusunkat, kifejezőképességünket. Egyébként a lájkolhoz nagyon hasonlít az okéz, leokéz is, hisz amikor azt mondjuk, hogy Leokéztam a döntést!, voltaképpen a szoftverekben előfordukó OK jelű gomb megnyomásának az eredményét fejezzük ki.

A lájkol igealak jelentése hordoz egyfajta specialitást, eredetileg kizárólag a Facebook nevű portálon elvégzett egyik műveletnek a megjelölésére szolgált. Amikor az ismerőseink beírnak a közös, megosztott felületünkre valamilyen megjegyzést vagy beillesztenek egy képet, akkor ezeket a szövegeket megjelölhetjük aszerint, hogy tetszik nekünk vagy sem. A Facebook angol változatában ennek a funkciónak a neve Like, innen jön a lájkol alak. A magyar változatban a Like funkció neve Tetszik. Megjegyzem, hogy van Unlike, azaz mindennek az ellenkezője is, persze ez is magyarosodott: unlájkol, vagyis 'nemtetszését nyilvánítja ki'. A lájkolás jele az említett közösségi oldalon egy felfelé mutató hüvelykujjú ököl sematikus ábrája. Ez a régi jel jól tükrözi a Facebook szülőhazájának a kulturális szokásait is, és ennek a közösségi portálnak a nemzetközivé válásával ez a szimbolikus jel (mint ahogy a szó is) tovább globalizálódik. Hozzá kell tenni, hogy a tetszésnyilvánítást kifejező globális szimbólumok között a szív is legalább ennyire közismert. Megjegyzem, hogy a felfelé mutató hüvelykujjú ököl az autóstoppolásban is használatos jel.

Már találkoztam ettől eltérő helyzetben (tehát a Facebooktól függetlenül), általános jelentésben is ezzel a szóalakkal, amikor pusztán annyit jelentett, hogy 'szeret', 'kedvel', 'tetszik'. Tehát kimondhatjuk, hogy egy terjedőben lévő nyelvi újítást találtunk. És ennek a szóalaknak a legnagyobb újdonsága, hogy speciális területről indulva, alapszókészletbe tartozó magyar szóalak stilisztikai alternatíváját alakítja ki. Fölmerül az a kérdés is, hogy csupán csak divatjelenséggel állunk szemben? Nos, a lájkol igealak idegenszerűsége ellenére igen praktikus, hiszen egy szóalakban fejezi ki a tetszésnyilvánítás eredményét és magát a folyamatot. Műsorunk, a Netidők egyik hallgatója javasolta a lájkolom helyett a komálom formát, persze világos, hogy ez inkább vicces stílusárnyalatú. Persze, akinek nem tetszik a lájkol, az mondja csak egyszerűen, hogy: Tetszik ez az írás!

Bódi Zoltán

További elérhetőségek: