Szolgáltató adatai Help Sales ÁSZF Panaszkezelés DSA

Szleng és szaknyelv

A szlenget és a szaknyelvet a laikusok első hallásra összeegyeztethetetlennek tartják. Meglepő lehet, de ennek az az oka, hogy a közvéleménynek a szlengről is és a szaknyelv fogalmáról is homályos, téves elképzelése van. Az informatikai szaknyelvről pedig biztos, nem az amúgy is zavaros szleng jut eszébe a felhasználóknak, hanem egy elvont, sokszor érthetetlen, idegenszerű, mérnöki pontossággal meghatározott szakkifejezés-készletet.

 

A szleng nem egyenlő a durvasággal, a káromkodással, a helytelen nyelvhasználattal, sőt még a diáknyelvvel sem azonosítható. Sokan vélik úgy, hogy a szleng egy stílusváltozat, stílusréteg, emellett gyakran fordul elő az is, hogy a szlenget valamilyen szócsoportot jelölő névszóként használják. Mondanom sem kell, hogy egyik megközelítési mód sem pontos.

Image: digitalart / FreeDigitalPhotos.net

 

A szleng egy nyelvhasználati mód, olyan nyelvi attitűd, amely mögött egy viselkedésforma, világlátás húzódik meg, amely megnyilvánul a nyelv alkalmazási módjában is. A szleng attitűd lényege, a fennálló tekintélyviszonyok, a bejáratott elvek és módszerek megkérdőjelezése, és az egyéni kreativitás középpontba helyezése. A nyelvben ez úgy jelentkezik, hogy a szleng olyan jelentésviszonyokat és olyan szóalkotási módszereket használ, amelyeket a sztenderd nem vagy csak ritkán (mert már elavult vagy ritka, esetleg még nagyon újszerű). Ezek a szóalkotási módok megújítják a nyelvet. A szlengre jellemző bizonyos divatszerű nyelvi elemek túlhasználása. Általános eljárás, hogy a minősítő kifejezések, jelzők szélsőséges jelentéseire számtalan szinonima van, viszont az átmenetre sokkal kevesebb kifejezést használnak. Például a ‘nagyon jó’ vagy a ‘nagyon rossz’ kifejezésére kimeríthetetlenül sok szlenges szinonima van, ám a két szélső érték között nincs átmenet. A szleng egyik jellemző attitűdje tehát az angolos understatement, magyarul az elfogadott értékek alulértékelése, relativizálása. A szlengnek csoportos mozzanata is van, ez olyan csoportnyelvi szemlélet, amelynek a lényege az adott nyelvhasználói kör összetartozásának, zártságának jelzése. Ennek érdekében a szlenget használó csoportok igyekeznek olyan jelentésvariációkat és szóalkotási módokat kialakítani, amelyeket más nem ért, amelyek csak rájuk jellemzőek. Például a diákszlengben az elégtelen osztályzatra, a tanárokra, az iskolára, egyes tantárgyakra rengeteg csoportnyelvi szleng kifejezés alakult ki.

 

Meg kell említeni azt is, hogy a szleng koránt sem egységes, a legtöbb témakörnek, nyelvváltoztnak megvan a szlengje is, tehát beszélhetünk csoportnyelvi szlengről, szakmai szlengről és még néhány más szlengváltozatról. Így az informatikai szaknyelvnek is van szlenges változata.

 

Ami szaknyelveket illeti, meg kell jegyezni, hogy ezek sem egységesek, hanem rétegzettek, mert minden szaknyelvnek van egy formális, szakmai, akár szabványosított változata (ezeket használják például a specifikációkban, publikációkban), van egy kötetlenebb, változatosabb szakmai köznyelvi formája (ezt használják szakemberek egymás közt, kötetlen szakmai társalgásban), és lehet egy kötetlen, akár szlenges szakmai réteg is (ezt használják a szakértők a laikusokkal).

 

Az informatikai szaknyelv története viszont nagyon sajátosan alakult, hiszen ez a szakterület és tudományterület több hullámban terjedt el, és a legutóbbi nagy hulláma leginkább az 1990-es évek elején indult el, amikor a felhasználói szintű informatika nagy tömegben terjedt el a hétköznapi életben. Ekkortól nyílt ki a régi, hagyományos kibernetika, és a laikus felhasználók tömege számára követhető, érthető módon kellett elkezdeni kommunikálni az informatikusoknak. Ráadásul ebben az időszakban jelentek meg ezen a szakterületen azok az 1990-es évek elején még viszonylag fiatal mérnökök és fejlesztők, akik megalapították a mai felhasználói szintű számítástechnikát. Az ő lazább, szlenges, kötetlen nyelvhasználati módjuk és szemléletük benyomult az informatikai szaknyelvbe.

 

Bódi Zoltán
0 Tovább

Analóg és digitális írásbeliség

A napokban beadtam az okostelefonom szoftverfrissítésre a szervizbe. El kellett töltenem körülbelül háromnegyed órát telefon nélkül, így hát leültem egy padra, és elgondolkodtam azon, hogy mi mindenre is használom ezt a készüléket. Nem is egyszerűen csak arra csodálkoztam rá, hogy egy mai okostelefon messze több már az egyszerű telefonnál, hanem arra a figyelemre méltó tényre, hogy mennyit és miképpen írok ebbe a készülékbe. Sőt kifejezetten érdekes, hogy mennyire megváltozott a kézíráshoz való viszonyunk az informatikai eszközök miatt.
Az írógép-billentyűzet, de legfőképpen a számítógép-billentyűzet megjelenésével az írás elszakadt a hagyományos kézhasználattól, a leírandó betűket külön karakterekre bontjuk, amelyeket elszigetelten helyezünk egymás mellé a billentyűk segítségével, és az írásból eltűnnek az összekötő elemek. A folyó kézírás helyét a nyomtatott betűk veszik át. Olyan ez, mint a Gutenberg-féle nyomdában a betűszedés. Ezzel együtt jár még a szövegtördelés is, ami egy hagyományos nyomdai szerkesztési eljárás volt, és most az egyszerű számítógép-használók életében is mindennapos tevékenységgé vált.

Image: dan / FreeDigitalPhotos.net

Amikor megjelentek a mobiltelefon-billentyűzetek, akkor teljesen új billentyűhasználati stratégia alakult ki, amely az olyan egyszerű és hagyományosan begyakorolt eljáráshoz, mint az íráshoz a memória és a reakciókészség egészen új stratégiáit követeli meg.  Gondoljunk csak arra, hogy egy karaktert egy billentyű többszöri lenyomásával lehet elérni, illetve alkalomadtán akár billentyűmenüt is kell váltani. Ezzel a technológiával a hagyományos kézírásból a karaktermegjelenítés különleges változata lett.

Image: FreeDigitalPhotos.net

 
Közben jegyezzük meg azt is, hogy megjelent az egérrel való ábrázolás is, mert a rajzoló programokban egérrel is lehet írni, ábrázolni, ám ez a ceruzától, az ecsettől és a többi, ujjak közé fogható eszközöktől nagyon eltér, illetve érzékenységi problémák is adódnak. Ám megjelentek modernebb beviteli eszközök is, amelyeket az igényesebb grafikai alkalmazásokban használnak, ilyen például a digitalizáló tábla és a hozzá való érintőceruza. Ezek már egészen megfelelnek a hagyományos íróeszközöknek, a digitalizáló tábla a papír, az érintőceruza pedig a toll analógiája, pusztán annyi változott, hogy nem azon az eszközön jelenik meg a kézírásunk, amelyre írunk, hanem a képernyőn.
Nagy változást hozott az életünkben az érintőképernyő megjelenése és hétköznapi elterjedése. A mai mobilokban kétféle érintőképernyő használatos: a rezisztív és a kapacitív. A rezisztív érintőképernyő és a hozzá tartozó érintőceruza (amit gyakran neveznek stílusnak vagy angolosan stylusnak is) használata a kézírás-felismerő szoftvereknek köszönhetően egészen hasonlő a hagyományos kézíráshoz, csak annyi a különbség, hogy ez az eszköz a kézírásunkat digitalizálja, és átalakítja nyomtatott betűkké. Ám maga az eszközhasználat leginkább a noteszfüzetbe való jegyzeteléshez hasonlít.
 
Kifejezetten nagy változás történt a kapacitív kijelzők megjelenésével, hisz ezzel a lépéssel visszatértünk a kézírás ősi gyökereihez. A kapacitív kijelzők a kézírás-felismerő szoftverek segítéségével visszahozzák azt az írásélményt, amit akkor tapasztalunk, amikor kézzel homokba írunk az ujjunkkal, vagy amikor az ősember barlangfalakra rajzolt. Hisz ugyanezt a műveletet végezzük, amikor a kapacitív érintőkijelzős telefonunkra a az ujjunkkal írunk, rajzolunk. A táblagépek segítéségével mindezt már nemcsak a noteszfüzet méretében tehetjük, hanem nagyobb papíron is.
Amikor az érintőképernyőn megjelent a teljes (más néven qwerty) billentyűzet, visszatértünk a hagyományos billentyűzethez, ám ez már virtuálisan, a kijelző felületén érhető el. A Swype technológiának köszönhetően még újabb billentyűzethasználati stratégia jelent meg. A Swype segítségével ugyanis a billentyűkön csúsztatjuk az ujjunkat, és szünetet tartunk a csúszásban, ha meg akarunk jeleníteni egy karaktert. Ez közelít a kézírás folyamatosságához, folyamatjellegéhez, míg a hagyományos billentyűhasználat szegmentálja, részekre tagolja az írást.

Image: Simon Howden / FreeDigitalPhotos.net

A billentyűzethasználat lényege tehát az, hogy a kezünk használatával csak közvetve jelenítjük meg a karaktereket, megnyomunk egy gombot, és a rendszer jeleníti meg a kijelzőn a szöveget. Ezen a közvetettségen változtat az érintőképernyő a kézírás-felismeréssel, így a digitális technológia segítségével újra közelítünk a hagyományos, analóg írásbeliséghez, a papír és a ceruza használatához.
Bódi Zoltán
0 Tovább

A helyesírás-ellenőrzők nehézségei

Minden nap rá tudok csodálkozni arra, hogy milyen nagyszerű, ha egy technikai eszköz ki tudja javítani a helyesírási hibáit annak a szövegnek, amit leírok. A csodán túl viszont érdemes föltenni a kérdést, hogy miért van szükség a digitális szövegalkotó eszközökben (például a szövegszerkesztőkben, a levelező rendszerekben, a böngészőkben stb.) nyelvi ellenőrző rendszerre?

A digitális, azaz jellemzően billentyű útján történő szövegbevitel nem természetes az emberek számára, hisz senki sem tanul így írni az iskolában. Mindenkit tollal, papíron tanítanak írni, olvasni. Ez alól persze kivételt képeznek, a professzionális gépírók, akik külön tanfolyamon, iskolában tanulnak meg tíz ujjal, vakon gépelni, ezzel szemben a legtöbben csak saját magunk, külső segítség nélkül, gyakorlás útján tanulják meg a billentyűzet kezelését. Így mivel a klaviatúra használata új közeg, olyan hibákat is elkövetünk a használata során, amelyeket kézírással nem szoktunk. Minderre rárakódnak a tudáshiányból vagy figyelemhiányból fakadó helyesírási, nyelvhelyességi hibák, amelyek a hagyományos kézírásunk során is előfordulnának.

Image: Arvind Balaraman / FreeDigitalPhotos.net

Ezek az okok arra ösztökélik a szövegszerkesztők és egyéb, szövegbevitelre használható alkalmazások fejlesztőit, hogy az írást, a digitális szövegbevitelt segítő, a számítógépes környezet, illetve akár a felhasználó sajátosságaihoz alkalmazkodó nyelvhelyességi segédeszközöket fejlesszenek. Ezeknek az eszközöknek több típusa létezik, nem érdemes összekeverni őket, hisz vannak egyszerű behelyettesítésen alapuló, típushibákat figyelő, nagyon egyszerű eszközök. Ezek nem igazi nyelvi segédeszközök, hisz csak arra tudnak figyelni, hogy például ha egy szónak nemcsak az első betűje nagy, hanem az első kettő, akkor azt kijavítja. Ezt a javítólistát szerintem már minden szövegszerkesztőt használó személy megnézegette.

Image: healingdream / FreeDigitalPhotos.net

Érdemesebb a valódi nyelvi segédeszközökről beszélni. Látszólag nagyon egyszerű volna, ha az előző típushoz hasonlóan minden jellemzően előforduló eltérést, hibát egy listába foglalnák, és az eszköz valós időben figyelné az eltéréseket, és minden általa hibásnak vélt alakot kicserélne a listában szereplő helyesre. Több hibája is van ennek a koncepciónak. A nyelv ugyanis nagyon rugalmas, kreatívan használható, viszonylag bonyolult rendszer, ezért egy ilyen statikus lista vélhetően nagyobb károkat okozna, mint amennyit segítene. Arról nem is beszélve, hogy még a mai hardverek világában is lelassítaná a rendszert ez a megoldás.

Emiatt szükségképpen a következő megoldást alkalmazzák. Nyelvészekből és programozókból álló csoportok modellezik az adott nyelvet, annak elsősorban az alaktani, morfológiai, grammatikai rendszerét, és az aktuális szóalakokat a nyelvi modellen alapuló bonyolult algoritmusok elemzik, és valószínűsítik, hogy milyen morfémákból, milyen szóalaknak kell az adott helyen szerepelnie. Ha ettől eltérés van, akkor a rendszer megoldást javasol. A magyar nyelv a digitális nyelvi modellezés szempontjából túlzottan bonyolult, így a fejlesztőknek komoly nehézségeket kell megoldaniuk.

Csak néhány, igen egyszerű példával világítom meg a helyzetet. Nem mindig könnyű eldönteni, mi minősül önálló szónak. Első megközelítésben mindenki azt mondaná, hogy az minősül önálló szónak, ami előtt és ami után szóköz van. Ez sok esetben igaz lehet, ám mi van az igekötőkkel, ha ige után állnak, vagy ha beékelődik közé és az ige közé egy harmadik szó? Akkor a helyesírási szabályok szerint külön kell írni, de ettől az igekötő nem lesz önálló szó. Ugyanígy viselkedik a névutó is, azt is külön írjuk, és mégsem önálló szó. De itt van az a rengeteg szótőváltozat, hogy csak a legegyszerűbbet említsem: a víz toldalék nélkül hosszú í-vel szerepel, de ha tárgy ragot kap, akkor lerövidül a belső magánhangzó: víz + et = vizet. Arról nem is beszélve, hogy a tárgy ragjának az alakja: -t, ám itt mégis -et alakban szerepel. Ezek a problémák az elemi helyesírást ismerők számára nem okoznak nehézséget, ám a számítógép nem jár iskolába, ő algoritmusok alapján működik, a fejlesztők pedig igyekeznek minél tökéletesebb számítógépes nyelvi modellt alkotni gépeink számára.

Bódi Zoltán

1 Tovább

Csizma az asztalon, avagy fonetika és kódtörés?

Csizma az asztalon, avagy fonetika és kódtörés?

Feltörték a Skype beszélgetések titkosítását, szólt a hír 2011 júniusának első napjaiban. A szenzációnak számító kódtörésnek az az érdekessége, hogy a titkosítási kódot nem is fejtették vissza, hanem - a hír szerint - a beszélgetésben elhangzó szöveg hangállományához tartozó adatcsomagok nagysága alapján fejtették vissza a hangzó beszédet. Tehát nem klasszikus kódtörésről van szó, hanem fonológiai, fonetikai elemzésről. A hírhez az is hozzátartozik, hogy egyelőre csak az angol nyelvre működik a rendszer. További érdekesség, hogy nyelvészeti, tehát tudományos módszerekkel rekonstruálták a titkosított VoIP beszélgetések hangzását a University of North Carolina kutatói, Andrew M. White, Austin R. Matthews, Kevin Z. Snow és Fabian Monrose (a teljes tanulmány itt olvasható: http://www.cs.unc.edu/~amw/resources/hooktonfoniks.pdf).

 


Image: digitalart / FreeDigitalPhotos.net

 

Ez a módszer ráirányítja a figyelmet a hangzó beszéd számítógépes vizsgálatára. A nyelvtudománynak a beszéddel, a hangzással foglalkozó ága a fonetika, ami a beszédhangok, illetve a beszéd hangtani, akusztikus sajátosságait vizsgálja. Pontosabban a beszédhangok fonetikai típusait, képzésbeli jellemzőit, a magán- és mássalhangzók jellemzőit, típusait vizsgálja, igyekszik megismerni és leírni a beszédhangok beszéd közbeni módosulásait. Másrészt a hangzó szöveg intonációját, tempóját, hangerejét, nyomatékviszonyait, dallamát, tehát összefoglalva a prozódiai jellemzőit vizsgálja.


A hangzással foglalkozó másik nyelvtudományi ág a fonológia, ami a beszédhangok, fonémák minőségén túl azok grammatikai szerepét kutatja.

Világos, hogy a fonetika és a fonológia nem létezhet műszeres mérések és gépi adatfeldolgozás nélkül. Annál is inkább fontos ez, mert az élő beszéd akusztikai, fonetikai jellemzőinek leírásakor olyan adatokat kell megfigyelni, amelyet az emberi fül nem képes pontosan észlelni, és ráadásul a statisztikai elemzés számára számszerűsíteni is kell ezeket az adatokat. Például mi alapján lehet objektíven bebizonyítani, hogy valakinek mekkora a beszédtempója? Meg kell mérni, és itt már a milliszekundumos nagyságrend körében vagyunk. Tehát a mérőműszerek használata, a mérési eredmények statisztikai, matematikai elemzése és feldolgozása mindig is része volt a fonetikai kutatásoknak.

A modern számítógépes nyelvi elemző eszközök világában viszont nagy tömegű, informatikai rendszerek segítségével produkált, digitális formátumú beszédfolyamok mintázatainak, visszatérő állandó tulajdonságainak az elemzésére is lehetőség nyílik. Ez is szükséges volt ahhoz, hogy nyelvészekből és a VoIP rendszerek informatikai tulajdonságait jól ismerő informatikusokból álló munkacsoport meg tudja fejteni fonetikai elemzéssel és következtetéssel az angol nyelvű titkosított VoIP szövegfolyamok hangállományát.

 

Bódi Zoltán 

 

| Még több lehetőség

0 Tovább

Mit jelent a lájkolás?

A lájkolást mint új szóalakot már lassan megszokjuk, hisz olyan gyakran fordul elő. Ezt az idegen szóátvételt szabályosan, a megszokott módszerek szerint illesztettük be a nyelvünkbe. Az alakja azért tűnhet furcsának, mert ez a nyelvi változás most ment végbe, és még nyilvánvaló számunkra a szó idegen formája. Az –l beillesztő funkciójú igeképzővel nagyon sok idegen eredetű szót honosítottunk nyelvünk története során, csak a régi folyamatokról már nem nyilvánvaló, hogy idegen eredetű szó áll mögöttük, például így alkottuk a kapál, a kaszál igénket is.

A lájkolás szóalak formája azért praktikus, mert kijelöli a használati (pragmatikai) környezetét, mindenki számára egyértelmű, hogy lájkolni a Facebookon, a közösségi portálokon, a blogokon, tehát jellemzően a web kettes felületeken lehet. A lájkolás pontos jelentése azonban nem mindig egyértelmű, ennek a körvonalazásához számba kell venni a lehetséges kontextusait is.


Image: Master isolated images / FreeDigitalPhotos.net

 

A Facebookon jelent meg először a like vagy  magyarul a tetszik gomb, ami ennek a közösségi portálnak a kezdetén a bejelölt ismerőseinkkel kapcsolatos tetszésnyilvánítás kifejezésére szolgált, tehát hogy a feltöltött képek és egyéb információk tetszenek-e. A like gomb az igazi funkcióját az üzenőfal megjelenésével tölti be, hisz oda mindenki szinte bármilyen információt, képet, videót, hírt feltölthet, amiről az ismerősök megjelölhetik, hogy tetszik-e nekik. A Facebook mellett blogokon és egyéb internetes publikációs felületeken is egyre általánosabb a tetszésnyilvánító gombok különböző fajtája.


Ám nem minden információra lehet egyértelműen azt válaszolni, hogy tetszi-e. Például 2011. májusának utolsó napjaiban Mádl Ferenc volt köztársasági elnök halála kapcsán a Facebookon kialakult egy vita, hogy lehet-e az ezzel kapcsolatos információkat, részvétnyilvánításokat lájkolni vagy sem. Ebből kiderült, hogy nem mindenki számára egyértelmű, hogy a lájk ’tetszik’ gomb nem csak azt jelenti, hogy ’tetszik’, hanem általában azt is, hogy ’pozitív érzelmeket viseltetek az aktuális téma iránt’. Ez viszont adott esetben (egy halálhír kapcsán) ellentmond a lájkolás azaz a tetszésnyilvánítás alapjelentésének. A helyzet valóban félreérthető. Ebben az esetben a lájk jelentése ’részvétnyilvánítás’, illetve a részvétnyilvánítók tárborába való tartozásnak, a csoport-összetartozásnak a jelzése.

Velem történt meg, hogy egy állatkínzásról és az ellene való fellépésről szóló blogbejegyzést lájkoltam, és a kommentáromban úgy éreztem, meg kell magyarázni, miért tettem: hogy nem az állatkínzásról szóló alaphír tetszik, hanem az, hogy ezt a szörnyűséget a szerző megírta a blogjában, és a hasonló esetekkel szembeni fellépésre, összefogásra buzdított. Tehát itt a lájkolás jelentése ’együttérzés, szimpátia a pozitív erkölcsi értékekkel’.

A napokban olvastam a Facebook üzenőfalán, hogy az egyik ismerősöm azt írta, nagyon szomorú, mire egy másik ismerősöm lájkolta ezt a bejegyzést, melynek az lett az eredménye, hogy a szomorú személynek rögtön jobb kedve lett. Itt a lájkolás jelentése ’vigasztalás’, ’mosoly’, ’szimpátia’, ‘öröm’. A sort még sokáig lehetne folytatni.

Tehát a lájkolás alapjelentése világos, ám az aktuális jelentése csak a pontos szövegkörnyezetből azonosítható, és ez néha a látszólagos ellentmondások miatt félreértésekhez is vezethet, kis odafigyeléssel és empátiával viszont könnyen átlendülhetünk ezeken a félreértéseken.

 

Bódi Zoltán

 

| Még több lehetőség

3 Tovább

Netidők Blogtársaság

blogavatar

Digitális talkshow írásban is. Itt a Netidők! Ez a Netidők c. rádióműsor (Petőfi Rádió) blogja. Mindaz, ami elhangzik az adásban, meg ami nem.

Utolsó kommentek