Netidők Blogtársaság

2013-ban is napvilágot látott a Global Information Technology Report (GITR), amelyben Magyarország a 44. helyen, egy hellyel hátrébb foglal helyet, mint tavaly. A GITR a világ 144 országát rangsorolja (amelyek a világ GDP-jének 98%-át állítják elő) azok információs társadalmi felkészültsége alapján. A rangsort idén Finnország vezeti Szingapúr és Svédország előtt. A listában hagyományosan a skandináv államok, néhány ázsiai kistigris, az USA és Hollandia valamint az Egyesült Királyság szerepel az első tízben. A 22. Észtország az első a kelet-európai államok közül és a 75. Románia az utolsó (az EU tagállamai közül). 

Magyarország mondhatni, hogy megőrizte helyét, ugyanakkor olyan országok előznek meg minket, mint Kazahsztán (43.), Omán (40.), Barbados (39.) vagy Malajzia (30.). 

A részletes országprofil alapján a nagy-jövedelmű (high income) országcsoporton belül, ahová hazánk tartozik, alulteljesítünk a csoportátlagot tekintve, mind a 8 vizsgált területen.

A GITR nagy előnye ugyanakkor, hogy részletesen megmutatja mely részterületeken teljesítünk jobban és rosszabbul, mint "illene" (a számok a 144 ország közötti helyezésre utalnak):

Néhány sikeres terület:

• Egy vállalkozás bejegyzéséhez szükséges napok száma – helyezés: 10
• A felnőtt lakosság írás- és olvasástudása – helyezés: 14
• Egy vállalkozás bejegyzéséhez szükséges lépések száma – helyezés: 20
• A digitális tartalom hozzáférhetősége – helyezés: 26
• Illegális szoftverek aránya – helyezés: 28
• Szélessávú internet előfizetések száma – helyezés: 28

Elmaradó területek:

• A jogrendszer hatékonysága a kihívást jelentő területek kezelésében – helyezés: 135
• A kormányzat sikere az IKT támogatásában – helyezés: 120
• A jogrendszer hatékonysága a vitás ügyek kezelésében – helyezés: 117
• Befektetői (venture) tőke hozzáférhetősége – helyezés: 115
• Az adó teljes mértéke – helyezés: 114
• A kormányzat közbeszerzése a fejlett technológiák terén – helyezés: 110

Magyarországról bővebben lásd a GITR 196. oldalán.

A 12 éve készülő GITR kiemeli, hogy évek óta először látszik javulni az üzleti környezet és beindulni látszik a gazdasági növekedés, ami jót tesz az információs és kommunikációs technológiáknak (IKT) is, ugyanakkor vitathatatlan, hogy ehhez az IKT-k is hozzájárultak. 

Pintér Robesz 

A Wikileaks döntötte meg a tunéziai diktatúrát? - teszi fel a kérdést Timothy Garton Ash a The Guardian brit napilapban minap megjelent cikkében. Vajon az internet, és azon belül a Wikileaks, a twitter vagy a Facebook képes demokratizálni a diktatúrákat, vagy éppen ellenkezőleg, a diktátorok kezébe ad újabb eszközt, hogy megtalálják és elhallgattassák a kritikusaikat? Ash szerint mindkét állítás egyszerre igaz, de nem egyenlő mértékben: a totális állam számára az ellenőrizetlen internet sokkal több veszélyt rejt, mint amennyit az elnyomásban segít. Vagy másképpen fogalmazva sokkal többet nyerhetnek a civilek az internettel, mint a zsarnoki állam. Mert információkhoz juthatnak hozzá, mert kommunikálhatnak, mert megszervezhetik az alulról jövő kezdeményezéseket, mert (akár nemzetközi) támogatásra tehetnek szert...

Az internet ugyanakkor nem csodaszer, egymaga nem képes megdönteni egyetlen politikai rezsimet sem, de jelentősen hozzájárulhat ahhoz, ahogy Tunézia esetében is történt. A Wikileaks révén kiszivárgott információ volt ugyanis az utolsó csepp a pohárban, amiből nem csak az derült ki, amit a tunéziaiak már jól tudtak (vezetőjük és a családja a velejéig korrupt), hanem, amit nem (hogy ezt mélységes undorral szemlélik az egyébként nyilvánosan rendszerbarát Egyesült Államokban).

Akinek esetleg ismerősen cseng Timothy Garton Ash neve, de nem tudja hová tenni: Ash a világon az egyik legismertebb Kelet-Európa kutató. Sokat foglalkozott a keleti tömbben végbement bársonyos forradalmakkal is, így jól ismeri a társadalmak működését gyökeresen felforgató események természetét. Ash szerint egyébként a kommunikációs eszközök minden forradalomban kulcsfontosságúak, de az sem új, hogy ezek szerepét rendre túlértékelik. Például ma már megmosolyogtató, hogy egyesek kis túlzással a fax elterjedésétől várták a világbéke kitörését negyed századdal ezelőtt. Hasonló illúzió az internet kapcsán is érzékelhető volt a kilencvenes években, sőt, ezek a vérmes remények egy-egy esemény kapcsán – mint amilyen most a tunéziai forradalom – időről-időre újra fellángolnak.

Kétségtelen tény azonban az internet demokratizáló hatása, amit a Hillary Clinton vezette amerikai külügy még nyíltan a zászlajára is tűzött, amikor a globális információszabadságot korunk egyik nagy esélyének állította be. Bár – ahogy Ash befejezi írását – ettől még ne várjuk azt, hogy az USA az általa terroristáknak kijáró bánásmódban részesített Wikileaks vezető Assange-nak rebegjen most hálát a Tunéziában történtekért. Pedig Clinton akár meg is tehetné, ha ebben a történetben nem éppen ő lenne a meg nem értett elnyomó szerepében, amikor a Wikileaks betiltása és Assange bebörtönzése mellett tör lándzsát. Ebből is jól látszik, hogy az internet mennyire kétélű fegyver, ha a politikáról van szó.

Probesz