Netidők Blogtársaság

A Netidők 2012. május 28-i adásában olyan témákat idéztünk fel, amelyek a zene és a digitális világ találkozási pontjairól szóltak. Mindennek apropóját az adja, hogy a Petőfi Rádió most öt éve alakult át zenei rádióvá. Ezúttal az asztaltársaság nélkül Nagyistók Tibor beszélgetett Szilágyi Árpáddal, a műsort elindító rádióssal és megidéztek néhány momentumot a műsor múltjából, olyanokat, amelyek a zenéhez és természetesen a digitális világhoz kapcsolódnak.

1.)
A műsor szignálzenéjét 1998 és 2007 között használhatta, a zenei rádióba már nem hozhatta magával – mert egységes hangzást alakítottak ki. Az első felvételből az derül ki, hogy hogyan keletkezett a szignál, majd meghallgathatjuk, hogy a Netidők hallgatóit hogyan ihlette meg ez a zene…

2.)
A második bejátszásban egy közel 9 évvel ezelőtti adást idéztünk fel, a szenzáció ekkor az volt, hogy robotok énekeltek el egy dalt megdöbbentő minőségben...

3.)
A Netidők egyik legfontosabb témaköre volt a 90-es évek végén az MP3. Igaz, hogy ezt a formátumot és a hozzá tartozó hangtömörítési eljárást már évekkel korábban kifejlesztették a német Fraunhofer intézetben, de az igazi áttörés 1999 körül következett be. Ez év elején egy teljes adást ennek a témának szenteltek, mert érzékelhető volt, hogy a zene-terjesztés módszerei gyökeresen alakulnak át. Gőz László, aki akkor a Jazz + Az producere és a BMC kiadó vezetője is volt egy személyben, elmondta a véleményét.

4.)
A 2001. október 25-i adásban az derült ki, hogy a számítógép improvizálja a zenét! Ekkor volt először a műsor vendége MS3, vagyis ifj. Mester Sándor, akinek a neve nem az MP3-ra rímel. Szóval MS3 a feltalálója a Digimpro rendszernek, amivel a számítógép is képes zenét improvizálni, persze a legfontosabb zenei szabályok betartásával.

5.)

A Petőfi Rádió mai fiatal hallgatói számára meglepő lehet, hogy a mai „Petőfi-kompatibilis” zenészek, együttesek egy része annak idején a Netidőkben mutatkozott be. Ilyen például Tövisházi Ambrus is, aki akkor jelent meg a zenei életben az Amorf Ördögök nevű formációval. (De ebbe a sorba illeszkedik Zsagar Balázs a Yonderboi projekttel, és Dudás Marcell a Golden Army-val.) A bejátszásból kiderül, hogy Tövisházi Ambrus hogyan került a digitális világgal foglalkozó műsorba.

A műsorvezető Nagyistók Tibor, az adásszerkesztő Neltz János volt.
Programszerkesztő: Szilágyi Árpád

Az amerikai GPS rendszertől való függéstől érthető módon meg akar szabadulni a világ. A rendszer pontossága a mai világban már nem elég, de biztonságpolitikai okokból az amerikai kormány egyelőre nem enged. Ráadásul bármikor nemzetbiztonsági okokra hivatkozva lekapcsolhatják. Ezért indította el Európai Unió is a saját műholdas-navigációs programját, a Galileot.

Vasárnap bezár az Űrhódító kiállítás. Édes gyermekem, sok energiát áldoztam rá, kezdve a MADOK program keretében folytatott gyűjtéssel, egészen a kiállítás megrendezéséig és üzemeltetéséig. Sok nagyszerű embert ismertem meg általa – és sok új projekt indult el a kiállítással összefüggésben, mint például az azonos című videojáték konferencia.

Lenne hát okom egy picit gyászolni a kiállítást, de hát ez az élet rendje: a kiállítások idővel bezárnak, hogy átadják a helyüket valami újnak. Ez még az állandó kiállításokkal is megesik (bár Magyarországon akadnak húszévesek is), nemhogy az ilyen kisebb tárlatokkal.

Vidáman búcsúztatjuk hát az Űrhódítót, annak reményében, hogy a kialakult, összekovácsolódott gamer közösség megmarad: azok az emberek, akiknek a játékkultúra és a múzeumi örökségvédelem egyaránt fontos. Megmarad a kiállítás Facebook oldala is, mondhatjuk azt is, virtuális kiállításként.

A kiállítás záróeseménye egy új magyar találmány bemutatója lesz. Az eredeti feltaláló, Rátai Dániel jön el hozzánk, s a múzeum konferenciatermében bemutatja Leót, azaz Leonar3Dot, az első személyi számítógépre fejlesztett teljes virtuális valóság eszközt. Egy olyan 3D készletet, amely alighanem még sok meglepetést tartogat a játékok kedvelőinek. Szabad platform, lehet fejleszteni rá! De nemcsak a játékban, hanem az animációs művészetben, az oktatásban, a prezentációkészítésben is sok lehetőséget rejt magában. Ezekből kapunk ízelítőt a november 21-én, 10 órakor kezdődő, interaktív előadáson. Főépületünkben, a Városligeti körút 11-ben.

S aki eljön hozzánk, remélem vet egy búcsúpillantást az Űrhódítóra is, amely május vége óta – szinte napra pontosan a Pac-man harmincadik születésnapja óta – várta a látogatókat, igazi NES-sel köszöntötte Super Mario 25. születésnapját, s november eleje óta ezzel a nagyszerű magyar találmánnyal, s annak eredeti prototípusával bővült ki.

A szívószálból, hurkapálcikából és mindenféle más ház körüli eszközből eszkábált deszkamodellt látva akaratlanul a garázsban alakult Apple cég sztorija jut eszembe, s reménykedem, hogy hazánkban is lehetséges egy hasonló sikertörténet. Ugyanez az érzés fog el, amikor a Leo stílszerű helyen lévő bemutatótermébe lépek (hát persze! a Frankel Leo úton!).

Minden esetre a gyártott példány dobozán jó érzés a Made in Hungary feliratot látni!

A vasárnapi bemutatóhoz itt is lehet csatlakozni.

Várom ezt a napot. Másnap lebontjuk a kiállítást, de már fejben tervezem a következő eseményeket. Több mint hat éve dolgozom a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeumban (és jogelődjénél, az Országos Műszaki Múzeumban ), s már volt alkalmam magyar feltalálókkal találkozni. Nálunk, a múzeum Tanulmánytárában mutatkozott be a Gömböc, ez a matematikai szenzáció, s persze többször találkoztam régebbi időszakok konstruktőreivel is. Nagyon sokat lehet tanulni tőlük, a szememben ők az igazi „celebritások”. Van egy - beismerem, nem túl eredeti - megfigyelésem: az igazán nagy koponyák szerények és közvetlenek. Jó a társaságukban lenni.

A múzeumunk róluk szól, az ő sikereikről és kudarcaikról. No meg a felhasználókról, az alkalmazókról. Nem győzöm hangsúlyozni: a múzeum nem poros, régi tárgyak gyűjtőhelye, hanem jellemző és fontos tárgyaké. Ezért is adtunk helyet örömmel a Leónak, s ezért sem hagyjuk abba a gyűjtést, kutatást, a kiállítások rendezését.

Örömmel tölt el, hogy az Űrhódító, ahol közel ötvenéves kibernetikai játékok is megtekinthetőek voltak, egy vadonatúj tárgy bemutatásával zár be. A kiállítás alcíme ez volt: "a számítógépes játék /r/evolúciója".

S ezt a szójátékos küldetést teljesítettük: a jelenig visszük az evolúciót – és jelezzük, hogy a forradalom is itt dübörög még. Három dimenzióban!

(Képes Gábor)